Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-30 / 117. szám

4. old si.

Arámi L«por"

szempontjából. Úgy maga a rendőrség, mely nehéz szolgálatát különösen a háborús években megfeszített erővel valóban példás odaadással teljesítette, mint a tisztviselői kar, igazán feladata és hivatása magaslatán mozog. Lelkii?meretes munkát végez, figyelemmel van a város érdekeire és közbiztonságunk állapota az utolsó években alig hagyott kívánni valót. Nem csak emberi szempontokból kívánjuk, de a legsúlyosabb közérdekből is, a városi rendőrségnek és a tisztviselői karnak állami szolgálatba való átvételét.

A másik szempont a város és az uj államosítandó rendőrség viszonya. Úgy vagyunk értesülve, hogy a rendőrség államosításához az állam minden várostói pénzügyi áldozatot kíván. Nem ismerjük ennek a mértékét, de azt hisszük, hogy Komárom város helyzete, melyet a nagymegyerendszer gyökeresen meg fog vál toztatni, semmiféle ilyen áldozatot nem bir meg. Ha a várost csakugyan nagyközséggé fej leszti vissza a kormány, úgy neki fölösleges nagy és Költséges rendőri apparátust tartania. Másrészt pedig Komárom határváros lévén, az itt fokozatosan kifejlődő rendőri szolgálat olyan terhet képez, amelyet a dolog természeténél fogva csakis és kizárólag az állam viselhet. Mig Komárom nem volt határváros, dunajobbparti részével együtt nagyobb lakossági lélekszám mellett busz rendőr látta el a közbiztonzági szolgálatot. Ma körülbelül száz rendőr van a segédszemélyzettel és hivatalnoki létszámmal együtt. Ez egy leendő nagyközségre nézve, mint, teher olyan fényűzés volna, bogy az semmiképpen sem lenne indokolható. Meg vagyunk győződve arról, hogy a városi törvényhatóság kinevezett képviselete sem helyezkedik ezzel ellenkező álláspontra, hanem azon lesz, hogy a város a rendészeti kiadásoktól lehetőleg tehermentesítve legyen.

Akkor, amikor évszázados hivatali intézményeinket sorozatosan szüntetik meg, közigazgatásilag csakugyan falusorba sülyeszteni kíván bennünket a kormány, nem is várhit ja tőlünk, hogy ebben áldozatot hozzon a város. A rendészet első sorban állami érdek; a községi rendészetet jövőben is ellátja a város a saját hatáskörében azokkal, akiket az állam esetleg nem vesz át szolgálatába s akiknek elhelyezéséről gondoskodni amúgy is a városra hárul majd mely eddig részükre kenyeret adott és családaikról gondoskodott. Ez a teher is lesz olyan nagy, hogy minden újabb megterhelést kizárttá tesz.

— Tankönyvek, írószerek, tanszerek kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében.

UJ ANGOL NŐI SZABÓ ÉRSEKUJVÁROTT. UJ SZÜCSÜZLET KOMÁROMBAN.

Tokarek Antal a komáromi női szabó szalonját és Biaha Ferenc az érsekújvári szűcsüzletét kibővítette és a t. hölgyközönség kényelmére modernül berendezett fióküzletet létesített és pedig Tokarek Antal Érsekujvárott Masaryk-u. 7. sz., Biaha Ferenc Komáromban, Dunarakp. IS.

megrendelésre leszállított áron készítünk: legmodernebb kosztümöket, felöltőket, köpenyeket, legujabbb téli keppek és francia köpenyruhákat. Kostüm fagon eddig 450. most 300 K. Köpeny fagon eddig 350, most 200 K. Köpenyruha fagon 200 K.

Usllüliilh a bgkényesebb női divat szőrmesüiiuljuíi munkákat. Nagy raktárt tartunk kész szücsárukból. 621

A n. é. hölgyközönség szives pártfogását kérik TOKAREK ANTAL és BLAHA FERENC

»ni mmmm is. |

Felhívás a vármegyebeli községi és körjegyzőkhöz! ;

A vármegyei jegyzőszövetség elnöksége | azon kéréssel fordul a vármegyebéíi községi és ? körjegyzőkhöz, hogy a folyó évi április hó jj 29-én tartott rendes évi közgyűlés határoza- j fához képest az elbocsájtott vármegyei tiszt- ! viselők részére a pénz és termény beli adomá- | nyok gyűjtését befejezni s a gyüjtöiveket a | szövetségi főjegyző (Nemesócsaj, a pénzbeli \ adományokat pedig a szövetségi pénztárnok ' (Tany) cimére folyó évi október hó 15-éig í okvetlenül elküldeni szíveskedjenek.

Bízunk a vármegyebeli jegyzői kar közismert agitálásában és jó szivében és bizton raméljük, hogy üres gyüj'.öiv egy helyről sem fog beérkezni. Mivel úgy a pénz, mint a terménybeli adományoknak rendeltetési helyükre való juttatása az önhibájukon kívül szorult anyagi körülmények közé jatott, volt vármegyei és községi alkalmazottak érdekében felette sürgős, a gyűjtői veket minden körülmények között kérjük folyó évi október hó 15-éig rendeltetési helyükre juttatni.

Kürt, 1922. évi szeptember hó 27-én.

Komjáthy István Kürthy Győző

szövetségi főjegyző. szövetségi elnök.

*

A fentebb közölt felhivás meggyőződésünk szerint nem találhat süket fülekre, mert hiszen a megyei tisztviselői kar és a jegyzői kar érdekei a múltban is teljesen azonosak voltak és ma is azok. Az elbocsátott megyei alkalbörén. Tétován állt föl és gépies mozdulatokkal öltözködni kezdett. Mikor a nadrághoz ért, egy félpercig habozott. De aztán, mintha valami idegen erő vezetné a kezét: megfogta és fölházta. És a bakancsokat is. A kabátot is. Cssk a sapkát rúgta el a bokrok közé.

És mikor készen volt az öltözködéssel, végignézte magát és elmosolyodott. D > a mosolya hirtelen belefagyott valamibe, amit. végtelenül csodálatosnak érzett abban a pillanatban. Félelmetesen é3 kimondhatatlanul csodálatosnak.

Arra eszmélt, hogy az a rongyos, szomorú gúnya akár az övé Í3 lehetett volna. A nadrág se hosszú, se rövid és a kabát is se szűk, se bő. Az ő mérete. Egész ösztönösen, mint egy alvajáró lépett oda, ahová a sapkát rúgta és fölemelte a földről. Egy kicsit megrázkódott az utálattól, mikor megfogta a síkos, zeiros szélét, de egy erősebb parancs volt, hogy mégis a fajéra tegye. Ez is éppen jó volt.

Szekeres megkövültén, szédülten állt. Az a csavargó, akinek a rongyai a testét födték, az alakjára nyilván éppen olyan volt, mint 5. Olyan magas és olyan széles. Talán éppen olyan korú is. És talán ... és talán ... érezte, hogy erre a gondolatra valami egészen különös kifejezés mered az arcára ... talán éppen úgy is hívják, mint öt. Legalább a keresztneve!... Miért ne?

Folyton nézte magát a sűrűsödő alkonyaiban és folyton ezek a gondolatok nyargalászták végig az erein, az idegein. És a nyomukban megint különös, lázas, szédült gondolatok.

Mióta hordta ez az ember, ezt az egyetlen, mocskos, rongyos ruhát?.. . Más nem volt neki, az bizonyos. Hol mindenütt járt benne?

Mennyi nyomorúságon, kínlódáson, koplaláson ment át? így élt: pedig éppen olyan, miot ő. A lába, a karja, a feje ... És megy most is. Megy tovább és tovább, m>nt aki keres valamit és mindig keres és mindig vár, pedig talán most van életében az első jó ruhája és az első gzäzaßbaukö a zsebében.

Szekeres itt elmosolyodott, mint aki álmában mosolyog.

Az az ember most boldog. Nagyon boldog. Feszítve jár valahol az országúton a finom, jó ruhájában és ha messze is innen, betér egy korcsmába és megiszik egy liter bort és bol dogabb ember lesz mint a főispán ... Az az ember addig járt, amig találkozott a szerencsével és megy tovább, mig megint találkozik vele: de ma olyan ur, amilyen talán sohse volt életében. És a revolver? .. . Azért is kap egy csomó pénzt, ha eladja vagy elzálogosítja.

! Mert neki mi szüksége rá ? ...

Most egyszerre, minden ok nélkül megint ! magára gondolt és az jutott az eszébe, hogy harmincegy éves.

... Már a hold úszott az ezüstporos égen, mikor Szekeres kijött az erdőből. Átmászott a töltésen, ki az országutra.

A pepitasapkával a fején, a csavargó vedlett gúnyájával a testén, a hét koronával bélelt bugyelárissal a zsebében nyugodt, gyors léptekkel haladt a holdfényben, az országút mentén, az árokszélen. Nyugodtan és gyorsan haladt el a korai álmába merült falu mellett: előremeredt arccal, egy pillantást se vetve a kastélyra, amely tegnap még az övé volt.

Ment, ment, ment az országúton, amig eltűnt és sohse látták többé.

mazottak sorsa nem lehet a községi jegyzői kar előtt közömbös, hiszen köztük vannak és lesznek a jegyzői állások csökkentése folytán kartársaik is, akik szintén támogatásra szorulnak.

A halálra Ítélt vármegyét szolgálták valamennyien, amely mig hatáskörétől és anyagi eszközeitől meg nem volt fosztva, édes gyermekeiként gondoskodott róluk. Aggokról, özvegyekről és árvákról van szó, akiken segíteni emberi kötelesség is. A vármegyei jegyzői kar e kérdésben bizonyára meg fogja találni önmagát és nem feledi el nagy tradícióit, amelyek ez akciónak legmelegebb felkarolására egyenesen kötelezik.

Mi a legszebb reménnyeket füzzük a msgyei jegyzőszövetség közölt Felhivás-ához és azt hisszük, hogy a megyei közönség körében megértő viszhangra fog találni a jegyzők kérő szava balsorsra jutott kartársaik érdekében.

_______________1922, szeptember 30,

Nyári dal.

Hogy jöttek lányaim a földeken át —• A szemük kék, a hajuk aranyos — Meghajlott előttük a búza,

Meghajlott előttük a rozs.

Az erdőszélen, a dombok alatt Virít a sok vadiózabokor.

És rejtve a pipacsok alján A tücsköknek vig dala szól.

Hogy jöttek az erdei utón felém Bronzlábaikon szökdécselt a nap —

S lenéztek fészkükből reájuk Az ujjongó kis madarak. —

Hogy jöttek lányaim a patakon át,

Hol süpped a sás, nedves a moha, Rájuk tűzött az alkonyodó nap Búcsúzó legszebb mosoiya.

Sárga Íriszből és kék nefelejcsből Font koszom volt homlokukon S szemükben a friss öröm fénylett,

Mely vízzel és földdel rokon . . .

Mint két gyermeknimfa, járnak kacagón Réten erdőn és patakon át,

Mintha szatir lett volna apjuk,

És anyjuk egy dryád.. .

ERDŐS RENÉE.

flz anyakönyvi hivatalból.

1922. éni augusztus 20-tól szeptember 20 ig.

I. Születések.

Pataki Róza, Eöri Ilona, Lovád Lajos, Bedecs Vilmos, Schöa Katalin, God* Ilona, Nagy Mária, Maeyarics Rudolf, Kticharík Katalin, Vaclav Miioslav, Kertész Erzsébet, Kósa Katalin, Asztalos András, Mészáros Erzsébet, Frantischek Rufina, Szabó litván, P. Nagy István, Fehér Margit, Zsapka András, Markovié Károly, Krajcsi Ilona, P. Nagy Etelka, Fekete Anna, Jamhlár Teréz, Varga Ferenc, Kagák Vladimir, Schwarz Anna, Matovsky Mária, Gábris László, Schwarz Magda. Puzsér Aranka, Hendic< Ilona. Puskás József, Schwarz Mihály, Markoviéba B>zma, Gábris László, Honig Emma, Németh Ida.

II. Házasságok.

Dobnál János és Horján Teréz, Németh Béla és Erős Valéria, Bóday Zoltán és Luka Ilona, Emmer István és Papp Ilona, Tárnok Jáno3 és Illés Zsuzsánna, Vrchoslav Jaroslav és Raj Zsuzsanna, Nagy Vilmos és Nagy Julianna, Nagy István és Mihovics Matild, Ribári Dazsö és Varga Mávja, Zsemlye Imre és Horváth Hona, Kráz József é3 Müller Mária, Dörnény Vincze és Ribány Mária, Németh Mihály és Panyi Anna, Nagy Béla és * Tóth Lídia.

III. Halálozások.

Bucsi Jolán 12 hó, aug. 21., Brukács Jánosné 78 év aug. 19. Udvardy Gyula 59 év aug. 24. Sipos Mária 13 hó aug. 25., Juhász Sándor 16 hó aug. 26., Juhász János 21 éves aug. 28., Fleischmann Jolán 28 éves aug. 28., Neu Vilma 33 éves aug. 30., Kubica Jenő 2 hő aug. 29., Muhr Béla 25 éves szept. 1., Zsapka András 8 nap szept. 1, Skrivanek Rezsőné 62 éves szept. 4., Vörös Ferenc 26 éves, szept. 3., Bartal Mária 4 éves szept. 3, Markovic3 Károly 10 napos szept. 5,, Grabner Antal 2 hó