Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-26 / 115. szám
Stag fv an harmadik éwfsifnm. 115. szám. Keddi 1922. szeptember 26. OHÁRQHIUM KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. í-lftfizeiés! ír ceeb-aslovák értékbe*: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: %éw évre 80 ¥, félévre 40 X, negyedévre 20 K. Egyes szám ára: 80 fillér. a-imr-1 nrr Tngwsr.gisig ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAI JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náder-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatin Budapesten és Prágában folytatnak tanácskozásokat és remélhető, hogy e tanácskozások ezúttal eredményre fognak vezetni s a tervezett kereskedelmi szerződést tető alá juttatják. A magyar érdekképviseletek nagy munkát fejtenek ki a tárgyalás anyagának előkészítése dolgában. | — A külföldi magyarok szövetsége Totaler elíen. A »Külföldi Magyarság«-biff, a Bérzeviczy Albert és Giesswein Sándor vezetése alatt működő Külföldi Magyarok Szövetségének hivatalos orgánumában igen érdekes és feltűnést keltő közlemény jelent meg. A közlemény szerint Tóbler János volt szlövenszkói magyar képviselő, akit a prágai kormány kiutasított Szioveuszkóból és aki azóta Budapesten él, rejtelmes célú akciót indított meg az amerikai magyarság között. Tekintélyes amerikai magyaroknak »Tóbler János volt képviselő« aláírással felhívásokat küldözget, amelyben ó'ket valamilyen rejtelmes célú egyesület alakítására hívja fel. A »Külföldi Magyarság« élénken elitéli Tóbler János rejtelmes szervezési akcióit és felhívja az amerikai magyarokat, hogy óvakodjanak Tóbler , Jánostól. A K. N. budapesti munkatársa érdekj lődött a »Külföldi Magyarok Szövetségé«-nél, f hogy mi az oka ennek az óvásnak és miben ailaoak Tóbler János fcárhozatos céljai. Felvilágosítást nem sikerült kapnia, mert a szövetségben egyelőre az ügyet diszkréten kezelik és a felhívást illetően óvást is csak azért közölték a i lapban, hogy az amerikai magyarok ne üljenek ? fel Tóblernek. Magánúton azonban a következőj két sikerült megtudnia Tóbler akciójáról: A I Külföldi Magyarok Szövetsége a külföld egész I magyarságát párt, felekezet és társadalmi kül lönbség nélkül közös szervezetbe akarja tömö- I riteni. Amerikában az akció már igen szép ered- I ményeket ért el, most azonban Tóbler az ame: rikai magyarságot Budapestről felekezeti har\ cokba akarja belevinni és felhívásaival azt akarja elérni, hogy a magyar katolikusok az egységes szervezetekből kilépjenek és külön ébredő szervezeteket alakítsanak. Természetesen Tóbler pénzbeli hozzájárulást is kivan, mert az a célja, hogy később maga is kiutazik Amerikába és az | ébredő szervezetek élére áll. = Közigazgatási reform Magyarországon. • A nemzetgyűlés őszi ülésszakára több javaslat f készül, melyek közül legtöbb figyelmet keltenek < a főrendiházi és közigazgatási reformról szóló j javaslatok. Rakovszky belügyminiszter, a szünet j alatt akarja a közigazgatási reform javaslatát j elkészíteni, amelyben a vármegyék ősi autonó- I miáját a legnagyobb tiszteletben kívánja tartani. I A megcsonkított vármegyékből, kettő-háromból ! fognak a javaslat szerint egyet összevonni, aminek i célja az adminisztrációs kiadások csökkentése = A kísantant és a török győzelem. A ! törökök nagyarányú, döntő győzelme sokkal nagyobb jelentőséggel bir a Duna-menti utódállamokra nézve, semhogy szó nélkül lehetne : napirendre térni felette. A török kérdésben ! éles ellentétek vannak a két vezető nagy ha; talom: Auglia és Franciaország között. Mig azonban a többi problémák tárgyalásánál Anglia miniszterelnöke a józan reáípolitikus és Franciaország politikusai az elvakultak és rövidlátók, addig ebben a kérdésben a dolog éppen fordítva áll. Franciaország a törökök győzelmébe belenyugszik, mert azt tartja, hogy i abban az esetben, bá a törökök feltételeit nem í teljesíti, úgy a mohamedánok nagy szent háborúja elkerülhetetlen és ebben az esetben az Belenyugodni abba a rettenetes helyzetbe, amelybe jutottunk, ' — elfásulni a reménytelennek látszó küzdelemben, amelyet fajunk fennmaradásáért, nyelvünkért, nemzetiségünkért folytatunk, — megalkudni a lehetőségekkel és azokkal, akik nemzeti létünk gyökereit fenyegetik és vagdossák: hitünk szerint nem lehet és nem szabad. Nekünk önerőnkre és ezt hangsúlyozva emeljük ki — kizárólag önerőnkre utalva, a törvények nyújtotta szoros területen kell összefogódznunk, egyesülnünk és küzdenünk. Török és tatár dulások szomorú emlékei jutnak eszünkbe, amikor a falvak népe egyesült és kőtemplomokba menekült, ott sáncolta el magát, melyet hasztalan vívott az ellenség. E menedéket nyújtó templom számunkra a törvény oltalma. Ha vannak jelenségek, amelyek megingatják még az ebbe helyezett hitünket is, néha látva a sok törvénytelenséget, amely körülöttünk történik, elcsüggednünk nem szabad, sem pedig a törvényes talajról lecsúszni. Semmi kalandos politika, semmi csalóka délibábkép ne csalogasson bennünket álutakra, téveteg ösvényekre, mert a mi utunk egyenes, az meg van szabva és erről letérnünk nem szabad. Ellenben azon kell dolgoznunk, hogy félretéve minden pártszempontot, keressünk egy olyan közös területet, amelyen minden magyar egyformán dolgozhatik, égyenlő mértékben küzdhet jogaiért és szabadságáért. Ilyennek kínálkozott a kul'tura területe. Sajnos, sem a magyar szocialista párt, főleg pedig a kommunista párt, a magyar kultúra közös kapcsát nem értékelte annyira, hogy ezen az alapon segített volna megteremteni a magyar egységet, akkor még a nemzetközi szolidaritása a cseh nemzeti szociálisták vizei felé sodorta őket. Most azonban látják, hogy ez a szociálizmus a legsovénebb politikát űzi, látják a centralista erőfeszítések végső céljait és itt az intő példa a Dérer-féle akcióban, mely felnyithatja a szemét minden szocialistának. A magyar kultúra mellett az egység megteremtésére a szabadságjogok biztosítása kínálkozik. Látjuk azt, hogy minden magyar megmozdulást, legyen az keresztényszocialista, kisgazda, iparos, szocialista vagy kommunista, csirájában akar elfojtani a kormány. Iskolái népgyülés, zászlószentelés, iparkiáHitás, szervezkedő gyűlések megtartása hovatovább teljesen lehetetlen ; a sajtószabadság ellen náp-nap után vakmerőbb merényletekről kapunk hirt; magyar egyésületeket a közigazgatási bíróság ítéletei ellenére, újból feloszlat a minisztérium. A kisebbségi jognak a legértékesebbike van veszedelemben, ezzel megtaláltuk a közös működési területet, melyet a centralista kormány sovén politikája jelölt ki. számukra. Ezen a területen kell felsorakoznia a milliónyi magyarnak az autonómia mellé, mely egyedüli lehetőséget nyújthat évezredes kultúránk zavartalan fejlődésére. Tehát a csüggedés politikája, a belenyugvásé, az elfásulásé, a kishitűségé felesleges és káros. Az igazi küzdelem csak most kezdődik és mással, mint győzelemmel nem végződhetik. Erre két biztosítékunk van: a törvények ereje, amely egyszer mégis csak érvényre jut, a másik saját erőnk felismerése, amelynek tudatában megszűnik a csüggedés, azt felváltja a hit, az erők megacélozója és a nemzeti erőknek kiapadhatatlan forrása. Minden magyar elemi kötelessége ebben a küzdelemben, mely jövó'nkért, megmaradásunkért folyik, teljes erejével résztvenni. = Dezignált miniszterelnök — Svehla. Az uj kormány megalakítása egy lépéssel ismét elöbbrejutott. A petka tagjai Benes miniszterelnökkel együtt megjelentek Masaryk elnöknél Lanában és ott minisztertanácsot tartottak. A tanácskozás eredménye Svehla miniszterelnökké való dezignálása, a kit megbíztak a pártokkal a kormányalakításra vonatkozó tárgyalások megindításával. Hir szerint ha Benes visszaérkezik Genfbő), hova újra elutazott, fogják a kormányt véglegesen újjáalakítani. = A kisebbségek ügye a népszövetség előtt. A magyar kormány külügyminisztere Bánffy gróf nagyobb beszédet mondott a népszövetség ülésén a kisebbségeknek az utódállamokban való súlyos helyzetéről. Ismertette az utódállamokba került több, mint három millió magyarnak politikai kezelését és felsorakoztatta azokat a nagy sérelmeket, melyek a magyarságot napvól-napra érik. A „Journal de Génévé“ jelentőse szerint a magyar külügyminiszternek nyilatkozatai nemcsak külső sikert értek e), hanem azzal az eredménnyel jártak, hogy a kisebbségi kérdést érdemleges tárgyalás céljából napirendre tűzik és az eddiginél komolyabban Veszik a tárgyalás alá. Különösen a semleges államok képviselőire volt nagy hatással a beszéd, mert a legtöbben nem tudták, bogy a kisebbségek helyzete még mindig olyan viszontagságos, minthogy az utódállamok képviselői állandóan azt a bitet tudták kelteni, bogy a kisebbségek üldözése régen megszűnt. Bánffy beszéde kapcsán a népszövetségi delegátusoknuk egész sor Írásbeli adatot bocsátott rendelkezésére, amelyekből képet alkothatnak maguknak a kisebbségek mind máig rvosolatlan rettenetes helyzetéről. ■= Közgazdasági tanácskozások Csehszlovákia és Magyarország között. A lapok közléáe szerint október 2-án fogják újból megkezdeni a múlt évben félbenhagyott gazdasági tanácskozásokat Csehszlovákia és Magyarország között. A két állam képviselői egyazon időben
