Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-21 / 113. szám

2. oldal. »Komáromi Liánok« 1922. szeptember 21i. tokát közöl, majd boldogan állapítja meg, hogy a szlovák középiskolákban 25—30 uj parallel szlovák osztályt „kellett“ felállítani. Ezzel szemben a magyar középiskolákba beiratkozok száma állandóan csökken. Különösen figyelem­reméltó az érsekujvári gimnázium magyar ta­nulói számának csökkenése, ahol az előző évi 700 tanuló helyett csak 360 iratkozott be. Ezek az adatok minden Demosthenesnél szebben vádolnak. Otven százalékos csökkenés, mint az Érsekújváron történt, nem lehet ter­mészetes, ott valami történt. Ott is a Murga­­sok és Simecek-Garák sztratégiai elvei szerint történhettek a beírások. Ezeket & stratégiai el­veket egy konkrét példával alább világítja meg a Kassai Napló az egyoldalúan tájékozta­tott Prager Pressének. Tehát: Bátfay István kassai cipésznek három gyermeke van, akit 10, 8, illetve 6 évesek. A két nagyobb gyermek egész ezévig a magyar iskolákba járt. Mikor elsején be akarta Íratni ökat, az a meglepetés érte, hogy a két gyer­meket csakis szlovák osztályba voltak hajlan­dók felvenni a tanügyi urak. Bártfay hivatko­zott arra, hogy a két gyermek dotaznikja ma­gyarnak van feltüntetve mire előkeresték a kót dotaznikot, ahol a két gyermek immáron szlo­vákként szerepelt. Közelebbről megvizsgálta a dotaznikokat és tanuk jelenlétében kétségte­lenül megállapította, hogy ismeretlen kezek kigumizták a „magyar“ szót és helyébe mind­két dotaznikon „«ziovák“-ot írtak. A Hviesdoslavi téri elemi iskola cseh igaz­gatója is kénytelen volt beismerni, hogy a dotaznyikokat korrigálták. A két gyermek tehát magyar osztályba kerülhetett. Nem úgy azonban a harmadik gyermek. Azt még csak elismerték, hogy Bártfay első két gyermeke magyar, de hogy a harmadik gyermeke is az volna, azt kereken tagadták. Hiába hangoz­tatta Bártfay, hogy 23 év óta lakik Kassán, a neve mindig Bártfay volt és nem hívták soha se Simeceknek, se Murgasnak, a cseh igazga­tót nem hatották meg az érvek. Sót! Ráför­medt Bártfayra, hogy „23 év óta lakik itten és nem tanult meg szlovákul, kötelessége hát, hogy megtanuljon“. Bártfay erre a gyerek dotaznikját kérte. A dotazaik még nem volt kitöltve (!). Az igazgató, ki különben egy szlo­vák tolmács révén érintkezett Bártfayval, mivel az nem ért csehül, erre utasította a tántorít­hatatlan apát, hogy „adjon be kérvényt.“ A kérvényt most „intézik“, a gyerek pedig otthon ül és nem jár iskolába. ulsumoí minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megsierzek. üidéki megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába Eljárási dij 35 korona, am: hászló Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. m Um ||I Bratisla A Miiéi lei ve lég miig kíséri. Bár a kisázsiai események egyéb nagy­­fontosságú eseményekre terelte az egész világ figyelmét, de azért, vagy tán éppen emiatt, Belgrádban és Prágában még mindig szövik a korridor tervét, arra gondolván, hogy most a nagy politikusoknak egyéb gondjuk is van, mint a korridorra gondolni. A prágai és belgrádi korridor tervezők azonban elfeledkeztek arról, hogy Olaszország a kisázsiai események dacára is éberen figyel. Az olasz kormány elhatározta, hogy amennyiben Jugoszlávia, Ausztria vagy Magyar­­ország ellen katonai intézkedéseket tenne, ő is érdekei megvédésére katonai akciót indít. Olaszországnak ez az állásfoglalása annyit je­lent, hogy az olasz kormány a leghatározot­tabban és a legerélyesebben ellene szegül a csehek és jugoszlávok között tervezett korridor megvalósításának és ezen elhatározásának szük­ség esetén fegyveres erővel is nyomatékot fog adni. Olaszország semmi körülmények között sem engedheti, hogy a tervezett korridor meg­valósítása esetén egy ellenséges érzésű szláv gyűrű zárja el útját a szárazföld falöl. Ezzel az olaszországi kikötők, de különösen az észak­­olaszországi tengerparti városok hiuterlandja jugoszláv és cseh kézre kerülne és ezáltal nemcsak Olaszország kereskedelme kerülhetne válságba, hanem egy szláv politika Éizakolasz­­ország kereskedelmét is megfojtással fenyegeti. Olaszország a Jugoszlávia és Csehszlová­kiával szemben követendő akciójában teljes mér­tékben számit Magyarország támogatására is. Olaszország jól látja, hogy Magyarországnak is létérdeke, hogy e^nek a korridornak a ter­vét meghiúsítsa. De Olaszország létérdeke is azt követelj, hogy Magyarország és Ausztria önállóságának olyan blokkot teremtsen Közép­­európában, amely a kisantant imperializmusá­val szemben az egyensúlyt, biztosítani tudja. Olaszország a maga állásfoglalását érthető mó­don juttatta tudomására úgy a belgrádi, mint a prágai kormányoknak. Erélyes fellépésének máris van eredménye. Jugoszlávia és Csehor­szág látván, hogy politikájukat nem tudják minden akadály nélkül keresztülviuni és hogy a tervezett korridor nem fog oly vértelenül ölükbe hullani, kezdik már igényeiket mérsé­kelni. Nincsics külügyminiszter állítólag leg­közelebb személyesen megy Rómába, hogy ott Schanzer olasz külügyminiszterrel tárgyaljon a kérdésről. A cseh és jugoszlávok terve azonban magában a kiäantant államaiban sem talált egyhangú tetszésre. Románia szintén nem tartja érdekeivel teljesen öäszeegyeztethetönek a korridor létesítését, mert hiszen a szlávság olyan megerősödését jelentené, amely — ismerve különösen a csehek pánszláv érzelmeit — magát Romániát is létalapjában veszélyeztetné. Ide érkezett jelentések szerint egy esetleges fegy­veres konfliktus esetén Románia egyáltalán nem hajlandó beleavatkozni az ügyekbe. Ezért vált különben szükségessé, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia éppen az akció lefolytatására külön katonai szerződést kössenek egymással azonkivül, amely már amúgy is fennáll az ösz­­szes kisantant államok között. Az osztrák kérdés egyébként most a népszövetség elé kerül és ennek döntésétől függ úgy Olaszország, mint a kis antant to­vábbi magatartása. Természetes, hogy a szín­falak mögött a legerősebb és legerélyesebb agitáció indult meg a kisantant imperialista ter­veinek keresztülvitele érdekében. Csehszlovákia fófeladata Géniben, hogy Franciaországot meg­nyerje a maga terveinek. Szerinte a döntés itt is Franciaország kezében van és épp ezért a cseh politikusok Benes-sel az élükön, mindent elkövetnek, hogy Franciaországot megnyerjék maguknak. Mindenesetre erősen kétséges az, hogy a népszövetség a kisantant javaslatait fogja ma­gáévá tenni, snnál is inkább, mert Anglia az olasz tiltakozást már is tudomásul vette. Re­mélhető, hogy a népszövetség megfelelő dön­tése révén a kérdés békés megoldást fog nyerni. Olaszországon kívül Magyarországot tartják erős akadálynak a csehek. A lojalitás paragrafusát is beleiktatta a népszövetség a kisebbségekről szóló határozatába. Benes be­folyása, az, franciajtámogatással természetesen, amely a kisebbségektől feltételezi a lojalitást. Helyeselnünk kellene ezt az általunk is kívánt és áhított konszolidáció szempontjából, csak­hogy ezzel is úgy vagyunk, mint az egyszeri ember, akinek a halálbüntetés ellen szavaltak és erősen kapacitálták öt a meggyőződésének feladására. Végre engedett és azt felelte a vi­tában ellenfeleinek: Jó, bát a halálbüntetés ellen vagyok én is, egy föltétel alatt és ez az, hogy kezdjék el először a rablógyilkos urak is. A magyar ember lojalitását eddig senki kétségbe nem vonta; ezt történelmi tényekkel tudjuk bizonyítani akár napestig. De hogy csak a legújabb napok korona tanújára hivatkoz­zánk, szóljon maga Benes, akinek angol inter­júja világgá röpítette fontos megállapítását, hogy a csehszlovák köztársaság leglojálisabb nemzetisége a magyar. Csupán & városokban élő magyar intelligencia ellen vannak homályo­san fogalmazott kifogásai. Csakugyan igazat kell adnunk ebben Benesnek. A magyar lojali­­í tás a törvénytiszteleten alapul; a magyar nem alattomos, hanem nyílt karakter, éppen ezért : nem összeesküvő és forradalmár természet. I Beilleszkedett az uj állam rendjébe, megtartja ' törvényeit, végrehajtja rendeletéit, teljesítette a bevonulási parancsot is, amit Banes a köz­társaság teherpróbájának ismert el. Sőt kije­lentette, hogy ennek a parancsnak a legjobban a magyarok feleltek meg. Ha tehát a lojálitást Benes ás kormánya úgy értelmezi, hogy az csupán a törvények tisztelete, úgy azzal teljesen rendben vagyunk. I Azonban a loja'itás szó és fogalomköre roppant tág és magyarázata a lehető legegyenibb va­lami. Akik a törvénytisztelettei beérik — és szerintünk be is kell érniök — nekünk szem­rehányást nem tehetnek. Vamuk, akik lojali­táson azt is értik, hogy teljesen vonuljunk ! félre, mondjunk le iskoláinkról, gyermekeinket szoktassuk le nemzeti nyelvünkről, régi magyar­­; Ságunkat tagadjuk meg, szóval kövessünk el egy faji tömeg-öngyilkosságot. Áilamhíiségünk deklarációját talán népgyülésekíői varján, avagy talán abban találják, hogy a helyi kisebb-ua- I gyobb áliamhivatalnokok, mint az allamhataiom reprezentánsainak, korán reggel a legalázatosabb ■ tisztelettel egészségére kívánjuk az éjszakai ; nyugodalmat. Mégis bajos dolog lenne negyedfól millió | némettel és egy millió magyarral szemben iiyeu | kívánalmakkal esőáliam. Adjak meg jogainkat, j azután & lojalitás ezekből a jogokból fakad, > elő magától, minden külső kényszer nélkül. Látott-e valaha, valaki télen kinyílt virágot?: Mielőtt a nap melege rásütött és megórieite : volna bimbóját, virág nem fakadhat. Értse meg ; minden Benes és minden detektív ebben a res­publikában, aki lojalitásunkat uivatottan vagy hivatás nélkül megítéli és elbírálja, hogy ez természeti törvény, amely erősebb minden nép­­szövetségi határozatnál. A virág nem nyit a í nap melege nélkül, ez pedig a népekre és nem- i zetekre nem más, mint az állam gondozó, védő : keze. Ha ez a kéz csak állandóan büntetésre áll készen, ott nincs, nem is lehet, igazi ioja­­; litás. Csak áliojaiitás. Hajtsák végre bec&üíe- I tesen a törvényeket, melyek kisebbségi joga- S inkát elhatárolják, lágyén jogegyenlőség, állam­­l polgári egyenjogúság, szóval demokrácia, úgy t ez a kérdés nem fog felmerülni soha. Dá lojalitást ne követeljenek ott, ahol jogok nincsenek, csak kötelességek; ahol nin­csen közszabadság, ahol szűk ketrecekbe zár­­j ják el a nemzeti élet és gondolat megnyilvá­­< nulását; ahol az utcasarkokon, gyűléseken, . templomokban kémek leselkednek, akik hamis . és haxug jelentésekkel vezetik félre felettes j hatóságaikat és belőlünk szerecseneket csinai­­! nak napról-napra. Mi azt követeljük, hogy mindenkit állít­­! sanak a törvény elé, aki az allam rendje ellen vét. De azt is követeljük, hogy ügyeinkben bírák ; Ítélkezzenek, elfogulatlan, pártatlan, igazságos : bírák; mert sajnos, ma vádlóink, az elfogultak, j & vesztünket óhajtók hozzák meg Ítéleteiket, I megokolás nélkül, amelyek csak sóhivatalokhoz s íelebb9zhetök, ahol nemzetiségileg ellenünk : elfogult, velünk szemben nem objektiv ember­­‘ kék fontoskodnak és riasztva egymást, holmi ; irredentával ijesztgetik, amiről álmoskönyvek­­| ben borzasztó dolgokat olvashattak. A lojalitás akkor az, ha őszinte; kép­­| mutatás és hazugság, ha nem az. Az államnak ! nem lehet érdeke, hogy polgárait erre a tév- i útra í'ákényszeritse. hírek. — A Komáromi Kereskedők Testületé hétfőn este nagy számmal látogatott választ­mányi ülést tartott Fried Jenő elnöklete alatt. Az elnök sötét vonásokkal festette meg a ke­reskedők mai helyzetét s megélhetési viszonyait. Nincs nap — úgymond — fizetésképtelenség, csődbejelentés nélkül. S tehetetlenek vagyunk a pangással szemben. Sajnos, a testületek sem egyenkint, sem együttesen segiteni nem tudnak. Vannak talán kis dolgok, ahol segiteni lehetne, de ez a segítség a kereskedelem mai általános válságához képest elenyészően oly csekély, hogy nem érdemes egy lépést tenni. Nem is tudnak

Next

/
Thumbnails
Contents