Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-12 / 109. szám

2. oldal. „Komáromi Lapo«r 1922. szeptember 12. hogy nagy örömmel látnák, ha az utolsó ma­gyar is elpusztulna már innen s ezen céljuk elérésére semmi eszköztől sem riadnak vissza. De hogy a köztársaságnak egyik minisztere idegeneknek nevezzen bennünket, ez már olyan | hallatlan dolog, aminek jellemzésére szót sem j találunk. Srobár közoktatásügyi miniszter ur köszönjük önnek ezt a kijelentését! Ezzel Í9 I többet tudunk I De ne feledjék el, hogy ezek után jogunk van minden szavukban kételkedni j és ezek után még meg sem sértődhetnek, ha nem hiszünk Ígéreteikben, ho hazugságnak és j félrevezetésnek fogjuk tartani a demokráciáról * és egyenlőségről tartandó beszédeiket. Mi nem ; feledünk, megjegyezzük, hogy itt idegenek * vagyunk! = Az interparlamentáris unió bécsi kon­ferenciájáról. Dr. Lelley Jenó képviselő, aki most tért vissza az interparlamentáris unió bécsi kongresszusáról, a kongresszuson szer­zett benyomásairól és annak jelentőségéről az ellenzéki sajtóosztály munkatársa előtt a kö­vetkezőket mondotta: — Az interparlamentáris konferenciák jelentősége a ma adott helyzetben fokozódott. Nem azért, mintha más feladatok megoldása várna rájuk, mint amilyenekkel a háború előtt foglalkoztak, hanem a békeszerződések, jobban mondva a háború teremtette nemzetközi szi­tuáció sajátszerü kialakulásánál fogva. Tudjuk, ; hogy a háború alatt felszabadult szenvedélyek , és még inkább a békeszerződések megkötésé- ; nél nem mindig és nem mindenben érvényesülő ) abszolút igazság hiánya volt a következménye j azoknak a rendelkezéseknek, amelyek népek és : nemzetek érzelmeit eddig sem és még sokáig ) nem fogják tudni nyugvópontra hozni Eaeknek \ az intézkedéseknek következményeként a köz- ; vélemények sűrűn tévesen alakultak ki, ami viszont a nemzetközi érintkezést is károsan befolyásolta. Az interparlamentáris konferen­ciák azonban a népek minden rétegei képvise­lőinek nemcsak hivatalos, de .magánérintkezé- jj sében is alkalmat adtak az igazság megisme- í résére és ezzel az elkövetett hibák belátására, 1 ami viszont az első és legfontosabb lépés azok i reparálása felé. Hogy csak egy kis példával ! szolgáljak: a szabad kereskedelem érdekében | előterjesztett igen értékes indítványhoz angol j és francia részről elhangzott beszédek igazol- j ták egyrészt azt, hogy a közvetlen érintkezés a legalkalmasabb mód a félreértések kiküszö­bölésére, másrészt, pedig azt, hogy a külföld közvéleménye mindig intenzivebb erővel jut tudatára a hazugság okozta hibáknak, sőt bűnöknek. A nemzeti kisebbségek igazának kimuta­tására alkalmas ez a nagytekintélyű forum, mint ahogy erre alkalmas minden más mód is, | amely a hazugságok »ürü szövevényét szét- j tépni és a mögötte lévó sötétségbe bevilági- j tani képes. Nekünk — eltekintve a konferen- j cia egyéb nagy céljaitól és feladataitól első- j sorban ez a kötelességünk, mert nemzeti éle- { tünk legégetőbb sebeinek ez az okozója és én jj úgy remélem, hogy e téren — ismétlőn kihasz- í nálva a magánérintkezés által adott alkalmakat I is — nem egészen eredméuynélküli munkát ! végeztem. A kisantant államok hivatalos par- j lamenti képviselőinek elmaradása felett saját- i szerű hatást keltett a konferencia résztvevőiben, 1 mart amint azt magán utón az elhangzott személyi nézetekből megállapítani lehetett, az az általános felfogás, hogy alighanem komoly okuk van a konferencia nagy nyilvánosságát a lehetőség szerint elkerülni. (ESŐ.) == Hadikölcsön törvény készül. A hadi­­kölcsön kérdés csak nem akar megoldásra ke­rülni. Az eddigi kísérletezések egyáltalában nem történtek a szerződések értelmében, me­lyek a köztársaságot minden kétséget kizáró módon kötelezik a hadikölcsönök, mint az át­alakulás ideje előtt keletkezett államadósságok elismerésére. Most egy uj törvényről ad hirt a „Wirtschaft“, mely a pénzügyminisztériumban készül, amely elsősorban a pénzintézetek ha­­dikölcsöneinek beváltásáról szól. Arról is szó van, hogy a kis játékosok hadikölcsöneit be­váltják. A törvény részleteire nézve a kormány semmiféle felvilágosítást nem ad. = A magyar kormány ragaszkodik a föld­reform végrehajtásához. Az „Est“ jelentése szerint gróf Bethlen miniszterelnöknél szom­baton este fontos tanácskozás volt a földreform : végrehajtásáról. A tanácskozásokon a szakmi­nisztereken kívül számos képviselő is részt vett. A megbeszélések középpontjában a nagybirto­kosoknak ismert oppoziciója állott a nagybir­tokok vagyonváltsága kérdésében. A magyar kormány szilárdan el van határozva, hogy a nagybirtokok vagyon váltságát a nagybirtoko­sok minden tiltakozása dacára is végrehajtja, mivel ezen a réven rendelkezésére jutó föl­dekre feltétlenül szüksége van a földreform érdekében. A vidéki pénzügyigazgatóságokhoz már le is érkezett a kormánynak oly értelmű rendelate, hogy a nagybirtokok vagyonváltsá­­gaként fölszabaduló földterületeket haladékta­lanul vegyék át. Utleuét uisumoí minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megszerzek. üidéki megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába □járási dij 35 korona. cím: lsászló Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. Mit nil az amerikai magyar Ml Egyik budapesti újságíró meginterjúvolta a most éppen Budapesten idéző Széchenyi László grófot, Magyarország amerikai követét, a gazdag Vanderbilt vejét. Először az került szóba, milyen is volt a kritikus pillanat, mikor, alig hogy megkötöttük a békét, ő megjelent Washingtonban, mint a letiport Magyarország első követe. Érzem, mi­közben beszélek, milyen súlyos lehetett az a perc, milyen kényes a küldetés, amelyre a ma­gyar kormány ezt a kiváltságos helyzetű főurat szemelte ki. — A legmesszebbmenő udvariassággal fo­gadtak — mondja a gróf — nem azzal az udvariassággal, amely a maga kimért hidegsé­gében minden diplomatának kijár, hanem valami egészen különleges szívélyességgel, amelynek igazán sokat köszönhetek. A külügyi hivatalban éppen olyan szives fogadtatásra találtam, mint magánál az Egyesült Államok elnökénél. Nyu­godtan mondhatom, hogy az Egyesült Államok vezetőköreiben és társadalmában a legcsekélyebb averzióval sem találkoztam hazánkkal szemben. Amerikában én sehol nem találtam azt a hábo­rús pszichét, amely a háború színteréhez köze­lebb eső országokban ma még fogadná az embert. Mondhatom, hogy ilyen viszonyok között hivatalos munkám igen kellemes. — A magyarság részéről meghatóan me­leg fogadtatásban részesültem — folytatja a diskurzust Széchenyi gróf. Az én igyekezetem az volt, hogy minél előbb megismerkedjem az Amerikában élő magyarság széles rétegével. Nagy körutat tettem a nyugati magyar kolóniá­ban, meglátogattam Chicago, Detroit, Cleveland, Pittsburg és környékének magyar telepeit. Kön“? nyékig meghatott az a nagy melegség, amellyel engem fogadtak. Hiszem, hogy ez a lelkesedés, ez a szeretet a rég nem látott magyar hazának szólt, amely elküldte hozzájuk üzenetét a mesz­­szeségből. Nem is lehetett azt nagy meghatott­ság nélkül hallgatni, hogy görnyedthátu öreg munkások, akik már vagy harminc esztendeje künn dolgoznak és nem látták az ó hazát, sírva mondták: — Én Hidasnémetiből való vagyok, Abauj­­tornamegyéből kéremalássan... Képzelje el, milyen hatással lehet ez az emberre, mikor ezer és ezer mérföldre Magyar­­országtól, a pittsburgi kémények árnyékában valaki sírva fakad azon, hogy kimondja ezt a nevet: Abauj torna... — Ön a munkásviszonyokról is érdeklő­dik. Talán ma már javulófélben vannak, de még mindig igen rosszak. A mi magyar testvéreink bizony megérezték a hosszú szénsztrájkot és a vasúti gyáripar sztrájkját, mert hiszen a magyar < munkások javarésze a bányákban ós a vasipar­­j ban foglalatoskodik. Megkockáztatom azt a véleményt, hogy j őexellenciájának küldetése még a válságos vi­­j szonyok közé került fiatal magyar diplomácia j mai rendkívüli helyzetében is egyike a legne j hezebbeknek. A magyarság milliós tömegei néz- I nek rá várakozó szemmel, az Újvilágban Ma­­; gyarország első követére. És neki arra kell vi- 1 gyázni, nehogy bizalmatlanságot keltsen az | amerikai kormányban, vagy közvéleményben, ! ahol köanyen az a látszata lehetne működésé­­] nek, hogy amerikai állampolgárok között magyar I propagandát folytat. —- Ez kissé komplikált helyzet — bólint * a fejével a magyar követ. — A magyarok: | amerikai polgárok és magyar állampolgárok j egyformán érintkeznek velem és egyes telepe-Íken, ahová elmentem, körülbelül egyenlő szám­ban voltak azok, akiknek az érdekeit képvisel­nem kell és azok, akik bár Magyarországon j születtek, de amerikai állampolgár létükre hiva­­: talos összeköttetésben nem állhatnak többé ve­­| lem. Nekem seramiképen nem szabad az ame­­s rikanizalás útjában álianom és vigyáznom kell | arra, hogy ártalmára ne váljak az amerikai r polgárjogu magyaroknak, akiket az amerikai ál* í iám és az amerikai társadalom szeretettel ölel I keblére. Most megkérdezem a kegyelmes urat, mi­­> lyen az amerikai magyarok társadalmi hely­zete. — Azt tapasztaltam — felel a kórdé­­| semre — hogy szeretik és megbecsülik őket. j Megkérdeztem amerikai gyárosokat, mi a véle­­í ményük honfitársaimról. Mindenütt azt a választ j kaptam, hogy rendkívül meg vannak elégedve i magyar munkásaik becsületességével, szorgal­­\ mával. Megkockáztatom most azt a kérdést, vaj­­; jón lehet-e remény arra, hogy Amerika gazda­­; sági közvéleménye érdeklődéssel forduljon a í magyar közgazdasági élet, a magyar viszonyok \ felé. — Kevéssé ismernek bennünket! Messze j vagyunk, kicsioyek vagyunk, a mi bajainktól, a mi szerencsétlenségünktől rettentő távolság- I ban élnek ők, nemcsak földrajzilag, de lélekben is. Amerika mai politikájának az a tendenciája, hogy minél távolabb tartsa magát az európai zavaroktól. — Az atmoszféra nem kedvezőtlen szá­munkra, mert hiszen Amerika olyan távol élt a háborútól, hogy népének lelkén nem lett úrrá a gyűlölködő háborús pszichózis, amellyel Euró­pában találkozunk. Inkább úgy fogják föl Ma­gyarország részvételét a háborúban, hogy bele­­kény szeri tettek bennünket abba és igy nem tehetünk róla, hogy a háborúban részt kellett vennünk. — Az amerikai nép, a hivatalos világ és a társadalom nemes toleranciájának megtartá­sában a sí áz és százezer becsületes, megbízható amerikai magyar munkája, szorgalma, sok más nemzetiségű munkás fölött magasan álló intelli­genciája a legnagyobb segítség. Az amerikai magyar becsületet szerez óhazájának, amelynek hü fia marad évtizedek viszontagságain keresztül! Ez utolsó szavakat már emeltebb hangon mondja Széchenyi gróf, aki egyébként halkan, rezerváltan, minden szenvedély, minden erősebb jj akcentus nélkül beszél. A fákon át finoman vibrál felénk a déli j harangszó egy messzi templom tornyából. És ■ fölöttünk lassan úsznak a felhők napkeletről | napnyugatra. Viszik a sóhajtást Abauj tornából | Pittsburg falé ... A Diákmenza. A Diákmenza javára a megyében folyta­tott gyűjtések eredményéről most, a beiratá­sok alkalmával számoltak be a tanulók a fő­gimnázium igazgatóságának a gyüj tőivekkel és a pénzadományokkal. A tanulók megközelítően 15000 K összeget gyűjtöttek és ezen kívül ter­ményeket is a menza konyhája javára. Ez csak a kezdet kezdete, mert a Diákotthon céljaira és berendezésére legalább 120000 K szükséges. A társadalomra vár a hivatás, hogy áldozat­­készségével vesse meg egy igazán emberbaráti és emellett kulturális intézménynek alapját, ahol a jövö társadalmának küzdő seregét ne­velik a munkás életre és az életnek. A főgimn. tanulók & következő összege­ket szolgáltatták be a Diákmenzának és a

Next

/
Thumbnails
Contents