Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-08 / 81. szám
1922 julius 8 «Komáromi Lapok« 5. oldal. Ezek a meggondolások késztettek bennünket arra, hogy ezt az ügyet önök elé vigyük. Ezennel fölemeljük tiltakozó szavunkat ily gyalázatosságok ellen és arra kérjük önöket, ha lehetséges, alakítsanak nemzetközi védőbizottságot, amely az efajta vandalizmust a jövőben mogakadályozhatná. FORDÍTÓI iroda. A legjobb csehszlovák kérvény, beadvány, hivatalos és magán levél s mindennemű irat, nyomtatvány ♦ ♦ ♦ $ fordítások ♦....................................................... ♦ ♦ ♦ Homárom város hivatalos fordítója irodájában- Komárom, Városháza,földszint -322 készülnek. A fordító iroda köznapokon d. e. 8—1 óráig, d. u. 4—6-ig, vasár- és ünnepnapokon d. e. 9—12 óráig van nyitva. Minden munka tetszetős kivitelben írógépen ina! ♦ ♦ A ▼ ♦ A ▼ f ♦ ♦ Imii man kiírgoliia. VI. Eddigi megjegyzéseink tulajdonkép és jórészben az itteni irodalmi viszonyokra vonatkoztak : a lapok és folyóiratok kérdésére, könyvekre és írókra. A népek kulturtevékenysége azonban nemcsak ezekre szorítkozik, habár az is igaz, hogy leginkább az irodalom a nemzetek műveltségének a hordozója. De szintén kultúrát terjeszt, ha komolyan fogja fel hivatását, a színészet is. Hasonlóképen a koncertek felolvasások, irodalmi és művészeti esték mindmind a műveltség terjesztését és népszerűsítését célozzák. Már most, ami a színészetet illeti, mindenki tudja, hogy hivatásos színészetünk majdnem a nullával egyenlő. Mert abból az egy társulatból, amelyet a kormányhatalom a magyar Múzsa szolgálatára kegyesen meghagyott, a magyar városoknak — pedig városaink közönsége jórészben mégis csak magyar — vajmi kevés jut. Kassát, Pozsonyt és még néhány várost leszámítva, a többiben színi szezon immár évek óta nem is volt. És nem is számíthatunk arra, hogy a mostani viszonyok között színházlátogató közönségünk ebbeli vágyait hamarosan úgy kielégíthesse, ahogy valamikor tehette. És mintha a közönség ezt meg is érezte volna. Mert alighogy némikép felocsúdtunk a sorozatos katasztrófák okozta lelki válságokból, maga a közönség igyekezett segíteni a bajon: önmaga kezdett el játszani, színdarabokat előadni. A mükedvelősködés csakhamar általános lett. Az egyesületek, amelyek a háború alatt részint tagjai bevonulása, vagy más irányú elfoglaltsága, részint helyiségeik lefoglalása miatt szüneteltették tevékenységüket, egymás után életre keltek — ha ugyan később be nem csukták őket — előadásokat rendeztek, színdarabokat hoztak színre. Úgy, hogy a háború előtt, még az egyesületi élet fénykorában sem, soha annyi műkedvelői előadás nem volt, mint amennyi most szórakoztatja a közönséget. És ez nagyon örvendetes jelenség, mert a magyar nép kultúra iránti érdeklődése és utána való szomja nyilvánul meg benne. így egészen ügyes műkedvelői gárda nevelkedett már fel az egyes városokban, amelyeknek előadásait a közönség buzgón pártolja és .szorgalmasan látogatja. Hisz egyik másik darab 5—10 előadást is megér. Éz bizonyítéka annak, hogy műkedvelőink valóban kinőttek már a gyermekcipőből, előadásaik olyanok, hogy nem szükséges velük szemben azt a jóakarata, enyhe kritikát gyakorolni, amilyennel ezelőtt az ilyen vállalkozásokat nézték. A közönség is némi kárpótlást talál fiatal műkedvelő gárdánk munkájában az elmaradt hivatásos szinésztájsulatokért. Sőt még a falvak fiatalsága is kedvet kapott a városi műkedvelő ifjúságtól és vezetőik fáradhatatlan és önzetlen buzgósága folytán mindgyakrabban neki mernek fogni egy-egy népszínmű előadásának. Úgy hogy a legtöbb községben, amelynek a néppel foglalkozó papja, tanítója vagy jegyzője van, évenkint már 3 —4 előadást is tartanak. És ezek a műkedvelői előadások mind a városokban, mind a falvakban rendszerint jótékony vagy egyesületi célra, történnek. Hány templom harangjai kerülnek már vissza a tornyokba ezeknek az előadásoknak a jövedelméből? Hány község tűzoltó felszerelését, iskolai berendezését és sok más egyébb jótékony vagy közérdekű cél megvalósítását hozta már meg a lelkes fiatalok először kezdetleges, de mindig csiszoltabb és gördülékenyebb játéka? De nem csak a jótékony célra szolgáló anyagi eredmények miatt kell örülnünk ennek az örvendetesen fellendült mükedvelősködésnek, hanem nagy morális és kulturális hatásai miatt is. Ez ugyanis legbiztosabb ut a falvak eléggé tunya és mükedvelődés iránt nagy mértékben érzéketlen néprétegeiben érdeklődést, szeretetet felkelteni a szellemi világ iránt. így lehet elvonni őket, különösen a fiatalságot, a korcsmázástól és más káros, őket félrevezető helyektől; faragatlan, durva szokásaikból is sokat lenyes, a színpadon való forgoiódás. Amellett figyelme ráterelődik az irodalomra, ha annak csak egyik ágára is. Mert az a fiatal falusi legény vagy leány, amelyik már játszott — ha csak egyszer is — a világot jelentő deszkákon, érdeklődését továbbra is megőrzi a színdarabok iránt és ez az érdeklődés nagyon könnyen átterjedhet az irodalomnak és műveltségnek más ágaira is. Ugyanez beköveíkezhetik, ha nem is oly nagy mértékű a közvetlen hatás, a szereplők hozzátartozóinál, sőt mindazoknál is, akik ezeket az előadásokat megtekintik. A műveltség szele csapja meg kisebb-nagyobb mértékben az összes jelenlevőket, figyelmük kizökken az anyagias és önző — sajnos, a falu most nagy mértékben az 1 — köznapiságból és egy más viiág felé fordul. És ha nem is várunk csodákat ezektől a falusi szinielőadásokíól, annyit minden esetre fognak eredményezni, hogy a népben érdeklődést keltenek kultúránk iránt, a falu értelmi színvonala emelkedik általuk — ha csak kis mértékben is — az egyszerűbb nép társadalmi érintkezésében meg-megnyilvánuló szögletesebb formák kissé lecsiszolódnak. Anyagi szempontból pedig több közérdekű cé! megvalósítását teszi lehetővé az igy begyült összeg. És ha valamit ilyen közös munkával létesített a falusi ifjúság, azt meg is fogja becsülni, sőt büszke lesz rá, Épen azért és még sok más itt nem hangoztatott ok miatt is ezeket a műkedvelői előadásokat a falvakban még fokozottabb mértékben kell művelni a jövőben. A községek hivatalos^ vezetői — pap, tanító, jegyző — vegyék kezükbe' ezt a szép ügyet mindenütt, ott is, ahol eddig ’ még nem mozdultak meg. Hogy óriási gonddal, időlekötöttséggel, türelemmel jár, azt nagyon jól tudjuk. De a cél nemessége és az elérendő szép eredmény megérdemli a fáradságot. Különben is csak a kezdet nehéz, egy kis gyakorlat után már könnyebben megy a dolog. Aztán meg az a vezető, aki kezébe veszi falujában a műkedvelő gárda megszervezését, idővel az értelmesebb, ügyesebb fiatal iparosok vagy gazdák közül nevelhet maga mellé segítőket, akik a gondok egy részét leveszik vállairól. Hogy azonban az igy előadott daraboknak valóban nemesen nevelő hatásuk legyen, jól meg kell választani minden egyes esetben a szinrehozandó müvet. A hivvtásos színészek is csak addig állnak a kultúra szolgálatában, amig nem olcsó sikerekre, az ösztönös szenvedélyek felkeltésére utaznak, amig valóban a „nemzet napszámosai.“ Sorsuk és helyzetük most itt egyenesen arra kényszeríti őket, hogy azokká legyenek és azelől kitérniük nem is szabad. A magyarság jóindulatú érdeklődése is csak addig kiséri őket, amig valóban a magyar kultúra szolgálatában állanak. Még inkább áll ez a műkedvelői előadásokra. Azért elsősorban olyan darabokat válaszszanak ki szinrehozásra, amelyek a magyar dráma irodalomnak értékes alkotásai, akármilyen műfajhoz tartoznak is. Azonfelül az erkölcsöket kipellengérező, lábbal taposó, vagy nevetségessé tevő darabok előadásától is tartózkodni kell, amilyenek jórészben a legújabb kabaréizü pesti alkotások (Molnár Ferenc, Bródy S., Gábor A. darabjai). Ezek semmi komolyabb nevelő hatást sem érnek el, sőt nagyon könnyen rombolhatnak a hallgatók lelkivilágában. Mert exportra, a nagyvárosi közönség léhábbik részének számára készültek. Falukban természetesen mind az előadók képességei és tanultsága, mind pedig a hallgatóság értelmi színvonala és érdeklődési köre miatt majdnem kizáróan csak népszínművek előadása jogosult, legalább is egyelőre. A városokban is ezekkel indult meg a műkedvelősködés és sokszor még most is olvashatja az ember, hogy ebben vagy abban a városban ezt vagy azt a népszínművet adják elő. Figyelemmel kisérve azonban a műkedvelői előadásokról szóló jelentéseket, azt lehet tapasztalni, hogy a városok műkedvelői újabban már inkább olyan darabokat játszanak, amelyek a városi életből merítik tárgyukat. Ilyenek a tragédiák, középfajú vígjátékok és a bohózatok. Ez nagyon is természetes lélektani igazság, mert mindenkit elsősorban a maga életköre és társadalmi viszonyai érdekelnek, tehát a darabok közül is azok, amelyek a közönség saját légkörében mozognak. Tragédiák élvezéséhez azonban publikumunk jórésze nem elég érett. — Tapasztalhattuk, hogy hivatásos színészek játékánál is a legmegkapóbb részeket a közönség egy része humorosan fogta fel és jót nevetett, amikor pedig sirnia kellett volna vagy lélekzetét visszafojtva figyelni. De műkedvelőink erőit is meghaladja még a komoly drámáknak élvezhető megjátszása. Úgy, hogy egyelőre hálátlan és óriási fáradtságot igénylő feladat lenne még városokban is ilyesmibe belekapni. Ahhoz fejlődni kell még a gárdának és komolyodni közönségünknek. (Folytatjuk.) Gin. Divatáru üzlet rögtön fölvesz 1 segédet önálló munkaerőt, magyar, német, esetleg szlovák nyelven beszélő előnyben. Egy idősebb kirakatrendező segédet. Ajánlatokat Oszeszla „Union" hirdető irodája Pozsony, Lőrinckapu 10. továbbit. 411 ) SS* HM“- ........ ;,a VÚ Ki akar takarékoskodni? A Schícht-féle szarvasszappan időt és pénzt takarít meg, miután fehérneműjét gyorsan és jól tisztítja és egyben konzerválja is. Valódi csak „SCHICHT"-néw»l és „SZARVAS“-jeg(JyeL
