Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-09 / 108. szám

4. oldal. ► Komaromi Lapok* 1922. szeptember 9 társtestület memorandumához, s azt támogatja. A testületi folyó ügyek letár gyalása után az ülést az elnök berekesztette. FORDÍTÓI iroda. A legjobb csehszlovák kérvény, beadvány, hivatalos és magán levél s mindennemű irat, nyom­tatvány fordítások Min vös Mains Híja irodájában- Romarom, Városháza,földszint -322 készülnek. A fordító iroda köznapokon d. e. 8—1 óráig, d. u. 4—6-ig, vasár- és ünnepnapokon d. e. 9—12 óráig van nyitva. 7 ♦ I i I Minden munka tetszetős kivitelijén Írógépen n irva!^ Az utolsó cárné naplója. Berlinben a minap jelent mee II. Miklós cár hitvesének, Ale­xandra eárnénak, Rasputin ha­lálától egész a cári család ki­irtásáig vezetett naplója. A cárné a Szentpétervárból Carskoje- Seloba, majd Tobolkszba és Jekaterinburgba való szállítá­sának s e városokban való éle­tének minden nevezetes momen­tumát feljegyezte. 1918 júliusá­nak 8-án letette a kezéből a tollat s pár órával utóbb Jurov­­szky Jankel vezetésével beron­tottak a cári család szobájába a terrorcsapatok s halomra öl­­dösték az egész családot. Ebből a történelmi értékű naplóból valók az alábbi részletek, me­lyek élesen rávilágítanak Ala­­xandra cárné lelkivilágára és ha történelmileg nem is, lélek­tanilag igen éredekes olvasmány Tobolszk, Január 3. (Szerda.) Alexejnek 38.2 láza van. Kanyarót kapott. A gyermekekkel töltöttem a napot. O.gával, Tatjánával és Alexejjel regge­liztem. Keveset havazott. Félórát künn töltöttem. Tea. Anasztáziával beziguet játszottam. A tiszteket és katonákat arra kényszeritették, hogy vállrojtjaikat ós rangjelzésüket fejtsék le. Izának, Madeleinenek, Annuskának és Njutának a kato­nák szigoráan megtiltották, hogy a házból ki­lépjenek. Madeleine, Annuska és Njuta már há­rom hete vár itt, Iza is egy hétnél régebben. Január 7. (Vasárnap.) Derült, napos idő van. Az evangéliumot és az imádságokat olvas­gattam. Nyolc óra este. Szobámban Máriával vacsoráztam. Mária már egész jól érzi magát, csak arcán vannak még kiütések. Miklós fel­­olvazott. Befejezte a „Bretteur“-t és megkezdte Targenyevnek »Három arckép» című elbeszélé­sét. Erős szél. Január 8. (Hétfő.) Hóvihar. Rettenetes szél. 10-től 11-ig Mária. 94—104 zsoltár. 12—1 Alexej. Márk ev. 6—7 fejezete és a szent liturgia. Január 29. (Hétfő.) Alexejjel vacsoráztam. Tárgyalás (olvashatatlan) X-szel Kijelentette a szolgának, hogy ezentúl havonta csak 4000-et kapunk, vagyis heten fejenkint hatszázat. A szolgaszemélyzet tiz tagjától meg kell válnunk és sokkal szerényebb eletet kell folytatnunk. Március 1-ótől kezdve az uj (bolsevista) mód­szer alapján mindent magunknak kell végeznünk. Miklós felolvasott. Február 16. (Péntek.) Azt hallom, hogy Januskevicset Gecsine mellett a vonaton meg­ölték. Orlov herceget Jalta mellett szélhüdés érte, ugyanott többek között Szergejt (Vörös Kereszt) megölték. Március 2. (Péntek.) Leveleket Írtam. Reggeli Alexejjel. Alexej ma ismét levegőn volt. Festegettem és Írtam. Miklós lemondásának év­fordulója. Április 12. (Csütörtök.) Reggeli után be­jött hozzánk Jakoiev komiszárius és tudtánkra adta, hogy a bolsevista kormány parancsára valamennyiünket el kell szállítania. (Hová ?) Látván, hogy Alexej beteg, Miklóst egyedül akarta elvinni. Ha Miklós nem engedelmeskedik, kénytelen volna erőszakot használni. Határoz­nom kellett, hogy beteg fiacskámmal maradok e, vagy Miklóst kísérem el. ügy döntöttem, hogy elkísérem Miklóst, ez fontosabb. Miklós veszély ben van, mert nem tudjuk, hova és miért szállít­ják el. (Azt hiszem Moszkvába.) Szenvedéseim iszonyúak. Mária velünk jöu. 0 ga Alexejről gondoskodik. Tatjána a háztartást látja el. Anasztázia pedig a számadásokat végzi. Váljál, Njutát és Szergievics Eugent, akik önként aján­lották fel szolgálataikat, magunkkal visszük. A kis szedniev rendszerint Alexejjai étkezik. A legszükségesebb dolgokat összecsomagoltuk, egész csekély podgyászunk van. A közös esti tea után elbúcsúztunk embereinktől. Az éjjelt a gyermekekkel töltöttem. Reggel 4 órakor irdu­­lünk. Rettenetes, hogy kedves gyermekeinket el kell hagynunk. Lövészeink közül nyolc velünk jön. Jekaterinburg. 8 óra 40. Jekaterinburg. Egy örökkévaló­ságig vártunk, vonatunkat ide-oda tologatták, mialatt Jakovljev és Gusakov az itteni szovjettel tárgyaltak. Három órakor el kellett hagynunk a vonatot, mert Jakoljev átadott bennünket az uráli szovjetnek. A szovjet megbízottja hármun­kat nyitott autóba rakott Aliig fegyverzett kato­nákkal megrakott teherautó követett bennünket. Mellékutcákon robogtunk tova, mig végre egy kis házhoz értünk, melyet magas cöiöpkerité3 vett körül. 8 óra 45. Katonáinknak nem engedték meg, hogy kövessenek bennünket. A házban az uj őrség, egy tiszt és egy civil az egész holminkat átvizsgálta Válját még nem bocsátották be hozzánk. Reggei fél ötkor egy szállodából reg­gelit hoztak. Mi hárman, továbbá Njuta és Szer­­gejevics Eugén együtt étkeztünk. Utánunk a ka­tonák kaptak reggelit. Harman, Miklós, Mari;« ós én együtt aludtunk. (Szobánk bejáratáról hiányzik az ajtó.) Njuta az ebédlőben aludt, úgyszintén Szergejevics Eugén is. (A kanaüzáció nem működik.) Fél tizsor teát hoztak. Utóbb pár ágyat szállítottak a szobánkba s egy mosó­­teknőt is kerítettek. Este 11-kor tériünk pihe­nőre. Az idő pompás volt, meleg és napos. Miklós felolvasott a bibliából. Április 18. (Szerda.) Az Ipatyef házban va­gyunk, ismét napos reggelünk van. Huszonöt fok meleg. Szivtágulásom miatt ágyban marad tam. Fáradt vagyok, fejem is fáj. Fél kettőkor levest és pár tojást hoztak. Elég jó kenyeret is adtak. Ma is felolvasott a Szentirásból. Este levelet Írtam a gyermekeknek. Április 19. (Csütörtök.) Szép, meleg napos, de szeles idő. Miklós felolvasta a napra rendelt evangéliumot. A katonák a szamovárból minden vizet kiitak. Tiz órakor friss vizet hoztak a teához. Szivtágulásom kissé jobban van. Leve­lezőlapot írtam. Mária megfesülte a hajamat. Teázóruhában az ágyban maradtam. Két órakor egy étkezőből reggelit hoztak. A többiek egy órára lementek a parányi kis kertbe. Miklós felolvasott. Este fél 7 kor teáztunk, aztán az egyik asztalra felállítottuk a szentképeket. Vala­mennyien együtt voltunk. Éjfélig Miklós ós Szer­gejevics Eugén felváltva felolvastak az evangé­liumból. írtam a gyermekeknek. Május 3. (Csütörtök). A termométerünket bemázolták, úgy, hogy most nem tudjuk a hő­mérsékletet leolvasni. Látszólag szép idő van. Miklós felolvasott. A fejem még egyre fáj. Május 7, (Hétfő, szent Miron napja.) Ma először hozták a reggelit pontosan. A parancsnok a termométerről levakarta a festéket, úgy, hogy most ismét leolvashatjuk a fokokat. Egy hét óta nincs hir gyermekeinkről. Május 10. (Csütörtök.) Hó borit mindent. Most van négy hete, hogy elhagytuk Tobolszkot. 11 óra tájban váratlanul megérkeztek a lányok és Alexej — hála Istennek! Mily öröm, hogy ismét együtt vagyunk. Egész nap nem engedtek be hozzánk senkit, csak Karitonov szakácsot és Sednievet, a kis kuktát. A gyermekek csak kézitáskát hoztak magukkal. Éjjel valahol messze nagy tűzvész ragyogását láttam. Május 16. (Szerda.) Alexejnek elég jó éj­szakája volt. Pompás idő. Tatjana ruhákba varrta ékszereimet. Uj őr3égparancsnok van a házban. Alexej szobájában reggeliztem, aztán Alexej átjött a mi szobánkba és egy keveset még aludt. Később Nikolajevics Vladimir uj gipszkötést és sint rakott a lábára. Május 19. (Vasárnap.) Az egész napot ágy­ban töltöttem. Igen gyengének érzem magam s a fejem is roppantul fáj. Borús idő. A lányok zsebkendőket mostak. Május 26. (Vasárnap.) Nagy nyugtalanság­ban élünk. Három nap óta nem kapunk újsá­got s éjszakánként nagy lárma van a házban. Május 31. (Csütörtök.) Uíánusezredem ünnepnapja. Borús reggel, később eső. Alexajt bevittük a nagyszobába és a szenlképeket fel­állítottuk az asztalra. Őrzőink azt mondják, hogy nem tudnak papot keríteni. Tatjaua fel­olvasott. Bejött Abdiav és jelentette, hogy azonnal csomagoljunk, mert minden percben mehetünk tovább. A nap >t es az egész estét csomagolással töltöttünk. Éjféltájban ismét jött Abdiev é3 tudomásunkra adta, hogy egy pár napig még maradunk. Nyomasztó nagy meleg van, mert egyetlen ablastot sem szabad nyitva tartanunk. Mindent erős konyhaszag tölt bs. Juniu3 15. (Péntek.) Mindnyájan korán pi­henni tértünk, mivel fáradtak vagyunk és a hő­ség nagy volt. Éjnek idején ablakunk alatt valaki parancsot adott, hogy az ablakokat gondosan figyeljék, ügy látszik, megint gyanakszanak. Most már nyitva tarthatjuk ugyan az ablako­kat, de még az ablakpárkányra sem szabad leülnünk. Junius 17. (Vasárnap.) Alig négy órát alud­tam, mert az őrség hallatlan lármát csapott. Sajnálatunkra nem tudtunk istentiszteletet tar­tani. Rendezgettem, hímeztem. Szivtágulásom kínoz. A többiek az udvaron jártak. Anasztázia velem maradt. Junius 27. (Szerda.) Erős hát és lábfájá­som van. Két nap óta embereink egy része nem kap rendes étéit és annak maradékaiból ól, amit Koritonow Toboiszkbói hozott. Julius 3. Szürke reggel, később nyájas napsütés. Alexejnek könnyebb kis hülése van. Reggei egy félórára mindnyajaa lent voltunk az udvaron. Utóbb 0 ga és én orvosságokat ké­szítettünk. Tatjaua felolvasott a Szentirásból. Hímeztem. Az őrségparancsnok mioden nap be­néz a szobánkba. Nyolc órakor vacsora. Sedniev Lefkát váratlanul elvűtek azzal az ürüggyel, hogy a városban van a nagybátyja. Szeretném tudni, igaz-e? Kérdés, hogy viszontlátjuk-e a fiút. Miklóssal beziguet játszottam. Fél 11-kor lefeküdtem. Tizenöt fok meleg. * * * Itt a cárnő naplója véget ér. Ezen az éj­szakán körülbelül éjfélkor Jurovszky Jankel es Nikulin nevű segédtisztje behatolt a cári család szobáiba s megparancsolta, hogy az egész csa­lád azonnal öltözködjék fel. Ugyanilyen paran­csot kapott a cár háziorvosa, Rotkin dr., Domi­­dova kisasszony, Trupp az öreg komojnyik s Karitonov szakács. Amint valamennyien felké­szültek, a ház hátulsó lépcsőjén az egész csa­ládot ós kíséretét levitték egy kis szobába. A társaság abban a hiszemben volt, hogy az auto­mobilokra, illetve kocsikra kell várniok. Jurovszky távozott. A cár a beteg cárevicset egy székre ül­tette s maga mögéje állt. A cárné az ablak közelében telepedett le, mögötte állt egyik nagy­hercegnő, valószínűleg Tatjana. Székek hijan a társaság többi tagjai a fal mellett álltak. Egy­szerre az ajtó felpattant, a küszöbön megjelent Jurovszky és két szovjetkomiszarius, Jernakov és Baganov, mögöttük pedig 7 fegyveres katona. Jurovszky revolvert tartott a kezeben s igy szólt a cárhoz : — Romanov Miklós, önt ki akarták em­berei innen szabadítani, de a vállalkozás nem sikerült. El kell önt tennünk láb alól. Jurovszky lőtt s a lövés jel volt arra, hogy a katonák sortüzet adjanak. Egy pillanat s az egész cári család és kisérete a földön he­vert. Amint a füst elszállt, Jurovszky azt látta, hogy a cárevics csak megsebesült. Hozzá ugrott s fejbe lőtte. A katonák a még életben levő Anasztázia nagyhercegnőt és Domidovo kisasz­­szonyt szúrták halálra. A rettenefts munka vé­geztével kifosztották a holttesteket s vaiameny­­nyit egy künn várakozó teherautóra rakták, az­tán őrült iramban a Kopjaki melletti erdőbe vitték, egy elhagyott bányában benzinnel és kénsavval leöntötték s elégették. Királyi család még nem halt meg ily rettenetes halállal. Fegyverjavitások 1870 pugkamŰT—hu BratUlava, KCitármái-téx 1 »«ám.

Next

/
Thumbnails
Contents