Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-26 / 102. szám
1922. augusztus 26. «Komáromi Lapok 3. of la . Antal lelkész nyugdijbavonulását, kinek működéséért elismeréssel adózott. Igaz részvéttel emlékezett meg Mikecz Lajos egyhm. mérnök elhunytéról, kinek emlőkét szintén kegyelettel megörökítették. Majd a lelkészi karban és a tanítói karban történt változásokról szóit a jelentés és ezek között a komáromi ref. egyháznál történt orgonista kántor választásáról is megemlékezett. Tóth Lajos nyug. járásbirónak tanácsbirói tisz téről történt lemondásával kapcsolatban a jelentés nagy elismeréssel emlékezik meg nevezettről, ki 35 éven át viselte a tanácsbirói tisztet és ezen idő alatt nagy buzgalmával és munkásságával eredményesen szolgálta az egyházmegye ügyét. A közgyűlés a lemondást, tekintettel Tóth Lajos hajlott korára, tudó másul vette és érdemeit jegyzőkönyvében elismerte. Ismertette a jelentés a ruttka—zólyomi missziók egyesítésének, valamint a nyitrai és érsekujváii misziósegyházak uj székhelyének ügyét. Ennek kapcsán nagyobb vita induit meg, meiynek keretében a nyitrai egyház ingatlanának eladási ügye is tárgyalásra került. A vitában Gyalókay László, Boross Kálmán, Sedivy László, Mórocz Mihály, dr. Mohácsy János és mások vettek részt. A két előboi mis8Íósegyháznak egyesülésére nézve kimondotta a közgyűlés, hogy a ruttkai misszióház továbbra is a komáromi egyházmegye területén marad, a nyitrai egyház ingatlanai eladására vonatkozó iratoknak az egyházmegyéhez való beterjesztésére pedig felhívta Sedivy László misziós lelkészt. Bejelentette az esperes, hogy az általános tisztujitás ideje jövőre bekövetkezik, amit a közgyűlés tudomásul vett és a tisztújítóénak törvény szerinti megtartását elrendelte. Ennek kapcsán Tóth Kálmán esperes azon előtörj esz tést tette, hogy előrehaladott korára való tekintettel mentse fel öt az esperesi tiszttel járó gondoktól. A közgyűlés azonban ezt a kívánságot nem teljesítheti, mert a köztiszteletben álló esperes iránt a legnagyobb szeretettel és bizalommal viseltetik és hőn óhajtja, hogy továbbra is az egyházmegye élén maradjon. Az egyházlatogatások alkalmával szerzett tapasztalatokról, az egyházak hitéletéről és a statisztikai kimutatásokról számolt be azután a jelentés, mely végül lelkes hangon hivja föl a lelkészeket és tauiíókat, hogy fontos hivatásuk buzgó és odaadó teljesítésével munkálkodjanak az egyház javára. A közgyűlés az esperes jelentését egyhangúan tudomásul vette és a jegyzőkönyvbe iktatni rendelte el. Mindazon ügyekben, melyek a kormányhatóságokhoz terjesztettek fel, a közgyűlés felkérte Balogh Elemér püspököt, hogy közbenjárni szíveskedjék. Elhatározta a közgyűlés, kogy az egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyvét kinyomatja, hogy az egyházközségek a határozatokról pontos értesülést szerezhessenek. Az esperesi jelentés elintézése után a megüresedett különböző állásokat töltötték be. A közgyűlés megválasztotta számvevőszéki elnöknek Csiba Imrét, egyházmegyei világi számvevőnek Mészáros Károly árvsz. ülnököt, misszióbizottsági előadóvá Györy Elemért, egy házmegyei mérnöknek Gyalókay Miklós árm. szakaszmérnököt és számvevőségi tagnak Fekets Sándort. A tárgysorozat többi pontjára délfelé került a sor. Nagyobb érdeklődést keltett a zsinati törvénytervezet ismertetése és az e tárgyban előterjesztett javaslatok. Vargha Sándor az egyes szakaszoknál javasolt módosításokat alapos indokolással terjesztette elő, melyeket a közgyűlés Boross Kálmán, Mőrocz Mihály, Gyalókay László és mások felszólalása után magáévá tett. Hosszabb vitát váltott ki a komáromi egyháznál ez évben történt lelkészállások rendezésének ügye is, melyet Gyalókay László, Boross Kálmán, dr. Gaál Gyula, Zsindey Ferenc, Pap Eiemér, Vargha Sándor felszólalása után a közgyűlés tudomásul vett. A különböző bizottságok jelentésével, díjlevelek jóváhagyásával foglalkozott még a közgyűlés, melyet az elnöklő esperes délután 2 órakor felfüggesztett. Délután 3 órakor bírósági ügyeket tárgyaltak a tanácsbirák. Az időszaki bíróság tagjaivá Fekets Sándor, Nagy Nándor, Sándor Benő, Boross Kálmán és Zsindely Ferenc tanácsbirákat választották meg. A közgyűlés ezután folytatta félbeszakított tanácskozását. Ennek során Gyalókay László főjegyző jelentést tett az egyházmegyében tett alapítványokról. Néhai Szigethy Zsigmond 1000 koronás alapítványát és néhai Nagy Antal 5000 koronás nemes példára buzdító alapítványait hálásan tudomásul vették. Özv. Bódics Lajo^né felebbezését a bátorkeszii presbitérium határozata ellen a közgyűlés elutasította. Hasoalóképen elutasította a közgyűlés Tóthkárolyi Lajos komáromi presbi-Nem igen tudott határozni. A harcot aztán a mamák döntötték el. S mert a H-dvig mamája volt az akaratosabb, zsarnokabb és nyelvesebb — Hedvig került a Mihály páter édesanyja mellé. Hedvig azzal vigasztalta a bácsit, hogy Ilona — ha pityereg is egy kicsit — úgy nem sír, mint ahogy ő sirt volna, ha nem jöhet ide. Ö belehalt volna. Róza nagyon örült, hogy megszabadult sok kívánságu bugától. Először azt hitte, hogy megszabadult tőle. Da Mihály bácsi nagyon jó szivü voit, Hedvig olyan szépen tudott kérni — s jöttek a varrni valók egyre-másra. Különösen az utóbbi időben. A hugocska egyre több és csinosabb ruhát akart. Mihály bácsi sejtette, hogy miért és mosolygott. II. Aztán egyszerre csak ősz lett. Az árjegyzékből való szép virágok már mind elfagytak a kertben. A könnyű, csinos nyári ruhákat sem viselhette többé a hugocska. Piros sálkendójébe burkolózva járkált; olyan szomorú volt mindég, hogy majdnem sirt. Mihály bácsi tudta, hogy miért szomorú és maga is busult kicsit, annyira sajnálta. A hugoc-kának udvarolt valaki a nyáron, erősen udvarolt s igyekezett egyedül maradni vele a kerti lugasban, a nagy hűvös klastrom ebédlőben, vagy előre sétálni az erdei kirándulásoknál. Da Mihály páter is ismerte a bibliai mondást: „legyetek szelídek, mint a galambok és legyetek okosak, mint a kígyók“ — s úgy intézte a dolgot, hogy mindig mellettük termett kedves és barátságos mosolygásával. Még az ndvarló is együ „yüségnek nézte ezt csupán. Ki gondolta volna, hogy Mihály bácsi nem egyszerű barátságból szeret velük lenni, hanem r ivasz módon intézi ezt igy és valami elleplezett célból ? . . . Aztán kitűnt, hogy mennyire igaza volt. A gazdag és előkelő udvarló őszelején örökhűséget esküdött egy szintén gazdag és előkelő hölgynek. S a hugocska ott maradt első csalódásával és szerelmi sebével. Most mintha megsejtett volna valamit a bácsi ravaszságából. ügy érezte, ő tett tönkre mindent. Hiszen még arra sem hagyott időt az udvarlónak, hogy szerelmet valljon. S nagyon szerencsétlennek érezte magát, a miért annyira szereti, hogy még ezért sem tudja gyűlölni. De aztán uj tavasz jött, uj nyár és uj szerelőm. Uj udvarló — és Mikály bácsi megint újra kezdte. A hugocska most már olyan dühös volt, hogy majdnem gyűlölte. Mihály bácsi azonban — úgy tetszett — nem veszi ezt észre, vagy nem törődik vele. S ösäzel, mikor a mézeskalácsosok utoljára szedték össze sátorfáikat s a bucsusok egy egész hosszú télre köszöntek el a csodatévő Mária szobortól — az uj udvarló eltűnt, anélkül, hogy bármit megvalósított volna a Hedvig álmaiból. Most már nem is lett annyira szomorú. A csalódás is olyasmi, amihez hozzá lehet szokni. De titokban most már igazán a bácsit okolta s úgy tetszett, nem birja annyira szeretni, mint hajdan. — Nem tűröm ezt, — gondolta — csak még egyszer legyek szerelmes, nem fogom tűrni többet. És mégegyszer szerelmes lett. Ez egészen kora tavasszal történt. Még az első bncsu napja sem jött el s csak a szomszéd falucska népe járt be a klastrom templomba vasárnapi misére. temek felebbezését is a vall&stanitásra nézve hozott presbiteri határozat, ellen. Az egyházmegye szétválasztásának előkészítő munkálatai elvégzésére egy tiz tagú bizottságot küldött ki a közgyülé , melyet néhány kisebb ügy elintézése után Tóth Kálmán esperes imával reke^ztett be. Fegyverjavitások “i®8i370 és átalakításokat csak puskamQresnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskaműveahez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. A megyei nyugdíjasok ügye. A közigazgatási bizottság határozata. — A szesz és söradó jövedelméből kell a nyugdijakat rendezni. — Más megyékben ez meg is történt. A komárommegyei nyugdíjasok sorsával e lapok igen sok Ízben foglalkoztak ; mindig csak panaszok és rekriminációk hangzanak el a megyei nyugdíjasok ügyében, akikhez most már a megyei elbocsátott jegyzők is csatlakoznak. A nyugdíjasok ügyét a megyei közgyűlés akképan kívánta rendezni, hogy öuadóztatással háborús illetményeiket is folyósítani akarta részükre, mert a kormány a régi 1918. évi magyar fizetések alapján szabta ki részükre a nyugdijat, minden pótlék beszámítása nélkül. Ismeretes, hogy a fizetés a háború végén már csak kisrésze volt a tisztviselői illetmények és a közalkalmazottak jövedelmének oroszlánrészét a háborús pótlékok: drágasági pótlék, családi pótlék, lakbérsegély, gyorssegély, stb. alkották. A nyugdíj kiszabásánál semmiféle pótlék nem jött tekintetbe, úgy, hogy a megyei alkalmazottak — ellentétben az államiakkal — azok nyugdijának alig egyharmadát kapják. A megyei közigazgatási bizottságnak határozatát, hogy a háborús pótlékokat kegydij gyanánt folyósítja: a minisztérium nem hagyta jóvá, noha két ízben, egyhangúlag elhatározta azt a megyai közgyűlés. A második határozattal szemben is elutasító álláspontra helyezkedett a minisztérium. Egyszer egy fiatal kántor érkezett velük Barna volt, csinos, egészséges és gyönyörűen játszott az orgonán. A hugocska valami nagy-nagy melegítő boldogságot érzett a mellében, mint még eddig soha — s valami ijedtséggel vegyes félelmet Mihály bácsi iránt. A fiatal kántor gyakran eljött, hol a parasztjaival, hol egyedüi. Arról beszélt, hogy milyen elhagyatva érzi magát ott fönn a hegyek közt a faluban, amely olyan kicsi és nyomorúságos, mintha valami meséből való lenne. A szeme melegen fénylett közben ... a kályhában még égő fahasáb pattogott — és Mihály bácsit valaki kihívta a szobából. Hedvig forró és elringató boldogságot érzett — s furcsa bágyadt félelemmel várta, hogy Mihály bácsi mikor lép újra a szobába. De Mihály bácsit — úgy látszott — valami jó lélek kint tartotta ezúttal... S mikor visszajött — akkor már Hedvig diadalmasan fogadta. Most megvolt róla győződve, hogy a másik kettő is csak azért nem kérte meg a kezét, mert Mihály bácsi mindig utbau volt. Da aztán arra gondolt — mégis csak jó, hogy éppen ennek sikerült. S hirtelen nagy, nagy hálát érzett Mihály bácsi iránt. Meg akarta köszönni neki... nem is tndta tulajdonképen, hogy mit akar megköszönni. Talán azt, hogy most hagyta egyedül, éppen most és soha máskor — más veszedelmes pillanatokban. De zavart lett, mert Mihály olyan különösen mosolygott. Bölcs derűvel és igen boldogan. Kicsit hamiskásan, ám nagyon elégedetten. Nagyon — nagyon elégedetten.
