Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-12 / 96. szám
KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LA I*. Negyvenharmadik évfolyam. ■ ■■«-ars w Szombat^ 1922. augusztus 12. sasssa»—- i i H| Előfizetési ár csdb-saSovák értékben s Helyisen és vidékre ptssíaí szétküldéssé!: ÄfT*«« évre 80 K, félévre 40 K, megyeöévre 20 K, Egyes szám ára i SO filier» ALAPÍTOTTA: TUBA 1ÁN0S. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BABANYAY JÓZSEF dr. Már Rasin is, a fiatal állam első pénzügyminisztere és elismert finánckapacitás egész nyíltan hirdeti a kormány adópolitikája helytelenségét, amely a drágaságnak, az ipari és kereskedelmi pangásnak az egyik emelője. Ez az adózás, amely ma folyik, fenn nem tartható anélkül, hogy az adózók össze ne roppanjanak rettenetes súlya alatt. Eddig azt hitte mindenki, hogy a pénz falun van a termelőnél, a birtokosnál. Csakugyan így is volt a háború alatt, amikor a gazda osztály az élelmicikkek birtokában még forgalmi korlátozások mellett is nagy jövedelmekhez jutott, a legtöbb gazdálkodó vagyonát is gyarapithatta. Ez a lehetőség az utolsó három év alatt teljesen megszűnt. A földet, hallatlanul magas közterhek nyomják, a termelés költségei meghatványozódtak és a gabonának ma nincs ára, jóformán a világpiaci áron alul mozog. A föld kezd elértéktelenedni, a kévében való gazdálkodás alig mutatja már a megélhetés kereteit és alig éri el a háborús életszínvonalat. Az ipar megállt a nagy valuta-különbségek miatt, a munkabéreket képtelenek fizetni és a munkanélküliek száma kétszer akkora, mint a télen volt. A kereskedelem is pang ily körülmények közt, mert az a kereseti lehetőségekkel van szoros kapcsolatban. Régi ipari és kereskedelmi cégek jelentenek fizetésképtelenséget, újak nem keletkeznek. Szóval az adóalanyok fogynak és pusztulnak és a kormány ezt idáig tétlenül nézte és szemlélte, sőt valami hihetetlen mohósággal csak az adóprést tekintette az államháztartás egyensúlyozásának. Rasin is rámutat erre a nagy tévedésre, csakhogy azt hisszük, későn. A mostani elviselhetetlen adók mellett az emberek kénytelenek megszökni, ingatlanaikat pénzzé téve olyan országokba kivándorolni, ahol a megélhetés viszonyai jobbak. Az ipari munkásság részére alig marad más hátra ennél a megoldásnál. A földosztás balsikere és gazdasági csődje csak egy-két év múlva fog teljes nagyságában kibontakozni. Földet az ipari munkások kaptak, akiknek a gazdálkodásról halvány fogalmuk sincsen. Gazdasági felszerelés nélkül roppant drágán j termelnek és szakértelmük is hiányzik ehhez. Ezeknek a dollárjai a lehető legrosszabbul fognak kamatozni, mert munkájuk ellenértékét a legjobb eshetőségek mellett sem látják viszont. A kormány rátér a »takarékosság« politikájára. Az államvasutak milliárdos deficittel küzdenek, mert az alkalmazottak — mind államhü szocialista — igen szépen keresnek, egész kis vagyonokat kapnak évente nemzeti ajándékul, ehhez szenet termelési áron, mázsánkint négy-öt koronáért. A takarékosság itt nem kezdődhetik, ' sem a félmilliós hadseregnél; majd a kórházaknál és az iskoláknál, az állam I produktiv és kulturális, szociális intézményeinél, mert az iegkevésbbé fáj és okoz nagy lármát. Hogy ez visszafejlődést jelent, az a takarékosság szempontjából egyenlőre közömbös, a fő a pénzügyi egyensúly és az imperialista politika. = Össze! meg lesz az új kormány. Ezt Írja az egyik félhivatalos, mely többi laptársával együtt már két év óta Ígéri az igazi új kormányt, mely az ifjú köztársaságot a konszolidáció útjára vezeti. És ismét megjelenik a horizonton az örök miniszterelnökjelölt, Svehla reménycsillaga, aki talán az ősszel már fel fogja váltani Benest, a kormányelnöki székben. Svehla eddig is bőségesen kivette részét a kormányzásból, mert mint a petka nevezetű, mellék, — vagy ha tetszik, — főkormány tagja és elnöke eddig is Ítélkezett elevenek és holtak felett és intézte ötödmagával az állam sorsát. Svehla neve állandóan felszínen lebeg, mert politikailag fontos volna, hogy ha ő, mint a legerősebb párt feje, venné át a miniszterelnöki tárcát, az ő személye biztosítaná a koalíció együttmaradását is. Persze ez még mind nem bizonyos s nem lehetetlen, hogy amint ez már megtörtént, valami meglepetés jön közbe és az eddigi kormányalakítási tervezetet megváltoztatja. = Rasin — vasutügyi minister. A Prager Tagblatt értesülése szerint Rasinuak pénzügyminiszterré való kinevezésére irányuló tervet elejtették. ítasint vasutügyi miniszternek nevezik ki, kinek erélyes személyiségére a vasútnál nagy szükség mutatkozik. = Wilson jön — Benes megy. Egyik francia lap szerint Wilson exelnök Európába jön és első sorban Csehszlovákiát fogja megtisztelni látogatásával. Feltételezhető, hogy Wilson nem csak azért jön a csehszlovák köztársaságba, hogy néhány baráti szót váltson itteni rokonaival, de reméljük, hogy érdeklődni fog az ö világmegváltó 14 pontja alapján megteremtett ifjú állam virágzása iránt is. Mindenekelőtt a kis nemzetek szabadsága és függetlensége felől kaphat itt megfelelő tájékoztatást, hogy mint fest a nagy teória a gyakorlatban. Az önrendelkezési jog megvalósításáról is világos képet Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u, 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min. a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők! Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és sznmbaian i szerezhet és a nemzetek boldogságáról olyan ! tapasztalatokat nyerhet itt, mint sehol másutt. Egyidejűleg úgy hirlik, hogy Benes miniszterelnök pedig Amerikába megy és ott előadásokat tart a köztársaságról. Hogy az ő előadása ? milyen keretekben fog mozogni, azt szükségtelen külön mégjegyezni. Bizonyos, hogy Benes felfogja »világosítani« az amerikaiakat arról, j hogy az igazán demokratikus, független és szaj bad állam mintaképe a köztársaság, melyhez i fogható a világon nincs. A két látogatás szoros j összefüggésbe hozható céljainál fogva, az egyik ! az igazi demokráciát szemléleti utón kívánja ; megismerni, a másik pedig teóriában világítja I meg ugyanazt. Csak a népeket kellene még i megkérdezni, hogy mi a véleményük, — ez azonban nem fontos, mert hiszen a békeszerződések megkötésénél sem voltak a népek véiej menyére kiváncsiak. Mivel hogy, tetszik tudni, igy tartja az igazi demokrácia . . . = A lengyelek tiltakozása. Minthogy a Javoriua kérdés barátságos elintézésére kitii; zött határidő letelt, a lengyel külügyminiszter j megbízta a lengyel köztársaság prágai követét, hogy az 1921. julius 6 iki csehszlovák—lengyel szerződés pótegyezméuyének nem teljesítése miatt nyújtson át tiltakozó jegyzéket. A miniszter ezúttal utasította a követet arra is, hogy jelentéstétel céljából utazzék Varsóba. = Francia vélemény. A francia cseh baráti viszony még nem nagyon rég áttörhetetlen frontnak látszott, amelyen megtörött minden más vélemény, amely nem dicssrőleg szólott a csehekről. -Ez a szolid baráti front azonban újabban itt is, ott is réseket mutat. A nagy barátságnak ugylátszik vége. Eléggé illusztrálja ezt az alábbi eset. A konzerativ körökben nagy tekintélynek örvendő Le Correspondent-ban egy | Gay de Valons nevű publicista nagy cikket irt j a csehszlovákiai állapotokról és azt a tételt : állítja föl benne, hogy a világon a legnagyobb i elnyomók a csehek. Valons abból indul ki, hogy I a szlovák nemzet közelebbi rokonságban áll a í szerbekhez, mint a csehekhez. Szerinte Csehszlovákiában 42.5 százalék cseh elnyomja az állam lakosságának 57.5 százalékát alkotó többi nemzetet. Igen jól Ítéli meg az itteni viszonyokat, amikor megjegyzi, hogy a csehszlovák egység mellett szlovák részről csak két képviselő foglal állást, nevezetesen Hodzsa és Srobár ; Bellay trencsényi zsupán hírhedt rendeletét idézve rámutat a szlovenszkói nyelvi és iskolai viszonyokra, majd elmondja, hogy három szlovák gimnáziumot szüntettek meg. Valons megállapítja, hogy a szlovákoknál még szomorúbb a magyarok és németek helyzete. Kijelenti, hogy a földbirtokreform nem tekinthető szociális intézkedésnek, mert a célja az, hogy a magyar és német kézen levő birtokokat elcsehesitse, amivel párhuzamos törekvések nyilvánultak meg a nagyipar terén is. A La Revue Hebdomedaire cimü hetilapban Jean Variot arról ir, hogy az osztrák magyar monarkiát kár volt földarabolni, amelyért nemcsak Franciaország, de a «csontváznélküli» kisantant meg fog lakolni.
