Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-14 / 19. szám

2. oldai. „Komáromi Lapoic 1922. febraár 14 kérte. A nyílt levél rá fog mutatni a Csehszlo­vákiában élő lengyelekkel szemben elkövetett erőszakosságokra és hangsúlyozni fogja a szlo­vák-lengyel testvériesülés szükségességét. — Tudvalevő, hogy a cseh-szlovák köztársaság­ban élő lengyel nemzeti kisebbség eddig, mi­után a XXII. tescheni választókerületben éppúgy, mint a ruszinszkói XXIII.-ban eddig a válasz­tásokat meg nem ejtették, a politikai érvénye­sülés lehetőségéhez és parlamenti képviselethez nem jutott. A lengyel kisebbségnek a szlová­kokkal való együttműködése azt jelentené, hogy a lengyelek el vannak tökélve arra, hogy a kisebbségi jogaikat a cseh többséggel szemben a szlovákok segítségével kivívják és beálljanak azon nemzetek soraba, akik aktiv módon is küzdenek a békeszerződésben biztosított jogaik érdekében. (ESŐ ) Négy fontos kérdés. {Interpelláció a belügyminiszterhez és a pozsonyi teljhatalmú miniszterhez. — A bálványszakál­­lasi levél.) Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő és társai az alábbi interpellációt intézték a belügyminiszterhez és a pozsonyi teljhatalmú miniszterhez: A belügyminiszterhez és Szlovákia teljhatalmú miniszteréhez. Beadják: Szent-Ivány József és Társai a magyar nyelv jogának a hatóságok előtt való respektálása érdekében. Varjassy Géza báiványszakállasi (Komá­­rommegye) lakos budapesti jogtanácsosához valamely privát ügyben levéllel fordult. A Bu­dapestre cimzett levelei a „polgári cenzúra bi­zottság“ (civilna cenzurna komissia) nem to­vábbította s a feladónak visszaküldte a borí­tékra irt azon megjegyzéssel: A levél a felirat miatt Magyrrországba nem továbbítható. A boríték, amelyen magyarul rajta volt a feladó cég neve, — Báiványszakállasi gazdaság, Vasút, Bálványszakállas u. p. Keszegfalu, Ko­márom — a következő megjegyzéssel érkezett vissza: Dopis pre madarsky napis nepre pustny (Át nem engedhető). Alul pecsét: Civilna cen­zurna komissia. Midőn a feladó a levéllel a cenzúra bizott­sághoz fordult, melyben magyar nyelven kért a legkifogástalanabb hangon felvilágosítást, miért nem lehetett továbbítani a levelet, milyen törvényre, vagy törvényes rendeletre van ala­pítva az intézkedés, a következő szlovák nyelvű választ kapta: Civ. cenz. kom. v. Bratislave. C. j. 572/921. P. T. Géza Varjasi Kesegfalve. Vás dopis zo dna 15/XII. 1931. sa Vám vracia nevyriadene, preto, pronevác je pisany v jazyku madarskom. Récte vziat na vedomie ze úradnou recou (v Csl. rep. na Slovensku je rec slovenska.) Bratislava, dna 21. XII. 1921. (Szlovenszkóban a hivatalos nyelv a szlovák, azzal lássa el a borítékot!) Olvashatatlan aláírás. Za: civilna zenzurná komisia. A nyelvtörvény 8. paragrafusa rendeleti utón szabályozza a nyelvhasználatot részletei­ben és igy azokkal a felekkel szemben is, akik a hivatalos nyelvet nem bírják. A Saint Ger­main an Layben kötött nemzetközi szerződés rendelkezései szerint a magánéletben és ható­ságok előtt bármely nemzethez tartozó állam­polgár szabadon használhatja nyelvét és ebből őreá nézve semmiféle joghátrány nem származ­­hatik. Miután a nyelvhasználat részletei rende­leti utón még szabályozva nem lettek s ez még csak ezután fog megtörténni s a cenzúra­­hivatalnak fent leirt eljárása egyáltalán össze nem egyeztethető a nyelvtörvénnyel és az en­nek alapját képező nemzetközi szerződés betű­jével és szellemével sem, kérdem: 1. Van-e a nyelvhasználatra vonatkozó, a nyilvánosságra nem hozott bizalmas rendelet, vagy utasítás? 2. Ha igen, melyik hatóság adta azt ki és milyen törvényre alapítja ? 3. Ha nem, miután a cenzúra hivatal el­járása nyilvánvalóan törvényellenes, hajlandó-e az illetékes miniszter a nevezett hivatal vezető tisztviselője ellen fegyelmi utón eljárni és a hi­vatalos hatalommal való visszaélés megtorlásá­ról egyébként is gondoskodni? 4. A cenzúrahivatalt utasítani, a nyelv­­használat szabadságinak respektálására? HÍREK, — Bucsuvacsora. A komáromi törvény­szék nemrégiben nyugalomba helyezett, két köztiszteletben álló tarájának Pap Elemér és dr. Homoky Kálmán ítélőtáblái bíráknak tisz­teletére szombaton, folyó hó 11 én a Kreft féle vendéglőben, a komáromi ügyvédi kar társas­­vacsorát rendezett, melyen a két ünnepelt biró­­társai és a törvényszék tisztviselő kara is tel­­jos számban megjelent. A két érdemes tábla­­birót a bírói ar nevében Gergelyi József it. táblai biró kös :ivotté, ki a szeretet bensősé­ges szavaival bu^zott a két érdemes kartárs­­tól, biztosítván őket arról, hogy mindenkor sze­retettel és tisztelettel gondolnak úgy a tör­vényszék birói kara, mint tisztviselői kara reájuk. Az ügyvédi kar nevében dr. Aranyossy László ügyvéd mondott pohárköszöntőt, átgon­dolt, szép beszédben fejezvén ki az ügyvédi kar és a jogkereső közönségnek becsülését a köztiszteletben álló ünnepeltek iránt. A társa­ság a legjobb hangulatban az éjféli órákig maradt együtt. — Tiszti táncestóly a megyeházán. Szom­baton e hó 11-én tartották a II. tiszti táncestélyt dr. Krontil Dezső, ezredes, csehszlovák tüzérdan­dár parancsnok védnöksége alatt a megyehá­­nagytermében, amelyen a polgári hatóságok ve­zetői is megjelentek több polgári személlyel együtt. — Mégegyszer a komáromi kereskedelmi tanfolyamról. Múlt számunkban téves informá­ció alapján azt irtuk meg, hogy a komáromi kereskedelmi tanfolyam febr. hó 15 én megnyí­lik mert a miniszter a betiltó rendelkezést vissza­vonta. Közben volt alkalmunk Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselővel, aki a megnyitás ér­dekében sokat fáradozott, beszélgetést folytatni s ő értesített bennünket arról, hogy a minisz­ter a betiltást nem vonta vissza,, hanem a ko­máromi zsupán kormánybiztos engedte meg, hogy a kereskedelmi tanfolyam addig is mű­ködhessék, amig a miniszter döntése megérke­zik. Itt említjük meg, hogy a febr. 15 én meg­nyíló tanfolyam óra beosztása ugyanaz lesz, mint előzőleg voh. — Gyász. Őszinte részvéttel értesülünk, hogy Rátz Gáspár kamocsai földbirtokos, éle­tének 59 ik évében, hosszas szenvedés után február 12-én jobblétre szenderült. Kihűlt por­részeit Komáromban február 14-én d. u. Bóra­kor fogják a református temető halottas házá­ból örök pihenőre helyezni. Elhunyta nagy ki­terjedésű rokonságot ejtett gyászba. A halál­esetről a gyászoló család a következő gyászje­lentést adta ki: Alulírottak bánatos szívvel tu­datják rokonaikkal, jó barátaikkal, hogy a pél­dás hűséggel szerető hitves, páratlan gyengéd­séggel szerető édesapa, nagyapa, sógor és ro­kon nemes Rátz Gáspár földbirtokos f. évi február hó 12-én, reggel 5 órakor szelíd türe­lemmel viselt hosszas gyengélkedés után, éle­tének 59-ik, a legboldogabb házasságának 32-ik évében bevégezte áldásos munkában eltöltött életét, gyászba borítván érette kesergő családját. Elköltözött nemes lelkének porhüvelyét 1922. év február 14-én, délután 3 órakor fogjuk a reformátusok szertartása szerint megáldani és a református temető halottas házából örök nyugvó helyére kisérni. Komárom, 1922’ február 12. Legyen nyugovása olyan csendes, mint amilyen nemes volt az ő élete és amilyen nagy a mi bánatunk az ő elmúlásán! Nemes Rátz Gáspárné szül. nemes Kossá Gizella mint neje. Rátz Janka szül. Gögh Raimondné, Rátz Gizella, Rátz Gáspár, Rátz Elemér, Rátz Dezső, Rátz Jenő mint gyermekei. Özv. Gögh Simon és gyermekei mint násza. Gögh Gizella mint unoka. Gögh Raimond mint veje. Rátz Julianna férj. Bajcsy Ferencné és gyermekei, özv. Rátz Józsefné és gyermekei, Rátz Lidia férj. Kossár Istvánná és gyermekei mint testvérei. Bajcsi Ferenc, Kossár István mint sógorai. — Az Iparos Kör estélye. Igen jól sike­rült estélyt tartott a Komáromi Iparos Kör szom­baton, f. hó 11-én nádor-utcai helyiségében. A | nívós műsorral egybekötött táncestélyen nagy- 1 számú közönség vett részt, mely teljesen meg­töltötte a helyiségeket. A műsornak minden egyes számát nagy tetszéssel fogadta a közön­ség, melynek igazán kellemes szórakozásban volt része. A műsort a kör most szervezett énekkarának száma vezette be. Az énekkar a kör lelkes titkára, Gruber Lőrinc által irt tömör versre Tóth Géza karvezető által szerzett jel­igével köszöntötte a közönséget, majd pedig Ziegler „Szerenád“-ját adta elő igen szépen, lelkes tapsra ragadva a hallgatóságot. Utánna Raab Mariska és Kovács János páros jelenete következett, kik Murainak „Váratlan fordulat“ c. kedves jelenetét adták elő ügyesen, elisme­­résreméltóan. Dosztál Rózsika hegedükiséret mellett hangulatos szép magyar dalokat énekelt, csengő szopránja hatásosan érvényesült a zamatos magyar dalok előadásában. Énekét igen meleg tapsok jutalmazták. Bárd Miklósnak „Petőfiről“ c. gyönyörű költeményét, mellyel az Iparos Kör halhatatlan Petőfink emlékének kívánt áldozni, Hegyi Zsigmond szavalta el nagy rutinra valló, szépen átgondolt hatásos előadásban. Majd Leszenszky Lajos, a jeles cimbalom tanító Erkelnek „Bánk bán“ című operájából a bordalt játszotta el cimbalmon, művészi előadással. A kiváló előadónak a ki­törő tapsokra több magyar dallal kellett műsor­számát kiegészíteni, amelyeket szintén szűnni nem akaró tapsokkal honoráltak. A műsor ki­emelkedő pontja Murai Károlynak örökbecsű bájos vigjátéka a „Virágfakadás“ volt, mely összevágó, gördülékeny előadásban került színre. A darabot ügyes műkedvelők játszották, kik egytől egyig derekasan megállották helyöket. Makky Manci (Márta) az örökösen zsörtölődő néni nehéz szerepében a legnagyobb dicséretre érdemes alakítást nyújtott, Tóth Mariska (Nelli) bájos jelenség volt s közvetlen, kedves játéka nagy tetszéssel találkozott Abay Margitka (Kati) kedvesen megjátszott kis szerepében ügyesen illeszkedett be az összjátékba. Molnár János (Kovács Péter) rutinos játéka és kitűnő alakí­tása állandó derültségben tartotta a közönséget, Hegyi Lajos (Laci) pompás játékával ezúttal is méltóképpen gyarapította eddigi szép sike­reit, Pataki Rezső (Ödön) sok őszinte vonással ruházta fel szerepét, elismerést aratva a közön­ségnél. Az avatott kézzel rendezett előadás sze­replőit igen meleg tapsok köszöntötték, melyek a darab végén frenetikus erővel törtek ki. A műsort az énekkar éneke zárta be, mely Csokonay-Lavottának „A reményhez“ c. dalát énekelte el precíz előadásban. A közönség az énekkarnak ezen első bemutatkozását örömmel fogadta és elismerő tapsaival adózott úgy a fegyelmezett karnak, mint fáradhatatlan, lelkes vezetőjének Tóth Gézának. Műsor alatt Mórocz Péter konferált, a tőle megszokott rátermettség­gel, ötletesen és diszkréten. Az estélyt tánc fejezte be, mely a hajnali záróóráig a legkitű­nőbb hangulatban tartotta együtt a fiatalságot. — Eljegyzés. Kerekes Szilárd Kassa és Dravetzky Márta Komárom, jegyesek. Minden külön értesítés nélkül. — A Katolikus piknik rendező bizottsága, mely e héten d. u. 5—7 órák közt a Legény­­egyletben működik, lázasan dolgozik a mulat­ság előkészítésén, mely nagy feladatot ró reá­juk. A lépcsőház fütve és feldíszítve várja a közönséget, melynek három ruhatár áll rendel­kezésére. Hogy a szűk előcsarnokban a tolon­gást elkerülhesse a rendezőség, kéri a bálon résztvevőket, hogy jegyeiket előre váltsák meg d. u. 5—7 közt a Legényegyletben. Jegyeiket 1 megváltották már sokan, köztük Dosztál József j és Witausek Károly 100—100 K, dr. Gyurics » Alajosné, Jurecska Jánosné 50—50 K-val. Étel és ital dolgában a gyűjtés a legszebb ered­ménnyel járt és mindenki, még a legszegényeb­bek is, örömmel adakoztak a Szent András 1 templom harangalapjára, melyet a mulatság \ tiszta jövedelme szolgálni fog. — Lopják a fehérneműt. Doma István járásbirót a komáromi Ipartestület Nádor utcai házában levő lakásán már másodízben lopták meg. Először 1918 julius havában vittek el vas­ajtóval elzárt és lakattal ellátott padlás helyi­ségéből mintegy 40000 korona értékű fehérne­műt és ruhaféléket. Most 1922. évi február 29-én pedig a kimosott és szárításra fehérí­tett fehérneműjét vitték el mintegy 6500 korona értékben. A tettes nagyon biztosan működhetett, mert ami ruhafélét kissé használtnak talált, azt visszadobálta s csak a teljesen jó holmihoz ragaszkodott. Mindenesetre különös, hogy ugyanezen ház másik padlás részéről pedig

Next

/
Thumbnails
Contents