Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-11 / 18. szám

Hegyvanhapma^ib éwfolya 18« axám Szombati 1922. február 15 KOMAROMI LAPOK KOMÁRQMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI L AP Oáflzetéal ár caeh-nlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Síéig* évre 80 8, félévre 40 E, negyedévre 20 8. Egyes szám ára t 8Ű filier. ALAPÍTOTTA: TUBA JÄN0S. Főö2serkes«tő: GAÁL GYULA ár Szerkesztő: BÁRÁNY2Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nador-u. 28 hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m j a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendő« Kéziratokat nem adunk vissz*. rí’k lietenkisi háromszor: kedden, csütörtökön és szombatos. Uj orientáció gondolata vetődött fel az egyesült ellen­zék közös bizottságának a napokban meg­tartott értekezletén. Körmendy Ékes Lajos elnöki megnyitójában rámutatott arra a minden megértést nélkülöző, a kisebbségnek , alaptörvényekben biztosított jogait nem j respektáló politikára, melyet a pozsonyi | szlovák kormány üz s melynek éle az itt élő magyarság ellen irányul.* Szükségtelen ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen mi magyar kisebbség lépten-nyo­­mon keserű tapasztalatokat szerzünk de elvakuitságból is fakadó politika megnyilatkozásaiból, mely nem­csak hogy nem szolgálja a köztársaság tiszteletreméltó elnökének többször kifeje­zett elveit, de nélkülözi azt a politikai bölcsességet is, amelyre egy olyan állam­ban mint Szlovenszkó, a különböző nem­zetiségek sorsának helyes intézéséhez Feltétlenül szükség van. Mert az a kor­mányzás, melyet a pozsonyi teljhatalmú Bftiniszteriurn inaugural, nem alkotmányos államba való és teljesen azonos azzal a politikával, melyet megszállott területeken szoktak érvényesíteni, de mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy csakis a nyers erő állandó készenlétben tartásával. A sok igazságtalanság örökös panaszt vált ki belőlünk s bár némely szlovák politikusnak ez nincs Ínyére, mégis kény­telenek vagyunk a sovinizmus minden kiütköző túlkapásai elten azt az egyetlen eszközt felhasználni, mely még a nyil­vánosság előtt nyitva áll. Hiába kérelme­zünk, hiába panaszkodunk, mert szavun­kat meghallgatják ugyan és bár sima szavú Ígéretekkel látnak is el bennünket, a visszaélések és igazságtalanságok nem szűnnek meg, sőt a legtöbb esetben épen homlokegyenest ellenkezője történik an­­sak, amit odafönn megígértek, vagy ha lem, marad az ügy a régi sérelmes stáiiumban. De ha nem akarnak bennünket Po­zsonyban megérteni, ha sérelmeinkre a teljhatalmú kormány orvoslást nem ad, kénytelenek vagyunk olyan fórum elé járulni, ahol nemcsak meghallgatást, de orvoslást is nyerhetünk. El kell fordulni azoktól, kik testvéreinknek nevezik mago­kat, de intézkedéseikben a mostohatestvér sorsára kárhoztatnak bennünket. Oda kell fordulnunk, hol több remény van, hol r nagyobb a felelősség tudata s ahol kilátás van arra. hogy szomorú helyzetünkben támogatást nyerünk Uj orientációt kell keresnünk és a köztársaság kormányát kell fölkeresnünk kérelmeinkkel. Ha Po­zsony nem akarja megszívlelni jogos pana­szainkat, Prága felé kell fordulnunk és onnan kell kapnunk sebeinkre gyógyulást. Három év óta tartó örökös küzdel­münkben nem lehel csodálni, ha az eddigi eredménytelenségek után erre a gondolatra kellett jutnunk. Igaz, hogy igen nagy áldozatba kerülne és nagyban veszélyez­telné az autonómia életbevágó kérdését is, de ha a szlovák politikusok továbbra is csak gyűlöletet és rös&zakaratot mutat­nak velünk szemben, félő, hogy belefá­radva a meddő küzdelembe, az elhagyott magyarság élniakarásának természetes ösz­tönét követve, kénytelen lesz azt a nehéz lépést megtenni. Ezer évig éltünk e földön békesség­ben a szlovák néppel, megosztva egymás­közt buját, örömét az életnek, s most, amikor a közös érdek szálainak kellene szorosan összefűzni a két nemzetiséget egymással, vezéreik rövidlátó politikája a megérteni nem akarás mere­dek falát állítja a szlovákság és magyar­ság közé. Nem szívesen lépne az uj ori­entálódás útjára a magyar kisebbség, — de ha kényszerítik reá, meg kell tennie. S akkor a szlovák nép is tisztán fogja látni, hogy kik azok, akik az ő elnyomott helyzetéből való szabadulásának útját állják. — Cseh szlovák követség Budapesten. A csehszlovák köztársaságnak eddigeié csak ki­­rendeltsége volt Budapesten. A kirendeltség február 9 töl kezdve követséggé alakult át, amit hivatalosan is közzétettek. = Kölcsönös politikai amnesztia. A Cseh­szlovák köztársaság és a magyar királyi kor­mányok között egyezség jött létre, melynek ér­telmében a másik állam érdekében elkövetett politikai cselekmény miatt kölcsönös amnesz­tiát adnak. A köztársaság kormányának kíván­ságára ebben az amnesztiában nem részesülnek a saját állampolgárok. Az egyezség végrehajtá­sát mindkét ádam mégis kezdte és csupán né­mely eset bonyolult volta, különösen az állana­­píVgárság kérdésének a községi illetőség meg­állapításával és az opció gyakorlásával össze­függő nehézségek okoztak ezideig némi kése­delmet a végrehajtásban. — A rendkívüli háborús intézkedések megszüntetése. A „Lidové Noviny“ értesülése szerint a belügyminisztériumban oly irányú tanácskozás folyik, amelynek célja, hogy he­lyeztessék hatályon kívül az 1920 ik évi áprilisi törv' ny, amelynek értelmében a kormány fel van hatalmazva arra, hogy rendkívüli háborús viszonyok idej-n a mgfelelö intézkedéseket tehessen és rendeleti utou intézkedhetnék szá­mos oly ügyben, amelyek különben a törvény­­hozás hatáskörébe tartoznak. A többség amel­lett foglalt adást, hogy ez a törvény csakugyan hatályon kívül helyeztessék és állittassék vissza a teljes békeallapot, úgy ahogy ezt az alkot­mányiévá! elöirja és megállapítja. A „Lidove Lisíy“ híradása szerint a kivételes állapotok Szloveuszkóban és ßu zins kóbau csak akkor lesznek megszüntethet ők. ha majd a parlament gondoskodni fog ártól, hogy kivételes esetek­ben felhatalmazható legyen a kormány a rend­kívüli viszonyok miatt szükséges megfelelő intézkedések foganatosítására. Szóval nálunk még mindég megmara . a statárium és a katonai diktatúra a demokrácia nagyobb dicsőségére. = Horvátország függetlensége. A nagyan­­íanlegyj,. bafkáui kieaturajábaü, az őHS. király­ságba i nem valami rózsás állapotok uralkod­nak. A különböző és egymással szemben teljes életükben ellenséges érzülettel viselkedő dél­szláv népeknek a szerb királyságba történt erő­szakos beolvasztása máris megérleite keserű gyümölcsét. A hatszorosara megnövesztett szerb királyság imperialisztikus törekvései elsősorban a kulturailag is magasabb fokon álló horvátok rovására történnek s elmondhatjuk, hogy a nagy államalapítástól kezdve a horvátok között nagy elégedetlenség uralkodik. A szerbek és horvátok között fönnálló s évszázadokon ke­­re.-ztü! csak minderősebben kiélésedéit faji és vabási ellentétek nemhogy enyhültek volna, de csak még jobban fokoztak az ellenséges vi­szonyt és a horvátokat a dicsőséggel megalko­tott Nagy Szerbiától való menekülésre ösztön­zik. A horvátok többségi pártja, az u. n. Radics­­párt nem egyszer adott már nyíltan is kifeje­zést Horvátország függetlenségre való törekvé­sének és erre irányul azon újabb akció is, melyről a szerb hivatalos kommüniké is hirt ad. Eszerint a horvát blokk 63 képviselője a góuuai nemzetközi konferenciától emlékiratban kéri a horvát állam függetlenségét. Ebben az emlékiratban a szerbek erőszakoskodását akar- • ják felpanaszolni a konferencia előtt és ez az akció — a hivatalos érte ütés szerint — a bel­grádi parlamenti köröket kellemetlenül lepte meg. A horvát blokknak erről a lépéséről az a vélemény uralkodik, hogy az akció tárgytalanná fog vá'ni, mert a nagyhatalmak a horvát po­litikusokat a pailameutáris tárgyalások útjára fogja terelni. Legalább igy remélik a szerb hivatalos körök. = „Az elnyomott magyarság.“ A Sloven­­sky Dannik legutóbbi számában leközli azou információkat, amelyek a Podkarpatsky Listy­­ben jefentek meg és többek közö t a követke­zőket Írja: A magyar lapok és depntátió állan­dóan azt ordítják és azt igyekeznek nyilván­valóvá tenni, hogy a cseh „államhatalom“ a magyar kultúra fejlődését lehetetlenné akarja tenni. Emlékezzünk jól, mit Írtak juliusbau, szeptemberben az itteni magyar lapok. Azt Írták, hogy az elnyomatás politikájával irre­dentákat nevelnek a magyarokból. Hogy meny­­nyire demagogikus álláspont ez, legjobban bi­zonyítja, hogy a magyarok számaránya 17*/1# százaléka a lakosságnak, iskolaköteles magyar Milus János TMhafes‘“ és vegytisztító Komarom, Nador-utca 3. es 48. szám. Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.

Next

/
Thumbnails
Contents