Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-04 / 15. szám
1922. február 4. „Komáromi Lapok 8. okiaL (Bán.) A Magyarok Szövetsége Szlovénszkóban január 22-iki alakuló ülésén a komáromi kommunista párt szónoka igen rossz szol- ; gálatot tett az éhező, ruhátalan, nyomorgó : proletárságnak, mikor a vagyonos osztály ellen ; gyűlöletet szilt akkor és ott, amikor és ahol a \ magyar kultúra és jótékonyság érdekében po- 1 íitikai pártérdek és felekezeti Különbség nélkül ; egyesülésre szervezkedtek. Az utóbbi években úgyis azt tapasztal- s hattuk, hogy az emberi szivek elhidegültek egymástól, az emberek zárkozottabbak, önzőbbek, hogy ne mondjam szívtelenebbek lettek. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a jelen szociáldemokrata kommunista uralom alatt nemhogy j kevesbedett volna a nyomorgók száma, de j óriási mértékben felszaporodott. A régi jótékonysági intézmények élettelenek, uj mozgalmak iránt közömbösek lettek az emberek. Mig a régebbi időben egy-egy messinai földrengés féle szerencsétlenségnek híre néhány hét alatt milliókat volt képes összehozni minden országban, ma az emberek közömbösen olvasnak olyan borzalmas híreket is, hogy az oroszországi éhínség arra viszi az anyákat, ] hogy saját gyermekeiket megöljék, sőt legújabb híradás szerint Oroszországban az éhínségtől sújtott területen ijesztően szaporodnak az emberevés esetei. íme ezt eredményezte az orosz kommunizmus! A cári uralom alatt is voltak nagyszámmal szegények, nyomorgók, de ilyesmit mégse lehetett olvasni. Az emberek mégis csak jobban tudatában voltak a Biblia örök igazságának. hogy „a szegény és gazdag összetalálkoznak, mert mind a kettőt az Ur szerzé*. Ilyen összetalálkozásra hívta a Magyarok Szövetsége Szlovenszkóban figyelmes vezetősége a komáromi munkásságot, ám de ennek vezérszónokai a konkolyhintés munkáját végezték ott is, ahol a proletárság érdekében szeretetteljes egymást megértésre hivattak. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, ha a gazdag és szegény, a munkaadó és munkás között a kínai falak csak erösbödnek, a jótékonysági mozgalmak kevés eredmé* nyüek lesznek. Minél több tagsági dij folyik be a szakszervezeti pénztárakba, annál több lesz a mezítlábas iskolás gyermekek száma, annál kevésbé munkálódnak az ingyen ebédes népkonyhák. Pedig egy meleg ebéd az éhező munka-És ime nem engedtek meghalni. Most itt van ebben a rengeteg nagy ágyban és fél tőle és nem tudja, mit kezdjen e friss reggellel, ami már kékeu néz be az ablakredőnyökön, az éber hangulatával, amit ime le kell küzdenie, holott csevegni szeretne mindenféléről és egy kicsit énekelni is, mert reggel mindig vidám szokott lenni. Most itt van és szégyent! magát hogy ügyetlen volt, de a haja miatt történt, ami igazán nagyon meleg volt a nyakában és most sem igazíthatta meg rendesen és tovább is csak meleg. De azért nem mozdult és vigyázott arra is, hogy szabályosan vegyen lélekzetet, nehogy megint sóhajtania kelljen. Egy kis ideig igy feküdt és akkor hallotta az ura lélekzésén, hogy elaludt. — Most alszik — gondolta magában kétségbeesetten — és én mit csináljak? Eszébe jutott a terrasz, amire az ablakok nyíltak. Tegnap este látta a holdfényben. Tele volt virággal és narancs- és citromfákkal. Tele volt futórózsákkal és azokkal a gyönyörű hajnalkákkal, amiket úgy szeret. Valóságos lugasok voltak ezekkel a nagyszemfi virágokkal befuttatva. Ha most felvehetné a fehér kasmír reggeli ruháját és kímehetne közéjük egy kicsit, milyen boldogság volna az. Egy pár percig vágyakozott, élénken és hevesen, ahogy a fiatal lények szoktak és ekkor támadt a vakmerő gondolata, hogy felkel az képtelennek többet ér Isten előtt a pártvezér ur szónoki sikerénél. Nemzeti frázisokba burkulódzással gyanúsítja a Magyarok Szövetségét a kommunista pártvezér, de azért tetszelge.tt magának ama hangzatos kijelentéssel, hogy mi magyarok vágyunk és azok is akarunk maradni, jó hogy dekorációnak még nem idézte hatás kedvéért a költő szavait is: „Szivet cseréljen, aki hazát cseréli“ Szieház építés. Értekezlet a városházán a színház- és mozgószinház felépítéséről. Amirßl már annyi cikk látott napvilágot nemcsak lapunkban, de Szlovenszkó valamennyi magyar újságjában, a színészet kérdésének rendezése városunkban kedvező fordulatot vett. Az eddig is több ízben megtartott tárgyalások, diskussiók kezdenek konkrét formában kifejlődni, s amennyire a szerdán megtartott ankét remélni engedi, a város színház építési terve hamarosan kivitelre kerül. Bár az ankéten a polgármester által meghívottak közül sajnos csak kevesen jelentek meg, alig hisszük, hogy a meg nem jelenés egyben a meg nem jelentek s a város közönségének közönyét jelentené oly-n kulturális intézmény létesítésével szemben, amelyre igen is rászorultunk és rászorulunk ma még jobban, miut a múltban. A színházat ugyan pótolták a mi szorgalmas, tehetséges, fáradságot nem ismerő műkedvelőink, de el nem vitatható, hogy állandó színház, állandó és hivatásos színészettel mennyire hatékonyabban támogatná a magyarság kulturális szükségletét. Ami még megmaradt az itt élő magyarságnak, az a nyelvünk, s ennek a mi egyetlen kincsünknek kevés hely a műkedvelői dobogó, a kölcsönkért színfal, annak állandó, számarányukhoz illő és pompás palotában kell helyet adni; ne kuncsorogjon bebocsátásért hol itt, hol ott. Az itt élő magyarság erkölcsi kötelessége, hogy, ha megbecsüli nyelvét, a ránk és megmaradt örökét, annak művelésére a módot is megszerezze. Dr. Szijj Ferencz polgármester, aki nagymérvű hivatalos elfoglaltsága mellett lelkes kedvezményezője volt a városi színház építési tervének, számításai a színház rentábilitását illetőleg mindea reális bírálatot kibírnak. A színház építéssel nemcsak kultorszükségletet kíván 5 kielégíteni, hanem a jelenlegi nagy építési pompa idején kenyeret akar juttatni száz és száz családnak azonfelül, hogy városa részére később is jövedelmező forrást biztosítson. Az ankéten az elnöklő polgármesteren kívül résztvettek : Alapi Gyula dr. előadó, Bitó Sándor főmérnök, Nagy Jenő rendőrfőkapitány, Sándor Ernő föszámvevö, Fried Jenő, Schmidthauer Lajos, LászlóDezső mérnök, Schleisz Géza építész, városi kamarás, Mihola Ferenc dr. városi t. főügyész. Dr. Szijj Ferenc polgármester ismerteti a minisztériumnak a moziengedélyre vonatkozó leiratát, mely bizonyos feltételeket szab a város elé. Éppen e feltételek teljesítése látsz ik lehetetlenségnek a város részéről, miért is remélhető, hogy a városnak e tárgyban hasolló határozata a minisztérium által elfogadható lesz. Ami a légionáriusoknak állítólag adott moziengedélyfc illeti, az csakúgy feltételekhez köttetett, mint a városi engedély. Bemutatja az építési tervet, a költségvetést, amely körülbelül másfél millió korona körül mozog. Tekintettel a vállalkozás rentabilitására, alkalmasnak találja egy í'észvénytársaság megalapítását, amely a szükséges tőkét biztosítja,mert itt nemcsak knlturérdekről van szó, hanem arról is, hogy a vállalkozás úgy a részvényeseknek, mint a városnak is jövedelmi forrásul szolgálhat. Sándor Ernő városi főszámvevó rámutat arra, hogy a részvényjegyzésnél nem feltétlenül szükséges készpénz jegyzése. A helybeli iparosok, kereskedők áruk adásával, illetve munkateljesítményükkel is résztvehetnek a jegyzésnél. A ma pangó kereskedelmi és ipáid viszonyok mellett minden esetre előnyös befektetésnek kell venni a kereskedőink és iparosaink részvételét a részvénytársaság megalakításánál, mert készítményük, áruik a színház építésnél előnyösen használhatók fel. Fried Jenő szükségesnek tartja, hogy a moziengcdély kizárólagosan a város részére biztosíttassák, tekintettel arra, hogy egy színház rentabilitásába csak akkor bizhatnak a részvényesek. A színház elhelyezését illetően döntés nem történt, mert az már másrendü kérdés. A legfontosabb az, hogy a részvénytársaság megalakuljon. Végül elhatározta az értekezlet, hogy Folkmann István dr. zsupánt az építési terv támogatására felkérik. A minden tekintetben életre való terv kivitelének alig hisszük, hogy akadályai legyenek. A város teljesíteni kívánja a miniszterim« Reggelizés előtt fái pohár Schmidthauer-féle Használ jfta valódi áldás gyomorba jósoknak éa székszopulásban szenvedőknek. ágyból és lopva, óvatosan kissurran a terra szra. Emlékezett, hová tette le tegnap este a fehér ruháját. Egy nagy faragott karosszék támlájára. Mielőtt az ura a gyertyát eloltotta, azon látta úszni, mint egy kis felhődarabot. Hs tehát azt eléri, semmi sem akadályozza meg ab ban, hogy lassan ki ne nyissa az ajtót és ki ne menjen a virágok közé. És amikor mindezt finoman kieszelte, lecsúszott az ágyról könnyedén, mintegy macska. A lábaival tapogatózva megkereste a reggeli cipőit, azokbn belebujt és indult a karosszék felé. A szoba amiben aludtak, igen nagy volt. Régi mozaikpadlós szoba, sok márvány konzollal, aranyozott tükrökkel és egyéb felesleges diszbutorokkal, amilyenek vannak az előkelő hotelszobákban. És szemben az ágyukkal egy régi pápa nagyszerű arcképe függött súlyos aranykeretben. 0 szentsége vállán kicsiny biborgalléi volt, ruháján sok finom csipke, a fején sapka és felemelte finom kezét a halászgyürüvel, felemelte lágyan, jóságosán, áldástadón, miközben finom, ravasz ajkai körül kedves mosoly lebegett. Ennek a képnek aranykerete csillogott a homályban és az ifjú asszony ennek irányába vette útját, mert a karosszék, a min a ruháját hagyta, ott állt a kép előtt. De útközben megfeledkezett az asztalról, mely a szoba közepén állt, a nagy gömbölyű márványasztalról, amit delfinek tartottak és most ebbe belebotlott és ijedtében azt mondta: jaj! mert valóban megütötte egy kicsit a csípőjét. — Mit csinál ? Ho! van maga ? - hallatszott most az ura felriadt hangja. — Felkeltem — mondta remegve az aszszony — és megütöttem magamat az asztalban. — De hát miért kelt fel ? Mit sétál a sötétben ? Miért nem nyugszik, mondja ? — Fel akartam kelni, kimenni a terraszra — mondta az aszony. — Ejh, micsoda gondolat ez ? — boszankodott a férfi — hát magától most már nem lehet többé aludni, Ilyenkor felkelni! Nem ürge maga, nem vakond, mi? — Nem, — mondta az asszony — csak nem tudok aludni és engem úgy szoktattak gyerekkoromtól, hogy ha nem alszom, keljek fel rögtön az ágyból. — Nagyon jó ez a gyerekkori szokás. De ezen most változtatni kell. Nem gyerek többéi No, jöjjön vissza szépen és próbáljon aludni. Hiszen még hajnal van. Felpattantotta a férj a villanyt és megnézte az óráját a szekrényen. — Persze! Még csak öt óra. Lefeküdni, lefeküdni 1 Az asszony kelletlenül ment vissza az ágyhoz és belebujt. Sajnálta a hajnalt, a sok hűvös szellőt, a mi most ott szálldos a lugasok között a terraszon. Sajnálta a friss illatokat, a 632—1. természetes keserűsőban Európa legtöményebb gyógyforrása. (M. k. földtani intézet 133/1921. sz. szakvéleménye.) Mmm és 9 ióisajsí
