Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-24 / 75. szám
6. oldal. * Komáromi Lapok * 1922. június 24. kritikája nem kapcsolódik ki, mindent iát, hall és tud, ami körülötte történik és mindenre emlékszik; a mélyebben alvásnál pedig, az a katalepsziás stádium, a médium kritikája kikapcsolódik, nem gondolkodik, nem tud semmiről és úgy mozog, ahogy a hipnotizőr akár szavakban, akár csak gondolatban is akarja. A nyomozásnál, melyet kísérteties játékképen csinálnak, a médium katalepsziás stádi umban van s ilyenkor minden öntudatában és öntudata alatt fekvő gondolatát kritika, gátlás nélkül kimondja. Ennél az ungvári nyomozásnál az első médium egy családtag volt, akinek igy föltevésekből, beszélgetésekből, uj ághirekből kialakult véleménye volt a rablásról. A hipnotizőr mély alvásba merítette és a médium a hipnotizőr parancsára rendszeresen adta elő a dolgokat gátlás nélkül, mindazt, ami benne erről az esetről kialakult. A másik médium, úgynevezett nagyzoló médium, már kevésbbé összefüggően beszélt és csak nagy vonatkozásokban vázolta az eseményeket. Végül pedig egy teljesen idegen médiummal kontrolláltatták as első két médiumot. Ez a harmadik médium is ugyanazt modta, amit a másik kettő, még pedig azért, mert a médium azt látja, amit a szuggezztőr akar, még ha ezt a szuggesztőr csak öntudatlanul is akarja. A három médium egybehangzó állításai tehát igy magyarázhatók: Az ekő médium már előadta kialakult véleményét s ennek folytán a szuggesztőrben is kialakult a vélemény, amit átvitt a harmadik teljesen idegen médiumra, akinek az első kettőt kellett volna kontrollálni. Ez a raport-tünemény, aminek az okai még földeritetlenek, abban áll, hogy a szuggesztör és a médium között kifejezhetetkn finomságú kapocs képződik, úgy, hogy szavak nélkül is, tisztán gondolatával dirigálhatja a médiumot. A médium értelmi centruma, mint érzékeny lemez, fölveszi és rögzíti a szuggesztőr projíciált gondolatát. Ismert produkció dr. Thoma produkciója, akinek a médiuma lerajzolja a Thoma kezében levő váza körvonalait, vagy a médium behunyt szemmel megmondja, hány óra van, ha a szuggesztőr tudja, hány az óra. Ebből az előadásból nyilvánvaló, hogy a szuggesztiót a kriminológia szolgálatába állítani nem lehet és nyilvánvaló az is, hogy a szuggesztiót nem szabad az orvoson kívül másnak a kezébe adni, bogy játékot űzzön vele és csökkentse a laikusok szemében ennek az orvosi szempontból olyan nagyjelentőségű jelenségnek az értékét. A legtöbb helyen a hatóságok akadályozzák meg ezt a lcdkiismeretlen játékot, ami ha nem válik be Angliában és Franciaországban, Szlovemzkóban és Euszinszkóban sem válik be, bár itt minden lehetséges. A komáromi férjek tehát, akik aggódva gondoltak arra, hggy mi lesz velük, ba a gyanakvó feleség kiszuggeráltatja valami alkalmas médiummal, hogy a későn hazatérő férj meséi igazak-e az éjjeli ülésekiöl, a tulhaimozott hivatalos munkákról, — igen a komáromi férjek effelöi nyugodtak lehetnek. Grand Sanatorium és Vizgyógyiníézet Bratislava (Pozsony) Mélyül. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet. Sebészet. Szülészet. Nőgyógyászat. Urológia. Tesíegyenészet. Szemészet. Orr-, gége és fülgyógyászat. Belgyógyászat. Ideggyógyászat. — Napi pausál-ár 83 Kc-tól Szabad oivosválasztás. — Vízkúrák, nap- és légfürdők bejáróknak is 139 Azért a közönség tömegesen keresi fel a különböző kölcsönkönyvtárakat. De azok is csak régebbi kiadású könyvekkel szolgálhatnak, mert a beszerzésben megakadt a folytonosság. Így a nagy igénybevevés folytán ezek állománya is iassankint elkopik, lerongyolódik. A pótlásról tehát gondoskodni kell. Azt azonban nem igen remélhetjük, hogy a fentálló behozatali tilalom hamarosan megszűnik. Azért magunknak kell odahatnunk, hogy a közönség könyvigénye kielégülést nyerjen. Legelőször is gondoskodnunk kellene nemzeti klasszikusainknak olcsó kiadásáról és a legszélesebb néprétegekben való elterjesztéséről. A magyar irodalom mezején ebben az irányban még vajmi kevés történt, mert a kiadók mindig csak a maguk hasznát nézték. Pedig ha annak a német földművesnek a könyves polcán ott találhatjuk Goethe, Schiller stb. müveit, miért ne láthatnék ott a magyar falusi nép mestergerendáján is pl. Balassa, Csokonai, Vörösrnaríy, Petőfi, Arany, Madách, Jókai alkotásait? Tömegesen, a legolcsóbb árban kellene ezeket előállítani és szétszórni minden magyar faluban. Remekíróink közül soknak kiadási joga is szabad már, a nem szabadokét is — tekintve a mostani valutáris viszonyokat — olcsón meg 'ehetne szerezni. Nem is kellene hozzá más, csak egy kis üzleti élelmesség és a magyar kuliura iránti szeretet. Üzleti szempontból, egészen biztosra vehetjük, hogy nem lenne ez reménytelen vállalkozás. De arra is kell törekednünk, hogy saját termelésünk is legyen az irodalom mezején. Mind sűrűbben jelennek meg ugyan most már iít nálunk is uj könyvek, de ez még csak próbálgatás, gyermekcipőkben való botorkálás. Ennek oka részben az, hogy kevés a rutinirozott írónk. Kevesen vannak még, akiknek eredeti mondanivalójuk lenne épen a már föntebb tárgyalt Pestre özönlés miatt (Az „emigráns“ Írókat nem tartom a magyar Géniusszal rokonoknak, sem írásaikat a magyar irodalom integráns részeinek.) Másrészt közönségünk is bizalmatlan az itt megjelent müvekkel szemben, mert nincs biztosítva afelől, hogy pénzéért megfelelő szellemi ellenértéket is kap. Ehhez járul még az a letagadhatatlan valóság is, hogy épen az a társadalmi réteg, amelyik a legjobb könyvfogyaszíó volt, a középosztály, anyagilag annyira lezüllöit, hogy még újságra is alig kerül szűkös erszényéből. És nem utolsó tényezője könyvpiacunk sivárságának az a körülmény sem, hegy kiadónk kevés, vagy talán nagyon is sok van. Ezt az ellentmondásnak látszó kijelentést mindjárt meg is magyarázom. Mert akad ugyan minden városunkban egy vagy talán több cég is, amelyik alkalomadtán hosszabb megfontolás után ráadja-a fejét arra, hogy egy-egy könyvet kiadjon. De ezt mindig rossz befektetésnek és kevésbbé jövedelmező vállalkozásnak tekinti. És tagadhatatlan, hogy a könyvkiadás nálunk mindaddig ingatag alapokon nyugvó vállalkozás marad, amíg egységesen meg nem szervezzük a kérdést. Mert az egyes városokban megjelent könyvek ismét csak elszigetelt jelenségek lesznek és az egész magyar nyilvánosság számára hozzáférhetetlenek lesznek, amig nem rendelkezünk egy orgánummal, ahol azokat megfelelően ismertetni, ajánlani és — mondjuk — reklámozni lehetne. /Amihelyt lesz egy folyóiratunk, amelyik az egész I magyarságé lesz és amelyik komoly hangú, ! objektív kriiikákat hoz az egyes megjelent müvekről, mindjárt javulni fog a helyzet. Ennek a kritikának azonban számolnia kell \azzal is, hogy nálunk jórászben még csak irodalmi dilettantizmussal, szárnybontogató kezdőkkel állunk szemben. Az irók müveinek megbirálásánál tehát nem szabad mindjárt a legmagasabb esztétikai mértéket alkalmazni. Oiy jóindulattal kell bizonyos fokig az egyes müveket megbírálni, mint ahogy Kazinczyék tetlék. Mert hisz itteni irodalmunk helyzete sokban megegyezik a Karinczy-korabeli magyar irodalmi élet állapotával. A mi kritikánknak elriasztani csak az abszolút tehetségteleneket szabad, ehelyett inkább nevelni kell az írókat, nyesegetni hibáikat, ráirányítani ókét a helyes utakra. És bátran kimondhatjuk azt is, hogy Triég ez a nálunk most szárnyait próbálgató dilettantizmus is jobb, hasznosabb és becsülésre méltóbb, mint az emigránsok által importált vagy idebent termelt defaitizmus, nemzetköziség és dekadencia. — Bizonyos irányelveknek azonban vörös fonálként végik kell vonulnia kritikánkon: a szinmagyarságnak és az erkölcsnek. És klikkes érdekkrilikának pedig még távolról sem szabad jelentkezni közöltünk. (Folytatjuk.) Gin. | A magyar közönség figyelmébe! | t A Prágai Magyar Hírlap | ♦ í ♦ a szlovenszkói magyarság újságja jimiusl-én indult meg Előfizetések, megrendelések és hirdetések Spitzer-féle könyvesboltban (Komárom, Nádor-u. 29.) fogadtatnak el. ♦ ♦ ♦ flz anyakönyui hiuaíalból. 1922. éoi május 20 tói junius 20-ig. I. Születések. Tóth Gyula, Szabó Irén, Dolezal Dogmár, Jancsovics Gizella, Adamkó Ilona, Balogh István, Zilik Milán, Farkas Béla, Nagy Margit, Dombi Mária, Deák Sándor, Csukás Juliánná, Hermann Aliz, Fehér Irén, Sárközi Béla, Mézes Ilona, Kliment Ferenc, Kohlmann Emil, Tóth Ilona, Fehér Ilona, Ziska Ilona, Marosi Dezső, Pokorny Jaromir, Erős Gáspár, Kultula József, Berta László, Fodor Olga, Füredi László, Prezmeczky Etelka, Szabó Antal, Hadúr Ilona, Mágos Mária, Varga Ilona, Tóth Lajos. II. Házasságok. Selmeczi György és Viski Vilma, Gisztl János és Gyarmati Vilma, Denninger József és Strasser Róza, Vidák László és Danis Julia, Csefalvay János és Miklós Ilona, Kaiser József és Treuhaft Janka, Grünfeld Salamon és Weisz Margit, Svoboda Gottlieb és Kopócs Erzsébet, Tölts Béla és Horváth Gizella, Putz Károly és Ströcker Irén, Németh Elek és Odor Lidia. III. Halálozások. Rigó Ferenc 51 év, máj. 23 án, Salamon Zsigmond 73 év, máj. 23, Varga Ilona 28 év, máj 23., Mihelics József 20 év, máj. 23., Németh Márton 79 év, máj. 26, özv. Tóth Zsigmondié 81 év, máj 27., Balogh István 10 órát élt, máj. 29, Lajos Gyula 25 év, máj. 27., Janek Mihály 42 év, máj 29, Paksi Mária 2 év, máj. 30, özv. Dobri Józsefné 30 év. máj. 29., Mézes Lászlóné 18 év, június 1., Rózsa Mihály 77 év, máj. 31., Tólh János 59 év, jun. 1., Szaiai Margit 25 nap, jun. 4, Hanacsek János 81 év, jun 3., Csukás Juliánná 3 órát élt, jun. 5., Széman János 36 év, jun. 4, Víszkocsil Károly 72 év, jun 4, Richter András 77 év, jun. 4, Schaffer Róza 3 hó, jun. 6, Körinek Anna 42 év, jun. 8.. Gyurkerszky Géza 29 év, máj. 1., Nagy Istvánná 39 év, jun. 9., Tarics Mihály 25 év, jun. 10., Hajtmann József 32 év, jun. 12., Csicsó Antal 19 év, jun. 11., Gaál Ferencné 36 év, jun. 16., Tuma Józsefné 47 év, jun. 19, Parizek Klára 65 év, jun. 17, Senkar Margit 22 év, jun. 13. Rab leány nótája.*) Egy sötét utcába, Elhagyott utcába, Van egy cifra nagy ház, Od vagyok bezárva Fényes palotába. Fényes palotába Tükör minden ablak, Finom pecsenyéket Ezüst tálra adnak, Pezsgővel itatnak. Táncolok itt éjjel Frakkos nagy uraknak, Kifestett orcámon Összecsókolgatnak, Térgyükön ringatnak. Rab vagyok én mégis, Elhagyott az Isten, Pokolé a lelkem, Ördögé a testem, Nagy vétekbe estem. Verje meg a jó ég A pirositómat, Szép selyemingemet, *) Kemény Simon most megjelent verses kötetéből.
