Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-24 / 75. szám
2 oldal. «Komáromi Lapok« 1922. Junius 24. kérdés is, hogy Ausztria csatlakozását Németországhoz meg lehet-e akadályozni. A Berliner Tagblatt párisi levelezője szerint Poincaré és Lloyd George megbeszélésén Ausztriának Németországhoz való csatlakozási szándékáról is szó lesz. Az „Éclair“ szerint, ha a csatlakozás ténnyé válik, Németországnak megvan a maga Középaurópája és nagyobb lesz, mint 1914 ben remélte volna. Ha ez bekövetkeznék, csak akkor fogják megbánni a magyarellenes körök, hogy Nyugatmagyarországot miért adták Ausztriának, = Pártgyüíések. Az Orsz. Magyar Kisgazda és Kisiparos Párt, vasárnap, két csílizközi községben : Szapon és Balonyban tartott igen népes és lelkes hangulatban gyűléseket. A komáromi központból ifj. Koczor Gyula ügyv. elnök, Lukovics Ferenc központi igazgató, Fülöp Zugmond központi igazgatósági tag, jelentek meg, akiket mindkét község határában lovasbandériumok, a községben pedig fehérruhás leányok fogadtak nagy lelkesedéssel és elhalmozták virágokkal. A három kiküldött mindkét községben lelkes beszédekkel buzdították a hallgatóságot az összetartásra, békés egyetértésre. A beszédek nagy hatást gyako roltak a hallgatóságra. Nagy- és kis antant az örökkévalóság látszatával, sőt szankcióival rendezkednek be alakjában, mert a bankárok nemzetközi értekezlete súlyos bírálatot mondott arról és meggyőzte a világ közvéleményét annak igazságtalanságáról és teljes tarthatlanságáról. A béke művet, sajnos, nem bankárok, üzletemberek hozták létre, s igy gazdasági következményeit egész Európa nyögi. Egyúttal azonban nyilvánvaló lett, hogy ez a békemű Paris, Versailles, Trianon nem egyebek egy a győzelem mámo rában tisztán látásától megfosztott, akaratában, elhatározásaiban befolyásolt társaság nagyratörő álmainál, amelyek az életben meg nem valósíthatók és a gyakorlat tüzpróbáját ki nem állják. Ausztria életképtelensége már bebizonyosodott és Magyarország is azon az utón van, hogy trianoni békét, jóvátételt felborít gazdasági tönkrejutásával és érett gyümölcsként hull bele Németország ölébe, mert egyedül ez az egy lehetőség fog kínálkozni részére, állami önálló sági fenntartására. A nagy német birodalom súlya és tartalma ekképpen fog megnövekedni és az Oroszországgal való kereskedelmi és iparkapcsolat párosulva az elpusztíthatatlan német energiával a német reneszánszot előbb-utóbb megteremti. Lent délen két, a háborúban vesztes és a békében megalázott állam vergődik létéért, Bulgária és Törökország. Bulgária és Oroszország kapcsolata a Fekete tengeren át ma is megvan, Törökország nem maradhat magára az ellenséges Görögország mellett s a bolgár-török megegyezés nem várat sokáig magára. mely a háború után megindult, úgy látszott, hogy szintén a győzőknek kedvez. Most azonban már tisztábban látnak és a legyőzött államok balsorsa felett pirkadni látjuk a remények hajnalát, mely életre kelésük reggelét adja hírül. f J2 A A legjobb csehszlovák, szerb, ♦’ (ciril betűs) horvát, magyar és német fordítások Korán város hivatalos forditllja irodájában (Komárom, Városbáza, földszint) 322 készülnek. Minden munka tetszetős kivitelben Írógépen FORDÍTÓI IRODA. 6 ♦ I ♦ ♦ nrjalt ♦ ♦ ♦ Magyarok. Motto: »Vagy ászt akarod, hogy szerte huzó vérünk A fájdalomtól, kíntól fusson össze, S a szenvedés tüzében összeégjünk, összeforrjunk pártos szivek örökre ?« hatalmukat újabb szerződésekkel és titkos megállapodásokkal akarjak alátámasztani és körülbástyázni. Hogy ez mennyire igy van, mutatja az a borzasztó megrökönyödés, mely a génovai konferencián támadt a német-orosz szerződés megkötése publikálása után. A külpolitikát uraló szent önzés műfelháborodása nem ismert határt; Franciaország ott akarta hagyni a tanácskozást, melyhez a szovjet kiküldöttje gúnyosan kívánt szerencsés utat; kardját is csörtette lármásan, azt azonban nem vette komolyan senki, még Németország sem, amely ma Franciaország egyedüli anyagi támasza a jóvátétel címén. A német orosz szerződés tehát megvan, Oroszország elismerése még késik ugyan, de már szerződni mások is hajlandók vele s az örökkévalóságba vetett hit, melyről az antant hatalmak diadalmasan álmodoztak, kezd meg inogni. Ebbe fűződik ugyancsak a második láncszem: Német-Ausztria gazdasági pusztulása a nagy és kis antant második sikere. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Ausztria csak a németekkel való egyesülés folytán állhat talpra és ennek logikai kényszerűséggel be kell következnie. A német jóvátétel sem marad meg mai Sőt a (örténelem megismételheti magát fordítva is olyképpen, hogy 0 aszország, melynek Francia- és Angolországba kapcsoló láncai igen gyengék, egy merész kanyarulattal ahhoz a csoportosuláshoz csatlakozik, amelynek oldalán érdekeit jobban látja biztosítva. Olaszország feltűnő ellenszenve a kisantant iránt köztudomású és nyilvánvaló az is, hogy a francia politikát sem hajlandó vakon követni. Bebizonyította ezt a német-orosz szerződés elismerésével, Aglia, a hidegen számitó kalmár józanságával már döntött is ebben a kérdésben, érzi, hogy üzleti érdekei forognak kockán, ha nem keresi a német megegyezést. Marad tehát a küzdelem porondján Francia ország és az uszályához szegődött kisantant. Da a gazdasági viszonyok nyomása azon a védő- és dac szövetségen is megteremti a réseket, amelyeken keresztül a jótékony zuhanyként fog rájuk hullani a kijózanodás és a politikai mérséklet folyamata, kihozza belőlük a gyű öletet, a nacionalista fantazmagóriákat és a kaidcsörtetés őrületét. A gazdasági harc, Megérdemelnénk, hogy Isten igy mérje ránk a csapást és addig kelljen szenvednünk, mig összeégüak. De őrizzen minket attól. Mert nagyon soká kellene akkor szenvednünk, talán örökké, mert ha még ebben a szenvedésben sem tud találkozni ez a Szlovenszkón élő magyarság, n9m fog tudni talán sose. Borzasztó rágondolni is, hogy amikor nagy tettek és nagy érzések ideje lenne itt, amikor testvérként kellene élnünk valamenynyiünknek, amikor össze kellene dugni a fejünket, hogy melegen érezzük egymás szeretetét mindannyian, kiknek csak suttogva szabad ma a mi édes anyanyelvűnket beszédünk, liogv amikor az lenne a felad-ttunk, hogy egymás könnyét szárítsuk fel, hogy kéz a kézben mutassuk meg: ennyien vagyunk, és összetartozunk, — még mindig nem tudták megtanulni azt, hogy nekünk, akik egyek vagyunk a szenvedésben és az örökös rettegésben, hogy azt a keveset is elveszik tőlünk, amink van, szeretnünk kell egymást, mikor nincs senki támaszunk, csak mi önmagunk, mert még az Isten is elhagyott. Megpróbáltatást mért ránk talán az Ur hogy megtanuljuk szeretni egyást. Voltak jó sok, kik ezt mondották: erős lesz a magyar Mese Petőfiről. Irta Krúdy Gyula. A meséknek, hihetetlen történeteknek nem kedveznek a mostanában mutatkozó, ifjonti, tavaszi reggelek: téli ködben szeretnek utazni a mesék, falusi fosztókák félhomályában stációt tartani, kis vidéki házak petróleumlámpása körül üldögélni. Ez a mese abból a korból való, amikor a magyar fantáziák vérmesen remélték, hogy valahol él Petőfi Sándor. Jóformán csak a szkeptikusok csóválták a fejüket a „szibériai leveleken, amelyek esztendőnként megjelentek az újságokban. A Kolozsvárott szerkesztett 1848/49-iki honvéd-lapok piros, zöld vagy fehér boritékán egymást keresték a régi bajtársak, egymástól messzire lévők itt váltottak üzeneteket, — néha Petőfi nyoma is felbukkant, mint egy árnyék. A nemzetnek többsége: az álmodozó vidék, a nővilág és ifjúság még a nyolcvanas években is úgy emlékezett Petőfire, mintha élne valahol, csak nem szabad neki mutatkozni. * Szabolcs vármegyében (mint talán a legtöbb megyében) volt egy ember, aki külsejében igen hasonlított Barabás rajzához, amelyet Petőfiről minden könyvből ismertünk. Melyik faluban lakott ? A Tiszaháton vagy a fehértói földeken ? Nem tudok rá emlékezni. Én a nagyapám házának az udvarán láttam meg először, ahol a nyíregyházi nagy vásárkor, de hetivásáros napokon is mindig támogatta a kapufélfát egy pár jégszürke férfi, aki „ama bizonyos nyugdijacska“ ügyében kereste a megyei honvédegylet elnökét. Sok baja volt a nagyapámnak az egykori honvédek igazolásával. Emlékezetem szerint volt valamely törvény vagy rendelet, amely úgy intézkedett, hogy csak az a honvéd kaphat penziót, akinek hiteles Írásbeli bizonyitéka van arról, hogy részt vett a szabadságharcban. Az ezrediknek se volt ilyen Írása, hiszen igyekezett azt mindenki megsemmisíteni, amikor a szabadságharc után zsandárok lepték el az országot, szuronyt döftek a szénaboglyába, meglékelték a hordókat, felhányták a padlást egy kis kokárda, érdemrend után. Későbben megelégedett a törvény két élő tanú bizonyításával is, de hát hová lettek a tanúskodó bajtársak harminc, negyven esztendő múlva? Ki erre, ki amarra az országban, legtöbbje a föld alatt. A kis honvéd-nyugdij elnyeréséhez olyan hosszadalmas eljárás volt szükséges, hogy azok a tehetetlen öregek, akik leginkább szorultak volna a csekélyke penzióra, nem is mertek a bizonyításba kezdeni, csak a kapufélfát támogatták, csodát várván, hogy a Kállai-utcán majd végiglépked a tanúskodó két bajtárs, akinek a nevét is elfelejtették. Az a férfiú, aki annyira hasonlított Petőfi Sándorhoz (persze megöregedett alakban), biztos volt a maga dolgáról. Nagyapám, akit a hosszú élettapasztalat gyanakodóvá tett, rendszerint keményen rivallt az ajtón benyomakodókra, mint ez a régi vizsgálóbirák szokása volt: — Melyik ütközetben voltál ? Ki volt a szomszédod ? Ki volt a parancsnokod ? Hová mentél a csata után ? Könnyű kérdések azoknak, akik a múlt időket a gyakori emlékezés és sürü megbeszélés után kicsiszoiódva látják maguk előtt. A Petőfi-forma azonban nem felelt egyetlen kérdésre sem, hanem szép csendesen egy csomó megsárgult, nemzeti szinü szalaggal átkötött papirost tett a nagyapám íróasztalára. Pontos bizonyítványok voltak arról, hogy N. N. — akinek magát a Petőfi-forma férfi nevezte, — mely csapatnál, mely parancsnoknál szolgált a hadjáratban. Még Görgeitől is volt írása. Néhány nap múlva meglátogatta nagyatyámat Gaál Elek, aki a szabadságharcban egyik főszervezője volt a szabolcsmegyei felkelésnek, névszerint, személyen ismert minden szabolcsi honvédet, aki elment a zászló után. — Hallom, hogy „Petőfi“ végre hozzájut a nyugdijához — kezdte. Nagyapám a szokásos káromkodások közt hallgatta végig a földbirtokos előadását a szótlan kérvényezőről, aki otthon a falujában Pe-Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. természetes keserűsóban Európa legtömónyebb gyógyforrása. (M. k. földtani intézet 133/1921. sz. szakvéleménye.)
