Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-20 / 73. szám
Negpsnharmailih évfolyam. 73. ixám. Kedd) 1922. junius 20. E m U B O H I L A T O K KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetés! ár c»ie't'i-i»atovák értékben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Igéül évre 80 X, félévre 4ö K, negyedévre 20 K. Egyes sasára ára ? 80 fillér. POLITIKAI lap. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő; BABÄNYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nátíor-u. 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. J Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatom Sóin és o tanév. A miniszterelnökség sajtófőnöke a komáromi kikötő ügyéről egy helyreigazító nyilatkozat-félét helyezett el a lapok hasábjain, amelyben szóról-szóra az állott, hogy a városi hatóság »kevés megértéssel« kezeli a kikötő ügyé). Ezt a kijelentést ugyan a közgyűlésen egyik bizottsági tag visszautasította és a megértést megmagyarázta és ime a következmények is a sajtófőnök úr kiszólása ellen sorakoznak fel. Mi is történt a kikötővel ? Tudjuk, hogy a város közigazgatási bizottsága egyhangú határozattal hozta meg a kormány kívánsága szerint a kikötőtelek eladására vonatkozó határozatot. Akkor Ígéretet kapott a város, hogy a kétmillió vételárat még március végéig folyósítják. Ezért ment bele a közgyűlés az eladásba, segíteni akarván a város szerencsétlen pénzügyi helyzetén. Elmúlt április, május, elmúlik junius is lassanként, a város adósságai után növekesznek a kamatok, de a két millió még sehol sincsen. Hát azt kérdezzük most mi a sajtófőnök úrtól : tegye kezét a szivére és válaszoljon, kinél kevesebb a megértés ? A városnál, mely egyetlen értékes vagyonát, a város legszebb részét, rakodó partját adja el potom pénzen, értékének egy ötödrészén, vagy a kormánynál, mely ezt nem siet kifizetni, csak igér és engedi vergődni a várost a szerencsétlen vagyoni helyzetében? De ez még nem minden. A kikötőt a város közgyűlésének munkástöbbsége és ezzel összhangban a város többi dolgozó osztályainak képviselői is azért és csak azért adták el az államnak ily olcsó áron, hogy a helyi munkásság munkához jusson. Ez a munka, óránként egy kávéskanállal, mint az orvosság, jutott a helyi munkásságnak, amely várt és remélt bízva az ígéretekben türelemmel. Ehelyett azután azt látta, hogy idegen munkásokat alkalmaznak az épitőmunkánál és igy kimarad a keresetből, amelyre negyedik éve hiába vár. Ezt úgy látszik, nem tudja a sajtófőnök úr, talán a kormány sem. De igenis tudják annak helyi exponensei: a zsupáni hivatal, a folyammérnöki hivatal, hiszen a szerződés az ő kezeiken ment keresztül, ebben pedig világosan benne van a kikötés, hogy a munkánál kizárólag helyi munkások alkalmazandók. A helyi hatóságok nem igyekeznek a szerződés pontos betartására, a város anyagi helyzetét is jól ismerik és mégsem szorgalmazzák a vételár azonnali kifizetését. Az egész dolog úgy fest, mintha a kormány magatartása a várossal szemben nélkülözné az objektivitást, ami pedig az első kormányzati kötelesség volna demokratikus államban, ahol egyenlő jogok és kötelességek járnak ki a polgároknak. Sajnos, a polgári egyenlőségben való hitünk megrendült. Nekünk ezekből több jut, mint másoknak. = Füssy Kálmán képviselő az iskolaügyi politikáról. A nemzetgyűlés most tárgyalja az iskolatörvényt. A vitában, mely alatt zajos jelenetek is előfordultak, résztvett Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő is, ki beszédében a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság iskolat ügyi sérelmeit foglalta össze. Kifogásolta, hogy ‘ Srobár iskolaügyi miniszter nem tartotta szük| ségesnek, hogy a szlovenszkói iskolai viszo-Inyokra részletesen kitérjen, holott a szlovenszkói magyarságnak a sérelmei a legnagyobbak. Ezt — úgymond, — legjobban bizonyítja az iskolaügyi minisztérium költségvetése. A szlovenszkói j magyar főiskoláknak az egész állam főiskolai ; költségvetésében feltüntetett összegnek csak : egy száradrésze — az is a magyar főiskolák ■ likvidására, — jut. A magyar, a magyar-német és : német elemi középiskolák Szlovenszkóban mindössze 1—2 millió koronát kapnak, holott a két nemzet Szlovenszkó összlakosságának legalább egyharmadát teszi ki. Az állami leányiskolákra fordított egy fél millió koronából a magyar és j német iskolaügyre egy fillér sem jut. Népszerű j előadások tartására a szlovákok 20 000 koronát ! kapnak, a magyarok és németek semmit, holott \ az állam külföldön másfélmillió koronát költ a j szlováknyelvek tanítására. Ruszinszkóban j < ugyanaz a helyzet uralkodik. A magyarság j leányközépiskolái és tanítóképző intézetei mind ‘ bevannak zárva. Számos községben be vannak : ! zárva a magyar iskolák. Tornán a forradalom ! óta az összes iskolák zárva vannak, úgyszintén Abaujmegye számos más községében is. Azokat a gyermekeket, akiknek véletlenül szláv- ; hangzású nevük van, a szlovák iskolákba. így történt ez Kassán is. Ennek a következménye azután, hogy számos gyermek semmiféle tanításban nem részesül és ! a kultúra szégyenére analfabétává válik. A pozsonyi iskolaügyi referátus akarja államosítani az iskolákat, ezzel a legmélyebbén sérti Szlovenszkó mindhárom nemzetét. A szónok felhívja az iskolaügyi minisztert arra, hogy tiltsa meg a tanfelügyelőknek, hogy a magyar i gyermekeket szlovák iskolába kényszerítsék és ! elnemzetlenitsék őket. Követelte, hogy a zárt 1 nyelvterületeken a magyar elemi iskolák szá- 5 mát lényegesen növeljék és vegyes ajkú vidé- ■ kékén, ahol az iskolaköteles gyermekek száma ! 40, az érvényes törvények értelmében magyar ‘ iskolákat vagy magyar párhuzamos osztályokat 1 állítsanak fel. Uj magyar középiskolák felállítását követi és tiltakozik a lévai, eperjesi, rozs- j nyói és losonci középiskolák bezárása ellen. | Felhívja a kormányt, hogy a kassai premontrei ' gimnáziumot jogos tulajdonosainak adja vissza. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi iskolák tanulóinak 40 százaléka magyar, követeli, hogy a kereskedelmi központokon, igy Kassán, Losoncon és Komáromban magyar fiú- és leánykereskedelmi iskolákat létesítsenek. Követeli hogy az Orsolya rendnek visszaadják kassai női gazdasági iskoláját. Felhivta a kormányt, hogy Kassán a gazdasági iskolánál párhuzamos magyar osztályokat állitson fel. Tiltakozott az ellen hogy a komáromi úgynevezett magyar gazdasági iskolába magyarul nem tudó cseh igazgatót küldtek. Azután előadta a milliónyi magyarságnak azt a követelését, hogy a pozsonyi egyetemen magyar tanszéket és magyar vizsgálóbizottságot szervezzenek s tolmácsolta a református egyháznak ama kívánságát, hogy részére külön teológiai akadémiát állítsanak fel. Sürgősen szükségesnek mondotta azt is, hogy vegyes ajkú vidékeken, ahol a lakosság 30 százaléka magyar, magyar kisdedóvó intézeteket állítsanak fel, a magyarlakta területeken pedig szintén állítsanak fel kisdedóvó intézeteket. Végül pedig rámutatott arra, hogy valamennyi tanfelügyelő, közöttük különösen a kassai, egy tői-egyig nagy ellensége a magyar kuliurának és követelte, hogy a kormány a magyarlakta vidékekre magyar tanfelügyelőt küldjön. = A csehszlovák-lengyel szerződés. A varsói lapok szószerint közük a csehszlováklengyel szerződésnek szövegét, amelyet a két állam a birtokában levő területek integritásának megvédése céljából kötött egymással. A szerződésnek legfontosabb része az, amelyben Csehszlovákia leköti magát a keletgaiiciai kérdésben és kimondja, hogy az internált ukrán katonai formációkat, amelyek az országban vannak, feloszlatja. A szerződésnek territoriális vonatkozásán kívül politikai és katonai jelentősége van. A két állam tudomásul veszi, hogy egyrészt Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia, másrészt Lengyelország, Franciaország és Románia között politikai, gazdasági és katonai egyezségek vannak. Vitás kérdésekben választott bíróság Ítélkezik. Más államokkal szerződést nem köthetnek, ha a megkötendő szerződés ellenkezik a jelen szerződés szellemével. = Francia hang a kisebbségi kérdésről. Egyik francia lap az »Ere Nouvelle« hosszabb cikkben foglalkozik a kisebbségek sérelméről, melyben többek közt a következőket mondja: »Az az álláspont, melyet kisantant a népszövetségi társaságok prágai gyűlésén elfoglalt, valamennyi demokratikus körben élénk kiábrándulást keltett. A kisebbségek kérdését Magyarország vetette föl a génnai értekezleten. A népszövetségi ligák nagygyűlése csatlakozott a kisebbségi kérdésről szóló jelentéshez, amely kedvező volt a magyar fölfogás nézőpontjából. Teodore Ruyssen, a bordói egyetem tanára kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségek mostani helyzete föltétlenül újabb fegyveres összetűzésre vezetne, ha nem orvosolnák idejében. Meg kell nyugtatni a nemzeti kisebbségeket, még pedig olyan módon, hogy a lehető legszélesebbkörü szabadságot kell számukra biztositani. A magyar lapok — állapítja meg a francia újság — úgy látják a helyzetei, hogy a szövetségesekben megvan a jóakarat a nemzetiségek égető kérdésének megnyugtató megoldására, kérdés azonban, hogy a kisantant államainak rendszeres akadékoskodása nem fogja e tovább is késleltetni a kérdés rendezését.
