Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-08 / 67-68. szám
1^22 junius 8. «Korairomi Lapok: 0. OM*»'. A közgyűlés a kis lakások diját P50 K-ban állapította meg, a többiben a gázmű bizottság javaslata szerint döntött. A vizmü 1921 évi mérlege 207000 K veszteséggel zárul, ezzel az eddigi veszteség 249934 K-ra emelkedik. Ennek oka az, hogy Komárom Újvárossal még az átszolgáltatott viz ára leszámolva nincsen. Ezt a miniszter rendelkezése folytán szerződés fogja szabályozni a lefolytatandó diplomáciai tárgyalások alapján. Ezt a tárgyalást a közgyűlés bevárja és a költségvetést a jelenlegi vizdij tételekkel fogadja el. A magyar tannyelvű kereskedelmi iskola és tanítóképző felállítása érdekében felír a közgyűlés a minisztériumban. A falból kiálló cégtáblák ügye nagy vitát keltett. Ezek az üzleti cégtáblák a közvilágítást teljesen megakadályozzák. A tanács javasolja azok eltávolítását., vagy 4 m. magasra helyezését, ami heves ellenmondást keltett az iparos és kereskedő bizottsági tagok körében. A közgyűlés a cégtáblák magasabb helyen leendő e helyezése mellett döntött. A háborús szolgálati éveknek a városi tisztviselők szolgálatába való beszámítása egyhangú határozatba ment. . Az ipartestületnek helypénz mérséklési kérelmét elutasította a közgyűlés. Az igazságügyi alkalmazottaknak egyhold szigeti területet 600 K bérért engedte át a közgyűlés és hossza vita u án a közgyűlés a Népjóléti Központot a vigalmi dijaktól egyszersmindenkorra felmentette. Nagy vita volt Stván János bizottsági tagnak a Megyercsi-utcában létesítendő ipar telepe engedélyezése ügyében. Itt nagyvágót akarnak létesíteni, mely eszmét Détns Emil melegen pártolja (hogy hány kisebb husiparos megy é meiett tönkre, arra nem gondol senki). Dr. Gaál főorvos közegészségi szempontból tesz kifogásokat. A közgyűlés az építési engedéiy kiadása mellett dönt, de a telepengedély szintén kikérendő az erre illetékes iparhatóságtól. A tárgyak többi része a harmadik napra maradt. Csúz, — Köszuény, — Ischias elismeri első gyógyhelye! A Mlügyi a isii iskola ellen. — Súlyos bírálat. — A városi közgyűlés pénteki ülésén Gasparik Ignác h. tanfelügyelő jelent meg és adta elő a tanfelügyelő jelentését, aki a megjelenésben akadályozva volt, A jelentés, amely ezek szerint Jezso tan felügyelőtől származik, a komáromi iskola látogatásokról számolván be, a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a helybeli római katolikus iskola tanügyi és nevelésügyi eredményeiről, de súlyos bírálatot mond ezzel kap csolatban a községi iskoláról, melynek munka jával nincsen megelégedve főleg a nevelés terén. A tanfelügyelő jelentésében ugyanis ezeket mondja: „Megkívánom említeni, hogy a helybeli róm. kath. fiú isk. tanerők pedagógiai lénykedése, a taüitás és nevelés terén elért eredménye, várakozásomat felülmúlta. Mondhatom a köz«, el. isk. tanerők munkássága az övékével sz mben a nevelés szempontjából háttérbe szorul. Miért is ajánlatos volna a közig. biz. részérói s is, a lelkiismeretesebb munkára késztetés.“ A két iskolának egymással szembeállítása már a közgyűlésen is feltűnést keltett, de ott nem történt felszólalás, hogy a tanfelügyelő részletesebben fejtse ki odavetett általános bírálatát. A tanfelügyelő e jelentése élénk forrongást idézett elő ngy az érdekelt tanitó-teslüler, mint az iskolaszék körében. Itt számon fogják kérni a taufelügyelőtől állításai igazolását, a tényeket. Mi úgy tudjuk, hogy a községi iskola tanítói elsőrangú tanítók, akik egyenkint és összesen is feladatuk és hivatásuk magaslatán állanak. Az eddigi eredmények eddig azt következetesen igazolták. Miért állott be és mily körülmények között e nem remélt váltó zas, azt az iskolaszék dolga lesz kideríteni Nem tudjuk, hogy a tanfelügyelői bírálat elég objektiv-e és nem játszik-e bele valamely személyi ellenszenv, amely az iskolának ezan szokatlan lebecsülésére vezetett, amelyre az iskola félszázados fennállása óta még prece- jj dens nem akadt. Az iskoia tanítói testületé is foglalkozik í ezen üggyel, amely felett nem térhet szótlanul J napirendre. Az iskolaszéknek pedig egyenesen ; kötelessége az ügynek tisztázása, mert az í iskola eddig soha nem érintett jó hírnevéről i van szó. Ezt pedig szó nélkül hagyni nem \ szabad. „VánKti" íi „isi" Hiába! a Vág vidékén figyelmesebben olvassák a Komáromi Lapokat, mint Csallóközben. „Vágmelléki“ ur kis újságcikkben (junius 1. szám) foglalkozik az egyesülés magasztos eszméjével — „Vágparti“ ur pedig hozzám intézett b. levelében. „Vagmelléki“ ur egy régi anekdotát emlit föl Nagy Mihály ref. püspök és Scitovszky János h rcegfprimás idejéből: Hercegprímás: Kegy-dmességed hogyan gondolná keresztülvihetónek a keresztyének és kérésziények egyesítését? Ref. püspök: Az egyik vallásból valamit el kell hngyui, a másiknak meg valamit át kell venni! Hercegprímás: Nos és mit? Ref. püspök: Például Eminenciádék elengedik a misét, mi meg átvesszük a déli harangozást. „Vágwelléki“ ur anekdotája eddig tart. Legalább eddig közölte. Pedig az anekdotának folytatása is van: Hercegprímás: De akkor kegyelmetek a déli haraug-zóra leemelik a süveget — a Názáreti Jézus anyjának, Szűz Máriának tiszteletére ! Én igy tudom ezt az anekdótát, pedig szenvedélyes an-kdóta gyűjtő vagyok, különösen ez«u a téreu. Tehát a Mária-tisztelet a föakadály! Erről tanúskodik „Vágparti“ urnák hozzám intézett levele is, mely világosan megmondja, hogy az „egyesülés legnagyobb akadálya a Mária■ kultusz /“ Uram, Istenem ! Szegény Mária-kultusz, hát te volnál az egyesülés akadálya?! Ha színről színre megismernek, hát bizonyosan Te lennél a mágnes, mely mindeneket magához ránt. Hál’ Istennek, sok jó barátom van a református lelkészek között. (Nálam igazabb könnyeket senki sem hullatott például a korán elköltözött diósförgepaionyi tudós kolléga halála alkalmával). Azt is tudom, — tapasztalásból — hogy református paptestvéreim (nevezzük őket tréfásán „vastagnyakuaknak“) bármily vastagnyakuak is, mégis oly gyöngéd kegyel-ttel viseltetnek édesanyáik iránt, mint a legvékonyabb nyakú úri leányka. Saját szemeimmel latiam, mikor a református lelkész virágokat plántált édesanyja sírjára, s ezeket a virágokat saját kezeivel (és saját könnyeivel) öntözte. íme, minő gyöngédség! É« ezt a megszokott gyöngédséget csak annak a főpapnak édesanyjától vonnák meg, aki minden p^pok legtöbb főpapja: a Názáreti Jézus édesanyjától?! * Most én is elmondom az anekdótámat. Tndjnk, hogy Beöthy Zsoltot és Guzmics Izidort három dolog fűzte egymáshoz: 1. hogy Gazmics alapította meg a pesti növendékpapság magyar irodalmi iskoláját; 2. hogy Guzmics tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályait kidolgozó bizottságnak és 3. hogy Guzmics egész életén át — mint a pannonhalmi főiskolán a dogmatika professzora — a keresztyének és keresztények egyesítésén fáradozott. Beöthy és Guzmics között is a fönti anekdótához hasonló — adni és venni, elfogadni és engedni! — elvekről folyt a diéta: Guzmics: Csodálatos, kettőnk közül én a katholikus vagyok a vastagnyaku és te kálomista létedre a vékonynyaku. Beöthy: A mi esetünkben úgy áll a dolog. Guzmics: Látod, én az éu vastagabb nyakamból szívesen átengedek Néked, csak aztán mondd meg hitfeleidnek, hogy ök is hasonlóképpen cselekedjenek. Beöthy mosolygott Guzmics szavain és — sohasem foglalkozott vallási problémákkal. Ha Beöthy épp oly erős es tántorithatlan bajnoka lett volna az egyesülésnek, mint Guzmics: talán azóta vallásban már egyesült volna a magyar. Mi még politikában sem tudunk egyek lenni. Pedig kár! Bízom abban, hogy Balogh Elemér és Czinke István püspökök égisze alatt sikerülni fog az, ami Beöthynek és Guzmicsnak nem sikerült. Mindkét részről kell közeledni! Másként össze sohasem érüuk, pedig „Egyesülésben az erő!“ * N. B. Egy levelet kaptam Csallóközből is, szintén református paptestvértől. Azt állítja levelében, hogy „a keresztények és keresztyének egyesülése elé hatalmas gátat állít a kath. egyház cölibátusa“ (a papi nőtlenség). Megadta nekil Egy emberöltő múlva a cölibátusnak nyoma sem lesz az egyházban: be fogja látni mindenki, hogy a sok áldatlan társadalmi viszásságnak — a kath. papok életében — ez a torzszülött diszciplína (nem dogma ám!) a főbenjáró oka, melynek megszűntével a papság csak nyerhet: közbecsülésben és szeretet ben! Aki pedig m«gnmegtartóztató életet akar élni: beállhat kolduló barátnak vagy trappistának ! Egyházkarcsa. Deák Antal, ny. rk. plébános. — Lapunk mai száma, mely a pünkösdi ünnepek miatt később jelenhetett meg, a keddi és csütörtöki kettős számból áll. HÍREK, — Személyi hir. Dr. Majer Imre apát! plébános kedden délelőtt Párkányba, régi szék- I helyére visszautazott. A plebáuia épület kitatal rozása e hó közepéig befejezést nyer és azután I átfog költözni Komaromba, végleges székhelyére. — Főjegyzői kinevezés. Dr. Peller Sánj dór turócszeutmartoni főszo gabirót Komárom | vármegyéhez főjegyzőnek nevezték ki. — A Szent Benedekrend gyásza. Barna ' Atanáz, a bakouybéli Apaiság perjele, mi it ! részvéttel értesü ünk, 72 eves korában Bakouy\ bélben csendesen elhunyt. Az e:hnoyt perjel az i 1885—1890 években Komáromban is tanáros- I kodott, ahol sok tanítványa őszintén gyászolja j benne régi tanárát. — A főgimnázium szinielőadása. Szom! baton és vasárnap este a íógiinuázium Czucor I önképzőköre előadta Gorzó Gellért: K«pitáuy ( György cimü történelmi szinmüv-t, amely | szinte korfestő színdarab a XVI. század mozj galmas történelmi levegőjét viszi a színpadra. Kapitány György Hollókő várának kapitánya beleszeret Évába, Losonczy Istvánnak, a Felvidék kapitányának nevelt leányába, akitő Z*y Ferencné a maga részére akar eJbóditaui, de i az intrika kiderül és a fl-ital pár egyma«é le-z. A főszerepben F iszthammel Ádám (Kapitány ! György). Daucz Marta (Losonczyné). Nagy ; Vilma (Éva), Lipscher Maria (Z«y Ferencné)
