Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-08 / 67-68. szám
2. oktal. „Komaromi Lapost 1922. junius S. = Éle'belóp a kivándorlási törvény. A kivándorlás rendezésére még a téli ülésszakban hozott és 1922 január 15-én kihirdetett csehszlovák kivándorlási törvény junius 13-án lép életbe. A léik urnáit ss a [itialáb. — Támadások Tuka ellen. — Husek szerkesztő vádjai. — Az a bizonyos régi recept. A szlovák centralista sajtó exponense Pavlu Bogdán már elvette a cseh.szlovákizmus odaadó szolgálatában végezett munkásságáért a jutalmat: a „Slovensky Denuik“ főszerkesztői állásából a köztársaság követe lett Szófiában. Iránya és metódusa azonban nem maradtak a szerkesztőségben árván. Méltó kvalitásokkal lép nyomdokaiba az utód: Husek Károly szerkesztő ur, aki eddig is kedvelt zsurnalisztája volt a Srobár-féle köröknek. Husek ur ugyanis a Slovensky Dannik hasábjain már eddig is bokros érdemeket szerzett a centralista érdekek istápolása körül, amelynek szolgálatában fáradtságot és határt nem ismer. Ez az oka viszont annak is, hogy Husek ur szlovák körökben nem örvend szimpátiának Kötelességének tariotta például, hogy a szlovák nemzet legnagyobb élő reprezentánsa és ideális vezére, Hlinka András ellen teljességgel méltatlan kampányt vezessen s mikor törekvése a puritán politikus lejáratására nem sikerült, vak dühében odáig ment, hogy Hlinkát szadistának nevezte el. A csúnya cikkért természetesen biróság elé állították, amely el is Ítélte a kitűnő férfiút érdeme szerint. Azóta még ádázabb gyűlölettel szórja a sarat Hlinka ellen s legalább négy cikket hoz lapjában naponta, amelyekkel a néppártot és elnökét akarja diszkreditálni. A slágerre azonban csak most szánta rá magát Husek szerkesztő ur a „Slovák“ szerkesztőségét és kiadóhivatalát ért rombolás zavarában, amelynek következtében Tuka Béla dr. tudvalevőleg visszalépett a „Slovák“ főszerkesztői tisztségétől, nehogy a támadások központjába került személye miatt a nemzet érdeke szenvedjen. Hlinka Tuka lépését helytelenítette s maradásra igyekszik őt bírni. Centralista körökben — úgy látszik — megütközést keltett a fordulat, hogy félelmetes ellenfelük, a tehetséges Tuka Béla, aki a „Slovák“-ból rövid idő alatt Szlovenszkő vezető szlovák lapját teremtette meg, újból az aktivitás terére léphet. Hogy ezt valami nagy zavarcsinálással elkerülhessék, Husek szerkesztő ur merész sakkhuzásra határozta el magát. A Slovensky Dannik egyik számában nyílt levelet intéz „Hlinka Andráshoz Rózsahegyen“, csak igy, minden ur megszólítás nélkül. Amilyen modortalan a levél hangja, éppen olyan elképesztő a tartalma. Husek ur ugyanis reflektál Hliukának arra a nyilvános ajánlatára, hogy 100 ezer koronát hajlandó fizetni annak, aki bebizonyítja, hogy Tuba a magyar irredenta titkos szolgálatában áll a csehszlovák köztársaság tönkretételére. Ezt hajlandó — állítása szerint — Hnsek akár szakbiróság, akár választott biróság előtt bebizonyítani. Konkrété azt javasolja, hogy a biróságba nevezzen be Hlinka és ö egy-egy tagot, akik azután válasszanak egy harmadikat. Amennyiben pedig erre nézve megegyezni nem tudnának, legyen Fajnor Vladimir dr. táblaelnök a biróság elnöke, vagy sorsoljanak ki valakit a forradalom előtti szlovák jogászok közül. Husek ur egyébként a 100 ezer ,koronát nagylelkűen máris felajánlja a szlovák nemzeti színház részére. Minden okunk meg van hozzá, hogy Husek nr manőverét ne vegyük komolyan. Egész szerkesztőségével együtt sokkal közelebb áll ugyan a Cabinet noir-hoz, a Propagacna kancelláriához, mintsemhogy a spionázshoz szükséges kvalitásaiban kételkedjünk. Ezek után bármennyire is ajánlgatja a választott bíróságot Husek ur, nem tudunk hinni a Tuka irredenta kapcsolatban. Csak azt látjuk az egészből, hogy félnek tőle s bármi módon, bármiféle eszközökkel, de lehetetlenné akarják tenni. 4 Ha Tuka Béla bármiféle államellenes cselekményt elkövetett volna és ellene ilyen bizonyíték felmerült volna, Husek ur és társai <. nem ilyen agyafúrt nyilt leveleakel mauövriroznának ellene, hanem már régen a biróság kezére adták volna, aminthogy ez lett volna a kö-élességük is. Vagy csinál valaki irredentát, vagy sem. Ezt bizonyítani amilyen egyszerű dolog, éppen annyira nem lehet választott bi rósági szavazatokkal eldönteni. Nem kételkedünk benne, hogy Husek ur megkapja Hiinkától a méltó választ. A legmegfelelőbb felelet mindenesetre az lenne, ha Hlinka hasonlók pen 100 ezer korona deponálását kívánná Husek úrtól, vagy a mögötte álló érdekeltségtől azon álliáUuk mellett, hogy Tuka tényleg benne van valamiféle irredenta szervezetben. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a fejleményeket ebben az ügyben, amely összes vo natkozásiubau klasszikusan karakterizalja a szlovenszkói politikai viszonyokat. Magyarországi választások. A békeszerződések következtében Magyarország területének kétharmadrészét csatoltak az utódállamokhoz és összlakosságából mintegy 12 millió lélek jutott különböző uj uralom alá. A nagy veszteségek, melyek ezáltal ezt az ezerév óta Nyugat védőbástyáját képező, virágzása teljében levő országot érték, sziate mérhetetlen, de annál súlyosabban érezhető csapásként ne hezednek a terület lakosságára, mely az egymásra következő pusztító forradal mák és idegen megszállások romboló hatása alól alig bir szabadulni. A világháború befejezése óta a legtragikusabb sors jutott a magyar nemzetnek osztályrészül, koldussá tették, kifosztották és nyomorúságos helyzetében seholsem talált olyan barátokra, akik részvétteljes szavakon kívül reális segítséget nyújtottak volna neki. Sőt még a kegyetlen jóvátételt is nyakára zúdítottak, mintha a körülötte életrehivott utódallamok szorongató vasgyürüje mellett még a lelekzetet is beleakarnák fojtani. Közel három éve annak, hogy az ország politikusai kiséileteket tesznek arra, hogy az országot az uj viszonyok között ismét eletre keltsék és mint politikai egységet Európa államai sorában az őt megillető helyére visszavezessék. A nagy veszteségek, a kínzó nyomor - okozta állandó szenvedések a bekeszerződések semmiképen sem szolgálnak a lelkek megnyugvására s az örökös lazban elő nemzettől rettenetes áldozatokat követel a mai helyzettel való megbéküsés. Ilyen viszonyok között a magyar nemzet legjobbjai is különböző utakon keresik a kibontakozást és ezert van az, hogy Magyarország jövőjének biztosítása kérdésében a legutóbbi időkig nem volt meg az az egységes összhang, melyre a súlyosan megpróbált országnak mindenekelőtt sürgős szükségé van, ha úgy belső konszolidációját, mint küiső tekintélyét elakarja érni. Mert tagadhatatlan, hogy csakis a belső egység adja meg a feltételt ahhoz, hogy külpolitikai tekintetben is megfelelő súllyal rendelkezzék A kommunisták leverése után megalakult nemzetgyűlés a sok kísérletezésben kimerültén oszlott szót s az ország javára alig tudott valami eredményeset tenni. Nem is annyira elvi eltérések, mint inkább a régi átok, a személyeskedés és pártoskodások tették eredménytelenné mindazokat a törekvéseket, melyek az ország egyetértésére és összefogására irányultak. Két év alatt öt kormány igyekezete veszett kárba s az ország már-már a legvégső helyzetbe került, mikor az uj nemzetgyűlésre a Bethlen kormány kiirta a választásokat. Bethlen miniszterelnök azzal a gondolattal lépett kormányra, hogy megteremti az ország egységét és ez a gondolat hevitette akkor is, midőn a régi nemzetgyűlés egy részéből megalakította az egységes pártot, mely egyelőre nÚDden más politikai kérdést kikapcsolt, egyesegyedül az egységes működést tűzvén ki zászlajára. A most lezajlott magyarországi választások a'kalmával maga Bethlen az első sorban küzdött meggyőződése mellett, az egész országot bejárta, hogy feirázza és meggyőzze a magyar népét arról, hogy csakis az egységben van az erő. ügy látszik, hogy munkája nem maradt meddő. Becsületes törekvését az ország valasztóinas többsége honorálta es az eddigi eredmény szerint a kormánypárti mandátumok szama az összes mandátumok többséget teszi, mely még a pótválasztásokon is jelentős számban fog gyarapodni. A 245 kerületből több mint 150 re tehető az egységes és kormányttamogató képviselők száma, amely lenetővé teszi, hogy Bethlennek az ország belső konszolidálására irányuló törekvése végre-valahára eredményes is legyen az ország javara. A bekerült ellenzéket legnagyobb számban a magyar szociáldemokraták képviselik, akiknek húsz mandátumuk niztositva van, ami mindenesetre figyelmet érdemlő jelenség a magyar politikai életben. A szociáldemokraták a műit nemzetgyűlésen uem vállaltak, mandátumot s most megnyugtató lehet a magyar munkásságra nézve, hogy a parlamentben tekintélyes számú képviselete lesz. Az ellenzék egyéb frakciót sokkal kisebb arányban lesznek aepviselve, melyekuek kiegészítő részét képezik az ellenzéki partonkivüiiek, akik az eddig ismert eredmények szerint 12—en vannak. Az ellenzék harcra készül a kormány ellen, egy közös blokk alkotásáról beszelnek politikai körökben, de a tervnek elejét veheti az a programra, melyet Bethlen miniszter fog előterjeszteni s mely a társadalmi és felekezeti bekét, az alkotó munkát, az újjáépítést, a rendet es a törvények uraiinát tartalmazza. Ez a programul le fogja iohasziani az ehenzek harci kedvét, mert hiszen épen az ellenzék az, mely a választások alatt e programra pontjaival korteskedett a kormány ellen. Mindenesetre feszült érdeklődéssel varjak nemcsak Magyarországon, de egesz Európában, hogy az újonnan össze ülő nemzetgyűlés megtudja-e a sok hányattatás után találni azt a helyes utat, mely a sokat szenvedett országot a boldoguláshoz és üdvhöz vezeti. l Major Mié wtpiiao s ittasa. — 1922. junius 4. — Az idei pünkösd. Komárom katolikus közönségének nagy ünnepnapja volt az idei pünkösd, mert ezen a napon iktatták be papi hivatalába újonnan egyhangúlag megválasztott plébánosát dr. Majer Imre pápai kamarás bélai c. apátot. Ez az üunep kiszélesedett és kiinélyült a többi vallásfelekezet rokonszeavének szinte tüntető megnyilatkozásával, amire igazan elmondhatjuk, hogy még nem volt példa odáig Komáromban. Meg kell állapítanunk, hogy ez a katolikus egyházközség uj vezetőségének tapintatos és a felekezeti békességet nem csak hirdető, de gyakorló munkájának is a gyümölcse. Az egyházi vendégek érkezése. Az uj apátplébános már pénteken este hivei körébe érkezett, délután kellett volna megérkeznie és az egyházközség üunepies fogadtatást tervezett, de ezt az uj apát szerény és a feltűnést kerülő egyénisége elhárította magától. így este a vasúton dr. Mihola Ferenc a városi kegyuraság, dr. Alapi Gyula az egyházközség elnöké, Solymossy Dezső h. plébános, Dosztál Jakab a katolikus templomok gondnoka és több városi bizottsági tag fogadták, akiknek nevében dr. Mihola Ferenc üdvözölte néhány meleg szóval. Dr. Majer Imre, mivel a plébánián a tatarozási munkák még folynak, a bencések székházában szállott meg. A szerenád. A Komáromi Katolikus Énekkar tagjai szombaton este 8 órakor sikerült szerenáddal lepték meg az uj apátplébánost, akit dr. Witausek Károly az énekkar világi elnöke üdvözölt gyönyörű beszédben, felkérve az apátot az énekkar elnöki tisztének elfogadására, melyre a plébános a legnagyobb örömmel tett ígéretet, biztosítva az énekkart odaadó támogatásáról. Ugyanaznap este érkeztek a pozsonyi társas káptalan kiküldöttei: dr. Koperniczky Ferenc
