Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-05-20 / 60. szám

2 old*l. Komaromi Lapos * 1922 május 20 azon magyar hadikölcsönök beváltására, melyek osztrák kézben vannak. = Cselédtörvényjavaslat. A cseh nemzeti szocialisták demagógikus okokból egy uj cseléd­törvényjavaslatot nyújtottak be a képviselöháznál, amelynek tárgyalására előreláthatólag egyhamar nem fog sor kerülni. A házi alkalmazottak munkabérviszonyát vagy egy külön szerződés, vagy pedig a kollektiv szerződés rendezi; a külön szerződés azonban az alkalmazottra nézve nem lehet hátrányosabb, mint a kollektiv szer­ződés. A kollektiv szerződéseket járásonkint egy paritásos bizottság fogja megállapítani, melynek 6 tagja közül hármat az alkalmazottak, hármat pedig a munkaadók szervezetei jelölnek ki. A bizottság elnöke a járási politikai igazga­tás főnöke, aki minden kollektiv szerződést a másodfokú politikai hatósághoz köteles felter­jeszteni. Ha január végéig kollektiv szerződés nem jön létre, az országos közigazgatási ható­ság állapítja meg. A kollektiv szerződésnek tartalmaznia kell a minimális bérre, az alkal­mazottak kötelességére, a túlmunkára, az újévi jutalmakra és a durva szerződésszeges kötbé­rére vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat részletesen intézkedik a fizetésekről, az élelme­zési kikötményekről, a munkaidőről, szabad­ságról, az alkalmazottak szállásáról stb. így a munkaidőt 6 és 197a óra között 11 órában ban állapítja meg, úgy, hogy 18 óra után nehezebb testi munka ne folyjék. Az ebédszü­net Vs óra, azonkívül pedig még két, illetőleg magasabb fokozatokban három óra pihenő jár az alkalmazottaknak. A 16 éven aluli alkalma­zottak fizetett tanoncoknak tekintendők, munka­időjük 7—19 óra között 8 óra. A lehetőséghez képest minden alkalmazottnak hetenkint egy szabad délután vagy este biztosítandó. Aki egy helyben egy évig szolgál egy heti szabadságot kapna, 2—5 évi szolgálat után két heti, 5 évnél hosszabb szolgálat után három heti fizetett szabadság jár, melyről az alkalmazott le sem mondhat. Magasabb fokozatú alkalmazottak még hosszabb szabadságot kapnak. 10 évi egy helyben való szolgálat után az alkalmazottnak végkielégítés jár, mely három havi bérének felel meg. A végkielégítés megfelelően növekszik, úgy, hogy 15 év után egész évi fizetés össze­gét éri el. (ESŐ.) = Csehszlovák—magyar tárgyalások. A múlt év őszén félbeszakadt gazdasági tárgyalá­sokat nemsokára újra megkezdik a csehszlovák és magyar meghatalmazott képviselők. A jövő hó elején meginduló tárgyalásokon a Ceske Slovo értesülése szerint szóba kerülnek a bol­­seviki betörések okozta károk megtérítése, a szlovák bankok budapesti lététéi, a magyar hi­vatalnokok átvétele stb. A tárgyalások elé kor­mánykörökben nem nagy reménnyel tekintenek. = A népszövetségi ligák brüsszeli köz­pontjának üdvözlő levele a Magyar Népszövet­ségi Ligához. Az április hó 9-én Losoncon megalakult Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökéhez, Novek Bélához a népszövetségi ligák uniójának brüsszeli főtit­kársága meleghangú levelet intézett, amelyben a Ligát megalakulása alkalmából üdvözölte és azt „nagy megelégedéssel és örömmel“ vette tudomásul. A levélben azon reményének ad kifejezést, hogy a csehországi német ligán kí­vül a köztársaság csehszlovák ligája is a L’ Union alapszabályainak megfelelően lehetővé fogja tenni a békés megállapodást arra nézve, hogy a nemzetközi tanácskozásokon a köztár­saság külömböző nemzeti ligái megfelelő szám­arányban lehessenek képviselve. Szüllő Géza müncheni szerepléséről szó szerint a következő­ket mondja: „Szüllő Géza ur megjelent München­ben és Csehszlovákia magyarjai nevében előa­dást tartott. Biztosíthatom, hogy előterjesztéseit a legélénkebb érdeklődéssel hallgattuk meg.“ Végül azon reményének ad kifejezést, hogy a Prágában tartandó júniusi teljes ülésen a Liga kiküldöttei már mint rendes tagok jelenhetnek meg. Dr. Dávid Sándor, a Liga titkára nyom­óin megtette a szükséges lépéseket annak ér­dekében, hogy az alapszabályok minél előbb jóváhagyassanak és újból megkereste a cseh­szlovák ligának, a StálovedeckáSpolocnost-nak vezetőségét, hogy a L’Union szabályainak meg­­felető eljárást tegye folyamatba. = Csicserin és Hága. A génuai konferencia delegáltjai tudvalevőleg Hágát jelölték ki a szakértő bizottság székhelyéül. Csicserin, az oroszok külügyi népbiztosa az értekezlet uj he­lyét nem akarta elfogadni és kijelentette, hogy Oroszország nem küldhet olyam államba dele­gációt, amely a moszkvai kormányt már négy év óta nem akarja elismerni. Miután azonban Lloyd George vállalta a felelősséget azért, hogy Hollandia az orosz delegációt ugyanúgy fogja fogadni, mint a többit, Csicserin engedett állás­pontjából és hozzájárult Hágához. = Amerika követe a bákeszerződésről. Az Egyesült Államok uj magyarországi diplo­máciai képviselője, Brentano a napokban fo­gadta a magyar újságírókat, kiknek azon kér­désére, hogy az Unió milyen magatartást tanú­sítana a trianoni szerződés revíziója dolgában, a következőképen nyilatkozott: Amerika — úgy­mond — semmiesetre sem gátolná, ha az ántánt­­hatalmak arra határoznák el magukat, hogy a trianoni békeszerződés Magyarország javára revízió alá vétessék, miután az Unió barátságos érzéssel van Magyarország és a magyar nép iránt. I Útlevél uisumot I i minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megszerzek. Didéki megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 35 korona, cím: hászló Zsigmondi Bratislava (Pozsony) Széplak-u- 12. sz. Az állami kikötő ügyét express intézte el a városi közgyűlés még március 24 én azért, hogy annak vétel­árát, a két millió koronát, a kormány még az 1921. évi költségvetés terhére kiutalványoz­hassa. Elmúlt március 31 ike, elnyiltak a már­ciusi ibolyák, elvirult a májusi gyöngyvirág és a vételárnak még se hire, se hamva. A várost hitelezői pörökkel szorongatják, árveréseket kérnek ellene, erről tud a minisz­térium és tud a zsupáni hivatal, de az utal­ványozás mégis késik, egyre késik. A kormány­nak utolsó kifogása is elesett: már a saját telkére építhet, megvásárolta, gazdája lett a területnek. Eddig az volt a kifogás, hogy a kormány idegen telken, más birtokán nem akar építeni. Az építés azonban épen úgy húzódik, mint a fizetség, a két millió, ami csak nem akar megérkezni. Már pedig a költségvetési év derekán vagyunk, és félünk, hogy uj kifogás merül fel a fizetéssel szemben, hogy kifogyott, kimerült a hitel, mint ez a megszavazott ál­lami kölcsönnel történt, amelyet tavaly tavasz­­szal megszavazott a minisztertanács, de folyó­sítani nem folyósított. Lehetne már építeni is, korlátlanul, nincsen akadály. Az épitőrnunkások várják a munka­­alkalmat. Régóta várják. A városi közgyűlés reájuk való tekintettel volt olyan nagylelküj Az élet felé. Irta: Vándor Iván. Alkonyodott. Zsuzsa odaszoritotta a hom­lokát az ablak üvegéhez és szemével a felhők járását követte. Az áprilisi égen nehéz, szürke felhőtömböket vert keletre a szél, mintha kőszik­lák indultak volna vándorútra. Utána szelíd felhőnyájacskák kergetőztek, fehéren, fürgén, mint a báránykák. Es az ég frissen, zölden csillant meg mögöttük, mint egy bűbájos rét, mig a másik felén kéken mosolygott, mint egy isteni tó. És lent, a zöld és kék árnyalakok alatt bíborvörösen lobbant föl az alkony fák­lyáinak varázslatos tüze. Zsuzsa látta és nem látta ezt a pompát. Lelke tele volt szorongással, elméje kínzó gon­dolatokkal, szive félelemmel. — Csak idősebb lennék egy órával —■ sóhajtotta és a nélkül, hogy a tükörbe nézett volna, föltette kalapját. Aztán a keztyüjét kezdte huzni, de meggondolta és lehúzta újra. — Juliánná — szólott ki a konyhába, mert hozzá kellett a dologhoz látni mégis és szép színes arca az izgalomtól elfakult egészen. Juliánná bedugta az ajtón citromsárga­­kendős fejét, mely alól két apró, vizsgálódó szem fürkészve tekintett az asszonyára. — Juliánná — kezdte Zsuzsa, aztán elej­tette a fonalat és nem tudta, hogy folytassa. — Juliánná, nézze, úgy szólok magához, mintha rokonom lenne... nézze, én elmegyek innen... úgy határoztam, hogy . .. igen . . . elmegyek. Az öreg cseléd szeme felnyílt, majd le­csukódott újra, rövid szempillái gyorsan reb­bentek. Valami izgalom fogta el őt is. — Én elmegyek és magára bízom a te­kintetes urat. Juliánná szétnyitotta két karját elszörnye­­désében, aztán megragadta kötője csücskéjét és erősen megtörülte az orrát. Tudni még nem tudott semmit, de megsejtett valami tragédiát, mely előre is könnyekre fakasztotta. — Maga már tiz éve itt van nálunk. Tudja, hogy az ur milyen levest szeret, el tudja ké­szíteni a tejfölös halat, a székelykáposztát és a diótortát. — Nem felejti el este az éjjeli szekrényre készíteni a pohár tejet. Tovább nem bírta az öreg cseléd és el­sírta magát hangosan, fennszóvai. — Megmondtam, hogy igy lesz. Megmond­tam én ezt előre. Zsuzsa hallgatott, nézte ezt a nagy kese­rűséget, aztán csöndes, nyugtató hangon ezt mondta: — Ne sírjon Juliánná, hisz ez nem szo­morú dolog. Juliánná leeresztette arca elől kékpettyes kötényét és elálmélkodott. Az eszébe sem ju­tott, hogy ennek az esetnek nem muszáj szo­morúnak lenni. Zsuzsa kinyitotta a szekrényét és egy öl­tözet ruhát, meg egy szép tarkarojtu selyem­kendőt helyezett Julcsa elé: — Ezt magának szántam emlékül. Viselje egészséggel, gondoljon rám jó szívvel és vi­gyázzon a tekintetes urra. Juliánná szeméből apró szikrák szálltak a kincsek felé. A fekete, félig uj posztoruha és a gyönyörű selyemkendő azt a meggyőződést ér­lelték meg szivében, hogy jól teszi az asszony, ha itthagyja az urát, Ennek az érzésnek kifeje­zést is akart adni, mikor megszólalt a csengő. A két nő összerezzent és rémülten tekintett egy­másra. Egy hosszú, nehéz pillanat után meg­szólalt Zsuzsa: — Menjen Juliánná. Engedje be a tekin­tetes urat. A tekintetes biró ur úgy jött haza, mint máskor. Kalapját feltette az előszobában a fo­gasra, de a kabátját behozta és a kályha mellé, a díván karjára hajtotta, megdörzsölte a kezét, mert a csípős szélben az aktacsomón megfá­zott és megropogtatta ujjait, mert ez még gye­rekkori rossz szokása volt. Nem köszönt, mert sajnálta a fölösleges szót, nem nézett a feleségére, mert a tizenhét esztendő szokottsága lekapatta arról, ho^y ér­deklődve nézzen a hitvese arcába. De Zsuzsa Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomor­bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. természetes keserűsó­ban Európa legtömé­nyebb gyógyforrása. (NI. k. földtani intézet 133/1921. sz. szakvéle­ménye.)

Next

/
Thumbnails
Contents