Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-18 / 59. szám
1922, május 18. Komáromi Lapok“ 3. oldal. delmének a nyugati, demokratikus cseh kultúra ellen. Ez a közös front annyival is inkább veszedelmesebb, mivel a többségben levő szlovákságnak nem volt eddig ideje arra, hogy gazdasági és kulturális kisebbség helyzetéből kibontakozzék. A magyar politikai orientáció oly időben, amikor a magyarság a magyar munkaadók egyenes túlsúlyban vannak az egész vonalon, amikor a városok nagy részét ők uralják s a szlovák iskolákban szlovák tanitók hiányában ezer és ezer számra magyar tanitók tanítanak s a határmenti járásokban egész községek nem merik magukat a népszámláláskor szlovákoknak vallani, mivel teljesen a magyar nagybirtokosok és bérlők hatalmában vannak, ilyen viszonyok között — fejezi be a Venkov — a magyar politikai orientáció nem maradhat bünhődés nélkül s ha mégis mindezek ellenére ennek a politikának a szolgálatába szegődnek, ezzel nemcsak az egész nemzet helyzetét veszélyeztetik, hanem maguk alatt vágják a fát s ellentétbe kerülnek saját nemzetiségük túlnyomó többségével, amely egészséges ösztönnel vonakodik ettől a magyar ópiumtól. A Venkovnál hevesebb módon támadja a magyar s a szlovenszkói ellenzéki politikát a cseh nemzeti demokraták orgánuma, aNárodni Politika, mely ugyancsak pénteki számában a vezető helyen „A szlovenszkói magyar ellenzéki politika" cim alatt a következőket írja: A magyarság a forradalom óta heves ellenzéki álláspontot foglal el a csehszlovák köztársasággal szemben s a nem magyar körökben is igen sok szövetségesre talál. Küzdelmük nem annyira nemzetiségi küzdelem, mert hisz nemzetiségüktől senki sem akarja a köztársaságban megfosztani őket, mint inkább a régi kormányzati rendszer híveinek harca a csehszlovák köztársaság népkormánya ellen. Ezt az államellenes ellenzéki politikába magyar notabilitások szervezik oly emberek közreműködésével, akiknek a régi rezsim alatt az összlakosság rovására jól ment a sorsuk. Ez az ellenzéki politika időnként változtatja megnyilvánulási formáját. Az erőszakkal való kísérletek után a nép közötti tervszerű munkára tér át, amelynél nagyon nehéz az egyes konkrét esetekben kimutatni a bűnös, felforgató tendenciát. Erre csak a szlovenszkói politikai élet lefolyása és egyes jelenségek kombinációjából lehet következtetni. A magyarság eleinte a kommunizmussal próbálkozott, mikor azonban ez a rendszer elégtelennek bizonyult arra, hogy a csehszlovák köztársaságot tönkre tegye, feltalálták a keresztényszocializmust. A keresztényszocializmus vezeti azon államellenes pártokat, amelyek az ellenzéki pártok szövetségében vannak tömörülve. A magyar kisgazdapárt Szlovenszkó déli részében fejti ki működését, főleg gazdasági egyesületek létesítésével s a gazdasági szervezkedés köpenyege alatt határozottan közveszélyes politikát folytat, mivel szlovákok is soraikba tömörülnek s igy magyar vezetés alá kerülnek. A magyar jogpárt, mely hasonlóképen nem ismeri el a trianoni békeszerződés által létesített mostani helyzetet, a városokban a liberális körökből toborozza híveit. Egyedül a magyar polgári párt helyezkedik a törvények s a csehszlovák köztársaság elismerésének álláspontjára s az összes nemzetiségek békés együttélését és együttműködé sét segíti elő, mivel azonban a szlovákság megszervezését is megkísérli, bizonyos óvatos ságot kell tanúsítani ezzel szemben. A főirányitó ezen pártok között a keresztényszvcializmus, melynek egyedüli vezető politikai elve a konok negáció s a gyűlölet minden ellen ami cseh. A pöstyéni értekezleten megnyilvánult a keresztényszocialista szervezkedés módjában rejlő veszély. A szlovák szekcióba sikerült u. i. ha jelentéktelen számban is, becsalni a hiszékeny és tapasztalatlan szlovák választókat s ennek annál nagyobb a demontstrációs jelentősége, mivel éppen ez a szekció teszi részükre lehetővé azt, hogy ennek révén terjesszék azon elveket és állításokat, melyek a szlovenszkói politikai élet demoralizációját kell, hogy eredményezzék. Ha egy magyar párt az úgynevezett szlovákok utján azt hangoztatja, hogy a szlovák nép többsége saját akarata ellenére lett ezen állam határai közé belekényszeritve, ez csak azt bizonyítja, hogy a szlovenszkói politikai viszonyok oly stádiumba kerültek, amelyben nem lehet kikerülni az energikus beavatkozást. A szlovenszkói magyarság annyi csoport frakcióra és pártra bomolva s vezető férfiainak annyi afférjáról és annyi és annyi pálfordulásáró! volt alkalma meggyőződnie, miszerint teljesen kizárt dolog, hogy az ellenzéki politikai front időnkénti egysége és politikai tüntetéseknél tapasztalható figyelemreméltó fegyelmezettsége egyedül a Csehszlovákiában működő szervezkedés eredménye lehetne. Egyidejűleg ezzel — írja a N. P. — hogy a törvények keretei között óhajtanak ellenzéki politikát folytatni, a volt állami hatalmasságok és alkalmazottak, arra törekszenek, hogy bármilyen utonmódon az állami közigazgatáshoz kerüljenek és ott érvényesítsék befolyásukat. Nyilvánvaló az a tendencia, hogy a szlovenszkói adminisztrációt oly elemekkel telítsék meg, akik a csehszlovák köztársaságot szabotálták s most, hogy meggyőződtek annak tartósságáról, saját intenciójuk érdekében akarják ezt kihasználni. A magyar politikusok egész nyíltan beszélnek a magyar, német és szlovák egységes frontról és arra törekszenek, hogy a szlovák autonómia révén egyenjogúságot várjanak a három nemzetiség részére. Mig lent ezerféle titkos módon szervezik katonai erejüket (?) a magyarok, Szlovenszkón az egyes politikai pártokban elhelyezett bizaimiférfiakkal dolgoznak s ilymódon készítik elő alkalmas időben nemcsak a magyarság, de a németség s a szlovákság egy részének egységes frontját. iiipail lamia. A közélet terén még számos megoldásra váró szociális kérdéssel állunk szemben, miket észbeli erőnk megfigyelő képességének elégtelensége folytán akkoráig fontosság nélküli dolognak tartván, maradi állapotban hagytuk azoknak megoldását, nem törődvén a társadalomra bár bénitólag ható, anyagi és erkölcsi káros következményeivel sem. A számos megoldásra váró problémák | egyike a mostani kézműves ipar, melynek fej| lesztésére — tapasztalatunk szerint — sem az S állam, sem pedig a társadalom elég gondot nem fordít, s igy az iparnak napról-napra hanyatlása s ennek következtében az ipari társadalom szervezetének elgyöngülése észrevehetően érezhető. Ha a közönség felfogásában csak némi j kis érdeklődés látszanék, akkor az állam gon- doskodása is éberebb lenne s fontosnak tar! taná az iparfejlődés előmozdítására forgalmas j lendületet adni, ami által egyszersmind a köz■ hasznú társadalmi gazdaságot is emelné. Manapság a közvélemény leginkább gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Pedig az ipar is épp úgy mint a közgazdaság vagy akár a kereskedelem, részben összekapcsolódik a termelés különböző ágaival; mert az állati-, növényi és ásványi anyagokat csak az ipari feldolgozás által lehet hasznosítani. Tehát az ipar a gazdasági termelésnek kiegészítő ága. Az ipar a termeléssel halad. A világ teremtése után a negyedik ezredik esztendőben az akkori népek gazdasági s egyéb szükségleteiket kézműiparral fedezték. Példa erre India, Babilónia és Egyplom. Tehát | az életszükségleti kellékek megteremtésének ’ munkájában része van az iparnak is. Ha igaz azon állítás, hogy a célt bizonyos eszközökkel lehet csak elérni, úgy az ipar fejlesztésénél is megfelelő eszközökre van szükség, mely eszközöket elsősorban kell, hogy a társadalom szolgáltassa; de azokat gyakorlati alkalmazásukban az állam erősítse. Mert tagadhatatlan, hogy minden fontosabb dologban a társadalom érdeklődését is az államnak kell fokoznia. Az államtól várjuk oly intézmények létesítését, melyek az iparosok szakképzettségét, tudását, ügyességét emelni alkalmasak. E célra szolgálnának a különböző fajú és rendű szakiskolák, tanoncmühelyek, iparmuzeumok, — helyi — vidéki s országos kiállítások. A társadalom is sokat tehet a honi ipar megerősítésére azzal, hogy készítményeit haíafiságból felkarolja. Ily eszközök alkalmazása mellett a kézműipar csakhamar fellendülne, önállóságot érne el, s politikai szempontból is fontos tényezővé válnék. Az itt elmondottak leginkább a kis kézművesiparra vonatkoznak. Szó férne a nagy- és gyári ipar kérdéséhez is, amelyeknek ez idő szerint nagyon elzárt piaca van; de amelyen csakis céltudatos és igazságos állampolitika segíthet. Jelen értekezésemmel felébreszteni iparkodtam a közönség érdeklődését az ipar iránt. Bár tudom, hogy ezzel döntő befolyást gyakorolnom a közvéleményre nem sikerül. De legalább láthatja a közönség, hogy méltányos felfogásom van az iparról; s ha a nagy közönség s korunk gondolkozása csak részben is megközelíti felfogásomat, ipari ügyeink csakhamar autonom-jogra fognak emelkedni. Honffy J. Lajos. Uíleuél uisumot ll minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hefenkint háromszor megy köldönc Prágába Cljdrási dij 35 korona. cím: kászló Zsigmond Bratíslaua (Pozsony) Széplak-: IÜÍ1U U. 12. sz. p A kicsindi népitélet. — A fala népe vasvillával és kapával tette ártalmatlanná a betörőket. — Ritkaságszámba menő eset játszódott le Kicsind községben. Kóbor cigányok látogatták meg a kis községet f. hó 14 -érői 15-ére virradó éjjelen, amikor is a betörők alaposan megjárták, amire tettük elkövetése előtt nem igen számítottak, mert mint a legtöbb esetben, a betörők nyomára nehezen, vagy egyáltalában nem lehet ráakadni, különösen akkor, mikor hivatásos egyének követik el, többek között kóborcigányok. Ez alkalommal azonban mégis sikerült a belörő kóbor cigányokat elfogni. A kiskeszii kóborcigány családok közül négyen Sárközi József, Sárközi István, Lakatos István és Sárközi Sándor elmentek kalandozni, miközben Kicsind községbe értek. Már éjfél után járt az idő, mikor a községbe beértek s igy azonnal hozzáfogtak munkájukhoz s a tehetősebb gazdáknál szerencsét próbáltak. Azonban egyik gazda észrevette az éjjeli látogatókat, mire nagy zajt csapott és egy kis idő múlva már az egész falu talpon volt és ki vasvillával, ki kapával a betörők üldözésére sietett. Fel is találták őket a falutól nem messzire, — elfogtak közülük hármat és nyomban Ítélkezett a falu felettük, — úgy össze-vissza verték a falu éjjeli látogatóit, hogy a már vérükben fetrengő cigányok életüket a közben megérkezett községi bírónak köszönhetik, aki az agyonveréstől mentette meg őket. Másnap reggel azután a csendőrök elszállították a nehéz betegekké tett éjjeli látogatókat. —gi. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunáninueui ref. egyházkerület kedden, május 16-án j tartotta tavaszi rendes közgyűlését Pozsonyban Balogh Elemér ref. püspök és Szilassy Béla dr. Egyházkerületi főgondnok együttes elnöklete mellett. A g} ülésen Komáromból Vargha Sándor ref. lelkész, dr. Qaál Gyula, dr. Szijj Ferenc és dr. Mohácsy János egyházkerületi képviseleti tagok vettek részt. A közgyűlés lefolyásáról jövő számunkban közöljük tudósításunkat. — Halálozás. Amint őszinte részvéttel halljuk, özv. Fonód Mártonné, néhai Fonód Márton, 1848-49-iki honvéd tiszt és később vízaknai sótárnok özvegye 72 éves korában Neszmélyen elhunyt.
