Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-09 / 55. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok« 1922, május 9. pedig arra, amelyben Franciaország játsza a primhegedüt. Benes, akinek sokáig sikerült a balancier szerepét vinni, az utolsó idő egy szakában kissé messze ment Franciaország követelésében és ha Franciaország ezért hálásnak bizonyult, mikor a garancia szerződésbe fel akarja vétetni azt, hogy a Habsburgresteuráció jogot ad Csehszlovákénak a beavatkozásba és abban kifejezetten el akarja ismertetni a Benes vezette kisantantot, a hála ezen megnyilatkozásai nem oszlattak el Prágában minden aggodalmat. Nem érdekesség nélkül való az a tény, hogy a francia politika követését a nemzeti szocialista pártot, amelynek formálisan Benes is tagja, a párt sajtója ostorozza a legélesebben. A francia orientációval szorosan összefügg az orosz probléma is. A cseh pártok álláspontja itt homlokegyenest ellenkező. Kramár hívei szóba sem akarnak állani a szovjetkormánnyal, mig a nemzeti szocialisták elmennének egészen odáig, hogy a szovjetet jogilag is elismerjék. Végül pedig a cseh-szlovák-német viszony fejlődése is eminens fontossággal bir annak a prágai parlament német pártjaira gyakorolt visszahatása miatt. A helyzet hozta magával, hogy Benes nem egy lépése, melyet a csehszlovák sajtóhirszolgálat praeparált volta miatt teljes jelentőségében a kívülálló nem is tekinthetett át, visszatetszést keltett idehaza. A támadások Benes ellen is megindultak s főleg a Javorinakérdésben váltak igen élesekké. Aki eddig azt hitte, hogy Benes lesz a cseh-szlovák külpolitika örökös irányitója, arra az események rácáfoltak. Ma még nem bizonyos, hogy Benes a külügyminiszteri székből is távozik, az államfő bizonyosan nem szívesen mentené fel az állásától, bizonyos azonban az, hogy ma már a tekintélye külpolitikai kérdésekben sem áll vitán felül. Mikor először volt szó arról, hogy Benes mint külügyminiszter is megbukik, a hirt kétkedve fogadták. Ma azonban arról is beszélnek, hogy Benes visszavonul a prágai cseh egyetemnek egy katedrájára. Az utód megválasztása nem lesz könnyű feladat. Kramár, a reprezentáns nagyság, iránya miatt kombinációba sem kerülhet. A legkomolyabb jelöltnek Stribrny képviselői mondják és pedig — ez igen jellemző a prágai viszonyokra — a nyelvtudására való hivatkozással. A köztársasági elnök megnyerő modorú kancellárjáról, Samal dr.-ról most kevesebbet beszélnek. Majdnem bizonyosra vehető azonban Benes távozása a kormány éléről, csak az időpont kétséges. Benes helyzetét a petka ásta alá. Hogy ki lesz utódja ma még egészen bizonytalan. Svehla a legerősebb favorit. Udizalt és Práseket sokan képesnek tartják arra, hogy a német-cseh ellentétet enyhítse, újabban egy outsider Kremar egyetemi tanár is szóba került. Ha az uj miniszterelnök a petka rendszerének még nagyobb megerősödését hozná magával, úgy a helyzete már eleve is rendkívül nehéz, mert az államkrizist, csak a petka politikájával ellenkező rendszer oldhatja meg. (ESŐ.) Német magyar barátkozás. A Deutscher Parlamentischer Verband azon tagjai, kik a múlt év októberében a Kisgazda és Kisiparos párt által rendezett szlovákiai kirándulásban részt vettek, f. év junius havának második felében Csehnémetországnak legérdekesebb és gazdasági, valamint ipari szempontból legtanulságosabb vidékein egy tanulmányutat rendeznek, melyre a magyar és a szepesi német társadalom képviselőit Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselőhöz intézett levelükben meghívják. A tanulmányút junius hó 17-én Prágából kiindulva kezdődik és junius 23-án Égerben, esetleg Marienbadban végződik azon kirándulók részére, kik nem óhajtják a berlini német mezőgazdasági társulat által Nürnbergben rendezendő vándorkiállítást megtekinteni. Németországi útlevelekről a résztvevők tartoznak gondoskodni. Részletes program a résztvevők számának ismerete után fog összeállittatni és a jelentkezőknek beküldetni. Amidőn ezen úgy gazdasági, mint ipari szempontból felbecsülhetetlen értékű tanulmányútra felhívjuk az érdeklődők figyelmét, nem mulaszthatjuk el, azon reményünknek kifejezést adni, hogy tőlünk is tekintélyes számmal fognak részt venni ezen az utón, mely a németek látogatását van hivatva viszonozni. A mielőbbi jelentkezéseket az Orsz. Magy. Kisg. Földm. és Kisiparos párt címére Komárom, Kossuth-tér 49. sz. kérjük beküldeni. Szlovákból fordította, bevezetéssel s jegyzetekkel ellátta: SOLTÉSZ PÁL vm. aljegyző, zsupáni titkár. A jövő héten hagyja cl a sajtót Spitzer \ Sándor könyvkereskedő cég kiadásában ahova a megrendelések intézendők. Iflaíif mién nem játszott Pöstph a until akim? Maróczy Géza, volt osztálytársam, kivel együtt koptattuk a szögedi főgimnáziumban a piaristák padjait (és türelmét) s kivel együtt nevettünk néftai Magyar Gábor igazgatónak félegyházi dialektusban mondott kifakadásain : „Fiam, barom! fiam, ökör 1 ne igyál vizet gyümölcsre!“ (tiz perc közben) — ez a Maróczy, a későbbi világhírre vergődött sakkjátékos, elő- í kelő szögedi lakatosmester fia volt. Atyja el- ■ vállalta, hogy Szeged városban tiz artézi kutat furat, de oly szerencsétlen volt a helyek kiválasztásában, hogy egyetlen kútja sem sikerült. (A következő vállalkozó-mester első fúrásra oly bőséges vízre bukkant, hogy kútja képes az egész várost ellátni 1) Az öreg Maróczyt vállalkozása teljesen tönkretette és elkedvetlenité, s közben mi az érettségit letettük és Maróczy Géza Zürichbe, ebbe a nemzetközi művészvárosba ment, a mérnöki tudományok elsajátítására. El is sajátította — a sakkművészet tudományát oly mértékben, hogy nevét pár év múlva mind az öt világrész mint legelső sakkvirtuózét emlegette. Aztán megint néhány év múlva ritkábban olvastunk Maróczy sikereiről. Mi történt ? Maróczy idegbajos lett s orvosai eltiltották a sakkozástól. Az idegbajt onnan kapta, hogy ő is hódolt a rendkívül idegrongáló vak szimultán játék szenvedélyének és ez megrontotta idegeit. Igaz, hogy a „vakjátszóu (ki 10—20 erős sakkozóval játszik, anélkül, hogy a figurákat látna) elméje már rendkívül trenirozva a sakk szigorú logikája tekintetében, de mégis borzasztó csak rágondolni is, hogy például Réthi Rikárd, aki pár évvel ezelőtt Pozsonyban 11 erős játékossal játszott vak szimultánt: 704 mezőnyön (egy sakktáblának van 64 mezőnye és 32 figurája) 352 báb ellenében, hogy ez milyen agybénitó dolog lehet! Az amerikai Pillsbury volt eddig a legnagyobb szimultán vakjátszó, aki 21 játékossal mérkőzött, de meg is adta az árát: pár év múlva a tébolydában végezte életét. Maróczy Géza is a vak szimultán játék áldozata lett: idegbajba esett és többé nem szabad sakkoznia. Nevét azért nem olvassuk a pöstyéni nemzetközi sakkjátékosok között. Bárczy, akkori polgármester, minden jóravaló talentum nemes pártfogója, tanári állást ajánlott Maróczynak s Maróczy az ajánlatot — jobb hiányában — köszönettel fogadta és csendes visszavonultságban tölti életét az az. ember, kinek számára nemrég babérkoszorút fontak mind az öt világrészben. Deák Antal. Jegyzők közgyűlése. — Nemes akció a vármegye elbocsátott tisztviselői érdekében. — A komárommegyei jegyzők, mint az Országos Jegyző Szövetség komárommegyei tagjai szombaton d. e. 10 órakor Komáromban a vármegyeház nagytermében Kürihy Győző, Kürth község Jegyzőjének elnöklete alatt látogatott gyűlést tartottak. Az elnök megnyitván a gyűlést, üdvözli a megjelent tagtársakat és felkéri Komjáthy István nemesócsai községi jegyzőt, mint az egyesület főjegyzőjét, hogy évi jelentését olvassa föl. A tartalmas és széles látókörre valló évi jelentést nagy tetszés nyilvánítás között elfogadta a közgyűlés. Majd Zongor Győző nagytanyi jegyző az egyesület pénztárnoka által ismertetett múlt évi zárószámadásokat elfogadták és a nevezett pénztárnoknak a fölmentvenyt megadták. Hasonlóképpen elfogadták a jövő évi költségvetést is. A pénztárnok a tagdijak mielőbbi befizetésére sarkalta a tagokat. A tagsági dij évi 120 K, ebből 90 K-át kell küldeni az Országos Szövetség központi pénztárába. A helyi pénztárba csak 30 K marad fejenkint. Ez végtelenül kevés és elhatározták, hogy fölirnak a Szövetséghez, hogy méltányos kulcs szerint járjanak el és fele maradjon a vármegyei körzet pénztárában. Különösen megragadja figyelmünket a tárgysorozatnak egyik humánus pontja, amelyet Komjáthylstván az egyesület agilis főjegyzője nemes szivének sugallatából terjesztett elő Komárom vármegye elbocsátott s a régi nyugdijszabályzat szerint nyugdíjazott nélkülöző, szűkölködő vármegyei szerencsétlen nyugdíjasok megrázó helyzetén akar segíteni emberszerető indítványával. Arra hívja föl a kartársakat, hogy a cséplés idején, augusztusban búzát, árpát, rozsot gyűjtsenek e nyomorgó tisztviselők részére az intelligensebb, megértőbb termelők között, akik jó szívvel, szívesen fognak adni. Erre vonatkozólag gyüjtőiveket fog szétküldeni a kartársaknak, amelyen a gyűjtést eszközölhetik. A közgyűlés ez indítványt s az elnök azon indítványát, hogy az egyesület 200 K-át szavaz meg a vármegyei nyugdíjasoknak és a gyűlés után még gyűjtenek is ez emberbaráti célra, elfogadták. Nem szögezzük le azon disszonáns hangokat, amelyek szerették volna e gyűjtést magukról elhárítani, nem gondolván arra, hogy ma nekem, holnap neked és nem ismervén a szegény nyugdíjasok helyzetét, van pl., aki 65 K nyugdijat kap. Ezekről az ellentmondani akaró hangokról nem akarunk szólni, de igenis leszögezzük és az utókor számára is megörökítjük, hogy Komjáthy István férfiasán és nemes szivére hallgatva, kijelentette, hogy aki sajnálja a fáradságot, hát ne gyűjtsön, ő azonban ha kell, koldulni is fog a szerencsétlen vármegyei nyugdíjasok felsegitésére. Ezenkívül javasolja, hogy a zsupán-kormánybiztost keressük fel, hogy hagyja jóvá azokat a határozatokat, amelyekkel a községi képviselőtestületek segélyt fognak megszavazni a vármegyei nyugdíjasok fölsegitésére. Az indítványt elfogadták. Majd a községek nyakán maradt hamis bélyegzésü pénzek tárgyában mondották ki, hogy az Orsz. Szövetséget megkeresik, hogy ez ügyben tegye meg a kellő lépéseket. A jegyzők véglegesítése, a jegyzői nyugdijak végleges rendezése ügyében is sürgős intézkedésre hivják föl a Szövetséget. A római konferencia határozatát, hogy az utódállamok kötelesek az uj nyugdijszabályzat szerint nyugdíjazni a régi tisztviselőket, a csehszlovák köztársaság is elfogadta és magára nézve kötelezőnek tartotta. így remélhető, hogy az uj nyugdíj törvény alapján fogják az át nem vett jegyzőket nyugdíjazni. Majd panaszos hangok szólaltak föl, hogy a pénzügyigazgatóságnak elvégzett munkálatokért az igért díjazásokat még mindig nem kapták meg a jegyzők. A napidijuk, az útiköltségek igen későn utaltatnak ki. Legkevesebb fél évig kell várni a községi jegyzőknek arra. Legalább a községi pénztár előlegezné a napi és fuvar dijukat, amíg az kiutalva lesz. Mindezekből kifolyólag és sok más sürgős
