Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-29 / 51. szám
2. oldal. > Komáromi Lapok« 1922. április 29. adó az előbb említett különbözet arányában“. E szerint az alkalmazott járandóságait elvileg az a munkaadó köteles fizetni, akinél ezen járandóságok fizetése a jelen törvény értelmében kezdetét vette. Több munkaadó esetén azonban ezt az összeget kölcsönösen saz egyesek által eddig fizetett járandóság nagyságához mérten fizetik. A javaslat indokolásából vett példa szerint: X. főerdővéd évekkel ezelőtt A. azután B. nagy- ■ birtokosnál volt alkalmazva és C.-nél szerzett j nyugdijigényjogosultságot. Tegyük fel, hogy a most érvényes törvények értelmében A. évi 1000 K, B. évi 2000 K nyugdijat, összesen tehát j 3000 K nyugdijat fizet az erdővédnek, 35,évi j szolgálat után, a főerdővédnek az érvényes I törvény szerint évi 12000 K nyugdíjra van ] igénye. A különbözet, amit A. B. C. nagybirtokosoktól kell kapnia, 9000 K-t tesz ki. A javaslat szerint X. évi 750 K, B. évi 1500 K és C. évi 6750 K többlettel köteles a felemelt járandóságok fedezéséhez hozzájárulni, vagyis A. évi 1700 K-t, B. évi 3500 K-t és C. 6750 K-t fizetne. A kormányjavaslat módosítja és kiegészíti továbbá az 1921. évi 130. számú törvény 12. szakaszát is és pedig a következőleg : A törvényben megállapított járandóságok fizetési kötelezettsége kiterjed az illetők örököseire is. Hitbizományi birtok s egyéb lekötött birtokoknál ez a kötelezettség egyedül a birtokló jogutódaira terjed ki. A fizetésre kötelezett személyek más jogutódai kölcsönösenegyetemlegesen szavatolnak a jelen törvényből folyó kötelezetségekért. Ezen szavatosság alól mentesítve van az állam, ha a földbirtokreform keresztülvitele alkalmával átvette vagy átveszi a lefoglalt földbirtokot. Az erdészek a nyugdijtábiázat B. csoportjába soroztatnak. A javaslat szerint ezen törvény visszamenőleg 1921. évi május hó 6-ával bírna hatállyal. = Micsura pártot alakit? A Robotnické Noviny szerint befejezett dolog, hogy a kormány május hóra tervezett rekonstrukciójánál Micsura Márton dr. szlovenszkói teljhatalmú miniszter nem marad benn a kabinetben. Micsura hir szerint pártpolitikára adja magát s Hlinkáékkal szemben uj katolikus néppártot alakit Szlovenszkón. Egy már ismert kombináció szerint a kassai ítélőtábla elnöke lesz. Valószínű, hogy a miniszterségben Ruman János dr. kassai zsupán fogja követni. = Benes módosítása a garanciális szerződéshez. Lloyd George angol miniszterelnök a tízéves fegyverszünetre vonatkozó tervezetét előterjesztette a francia külügyminiszternek, aki Benes külügyminiszterrel hosszasabban tárgyalt e kérdésben. Benes egy memoran dummal óhajt a tervezetre válaszolni. Az általa ajánlott módosítások a következők : 1. A végső megállapodásban kerültessék el a leszerelés megemlítése. A megállapodás csupán a népszövetségi paktum nyolcadik cikkelyére hivatkozzék, amely kívánatosnak tartja népek fegyverkezésének korlátozását. 2. A megállapodás ismerje el a békeszerződések és szövetségközi megállapodások teljes és feltétlen épségbentartását. Ezzel a javaslattal szabadkezet akarunk biztosítani a szövetségesek számára arra az esetre, ha valamelyik restaurációs kísérlettel Európa békéjét fenyegetnék. 3. A szerződést kötő államoknak megengedik, hogy egymásközt államcsoportokat alakítsanak, amivel azt célozzák, hogy a végső megállapodás megszegése esetén együttesen járhassanak el. Ezzel nemcsak a kis antant államaira nézve kötelező megállapodások továbbfejlesztésére nyújtanának lehetőséget, hanem szerződést köthetnének egyrészt a kis-antant, másrészt Lengyelország, Franciaország, Belgium és esetleg Olaszország közt is. A szerződésben egyúttal szankciók is szerepelnének. A nemzetközi szerződések egy egészet alkotnának, Lloyd George megállapodásával, úgy, hogy a következő elv érvényesülne: Nincs általános megállapodás a szövetséges államok közti szerződés nélkül és a szövetségesek közt nincs szerződés francia-angol szövetség nélkül. Hogy ebben a kiélezett formában, amely a legyőzötteket tökéletesen kiszolgáltatná a győzteseknek, létre fog-e jöhetni Génuában valamelyes megegyezés, az nagyon kétségesnek látszik. = A decemberi tisztviselőtörvény megszüntetese. Polliach, Friedrich és dr. Wiehcrvezki német szenátorok törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyben követelik, hogy a tisztviselőkre nézve roppant sérelmes decemberi törvényt eltöröljék. Javaslatuk szerint a törvényből csak az 1. §. maradna érvényben, amely a havi segélyek kiutalását a folyó ev végéig kiterjesztette Ellenzéki részről ez egy újabb kísérlet a tisztviselőkön elkövetett méltánytalanság orvoslására, mig a kormány mostanáig nem tartotta szükségesnek, hogy ezen sürgős ügyet a törvényhozás elé hozza. (ESŐ.) = A zólyomi elbocsátott vasutasok ügye a parlament előtt. A szenátus interpellációs könyvében Chiumecki és dr. Heller szenátorok interpellációja olvasható, amelyhen 15 elbocsátott zólyomi vasutasnak a vasút szolgálatába való visszavételét követelik a vasutügyi, belügyi és szlovenszkói teljhatalmú minisztertől. = Külföldi vélemények Csehszlovákiáról. A „Neue Zürichs Zeitung“ Ost-hszlovákia nemzetiségi problémájával foglalkozik. Szerinte a csehszlovák parlament egészséges ellenzéke nem ok nélkül utal arra, hogy Benes igyekezeteivel szemben az állam belpolitikai viszonyai némi tisztázódást követelnek, mit annak tulajdonit, hogy Csehszlovákia átvette Ausztriától a megoldatlan nemzetiségi problémát, mely ma az államnak komoly nehézségeket okoz. A szlovákoknak Magyarországhoz való ezeréves hozzátartozása elidegenítette őket a cseh testvérnéptől. Az elidfgenedés egy másik oka a szlovákok vallásos érzésének megsértése. A szlovákoknak hivatalokból való részletes kikapcsolása okozta a népben azt a mozgalmat, mely autonóm kívánságokat hozott létre. A N. Z. Z. nem az autonómikus mozgalmat, hanem azt, hogy ez a közös államban egyáltalában létrejöhetett,, tartja aggályosnak. Ami a szlovák autonómiának németekre való hatását illeti, ezáltal a németek elvesztik a szudétai testvérekkel való össrefüggésüket. Ami a rutén kérdést illeti, érdeme (?) a kormánynak, hogy a kárpáti oroszosat félig-meddig európai nívóra emelte. Az összes nemzeti problémák közül a német kérdés egyrészt a nagy számnál, másrészt a kultúrái fölényüknél fogva első helyen áll. A megegyezés és a közeledés lehetősége attól függ, hogy a csehek részéről történaek-e alapvető engedmények. Kiemeli, hogy mértéKadó cseh politikusok a német kérdést nem politikai, hanem p mikológiái problémaként értékelik. A németek ugyanis mindenhol Jegyőzöttek, csak a csehszlovák államban nem érzik a reparációk súlyát és a pénz elértéktelenedését. Irredentáról is ily értelemben Csehország német részében szó sincs. Csak a eseh sovinisztáknak köszönhető, hogy a háború után összeomlott német nacionalizmus megerősödve kelt ismét lábra. A belpolitikai akadályok nehezítik meg a köztársaság konszolidálását. A kisebbségeknek az államhoz vaió szeretetét meggondolatlanok szétrombolták és ha ma a szlovákok és rutének egyes részei a magyarokhoz lelkileg közelebb állanak mint megváltóikhoz, úgy ezt a három évi politika szomorú eredményének mondja. A „Newyork World“ március 24 i számában közli egy amerikai szlováknak lap utazó tudósitójához intézett levelét, melyben őt arra kéri, hogy kőrútjából ne hagyja ki Csehszlovákiát, ahol a csehek ugyanolyan elbánásban részesítik a szlovákokat, mint a szerbek a A tudomány költője. — Komáromi bokréta Beöthy Zsoltnak. — Irta : Lőrinczy György. Napunk leáldozott. Szerencsecsillagunk lehullott. A vaksötét éjszakában, ami ránk szakadt, már csak a fáklyáink égtek és most egymásután azok is kialszanak. Beöthy Zsolt is elhallgatott. Nem ragyog, nem lobog többé, nem gyujtogaija a lelkünket. Bizonyosan megunta azt a locsogó sarat, amiben fuldokolunk; elment a maga helyére. A Csaba útjára, a csillagok közé. A magyar csillagok közé. * Komárom fölött a Duna két ágra szakad és két karját kitárva, szelíd kis szigetet ölel körül. Tikkaíag nyári hónapokban ez a sziget olyan, mintha alvó tündérkert volna. Egyetlen útját, ami végigszeli, sudár jegenyék borítják örökös árnyékba. Szeszélyesen épült kerti házacskái, a nyaralók, szinte megbújnak a bokrok között. A szendergés félhomályában méhrajok zsonganak, fülemülék csattognak és száz meg százezer virág és rózsa változatosan bóditó illata kavarog. Mintha a szerelem, a dal és a suttogás méla rejtekhelye volna ez a sziget, amelynek a titkait még az istenek se merik megbolygatni. A Teremtés óriás varázsfátolya alatt csöndben szundikál minden szépség, ami a világon van, szent magányba zárkózva, hogy semmi profan larma se zavarhassa, mikor a körülötte tovasiető Duna fönséges hullámaival csókolózik. Erzsébetsziget a neve ennek az álmodó világnak. Európa legszebb és legnemesebb asszonya, Erzsébet királyné ezen a szigeten kötött ki a hajójával 1854-ben s tzen a szigen léptek piciny lábacskái legelőször magyar földre. Tán annak a nyomán termett az a tömérdek virág. Felejthetetlen nekem minden, ami ráemlékeztet. Azon a szigeten áll a Beöthy Zsolt villája, bájos kis vadon kellős közepén, aminek minden bokra őrzi azoknak a nyugalmas és boldog nyári délutánoknak és holdvilágos estéknek a kedves emlékeit, amiket ott, tizenkét esztendőn át eltöltöttem, gyönyörködve a nagynevű gazda szellemének, beszédei és megjegyzései, olykor meg-megcsillanó humora tüzesen sziporkázó játékában. Annak a tizenkét esztendőnek, amit a Jókai gyönyörű földjén átálmodtam, azok a nyári napok, esztendőnként kéthárom hónap, amit Beöthy Zsolt ottan töltött, voltak az a;anjuezi pompázatai. Milyen boldog volt hallgatnom ezt a nagy embert, aki a lelke lobogó tüzét a tudás és a képzelet gyújtó szikráival szórta felém a Szépség fanatikus hitvallásában és az ékesen szólás bűvös szavaiban ! Mily gyakran éreztem, hogy az emberek csakugyan ügyefogyottak, ha Beöthy Zsoltban a tudóst magasztalják. Nem, a tudós sohase lehet olyan, amilyen ő volt és sohase gondolkozhat, sohase érezhet és beszélhet úgy, ahogy ő beszélt, érzett és gondolkozott. Ő a tudomány költője és művésze volt és azért különbözött mindenki másétól szellemének minden alkotása. És nekem mindhalálig legnagyobb büszkeségem marad, mindvégig tartó lelki szolemnitás, hogy küzdelmes életpályám egyetlen pihenő stációját, legszebb napját az ő művészete aranyozta meg. A Komáromban alakult Jókai-Közmüvelődési Egyesület, amelyet ő hívóit életre, tartotta a legelső közgyűlését és ez összekapcsolta az én irói jubileumommal. Beöthy Zsolt maga szólt hozzám a gyűlés nevében. Szembefordult velem és ezüstcsöngésü hangjával és aranycsöngésü szivével köszöntött: — Egy nagy magyar Géniusz nevével jöttünk és legelső lépésünknél veled találkozuk. Én velem! A Jókai nevében! Milyen dicsőség! Eszembe jutott az ő jubileuma, ami kevéssel azelőtt volt. Amikor a babértól, koszorúktól, amikkel az ország hódolt neki, alig tudott mozdulni. S amit én akkor mind kevésnek láttam és éreztem, noha azt a különös elégedetlenséget nem értettem magam se. Most már értem. Hozzája képest az emberek olyan kicsinyek voltak, hogy a nagyságának megfelelő, a nagyságához méltó szavakat nem tudták megtalálni. Vagy máskép is hangzik, más Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. bóztermószetes keserűsóban Európa legtömünyehb gyógyforrása. (M. k. földtani intézet 133/1921. sz. szakvéleménye.)
