Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-08 / 42. szám
1922 április 8 „Komáromi Lapok 8. oldat. segélyezésére. A „Politika“ mindezek alapján felhívja a hatóság figyelmét és erélyes intézkedést követel az orosz monarehisták akciója ellen. föl Útlevél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. minden uasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába, eljárási dij, uhum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt: lílagyarországba és üérnetországba ?0 Ke Romániába közuetlenül 110 „ „ [Tlagyarországon át 160 „ Dugostléuiá^a „ „ 180 „ Gm: hászló Zsigmond Bratisieua (Pozsony) 5zépiak-u. 12. sz. Ha Beites is azt mondja, hogy a génuai konferenciára a csehszlovák delegáció „aggodalom nélkül, de túlzott remények nélkül“ megy, akkor ebből csak azt következtethetni, hogy a konferencia nem fogja azt az eredményt elérni, amit tőle várnak. Nagyantant, kisantant, semlegesek, győztesek és legyőzőitek, — valamennyien elküldik képviselőiket az április 10 iki találkozóra, hogy tanácskozzanak arról, miként lehetne a gazdaságilag lezüllött Európát„talpraállitani.“ A háború után első Ízben ülnek le a volt finnyás nagyhatalmak, hogy ennek a forradalmak és vörös uralom által megnyomorított országnak „véreskezü“ képviselőivel szóba álljauak és valami módot keressenek arra, hogy a szovjétkormánytól kötelező nyilatkozatot vegyenek ki a cári tartozások elismerésére és megfizetésére. Ha ezt sikerül elérni, akkor a nagyantant eredményesnek fogja találni a honferenciát, mert veszendőbe menő kö'csöneit valamiképen visszakapja. Csakhogy ez az orosz kérdés a probléma könnyeb bek fele. A gazdasági része, melyet nem lesz nagyon nehéz elintézni. A kérdés politikai része egy kissé pikánsabb dolog. Mert ha gazdasági kérdésben szóba ereszkednek a szovjetkormátínyal, akkor azt is meg kell állapítani, hogy tulajdonképpen kivel is kötnek szerződést. Vagyis el kellene ismerni & mai bolsevik! Oroszországot, mint politikai egységet. Csakhogy ezt a francia fogadkozásokból jól tudjuk hogy lehetetten. Ha pedig ez nem történik meg, akkor egyenlőre semmi garancia sem mutatkozik arra, hogy a régi adósságok valamiképen megtérüljenek. A konferencia ezenkívül feltámasztási kísérlettel is foglalkozik. Tudniillik a gazdasági és üzleti életet akarja halottaiból újra kelteni Európában és főképen Közép Európában. Ezzel kapcsolatban közelebb akarja hozni egymáshoz az egyes államokat, a semlegeseket s az egymással eddig ellenséges viszonyban levőket és uj életre akarja kelteni az európai érdekközösséget és ezzel a háborús gondolatot megszüntetni. Ezek is igen szép célok, de abban a légkörben, melyben még mindig él a világ és a melynek nyomasztó köde végig fog terpeszkedni a népek nagy gyülekezetén, aligha fognak csak egy lépéssel is közelebb jutni a megvalósuláshoz. ellenfelek egymás mellé a zöld asztalhoz, hogy a nagy előkészületek után megtárgyalják a különböző országok baját és keressenek rá gyógyító irt, Nent kell hozzá nagy jóstehetség, csak a helyzet ismerete s már előre is elmondhatjuk, hogy enuek a konferenciának legfeljebb csak az az eredménye lehet, hogy legalább sikerült összehozni az ádáz ellenfeleket a világhírű temetők városába. A kitűzött programnak egyetlen egy pontja ütközik ki élesebben: Oroszország talpraállitása. Végre elhatározták magukat a Akkor is a költő ur végnélküli tirádákat zengett az ő végtelen nagy szerelméről, befejezésül kijelentve: — Meghalnék nélküled! Az élet csak veled élet nékem! — Frázis ez, édes Palikám! Én százszor jobban szeretem magát, mint maga engem: tisztábban, nemesebben, jobban; mert nemcsak az érzékeimmel szeretem, hanem a ielkemmel, minden érzésemmel és lássa, még én is meg tudnék élni maga nélkül és meg is fogok élni, ha maga tovább gyáváskodik és elkerget engem maga mellől. — Oh nő! Én kergetlek el téged? Hiszen szörnyű szavaiddal gyilkos tőrt vertél a szivembe 1 Te kergetsz el engem! Ezt már nem lehet tűrni! Óh, jaj nekem, szegénynek . . . És kétségbeesett, sötét kifejezésü tekintettel, elrohant a költő ur, mintha legalább is egyenesen a Dunának akarna menni. De a Duna helyett betért az első sörházba, amely útjába akadt s egy pár tormás virsli és pohár sör mellett, nyugodtan megállapította az örvendetes tényt, hogy jobb dolog nem is történhetett volna vele, mint ez, hogy ürügyet találhatott a szakításra. Mert hiszen, bár szereti Piroskát, de lehetetlen őt elvenni. A mai rettenetes drága világban csak nem házasodik meg négyezer korona fizetésre? Persze az a csacsi lány azt hiszi, hogy a verseivel is keres valamit! Csak nem vallhatja be neki, hogy ingyen is alig tud nagynéha egyet kiadni. Nem, nem; őrültség lenne, ha ő, aki kitűnő partit csinálhat, elvenné ezt a koldus leányt! Igaz, hogy jó lány: szép is, urilány is, szereti is őt, a mama meg nagyszerű ebédeket főz (hogy is telhetik abból a kis nyugdíjból, amit húz, meg a Piroska szerény dijnoki fizetéséből, ami ruhára se elég), micsoda szószos pecsenyéket csinál; hát még a herőcéi, meg az omlós dióskifiieskéi! De hiába minden; nem lehet, nem lehet! Nem teheti tönkre mindkettőjük életét... És a második pohár sörnél már alkotni kezdett: A mai züllött gazdasági helyzet okozat, mely előidéző okait a rettenetes világégésen kívül azokban a szerződésekben taláija meg, melyek a boszu és elvakult megtorlás érzéseiből fakadtak. Amelyek könyeiműen elfogadott, megtévesztő és az igazságot rútul megcsúfoló hazug érvek felhasználásával nemcsak birodalmakat szakgattak erőszakkal széjjel s határokat szűkítettek meg, de olyan kártérítést vetettek ki népekre és országokra, amelyek szolgaságra és koldusbotra juttatta sok milliós nemzetek fiait. Lehet ilyen szerződések mellett — Ha megöl is e szörnyű Élet — nem rántlak magam mellé, téged ... Vagy Két hónapig feléje se nézett Deér ur Piroskáéknak. Hanem azután egy szép nap megint csak elfogta a vágy a Piroska kis ajka után is, meg a mama nagyszerűen omló dióskiflicskéi után is s mintha mi sem történt volna, beáliitott hozzájuk. S mintha csak tegnap váltak volna el s mintha azóta semmi se történt volna köztük. Deér ur elmésen kezdett el csevegni a legutóbbi vigszinházi premieről. A leány sokkal büszkébb volt, semhogy mutatta volna, hogy mennyire sérti őt Deér ur viselkedése, aki még csak egy szóval se érintette, hogy miért is maradt ki egyszerre tőlük. Uralkodott magán és mikor Deér látva azt. hogy még csókra sincs kilátás, elbúcsúzott tőlük, nevetve kiáltotta utánna: — A soha viszont nem látásra, kedves Deér ur! . .. És nemsokára levelet kapott Deér ur Piroskától. Csak ennyi volt benne: — Eljegyeztem magam egy derék fiatalemberrel. Nem költő ugyan, de jóravaló, becsületes ember, akinek kevesebbje van mint magának, de még is el mer venni. Azért irom ezt meg magának, hogy ne erőltesse meg magát többé a látogatásokkal. A mi regényünknek, hála Istennek, vége van, vége . .. Nos hát, azért sincs vége! Megírja neki, hogy meghal inkább, de nem engedi, hogy a másé legyen. A levél tele volt gyönyörűen hangzó frázisokkal s a költő ur biztosra vette, hogy Piroska a levél vétele után esze nélkül nyargal hozzá, csakhogy valahogy kárt ne tegyen becses egészségében. Hanem Piroska nem nagyon rohant. Pedig a költő ur maga mellé tett brauninggal, haldokló pózban várta egész estig. De csák levél jött helyette: — A felől teljesen nyugodt vagyok, hogy nem tesz kárt magában. Aki annyira gyáva, hogy megházasodni sem mer, vagy aki annyira arra gondolni, hogy újra talpra állítják Középeuropát? Lehet-e remélni, hogy a porig megalázott népek még gazdasági vonatkozásban is bizalommal legyenek azokhoz, kik őket tenkretettek és halálra szántak? Hihető-e,hogy helyre fog állani az az érdekközösség, mely a mostani vrszonyok között csuk arra szolgálna, hogy a háborúból „győztesen“ kikerült nemzetek még szorosabbra húzzák a hurkot a meggyalázott népek nyaka körül ? ... Bizonyos, hogy az uj világot megteremtő hatalmak maguk is súlyosan érzik a „békeművek“ nagy áldását. Ezúttal sem vezeti őket más, mint a saját érdek, az önzés, amely kegyetlen követeléssel lép fel. Da bármennyire erőlködjenek is, addig, míg az elkövetett végzetes baklövés konzekvenciáját le nem vonják, semmiféle konferencia nem segít a mai, általuk előidézett állapotokon. Most egy uj jelszót dobtak a világba: Európa talpraállitása! El vagyunk rá készülve, hogy még lesz szerencsénk hasonlókhoz, de azokat sem fogják megvalósíthatni addig, mig be nem látják kárhozatot jelentő hibájukat s meg nem kezdik azt a munkát, mely a papiros béke helyett az igazi békét fogja meghozni Európa összes népeinek. Minthogy pedig a génuai konferencia nem erre a munkára gyűl egybe, senkinek sem lehet oka attól valamit is remélni. Komáromot megint mellőzték! — Sérelmes vasúti menetrend. — Ezúttal nem valami nagy metropolis, nem valami nagy világváros kedvéért, hanem Dunaszerdahelyért. Ugyanis a Komárom Pozsony között közlekedő u. n. csallóközi vonat uj menetrendjét a mű t héten állapították meg, amely uj menetrend juuius 1-én lép életbe s amely menetrend megállapító tanácskozáson ugylátszik csak Dunaszerdahelynek volt szószólója s Komárom érdekében nem igen hangzottak el erélyes szavak. Mielőtt tovább mennénk, álljon itt egy danaszerdahelyi lapnak idevonatkozó tudósítása; Kedden uagyobbszabásu értekezlet volt a Komárom-Újvárosi állomáson Pozsony-Komárom-Érsekuj vári vonal uj menetrendjének megállapítása ügyében. Az értekezleten Mensel Stanislav igazgató és Danek József érsekujvár okos, hogy csak gazdag lány után halászik, az nem lesz öngyilkos. Nem féltem magát drágám... És abból a hitéből is ki kell ábrándítanom, mintha én még most is szeretném. Nem, édesem, akit az ember egyszer megutált, azt nem szeretheti többé .. . Ami pedig a jövendő boldogságomat illeti, effelől is nyugodt lehet. Remélem, hogy boldog leszek, mert a vőlegényem férfi és nem olyan pipogya valaki, mint az volt, akit én valaha királyomnak tartottam . .. Nem sok kellett hozzá, hogy ezt az embert megszeressem ; már elég volt, hogy nem hasonlított magához semmiben . . . Hanem ezt a levelét szegény Piroska mégis kétszer irta le, mert az elsőt úgy telesirta a könnyeivel, hogy nem lehetett elküldeni. A mama csak annyit mondott, mikor meglátta a leányát zokogva odaborulni a levél fölé: — Jobb, ha most sirod ki magad, mintha azután sirnál, esetleg egy egész, hosszú életen át .. . i A költő ur mikor a levelet megkapta, fölborzolta üstökét és az ihlet hatása alatt Írni kezdett: Démon vagy, nincs te neked lelked — Szivemben a tőrt forgatod S halálra sebzed azt, ki néked Egy királyságot odadott.. . És a költő ur, mig a verset irta, sőt azután is szentül hitte, hogy az a nyomorult teremtés aljas játékot űzött vele. És elhatározta, hogy nemes bosszúképpen, előfizetés utján saját költségére egy kötetet fog kiadni Démon cim alatt. Az első ivet Piroskának fogja küldeni. Reméli, hogy csak gyűjt tiz-husz előfizetőt. Pláne, ha megsúgja majd neki, hogy a versek róla szólnak... A költő ur nem lát a jövőbe és nem is sejti, hogy dobja majd ki egy szép napon a fiatal asszony Deér Pál urat a Démon megrendelési ivével együtt.
