Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-14 / 6. szám
2. oldat. Komáromi Lapos 1922. januárié. és Magyarország köpött igen hosszadalmas le;.*. Cö ..enézsegekael fog járni. Az osztra. ellenkövetelések nivatalos jegyzéke kör elül 80 müiárdra rúg. A bécsi antant képviselők megjelentek Schober birodalmi kancellárnál, akit a nagynémetek ellenagitációjával szemben biztosítottak arról, hogy kormányaik teljes mértékben hozzájárulnak a lanai szerződéshez, egyben annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy az osztrák kormány haladjon tovább a megkezdett úton és legközelebb iparkodjék különösen Magyarországgal gazdasági megegyezésre jutni. — Ruszinszkó autonómiája. Prágai politikai körökben biztosra veszik, hogy a katonai diktatúra megszüntetését követni fogja a statárium megszüatetese, de csak abban az esetben, ha törvényhozásiiag biztosítják a kormánynak azt a jogát, hogy a rend és biztonság fenntartására Ruszinszkóban rendkívüli intézkedéseket tehet. A törvényjavaslaton mar dolgoznak és e hó végén, vagy február elején a ruszinszkói pártok képviselőivel Prágában tanácskozások lesznek egy koalíciós többség megalakítása céljából. E többség lesz feieiős a további normális politikai fejlődésért. Ha a többség létrejöhet, akkor kiírják a községi, a nemzetgyűlési és végül a^tartományi választásokat. A kormányzót csak utóbb fogják kinevezni, mert a kormány azt kívánja, hogy bírja a többség bizalmát, másrészt a kormánnyal és az állammal szemben a teljes felelősséget vállalja. = A késhegyig menő harc. A Szlovák Néppárt végrehajtó-bizottsága Zsolnán értekezletet tartott, amelyen Hlinka képviselő indokolt jelentést terjesztett elő pártjának a Cseh Néppártból történi kilépéséről. A bizottság a jelentést tudomásul vette. Az egyik bizottsági tag indítványozta, hogy a párt elvileg ellenzékbe lépjen, mire Hlinka kijelenti: „A párt a jövőben ott keresi a barátjait, ahol azokat megtalálja.“ Továbbá elfogadták azt a határozatot, mely szerint a pártnak föl kell vennie az érintkezést a kisántánt többi országaiban működő autonomisztikus csoportokkal. Végül határozatiig kimondták, hogy Irlandba üdvözlő táviratot küldenek és az autonómiáért a késhegyig menő harcot megindítják. = Pánszláv központ Prágában. A berlini „Tägliche Rnnäsehau“ foglalkozik azokkal a kapcsolatokkal, melyek a prágai kormánykörök és az orosz emegránsok között szövődnek. „A köztársasági elnök — igy állapítja meg a T. R. — a fiatal miniszterelnökkel együtt egy uj mozgalom élén áll, amely a pánszlávizmust egészen uj formában akarja megvalósítani. Miután a pétervári pánszlávizmust a bolsevizmns megszakította, most Prágából akarják az orosz emigránsokkal aj irányba terelni ezt a mozgalmat. Az emigránsok az a része, amely PárisbaD és Londonban tartózkodott, Wrangel veresége után az entente-vai szemben minden bizodalmát elvesztette és Németországba akart menni. Ezt Prága mindenáron megakadályozni igyekezett. Az orosz diákokat, akik német egyetemeken akartak tanulni, Prágába invitálták. Ezek száma kb. 1000 re tehető. A külföldön lévő orosz egyetemi taná ok számára Prágában kongresszust tartottak. Prágában azonfelül még számos intellektuell van. Jugoszláviában pedig katonai elemek. — A csehek Oroszország nagyságát es erejét kívánják, hogy politikai céljaikra felhasználhassák. Területileg is kívánják a csatlakozást Oroszországgal és vele alkalmas időben közvetlen vasúti forgalmat akarnak létesíteni. Gazdasági terményeiknek biztosítani akarják az orosz piacot. A szovjetkormannyal folytatott tárgyalások megszakítása uagyoan hozzájárult ahhoz, hogy az autibolsevik orosz körök kibékültek Csehszlovákiával és elfelejtették a Kulcsak esetet. Jugoszláviában szintén igyekeznek befolyásolni az oroszokat. Mikor a szerb hadsereg nemrég átlépte Albánia határai!, számos orosz katona — Wrangel hadseregéből — volt e seregben. Bulgária nehéz helyzete szintén támogatja e szláv kombinációt, annál is inkább, mivel Szófiában is sok az orosz menekült. A prágai törekvéseket illetően lényeges volt a cseh szlovák—lengyel szerződé*. A még fennálló súrlódásokat kilehatna küszöbölni Keletgnlicía rovására. Ez a mozgalom különös befolyást gyakorol az antibolsevik oroszokra, akiknek azt magyarázgatják, hogy számíthatnak szláv testvéreik támogatására. (ESŐ) = Gobelinek elzálogosítása Ausztriában. Ismeretes, hogy az osztrák kormány a tulajdonában levő nagyórtékü gobelineket külföldön el akarja zálogositani, hogy pénzhez jusson. A gobelinek egyrészéhez Magyarország is igényt formái, de az osztrákok körében sem helyeslik a pénzügyminiszternek ezt a tervét. Ebben az ügyben a napokban egy küldöttség járt Gürtler pénzügyminiszternél, a küldöttség tagjai egyetemi tanárokból, tudományos és művészeti testületek képviselőiből állott. Az osztrák belpolitikai viszonyokra fölötte jellemző az a fogadtatás, amelyben Gürtler pénzügyminiszter ezt a küldöttséget részesítette. A küldöttség a gobelinéi ö .a.Mödi W.1C& *V(»Hu nyilatkozni, a miniszter azonban a szónokot kurtán fé b zakitot' é k!i en et. , hogy ebben a dofogcaa nem engedi magút szándékaitól elténttetni. A fogadtatás elején sértően kérdezte: Kik önök? A vég. n pedig ezeket mondotta: Ha az agitáció következtében a külföldi hitelakció megreked, az utcát fogom mozgósítani az agitátorok ellen! Ez még az osztrákoknak is sok, mert a „Neue Freie Presse“ a következőket fűzi hozzá: „Ez az eljárás nagy feltűnést kell, hogy keltsen. Eddig még minden osztrák pénzügyminiszter tárgyi érvekkel válaszolt tárgyi kifogásokra. A megvetés ilyen kifejezése a tudomány és a főiskolák hivatott képviselői ellen példátlan eset. Az utcával való fenyegetödzés a polgári pártok miniszterének sehogysem illik a szájába. Egy pénzügyminiszternek, aki külföldi hitelt akar, így nem szabad beszélnie.“ = A fölösleges szenátus. A szenátorok karácsony előtt szomorú tapasztalatokra tettek szert: a szenátusban gyovsvonati sebességgel vitték keresztül a javaslatokat és a szenátorok nem értek rá arra sem, bogy a képvis-löház által elfogadott javaslatokat elolvassák. A „Národni Dsmokracieben“ keservesen panaszkodik egy szenátor. A szenátust szerinte léieívűéiküli gépezetté sülyesztették és ennek folytán az ő elete is üres és céltalan. A „Rude Právo“ úgy véli, hogy ily körülmények között már takarékossági okokból is meg kellene szüntetni a szenátust. (ESŐ.) = Aki szívesen kitessekeiné innét a magyarságot! A magyarság ellen Írni, régi kedvenc foglalkozása a S ovensky Dennizuek. A vasárnapi számában ismét foglalkozik velünk és »Kedves magyarjaim« címmel a következőket írja a Slovensk y Dennik vasárnapi száma : Szíoveaszko magyarjai nem szűnnek meg tűnődni azon, vájjon miért kínozza őket a köztársaság és miért nem állt be ügyeikbe végre bébüiés. Mi meg azon tűnődőnk, hogy min elégedetlenkednek magyarjaink? Hí mi négy évvel ezelőtt csak megkőzetilőleg lettünk voiua ily helyzetben, mint vannak a magyarok most, dicsérgetésüaknek nem volna se vége, se hossza. Hiszen nemzetiségi tekintetben ők tesznek, amit akarnak (?). Újságot és folyóiratot többet adnak ki, mint valaha. Iskoláikban magyarul tanítják gyermekeiket és csak magyarul, az államnyelv tudásával csak igen ritkán d csekedh9tueK. Vannak középiskoláik. Nekünk sem közép- sem népiskoláink nem voltak (az a 200 népiskola ahol a magyar nyelv mellett szlovákul is tani'. Petőfi sírjához! Petőfi! Petőfi! Rázd meg sirhalmodat! Pendítsd meg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott húrján lobogó láng égjen, Fürüszd meg a lelkünk lánglelked tüzóben ! Gyújtsd föl a szivünket, meit, óh jaj, kialszik ! Dobogás is már alig-alig hallszik . . . Tüzet nekünk, tüzet abból a vulkánból: A szabadság fényes, piros hajnalából! Te voltál, Petőfi, legelső sugara, Ragyogó reménye, hajuali csillaga ! A te dalod szülte a szent szabadságot, Mint a kikelet a mosolygó virágot ; Dalod kovácsolta bilincsből a kardot, Zugó zivatarban mindig ott viharzott, Ott csengett, kongott a templom harangjában : A székely ágyúknak bömbölő szavában . . . Vérrózsákat dobott sötét ég boltjára, Babért font a honvéd vérző homlokára, Daloddal hunyta be a szemét örökre . . . Szállt a dalod tovább zúgva, mennydörögve. Szállt a dalod tovább, mindegyre halkabban, Ide tért, itt zokog most e sirhalomban: Szabadság alkonyát siratva siratja, Vele sír a hősök koszorús csapatja. . . . Halljátok-e, hogy zeng daltól e sírhalom! Kardok csattogása csörtet át a dalon . . . Zúgva, mennydörögve a harcot folytatják, Dobog a fold szíve: éljen a szabadság ! Vagy tán meg se haltál ? Ez a hir csak költött ? Halhatatlan valód uj aiakot öltött? Mint csalogány zengesz erdők rejtekében, Kiveszett édenrői szomorúan, szépen, Hogy az esti csillag reszketve aláhull Bűvös dalodra a fénylő magasságbul ? Tan felhő képében gyászolod hazádat? Beborítod, mini a legfeketébb bánat? Vagy te vagy az égnek a haragos villáma ? Fenyegeted a sok zsarnokot cikázva? Óh ! cikázz, te viiiám ! Sújtsd agyon, a hány van ! Ne legyen egy nép se porban, rabígában ! _______ Pösa Lajos. Ady magyarsága.*) Irta: Borka Géza. Akire a magyar irodalom veteránjai feszitsmeget kiáltottak, akit a kritika nernzetgyalázónak bélyegzett, aki a köztudatban úgy él, mint kozmopolita, nemzetietlen költö, aki a magyar világot csak holt ugarnak, miazmás mocsárnak tudta nevezni, akinek költeményeiből Kun Béláék jelszavakat válogattak, akinek Paris vo!t mindene és akinek a roman kormány *) Fölolvasta a szerző a komáromi kultúrpalotában 1922 január 8-án megtartott irodalmi és művészeti előadáson. államköltségen szobrot akar állítani; annak az Ady Endrének a magyarságáról szeretnék néhány gondolatot megpendíteni. Azért épen ezt, mert kevesen ismerik és ép ez vö t népszerűtlenségének egyik főoka. Gazdag egyéniségéből azért választottam ki épen ezt a vonást, mert ez a legkevésbbé ismert és ép magyarságának félreismerése lett az oka népszerűtlenségének és tragédiájának. Költészetéről elmondhatják, hogy dekadens, hogy anarchiát terjeszt, hogy érthetetlen, de magyarságát csak igaztalanul lehet vádolni, mert költészetének ép a sajátos magyar érzés a legszebb értéke. Magyar ciklusaiban (A magyar ugar, Esze Tamás komája, Visszahozott zászló, Magyar Messiások, Halottak élén) egy fekete egű, szomorú magyart látunk, akinek szavai megdöbbentő menetekeiként izzanak a magyar éjszakában. Újra egy ember, akire nem hallgattunk, pedig igaza volt, újra egy, akit elmartunk a magyar tűzhely melegéből pedig inkább magyar volt, mint bármelyikünk Magyarsága sajátosan nyilatkozott meg, merő ben elütőeu a magyar irodalom eddigi haza fiaskodásától, inkább a 16. századi jeremiádokkal rokon, vagy Gyulai Pál és Széchenyi kendőzetlen őszinteségével. Nem dicsér képzelt erényeket, nem tömjénez alaptalan hiúságoknak, hanem hibákat lát, gonoszakat jövendöl, a ma-i Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol-* lesót vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok" | férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg- J| ■ jobb anyagból, lag és szines különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilinder“ Singer-féle varrógép ELADÓ! FIMÍHER JENŐ KOMÁRNO, zsuiüni íiivatalia! arta Ü gyeljen a cégre r t t i Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle-1 [teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú I Berson gummi sarkot. psr Cipők és csizmák! *rP4 Ne mulassza el senki az alkalmat!
