Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-28 / 37. szám

2. oldaf.

„Komáromi Lapok*

1922. máreius 28.

Egy hét a politikában.

Az elmúlt napok politikai eseményei közül a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki közvéleményt elsősorban szók a tárgyalások érdekelték, melyek március 20. és 22. között lefolytak. Ezen tárgyalásoknak feladata az lett volna, hogy Ruszinszkót az abszolutisztikus provizóriumból az alkotmányos állapotba vezessék át.

A tárgyalások alapjául a miniszterelnök és a petka azonban oly tervezetet készített, mely a politikai kérdések teljes kikapcsolásával csak kulturális, szociális és gazdasági programmot adott. Bármennyire is szükségesek is legyenek azok a beruházások, melyekkel a kormány Ruszinszkó anyagi és szellemi jólétének emelését igyekszik előmozdítani, ezek egymagukban még nem oldják meg a válságot, melynek legmélyebb oka a lakosságnak a demokratikus önkormányzatból és az alkotmányos életből való kizárásában és ennek folytán az idegen bürokrácia teljes ellenőrizhetetlenségében rejlik. A kormány német propagandaalapja egész nyíltan megírja, hogy az alkotmányos életre való átmenetnek és a választások kiírásának legnagyobb akadálya a magyarság érvényesülésétől való félelem. Nem lehetetlen, hogy Benes a ruszin pártokra is ezzel az érvvel igyekezett hatni. A tervezet is a kormány azon igyekezetét árulja el, hogy az alkotmány életet minél távolabbi időpontra kitolja.

A tárgyalások egyedüli eredménye lenne, hogy a miniszterelnök újból megígérte a statárium és a cenzúra megszüntetései. Még az a kis öröm, melyet ez a hir kelt, sem lehet teljes, mert igen pozitív formában az hírlik, hogy a kormány az osztrák bűnvádi perrendtartásnak sajtóeljárását, mely a nálunk érvényes jogszabályoknál kevésbbe liberális, kiterjeszteni óhajtja Szlovenszkóra és Ru^zinszkóra is. A ruszinszkói politikusok, akik * prágai tanácskozásoktól az alkotmányi kérdések végleges rendezését várták, ezzel a sovány eredménnyel nem elégedhettek meg.

A hangulatot legjobban jellemzi a jegyzőkönyv, melyet 15 pártvezér irt alá, követelve a pártok részvételével előkészített szojm haladéktalan egybehivását és a határkérdések ideiglenes rendezését. Ha számbavessztík, hogy a jegyzőkönyv aláírói külömböző nemzetekhez tartozó, külömböző világnézetek alapján álló politikusok, hogy az egészen elenyésző töredékektől eltekintve, az őslakosság a mai rendszerrel szemben teljesen elégedetlen, a pártoknak csaknem egyhangú követelései a kormányra is bizonyosan hatást fognak gyakorolni és kétségtelen, hogy a zárt állasfoglalás egymagában is fontos politikai eredmény.

A magyarság szempontjából nem jelentéktelen Benesnek az iskolakérdésben megnyilatkozott merev és mechanisztikus felfogása. Ha a miniszterelnök kezdettől fogva visszautasított népszámlálási adatokra hivatkozva az iskolakérdést az imponderabiiitással számolva, egyszerű számtani problémának igyekezett beállítani, a magyar pártok kiküldöttei viszont joggal hivatkozhattak arra, hogy a magyarság nem hajlandó kulturális és gazdasági színvonalának csökkentéséhez hozzájárulni.

A hét elején erősen tartották magukat a kormányválságra vonatkozó hirek. Benes utódját legtöbben Svehlában vélték feltalálni, de beszéltek a szociáldemokrata Bechynéről is. Ezeket a híreket fenntartással kell ugyan fogadni, azonban kétségtelen, hogy alapjukat a régóta lappangó kormányválság képezi. Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a mai koalíciós kormányzás a 22 főnyi többséggel és a koalíciós pártok állandó súrlódása mellett tartósan meg nem állhat. Hiszen ezekben a napokban is elég sok tünet jellemzi a koalíció ziláltságát. A cseh néppárt, melynek ellenzékbe vonulása már egymagában véve is a mai rendszer összeomlását jelentené, kormánylapok tanúsága szerint arra igyekszik, hogy Srobárt megbuktassa. Kramár königrätzi beszédében neoszláv politikai bölcseletének megfelelően a maga orosz politikájának rendszerét rajzolja meg és ezen át gyökerében megtámadja Benes külpolitikáját és elsősorban annak genovai terveit. A koalíciós súrlódásokból pillanatnyilag csak uj pártcsoportosulás, vagy uj választás vezethet ki. Az utóbbiról érthető okokból hallani sem akarnak, az előbbitől is nagyon fáznak, azért megmaradnak a nemzeti koalíció rendszere

mellett, mely csak esete nacionalizmusában egységes, egyébként azonban a régi ausztriai „weiterwürsteln“ taktikára van kárhoztatva.

A március 28 án összeülő parlament ebben a politikai helyzetben fog megnyílni. Január óta a pártokban semmi« sem történt, amiből arra lehet következtetni, hogy az atmoszféra bármely tekintetben megváltozott volna. Az államfő kézirata az őszi ülésszakot bezárta és egyúttal a parlament munkálatait meg-zakitottnak jelentette kn Ez annyit jelent, hogy valamennyi javaslat, indítvány, interpelláció és kérdés, melyet előbb nyújtottak be, tárgytalanná vált. Ennek a taktikának a következménye, hogy a szlovák néppárt autonómia javaslatát is újból be kell nyújtani) hogy az parlamenti tárgyalás alá kerü jöm A tárgyalási ügyrend módot nyújt ugyan arra, hogy a képviselőház vagy szenátus szótöbbséggel elhatároza az előterjesztések tárgyalását is, de a kormány csak a munkaközvetítésről) társládákról, a tisztviselők áthelyezéséről, az általános jövedelmi adóról, a spanyol kereskedelmi, valamint a német gazdasági szerződés ratifikálásáról szóló javaslatok tárgyalását fogja indítványozni, a mai többségtől nem várható, hogy a szlovák javaslat tárgyalását is megszavazza. Végeredményében ez ugyancsak technikai jelleg, a javaslatokat csupán újból kell aláíratni és beadni;, mégis időpocsékolással jár és az államra ujabte nyomdaköltséget zúdít, amire a „takarékosság“ korszakában ügyelni kellene. Hogy a takarékosságot és a parlamenti takarékossági bizottságot a kormány mily komolyan veszi, azt legjobban illusztrálta a bizottság legutóbbi ülése. A bizottság határozata ellenére ugyanis a közmunkaügyi minisztérium egy házat vett meg a földbírtokhivatal számára 12 millió« koronáért. A bizottság, melynek elnöke Kramár, kénytelen volt előbbi határozatát újból lerögzíteni.

Krónikánk teljessége kedvéért meg kell emlékezni Hrubán képviselőházi alelnök, a cseh néppárt egyik vezérének egy vidéki beszédéről, melyben a szlovák néppártot jobb belátásra igyekezett bírni, hivatkozva a Cyrill és Methódnak állítólag Szlovenszkón is általános tiszteletéről, mely a szlovák katolikusokat közelebb hozza cseh hitsorsosaikhoz, mint akár a magyar, akár a német, akár a lengyel katolikusokhoz. Mig Hrubán meglehetős melancholikusan beszélt a szlovák néppártról, addig a szlovák Dérer miniszter a kormány német propagandalapjában Hlinkát naiv öreg urnák, javaslatát pedig a legprimitívebb primitivizmusnak nevezi. Mindazonáltal mindaketten kifejezésre hozzák, hogy az autonómia-javaslat meglehetős kellemetlen a kormány és a cseh nemzeti koalíciónak. Ez persze nem fog változtatni azon a tényen, hogy az állam struktúrája nagy átalakításra szorul. (ESŐ.)

TSV * » i •• «• -h

Városi közgyűlés.

— Döntés a kikötő ügyében. —

Az újonnan kinevezett testületi tagokból összeállított városi bizottság, mint értesülünk, — folyó hó 24-én tartotta hosszú szünetelés után első közgyűlését.

Mint már március hó 21 én megjelent számunkban rámutattunk, a közgyűlés tulajdonképeni feladata, a már hosszú idő óta vajúdó kikötőügy végleges elintézése volt. Ismeretes a közönség előtt, hogy még a rövid életű képviselőtestületnek közgyűlési határozatát, amely a kikötő telkeket az államnak eladta, a város több száz lakója megfelebbezte, mert a telkekért a képviselőtestület által javaslatba hozott és elfogadott vételárat kevésnek tartotta. Ha figyelembe vesszük, hogy az állam a komáromi kikötőre sok millió koronát szándékozik költeni, ha tehát annyira gazdasági érdekbe vág a kikötő kiépítése, a város, mint telektulajdonos legalább annyi hasznát kívánta látni e nagy horderejű munkálatnak, hogy nyomasztó anyagi helyzetén könnyithessen s a telkekért a beruházással arányban álló vételárat érjen el. A kellően megindított felebbezést azonban, mint már jelentettük, a közmunkaügyek minisztériuma elvetette és ragaszkodott a már megállapított vételárhoz. Ami kis kedvezményt még elérni lehetett, az tulajdonképpen még a

100.000 K-át sem éri el, mert a város az eredeti 2V2 millió vételáron felül csak 80.000 K többletet kap a telekértékesitésből származható

haszon címén. A pénteki közgyűlés döntést hozott az ügyben s az aláirt végleges szerződést a város már fel is tei^esztette a minisztériumba.

Ki kell emelnünk, hogy a bizottságnak a város teherviselő polgárainak képviselői, vagyis a kér. szocialista, kisgazda és kisiparos és zsidó párt tagjai, a két és fél millió vételárat csakis a kényszerítő körülmények hatása alatt szavazták meg, mert az eladott terület és a rajta található tárgyak vételárát egyáltalában nem tatálják sem a város-polgársága érdekeivel, sem a mai forgalmi értékkel megfelelőnek. Ha.mégis hozzájárultak a határozathoz, tették ezt azért, mert a kormány két nap alatt döntést kívánt, mert nem akarták magukat ebben a fontos kérdésben újra a „csekély, megértés" vádjának kitenni és másrészt maguk is óhajtják, hogy a helybeli munkásság minél előbb munkához jusson.

A közgyűlésről tudósításunk a következők:

A távollevő dr. Folkman István zsupán helyett Moravek zsupánt tanácsos elnökölt. A közgyűlésen részt veit mint vendég dr. Follpecht Jaroszlav, a pozsonyi közmunkaügyi osztály főnöke, aki a kormány megbízásából tárgyalt a várossal a kikötő ügyében.

Az elnöki szokásos megnyitó után Szijj Ferenc dr. polgármester emlékezett meg a múlt közgyűlés óta elhalálozott volt városi, tisztvivelőkről és régi városi bizottsági tagokról.. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg továbbá a nagy békepápa IX. Benedek el huny tárói.

Napirend előtt Hacker Richárd a szocialdemokra párt biz. tagja interpellált a város által még a múlt évben vásárolt és értékesített tűzifa dolgában. Dr. Szijj Ferenc polgármester válaszában bejelenti a közgyűlésnek, hogy az ügy vizsgálat alatt van, s a legközelebbi közgyűlésén tárgyaltatni fog,

A közgyűlés főpontját képező kikötői bérlet szerződést: Geőbel Károly dr. várost tanácsnok ismerteti, az előadó ismertetése után Szijj Ferenc dr. polgármester részletesen ismerteti a kikötő ügyben megkezdett s végre végső stádiumhoz jutott tárgyalások történetét. A város azon volt, hogy a. telkekért olyan összeg biztosittassék, amely a nehéz anyagi helyzetbe sodrott várost kisegítené. Minthogy azonban az állam a 2'/2 millió koronánál többet adni nem hajlandó, legajánlatosabb lesz, ha a közgyűlés a vételárat elfogadja s a szerződést megköti, mert ezzel is sietteti a vételár hátralékos összegének kiutalását.

Dr. Kamrás József javasolja, hogy a szerződésben a „város elővételi joga“ kifejezés helyett „visszavásárlási joga“ alkalmaztassék. Mivel a szerződés szerint a városnak az eladott telkekre, ha az állam azt nem kikötő építésre használná fel, visszavásárlási jogát a városnak biztositani kívánja.

Fried Jenő felemlíti, hogy az állam a vételár kifizetésén felül kölcsön folyósítását is megígérte. A város hiába kapja meg a kikötőért a vételárat, nehéz helyzetében a beígért államkölcsön nélkül rövidesen még nehezebb helyzetbe kerül. A városnak a kormány könynyen segítségére jöhetne, mert az ezidőszerint technikai akadályok miatt csak kiuialásra, de kifizetésre nem került két milliós kölcsön a legszükségesebb kiadások fedezésére elegendő lenne.

Szijj Ferenc dr. polgármester ismételten rámutat azokra a fontos okokra, amelyek most már a munkálatok megkezdését siettetni kívánják; a kikötő felépítése a városnak idővel kell, hogy hasznot hozzon s a város lakosságának kereseti lehetőséget, a munkanélkülieknek munkát adhat.

A rövid időre felfüggesztett közgyűlés további részében

Alapi Gyula dr. visszautasítja a szocialisták ama vádját, hogy a polgári pártok halogatása miatt késett a szerződés aláírása.

Csizmazia György a szerződés szövegében olyan módosítást kíván, amely a komáromi munkások alkalmazását jobban biztosítja. A szerződés ugyanis csak az alkalmas és készséges helybeli munkásságnak helyezi kilátásba a munkálatoknál alkalmaztatásukat. Ez az igen labilis meghatározás könnyen visszaélésekre adhatna alkalmat s kéri a szerződésből e szavak törlését.

Kocsis Lajos hasonló értelmű felszólalása után, amelyek a jelenlevő dr. Follprecht osztály-