Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-25 / 35-36. szám
6 oldás. »Komaromi Liauote Í922. március 25. versenyt ád a pécsi székesegyházban is, de mint örömmel közölhetjük, a Jókai Egyesület vezetőségének sikerült a művész Ígéretét .megnyernie, mely szerint Húsvét másodnapján Komáromban, a mester szülővárosában is hallatni fogja művészetét. Ez alkalommal majd mi is gyönyörködhetünk az imént röviden ismertetett Bach : Chaconneban. s. j. Uíleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. minden uasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába, eljárási díj, uisum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt: magyarországba és [Umelországba 70 Ke Romániába közvetlenül 110 „ „ magyarországon át 160 „ Dugoszláüiáua „ „ 180 „ am: László Zsigmond Bratislava (Pozsony) Széplak-u- 12. sz. n Komáromban se ismeretlen az a fajta híresztelés, hegy ez a család, meg az a család ennyi, meg ennyi millió dollárt örökölt amerikai rokonától. Ne tessék azonban azt hinni, hogy ez a híresztelés csak olyan szórványos eset, sőt éppen ellenkezőleg, valóságos járvánnyá nőtte ki magát. S ennek különösen a szerencsétlen férjek isszák meg a levét. Az asszonyok folyton milliós örökségről álmodoznak, s jaj a szegény férjeknek. Erről szólnak az alábbi sorok is. „Mondhatnám azt is, hogy heuréka, de mert nem vagyok barátja az idegen szavak használatának, egyszerűen csak igy kiáltok fel: meg van! Ne legyenek kiváncsiak. Még ha nem is akarnák tudni, mi van meg, elmondom. Nem azért, hogy azt tudják, hanem hogy sejtelmük legyen arról, ami hiányzott. Mert az a fontos. Hát igen. Hosszas gyötredelemteljes töprengés után megtaláltam a módját annak, miként ne vehessen tudomást b. nejem az utóbbi időben járványszerüen gyakori óriási örökségekről, mert azok az örökségek sak bajt csináltak nekem. Valósággal elvették nyugalmam. Eleinte tetszenek tudni úgy volt, hogy valahányszor hazamentem, feleségem mindig azzal fogadott: olvastam-e? Hát persze, hogy olvastam. S ha nem olvastam volna, figyelmeztettek rá, elmesélték. Egyik nap három, a harmadikon hat, a hatodikon ötven meg az ég tudja mennyi millió dollár. Mindig több millió és mindig dollár. Még tévedésből sem lengyel márka, vagy osztrák korona. Azután jöttek az át-, ki-, fel-, be-, meg minden számítások. Nem hiszem, hogy dúsgazdaggá vált boldog örökösök együttvéve is számítottak volna annyit, mint én, mert az csak te-imészetes, hogy feleségem ilyesmivel nem tölti idejét. Egyszerűen csak kérdez. Talán igaza is van. Ha hivatalomban naponként 8 órát számolod, otthon, a boldog családi körben is számolhatok legalább hármat. Feleleteimet hosszú sóhajok s még hosszabb hallgatások követték. Az utóbbiak nem tartottak soká. Nem pediglen azért, mivel a szemrehányás lépett a helyükbe. Hogy igy, hogy úgy, hogy mindenki, csak én nem. Mások sorra zsebrevágják a sok milliót, én meg nem törődöm családom jövőjével. Különben minek mondjam ? Úgy is tudják önök, nem történhet a világon semmi, aminek kedves neje szerint ne a férj volna az oka. Mondhatom kínos volt. Talán azért is, mert mint tetszenek tudni, végtelenül gyengéd férj vagyok s inkább hallgatok, semhogy valamiként megbántsam hites élettársam. Csak nem fogom szemrehányásaira azt felelni: hogy szívesen lennék az a bizonyos szabadkai almás kofa ? Még arra magyarázhatná, azért, mivel az esetben nem lehetnék férje s többszörös apa. így aztán hallgattam. Sokszor és sokat. Közben gondolkoztam is. Azon, hogy miként szabadulhatnék ki áldatlan helyzetemből. A sok gondolkodásnak meg lett az eredménye, mert amint mondám: meg van. Az elhárító mód. Hogy az miből áll, nem árulom el. Legalább is igy nyilvánosan nem. Egyrészt, mert nem írhatom én magam tele ezt az újságot, másrészt mert hol maradna akkor a haszon? Nem mondom, ha valaki — ha az illető viszonzásul legalább egy millió dolláros örökséghez hozzá juttat. Stix. Nb. Ha a viszonzásul szolgáló örökség készpénzben és azonnal jön, öt dollár is elég. Kézrekerüitek Guta rémei. A templomrabló kommunista elnök cimü cikkünkre, mely e lapok 3t. számában (1921 márc. 16-án) látott napvilágot, — egy helyreigazító nyilatkozat jelent meg, mely szerint „A kommunista pártnak gutái csoportja egyáltalában nem volt. Felvételnél jelentkezésüket — tekintettel a föld- és erdei munkásoknál történt sikkasztásukra — kereken visszautasítottuk. Ennélfogva Gután sem kommunista elnök, sem kommunista titkár nem volt és nem is lehetett. Cikkük vagy téves információ alapjan, vagy szándékos rosszakaratulag Íródott. Tisztelettel a Kommunista párt végrehajtó-bizottsága Komarno.“ A cikk Írója a legteljesebb mértékben fentartja azon állítását, miként Gútán kommunista párt volt s annak vezetői a templomrabló Szénási Gyula és Varga Elek voltak. Hogy miért tagadja meg a helybeli kommunista párt gutái elvtársainak létezését, azt mi nagyon jól tudjuk ; hogy miért tagadja meg azon elvtársaít, akikről még nem is olyan régen, hivatalos lapjuk, a „Munkáslap“ valóságos dicshimnuszt zengett. íme egy szemelvény, mely minden kétséget kizáró módon bebizonyítja állításunk valódiságát és megdönti a komáromi kommunista párt dajkamesebe illő nyilatkozatát. A „Munkáslap“ minta Csehszlovákországi nemzetközi baloldali szocialista párt komárommegyei hivatalos lapja 1921 máj. 15. száma (III. évf. 37 sz) a következőket Írja „A vidéki munkásság májusa“ cimü cikkében: .... Gútán : Délelőtt a Munkásotthonban zászlóavatás volt, Szénási Gyula elvtárs mondott buzdító beszédet, déiuián mintegy 2000 vonult fel zenekarral, vörös zászlóval a népgyüléshez, melyen Varga elvtárs beszélt.... Nem akarunk több, a „Munkáslap“ által megirt s a gútai kommunistákat dicsőítő s magasztaló cikket ide citálni, de figyelmükbe ajánljuk még az 1921 jun. 6. kelt „Munkáslap“-ot (111. évf. 40. sz.) A „Mi történt Gután?“ cimü cikkben elismerését fejezi ki az „öntudatos kommunista munkásságnak“ azért, amiért az iparoskor szépnek jgérkező mulatságát oly bravúrosan megzavarta; ott is Szénási komándirozott, a vöröszászlót pedig Molnár Gyula vitte, ki szintén egyik fővádlott a templom kirablásának ügyében. Ha még ezek után is kételkednek a gútai kommunista párt létezésében, úgy forduljanak Gúta község elöljáróságához, mely biztos felvilágosítást tud nyújtani s állításunkat igazolni fogja, mert a hozzájuk érkezett beadványokon mindenüt „kommunista párt“ szerepel. S hogy a cikk szándékosan rosszakaratulag íródott volna, azt a leghatározottabban visszautasítjuk; mi a becsületes munkásságról mindenkor a megértés és jóakarat hangján irtunk, de, hogy ezek vezetőinek működését sok esetben bírálat tárgyává tettük és tesszük, áll ez különösen a gútai esetnél is — mikor is közönséges gonosztevőkről van szó —, amivel csak kötelességünkét teljesítjük. Simák. SOK GOND megősziti az embereket. Ha azt akarja, hogy haja, bajusza, szakála ismét visszanyerje természetes régi színét, próbálja meg egyszer a méregmentes Diana-hajfestöt mely 17-féle színárnyalatban kapható. Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Ul. Budapest, V., Nádor-utca SO. 78. Komáromi leveleik. Kedves komáromi asszony, lássa, ezt már szeretem, hogy aláírta a nevét a levele végén, bátran, határozottan, mint kedves férje szokta az aktákat vagy néha a váltókat. Ezt különben ön Írja kedves levelében, s csak onnét idézem, nehogy az olvasók indiszkrécióval vádoljanak meg. Kedves leveléből különben kénytelen vagyok egyéb részleteket is leközölni, mert olyan jól oda mond a férfiaknak, mint mi a nőknek. És hiába, az egyenlő elbánás elvénél fogva a saját nememet se vonhatom ki a jogos kritika alól. Tehát most ön fog beszélni kedves komáromi asszony: „Hát azt hiszi, kedves Faun, hogy csak mi komáromi asszonyok pletykázunk és szóljuk le azt, aki nincs jelen, de azonnal elhallgatunk, amint belép a tisztelt leszólott és majdnem a nyakába borulunk. Hát ha mi ezt csináljuk, az nem olyan nagy dolog, mert az asszonyi nem már erre született, de kissé undorító, ha ezt azok a gerinces, nyílt, egyenes jeliemü férfiak csinálják. Én hallom az uramtól, hogy mi történik a komáromi íérfiösszejöveteleken, asztaltársaságoknál, kaszinókban, társaskörökben. Ott — tisztelet a kevés kivételnek — a legtöbb leszólja a másikat, aki persze nincs ott. És ezek a nadrágba bujtatott férfi vénasszonyok rosszabbak az asszonyoknál. Oh! ne gondolja, kedves Faun, hogy magát tálán kímélik! Oh nem, magáról is leveszik a keresztvizet... azaz pardon, igazán nem vagyok tisztában a felekezeti viszonyaival... tudniillik az orra erősen ami „keresztvizes“ és újabban nagyon favorizálja a Deborah leányegyesüietet s a rabbifelavatáson sem volt ott, hát igazán nem tudom biztosan, hogy jól használom-e magánál a keresztvizet. De mindegy, én előlegezem magának, mert elég gyakran leszedik magáról a háta mögött kritizálók. Ön szerény, de széles mosolyával elhárítani igyekszik ezt a megtiszteltetést, mondván, ugyan ki törődik velem, én nem vagyok olyan nagy pont. Ön nagyon téved, ön hetenkint egyszer odamond valakinek a Faun levelében, a maguk lapja pedig hetenkint háromszor kerül a közönség kezébe, tehát van ok, hogy magával, vagy magukkal foglalkozzanak. Leszólják, kedves Faun magát és a lapjukat ezek a hátmögött kritizáló urak, akik szemben maguknak giatulálnak s akik fönt (itt Komáromban és Pozsonyban) hétrét görnyednek, de a saját körükben már vitézkednek. Azért panaszkodnak a lapjukra, hogy kevés benne a cenzúrázott fehér folt. (Erre tényleg rá lehet mondani, hogy folt, amely tisztit.) Kedves Faun, minket, akik a maguk lapjával (néha a maga leveleit kivéve) nagyon megvagyunk elégedve, ez a magyar emberhez nem illő viselkedés rémségesen boszant és véd- és dac-szövetséget ajánlunk föl önöknek. Mi legközelebb szállítani fogjuk ezeknek a jó uraknak a névsorát és nagyon kérjük kedves Faun, tegye meg azt a jó viccet, közölje le ezt a névsort s fűzze hozzá ezt a kérelmet: „Uraim, mi lapunk hasabjaif b. rendelkezésükre bocsáijuk, szíveskedjenek cikkeikkel minél e.őbb bennünket fölkeresni. Nem akarunk azonban idegen toliakkal ékeskedni, önök sülkérezzenek a d csőségben. tehát b. neveiket írják alá. Ne tolják el maguktól ismert szerénységüknél fogva ezt az alkalmat azzal, hogy amit önök írnak, azt a cenzor úgyis kitörli, mert a cikk címét és a névaláírást a cenzor megszokja hagyni s ez a fő, hadd lássa az egész világ, (ne csak az a szűk, intim kör) hogy önök tényleg bátor emberek. Mi rendelkezésükre bocsájtjuk lapunk hasábjait és nem kérdjük önöktől — elbújva, hátmögött kritizáló, gáncsoló uraktól, hogy hol voltak és hol lapultak önök akkor, amikor lapunk be volt tiltva, mertek-e érdekünkben csak egy lépést is tenni, igyekeztek-e a betiltásunk által tért nyert bécsi magyar és egyéb magyarság ellenes sajtó uralmát megröviditeni? ;nök bizonyára azt gondolják kedves Uraim, hogy nem vagyunk bolondok ilyen cikkeket Írni és legfőképpen aláírni, hogy ezzel elveszítsük a már élvezett és kilátásba helyezett előnyöket, no meg aztán, hogy esetleg internáljanak érte. Hát ami az internálást illeti, bár ott igy tavasz kezdetén elég jól lehetne pedagógiai, ügyvédi, méhészeti és gazdasági tanulmányokba belemélyedni, de mi — az önök által leszólt sajtó
