Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-18 / 33. szám
6. oldal „Komáromi Lapok“ 1922. március 18. A központ osztályai: az anya és csecsemő gondozó, a gyermekgondozó, a népkonyha, a deákmenza, tüdőgondozó osztályek mindegyikének bő tere nyílott a charitativ munkásságra, amelyre a lehetőséget megadta a társadalom minden osztálya azokkal a nagyértékü adományokkal, amelyekkel a.központot segítették. A segélyezés sok irányú volt. Orvosi segélynyújtás, orvosszerek, élelmiszerek, tűzifa és egyéb háztartási cikkek, ruha neműek kiosztása révén sok száz nyomorgó, éhező érezhette a társadalom segítő kezét. Legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a csehszlovák vöröskereszt az amerikai és angol missiók pártfogásáról, amely intézmények központunknak hathatós támogatói voltak. Dr. Földessy József többszöri intervenciójára a kormánytól 30 000 K pénzsegélyt kaptunk, ez ugyan igen kis összeg volt ahhoz, hogy a központ jövő működését biztosítsa, mégis az 1921. évben nagy támogatás volt. Felterjesz léseink, amelyekben a központ részére nagyobb összeg kiutalását kérelmeztük, sajnos kedvező elintézést eddig nem nyertek, remélhető azonban, hogy az újonnan megszervezett Népegészségi Intézet révén államtámogatást fogunk tudni szerezni. A vidék, amely az elmúlt évben augusztusig bőségesen ellátta a központot adományaival, az év őszétől kezdve semmit sem juttatott az 1921. évi termésből. Pedig a nyomor, a munkanélküliség még borzalmasabb méreteket öltött, mint az 1920. évben. Mily szomorú szerepe jutott a központnak, mikor éppen az idei nagy télben kellett segitségnyujtás nélkül végignéznie a nyomor kétségbeejtő terjeszkedését. Arni pénzadomány a karácsonyi ruhaakcióra befolyt, lehetővé tette mégis, hogy cipőt, ruhát, fát osszunk ki. Sajnos azonban a nyomorgóknak csak kis hányada részesülhetett segélyben. A megcsappant adakozási kedv miatt a népjóléti központ, bár fáradságot nem kiméivé mindig permanenciában volt az elmúlt évben, az 1922. évben nagy nehézségekkel fog küzdeni. Köszönetét mond az elnök minden munkatársának, akik a társadalom szent ügyét önzetlenül szolgálták. Elnöki megnyitóját e szavakkal fejezte be: Mi most elmegyünk helyünkről, visszaadjuk e nehéz társadalmi kötelességet a népjóléti tanácsnak, hogy kiválasszon és megbízzon uj egyéneket, uj erőket, kik uj vérkeringést hozva be, felfrissítik, megerősítik a népjóléti központot azokra a nehéz feladatokra, amelyeket a mai nehéz viszonyok tőle megkövetelnek. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után a központ egyes osztályának előadói ismertették az osztályok 1921. évi működését. Az anya és csecsemőgondozó osztály működéséről dr. Weisz Samu orvos tartott beszámolót. Ismertette az osztály felállításától 1921. február 15-től az év végéig tartó működését, amelyet nemcsak a közölt számadatok bizonyították. A minden elismerésre és dicséretre érdemes munkásságot, de az elért eredmény is, amely valamint az osztály ügybuzgó orvosi vezeetője úgy a mellette állott Tóth Józsefné alelnöknő és Hacker Richard, Vikus Ilona ápolónő, és az önkéntes ápolónők fáradságot nem ismerő tevékenységének köszönhető. Az anya és csecsemőgondozóban ez év folyamán 287 csecsemő állott állandó gondozás alatt, az orvosi tanácsadót 1551 esetben vették igénybe. A védőnő 2235 esetben tett látogatást a védetteknél. A központtól kapott utalványok alapján a gondozottak az orvosi segélyen, orvosszereken felül élelmiszer segélyben is részesültek. Hogy az osztály mennyire a hivatása magaslatán áll, s tőle még további vagy eredmények várhatók, legjobban mutatja az, hogy a csecsemők halálozási % száma 8 55 re csökkent, ami igen kedvező jelenség. Dr. Weisz Samu orvos szükségesnek tartotta még felemlíteni, hogy az önkéntes védőnők számát növelni kellene ; hiszen a csecsemők gondozása és életben tartása, segélyezése nemzeti feladat, mert a magyar faj erősítése valamennyiünknek feladata. Hacker Richard az osztály igazgatója, az adminisztrációs ügyeket ismertette. Az anya és csecsemőgondozó osztály jelenleg nem küzd pénzzavarral, de ha jövőjét is biztosítani kívánjuk, a társadalam segélyein felül az állam támogatására is feltétlenül szükségünk van. A gyermekgondozó és népkonya működését Ivánfy Géza a gyermekgondozó előadója ismer- - tette. Az amerikai és angol Lady Paget missiók adománya, valamint a társadalom minden rétegéből befolyt természetbeni adományok lehetővé tették, hogy a gyermek és néphonyhák 1921. január 1 tői augusztus 15-ig működjenek. Mivel augusztusban az élelmiszer készletek fogytán voltak és a konyhák fentartására szükséges pénzösszegek sem állottak a központ rendelkezésére, a gyermekkonyhát december 15-ig szüneteltetni kellett. A december hónapban a csehszlovák vöröskereszt uiján a Lady Paget missiótól kapott élelmiszer küldemény lehetővé tette, hogy a konyha újból megnyíljék, s ma is ételt oszt ki. 1921-ben élelmet kapott 400 gyermek és 70 idős keresetképtelen egyén. A népkonyha augusztus 15 után is adott a felvetteknek minden héten kenyeret. Sajnos, anyagi és élelmiszer hiány miatt a népkonyhát decemberben sem lehetett megnyitni, úgy, hogy az eddig ellátott, jórészt tehetetlen öregek, ma is segély nélkül állnak. Ha pénzbeli segélyt a központ a konyhák fentartására nem tud kapni akár az államtól, akár a társadalomtól, k.nyírien lesz működését beszüntetni. Éppen a pénzhiány az oka annak is, hogy a gyermekgondozó mindezideig nem tudta megalakítani a napközi otthont, amelyre pedig igenis égető szükség lenne. A diákmenzát Tóth József a menza pénztárosa és a népjóléti központ gondnokának beszámolóját ismertette kimerítően. A menza ma 30 diákot tart és részben a Központ, részben az adományok lehetővé tették, hogy egy nagy diákotthon alapja legyen. Sajnos a diákok elhelyezése nem volt lehetséges egy helyen, pedig a költségek szempontjából is kívánatos lenne, hogy a menza ellátottjai illetve a bennlakó diákok egy épületben nyerjenek elhelyezést. A diákmenza intézmény iránti megértés reményt ad arra, hogy a társadalom a menza fejlesztéséhez segitségot fog adni. A tüdőgondozó működéséről a Sanatórium egylet titkára: Alapi Gyula dr. számolt be. A gondozó ugyancsak szerény anyagi helyzete miatt nem tudta betölteni hivatását úgy, mint az előbbi években. A tagok számának a város kettészakadása folytán beállt csökkenése pedig az intézmény fennakadását veszélyezteti. A legutóbb megalakult „Népegészségügyi Intézet“, amely a kormánytól már anyagi támogatást is kapott s amelybe a Sanatórium is tartozik, a jövőben lehetővé teszi, hogy a Sanatóriirtn aktiv munkát fejthessen ki. A népjóléti központ segítségével az elmúlt évben is gondozottjai részére segélyt tudott adni, sajnos azonban működését a pénzhiány megbénította. A beszámolók után Joachim Kálmán, a központ pénztárosa ismertette a zárszámadást, melyet a tanácsülés helyeslőieg vett tudomásul. A Népjóléti tanács mandátuma lejárván, Nagy Jenő elnök uj tanácstagok választását javasolja. A tanács uj tagjaivá megválasztattak: Mórocz Emílián bencés házfőnök, Dr. Kamrás József, Füssy Kálmán képviselő, dr. Földessy József képviselő, özv. Liszkay Jenőné, Gaborek Károly, Tarcsi Sámuel, Elbert Ignácné, Gidró Bonifác gimn. igazgató, Fried Miksa, ifj. Koczor Gyula, Lakatos Károly közs. isk. igazgató. Az ügyvezető bizottságba jelöltettek és megválasztattak: Móiocz Emílián, dr. Kamrás József, Lakatos Károly, özv. Liszkay Jenőné, Fried Miksa, Gaborek Károly és ifj. Koczor Gyula. Mórocz Emílián bencésrendi házfőnök a Népjóléti Tanács nevében mond köszönetett mindazoknak, akik munkásságukkal annyi könynyet letöröltek, annyi éhezőnek ételt adtak s kívánja, hogy a Népjóléti Központ, amely különösen Nagy Jenő rendőrfőkapitány odaadó, türelmes, fáradságot nem ismerő munkásságának köszönheti megalapítását és eredményes munkáját, a jövőben is támogatója, segítője legyen azoknak, akik a társadalom szerető szivéhez fordulnak. A tanácsülésnek más tárgya nem lévén, berekesztetett. A Népjóléti Központ minden dicséretre érdemes vezetőségének beszámolójából örömmel állapítható meg, hogy a komáromi nehéz viszonyok mellett is eredményes munka teljesíthető. A Népjóléti Központ kitartóan dolgozott, a láthatatlan jóltevő angyal volt száz és száz nyomorgó számára, kár lenne, ha amit megkezdett, beszüntetni volna kénytelen anyagi támogatás hiánya miatt. A helybeli társadalom karöltve a vármegye közönségével kell, hogy a magyarságot mentő nemes célú intézményt minden erejével támogassa. MIM VPilT MMi beszerez pontosan 48 órán belül a megbízhatóság és kezesség garanciájával. — Vidéki megbízások postafordultával intézteinek el! 138 Tarifa: Kereskedők, gyárosok és földbirtokosok stb. részére .................................Ke. 60.— Állami hivatalnokok és magántisztviselők stb. részére.............................Ke. 40.— Munkások, cselédek stb. számára. . . Ke. 30.— „PINKERTON“ Magándetektiv-intézet Bratislava Pozsony, Jirmger-u 4. Alapittatott 1913. Tulajdonos: HAHN S. Keresk. törvsz. bej. ::: Telefon 646. Heti krónika. A kereskedők testületéi, azt olvassuk a pozsonyi Híradóban, e héten kongressusra gyűltek össze. Pártnap, országos értekezlet, konferencia, kongresszus, olyan megszokottá vált szavak lesznek, hogy hovatovább ami mögöttük lenne, tartalom, erő, tekintély, csak az „elnökség“ megnyitó beszédjeiben húzódik meg szerényen. Hogy drapériának meghívták a kormány, tudniillik a pozsonyi kormány képviselőit, s hogy azok megjelenésükkel emelték a kongresszus fényét, igen gyenge maszlag, — mert kifejezőbb epitetont nem találunk rá — azok számára, akik a sok ülésen, gyűlésen kívül már évek óta valami gyökeres gyógyitószert is szeretnének látni existenciájuk biztosítása számára. Meg lehet érteni mindenkinek, aki ismeri a jelen kereskedelmi viszonyokat, s ezt ma a legifjabb kereskedő lanonc is tudja, hogy a belső fogyasztás bármily emelkedése egy kivitelre berendezkedett államban, a kereskedelmi mérleg passzivitását javítani nem tudja. A sok sok gyűlésen, kongresszuson elsirt panaszok olyan régiek már, hogy az újabbakkal toldása sem válthatna ki nagyobb megértést, mint amilyen közönyt velük szemben mindeddig tapasztaltunk. Mert a kormánykiküldöttek vigasztaló szavai, „mi magunk is ismerjük a nehéz helyzetet“ a „teljesen méltányos panaszokat orvosolni fogjuk“ szónoki kifejezések maradnak, sőt valljuk meg őszintén, igen is elcsépelt és hitelt vesztett kifejezések mindaddig, amig a pangó kereskedelem feljavítása iránt komoly és positiv lépések meg nem indulnak. A kereskedelem a maga internacionális jellegével nem ismerhet határokat, nem dirigálhatja javak termelését, gyűjtését, szétosztását a politikai esetlegességek szerint, nem teheti függővé berendezkedése bővítését vagy csökkentését állandóan a hatalmi konstellációk ideoda tologatása szerint. A kereskedelemnek biztos talaj kell, a kereskedelem csakis teljes konszolidációban fejlődhetik. Feljavított valuták, jól ekuipirózott hadsereg, s akármilyen entente alakítása csak azok szemében alkot politikai és gazdasági erő;, akik öncélnak nézik az államot, s annak éltető elemét: a lakosságot, a gép állam örökkön mozgó, dolgozó kerekének tartják csak, amelyet további munkára az időközönkint elhangzott megértő és vigasztaló szavak olajával kennek. A sok jó törekvés úgy látszik azonban csak bölcső dal, amely mellett minden jó reform, minden, megértést követelő argumentum az érdekeitek tömegének csendes részvétlensége miatt halálra aludja magát. A városi képviselőtestületet, a régi törvényhatósági bizottság tagjait, hírlik, ki fogják nevezni. Több mint félévi haldoklásból a modern közigazgatásnak ez a torzszülöttje tehát újból életre kel. Ugyan nem tudjuk, hogy Wilson 14 pontjában felvette e a községi választásokat, feltehető azonban, ha mikor egyes, — no nem mindenik népnek, —megengedték, hogy plebiscitum alapján változtassanak hazát, vagy tartsák meg a regit, az állam minden közterheihez hozzájáruló polgároknak is illenék legalább azt a jogát elismerni, hogy a maguk választotta embereik szóljanak legközelebb eső ügyeikben. A mai rendszer, amely a
