Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-18 / 33. szám

1922 március 18.

Komáromi Lapok«

5. oiua .

Tálasz egy interpellációra.

— Dr. Micsura teljhatalmú miniszter nyilatkozata Tausik vádjaira. —

Tausik kommunista képviselő még 1921. julius 29-én interpellációt intézett a kormányhoz Szlovenszkó teljhatalmú miniszterének dr. Micsurának eljárása tárgyában.

Az interpellációban Tausik képviselő meg- i ismétli az 1921. március 31-én előterjesztett é interpellációjának tárgyát s amely szerint a 1 teljhatalmú minisztérium az 1921. április 19-én j 15000 hl. szeszeladásra adott engedélyt azzal j a feltétellet, hogy 4000 hl. fölött kizárólag a j minisztérium rendelkezhessen.

Az interpellációra a válasz egyre késett. A német sajtó többször szellőzfette az ügyet s

furcsának találta, hogy Micsura sem az iterpellációra nem válaszolt, sem pedig Tausik ellen a népgyülések alkalmával többször megismételt vádjai miatt a bűnvádi eljárást meg nem indította. Végre most március közepén dr. Benes miniszterelnök a kormány nevében megadja a választ az interpellációra, szószerint ismételve Micsurának a kormányhoz ez ügyben intézett nyilatkozatát.

A nyilatkozat a következő : Szlovenszkó teljhatalmú minisztériuma József főherceg kistapolcsányi birtokát állami kezelésbe való vétele előtt kényszerigazgatás alá helyezte s az igazgatóbizottság tagjain kívül egy rendes gazdatisztet és kasznárt is kirendelt a birtokra. Barsmegyébe, mint zsupán és kormánybiztos jöttem s mivel az aranyosmaróti megyeházát teljesen üresen s használhatatlan állapotban találtam, kieszközöltem az akkori teljhatalmú miniszternél az engedélyt arra, hogy a kényszerigazgatóság a hivatal és lakás berendezéséhez szükséges bútorokat kikölcsönözze a tapolcsányi kastélyból. A kikölcsönzött bútorokról leltárt vettem fel, amelyet mindkét részről aláírtak. Aranyosmarótról való távozásom után a zsupáni hivatal a leltárban feltüntetett tárgyakat visszaszármaztatta az uradalmi igazgatóságnak. Hasonlókép megtérítették a bolseviki betörés alkalmával elkövetett károkat.

Az interpellációban említett ezüsttárgyakat a kastély igazgatója közvetlenül a kommunisták bejövetele előtt elküldte Pozsonyba, hogy az adóhivatalban helyezzék el azokat. A bolsevikek távozásával az ezüsttárgyak visszakerültek a kastélyba. Mindez az igazgató rendelkezésére történt, anélkül, hogy a magam részéről bármiképen is közreműködtem volna.

A zsupáni hivatalok egy pár uradalmi lovat használtak és pedig a minisztériumnak elöleges és teljes jóváhagyása alapján, mivel Bars megyének nincsenek utjai s a vicinálisok az összeomlás után vagy egyáltalán nem közlekedtek, vagy pedig nagyon rendetlenül. Emiatt vett a lévai főszolgabíró is hat hétre az uradalmi lovakat igénybe. Az én rendelkezésemre senki más nem vitt el Kistapolcsányból lovakat. — A fának és a csernek korrupt eladásáról szóló vádat visszautasítom azzal a fölvilágositással, hogy az uradalom és Pettó között esztendők óta szerződéses viszony van s az állami igazgatóság mindeddig eleget tesz a szerződésből folyó kötelezettségeinek, jóllehet ez az állam részére a mai konjunktúra mellett kedvezőtlen.

A tapolcsányi pince borai fölött személyesen nem rendelkeztem, mert nem is voltam

Aranyosmaróton, mivel a hadosztályparancsnoksághoz voltam beosztva és Így nem lehetek felelős az azon vidéken okozott károkért, amelyeken a háború dúlt s amelyeken ellenséges katonaság szállott meg.

A vadat az uradalmi erdőigazgatóság lövette s ugyancsak az értékesítette annak húsát is; kifejezetten az én kérésemre az aranyosmaróti állami tisztviselők étkezdéje részére egy őzet lőttek. Az uradalom látta el Aranyosmarótot élelmiszerekkel s igy az én háztartásomat is tejjel s egyéb termékekkel, amelyeket azonban Szuchány János és TIacha Ferenc útján rendesen kifizettem. A nyugtázott számlák rendelkezésre állanak. Az uradalom révén semmivel sem gazdagodtam, sem pedig az államot nem károsítottam meg semmivel.“

Meg kell állapítani, hogy a miniszter az interpelláció II. részére, mely a szeszügyről és a pártkassza gazdagításáról szól, nem válaszol.

Útlevél uisumoí

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. minden oasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába, eljárási díj, olsum és ajánlott posfa- 74 dijjal együtt:

maggarországba ésüémetországba 70 Ke Romániába kőzuetieniil 110 „

„ maggarországon át 160 „

3ugoszIsuiata „ ~ „ 180 „

Gm: Lsásziő Zsigmond

Bratislaua (Pozsony) Széplak-u- 12. sz.

Mikor a [emel a ai síi cikkből is töröl

(Szegény elbocsátott tisztviselők.)

A Beregszászon megjelenő Beregi Hírlap egyik legutóbbi számában vezető helyen foglalkozik az elbocsátott tisztviselők • ügyével „A pénzügyminiszter felelt Szent-Iványnak“ címmel. Hogy a szerencsétlen elbocsátott tisztviselők szomorú sorsát egész valójában megismerje a közönség, a cikk írója arra kéri cikke elején a beregszászi cenzort, hogy ebből a cikkből ne töröljön semmit. De jaj, a beregszászi cenzor nem könyörült a neki szóló esdeklő szavaknak

— a többi közt — nyolcvanezer forintot hagyott egy kollégium alapítására Varasdon.

De szóljunk a fiáról: Ádámról. Ne higyjük, hogy nem tudott magyarul. Sajátkezűén irt pompás magyar levelei rejtőznek a .családi levéltárakban. Rokonaival sohasem levelezett másképpen, mint magyarul. Zalamegye gyűlésein mint főispán ugyanezt a nyelvet használta. Nem volt soha osztrák s nem is lett azzá! Leveleiben világosan megírja, hogy nagynevű édesapjának dicsőséges példáját kívánja követni s harcol szegény hazájáért és királyáért! S amit irt, azt meg is tette. A harc mezején halt hősi halált.

íróink nagy bünül rójják föl neki, hogy nem ősei, hanem édesanyja mellé kivánta magát temettetni, a bécsi Lobi féle kápolnába. De hát bün-e ez? Hiszen Zrínyi Ádám másfél éves volt, mikor atyja meghalt, őt tehát alig ismerte. Édesanyja volt a mindene, aki még a szellőtől is óvta őt. Csáktornyán nem akarta magát eitemettetni, mert Zrínyi Péter kivégzése után a várba császári őrséget vetettek s az őrség és a tisztjei ott kedvükre fosztogattak és raboltak. Még Zrinyi rtdám helyiségeit is feltörték s végre is Zrinyi Ádám otthagyta Csáktornyát s többé nem menl oda. A Zrínyiek sírját őrző pálosok meg folyton pörrel támadták őt. Bár igy állott a dolog, ő nagyobb összeget hagyott a pálosoknak, hogy édesatyjáért és őseiért miséket mondjanak.

Ha mindezt észbe vesszük, ha ismerjük azokat a gazságokat és hallatlan kegyetlenségeket, amiket a Csáktornyái császári katonák miveitek: akkor természetesnek fogjuk tartani, hogy Zrinyi Ádám ott kívánt pihenni, ahol édesanyja és egyik nővére aludták örök álmukat. A Zrínyiek különben Bécsben nem voltak idegenek, hiszen Zrinyi Miklósnak palotája volt s ezt a fia, Ádám, teljesen helyrehozatta.

Tudott dolog, hogy Lipót császár udvarában a Zrinyi név vörös posztó volt! Nem csoda hát, ha a szegény Ádám urfit is gyanús szemmel nézték. Minden jel arra mutat, hogy az ő iskoláztatása ugyanolyan volt, mint II. Rákóczi Ferencé Mikor édesanyja meghalt, a császári Polling Özséb Ferenc grófot nevezte ki Ádám urfi teljéshatalmu gyámjává és kurátorává. Zrinyi Ádám akkor Prágában tanult. Mikor jogi tanulmányainak befejezésére a lőweni hires egyetemre kívánkozott, Prágából csak császári engedéllyel távozhatott.

Pötting grófot hamarosan megütvén a guta, Zrinyi Ádám közel való -atyafiát: Batthyány Ádámot kivánla gyámjának és kurátorának. S kívánsága teljesült.

Hogy Zrinyi Ádám már ifjú korában hazáját szerető magyar ifjú volt, nem nehéz megbizonyitanunk. Nézzük csak legbizalmasabb környezetét. Batthyány Ádám a kurátora, nemes Kozma István a prókátora, Vigy János az ügyvivője, Récsy János a jószágigazgatója, Balogh Gáspár (hires vitéz!) a legkedvesebb kapitánya, Táncos János, Vargha Pál, Kiss János és Kovács János a fővitézei. Ezek tán csak nem voltak osztrákok?

Zrinyi Ádám már tanuló korában magyarul levelezett. Gondolhatjuk, hogy a magyar nyelvet nem Prágában, hanem a szülői háznál sajátította el. Még csak tizenhét éves volt, mikor Erdélyt bejárta s Apaffy fejedelemnek több napon át vendege volt. A nagy Zrinyi Miklós fiát látták benne s mindenütt ünnepelték. Maga Zrinyi Ádám ez alkalommal nagy lelkesedéssel irt Apaffyról és udvaráról. Tizenhárom évvel későbben másodszor is megfordult Erdélyben. Ekkor Teleki Mihályt — akit már régebben ismert — nem látogatván meg, megírta, hogy majd később teszi nála tiszteletét. Teleki örömmel vette a hirt, hogy „az ő örökemlékezetü és a tiszteletre legméltóbb Zrinyi Miklós fia“ meglátogatja őt. Én — Írja Teleki — a dicsőséges Zrinyi Miklósnak hivséges szolgája voltam.

Zrinyi Ádám javait — amíg koskoru volt — boldog-boldogtalan nyirbálta és károsította. Az 1680. évben tehát arra kérte a királyt, hogy nagykorusittassa őt. Ez meg is történt. Zrinyi ekkor alig tizonnyolc éves volt. De már égett a harcvágytól s muraközi vitézeivel bizony nem egyszer próbált szerencsét. Tudott dolog, hogy a Zrínyiek Légrádnak és Muraköznek örökös

Reggelizés előtt fél pohár

Schmidthauer-féle Használ ^ta va lódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek.

biz—I

természetes keserűsóban Európa legtöményebb gyógyforrása. (M. k. földtani intézet 133/1921. sz. szakvélemény.e.)---------------------/--------