Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-14 / 31. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok 1922. március 14. egyenes arcból tisztán olvashat mindenki, akinek józanul látó szeme s alantas szenvedélyektől el nem torzult, becsületes és igazságra törekvő lelke van. A Szlovenszkón élő magyarság becsületesen levonta helyzete konzekvenciáit s bár kérdezetlenül, de békésen, ellentállás nélkül elhelyezkedett az uj állam kereteiben. Nem konspirál, nem sző ábrándokat (ezt sorra bebizonyítják a fölmentéssel vagy vizsgálat megszüntetéssel befejeződő irredentapörök), hanem dolgozik, hogy életben maradhasson, hogy életgyökerei el ne szenvedjenek ebben a számára rögössé vált talajban, amelyhez elvégre neki ősi jussa van. A magyarság — ez tekintélyes politikusok megállepitása is — reálisan aklimatizálódott az uj viszonyokhoz, hogy pedig lelkében is nem tudott hozzájuk hasonulni, az nem rajta múlott. Nem is kisérelték meg, nem közeledtek hozzá úgy, mintha meg akarnák nyerni, hanem elidegenítették és büntették a revans eszmétől áthatott nemzetiségi politika túlzásaival. Ezért van az, hogy a magyar lakosság nem olvadhat lelkében össze a szlovákokkal és a csehekkel, még Masaryk elnök ünneplésében sem, akit pedig kivétel nélkül mindnyájan tisztelünk s helyzetünk jobbrafordulását épen aző igazán fenkölt államférfiul programjának realizálódásától várjuk. Egészen bizonyos, hogy érzünk \ annyi becsülést Európa e kiváló államférfiával ! szemben, mint a „Slovensky Vychod“ cikkírója, de hogy ez a tiszteletteljes érzés benső ragasz- j kodássá váljék, ahhoz legalább is arra lenne szükség, hogy a Masaryk elnök eszmei koncep- j ciója érvényesüljön a köztársaság nemzetiségi j politikájában. Akkor őszintén és egész szívvel j ott leszünk az ünneplők között, gyönyörű, i önzetlen frontban s a mi sorainkat még csak ; tolakodó konjukturisták sem fogják elékteleniteni. t Ez az egyarcu magyarság válasza a sokarcú ‘ »Slovensky Vychodnak“, amely például e cikk j Írása közben teljesen megfeledkezett a demok- i rata arculatáról. Mert ez az ünneplő és ünne- ! peltető fölfogás teljesen távol áll a republikánus demokráciától, sőt nagyon közel van a bizantinizmushoz. Mi nem szeretünk a régi világgal való összehasonlításokkal példálózni, mert azt anachronizmusnak tartjuk, de ez egyszer megkérdezzük: tud-e róla a „Slovensky Vychod“, hogy valaha egy szlovák embert, amiért Ferenc Józsefet nem akarta ünnepelni, a magyar sajtó illojálisnak, perfidnek nevezett volna s azt a konzekvenciát vonta volna le, hogy a szlovákoknak a magyar állam nem egzisztál? Érzi a „Slovensky Vychod“, micsoda hazug utcába tévedt? Sem a demokrata köztársaságnak, sem Masaryk tekintélyének nem volt szüksége erre az igaztalan kirohanásra, de jól fog jönni azoknak, akik a magyarságra még a lélekzetvételéből is újabb bűnöket szeretnének ráolvasni, Gratulálunk a „Slovensky Vychod“ kon szolidációs politikájának újabb etappe-jához. Ez az az ut, amellyel a magyarságot és szlovákságot mesterségesen el lehet távolítani egymástól. A ohm MytáH ügye. — (A beperelt vevők nyerték meg a pert.) — Közismert dolog, hogy a háború alatt Komárom közelében, Csallóközben három hadifogoly tábor volt, a nagymegyeri, a dunaszerdahelyi és a somorjai. Amikor vége lett a háborúnak, s a rend, fegyelem fölbomlott, ezekből a fogolytáborokból, ép úgy, mint az összesből, az őrzésre rendeltek eltávoztak, s az őrizetlen hadifoglyok minden diplomácia tárgyalás megvárása nélkül szépen hazaindultak, s meg is érkeztek otthonukba, ellentétben a mi oroszországi véreinkkel, akik közül még mindig ezer számra sínylődnek az orosz pokolban. Az üresen és önzetlenül maradt fogolytáborok barakjait, palánkjait, berendezéseit, hogy a széthordástól megmentse a magyar kormány, nyilvános árverésen elárverezte azokat. így történt a nagymegyeri fogolytáborral is. Székében hosszában ismeretes az a kellemetlen helyzet, amelybe a csiliznyáradi, szapi, nagymegyeri, lakszakáilasi, szilasi és több község gazdái kerültek azáltal, hogy a magyar kormány által elrendelt nyilvános árverésen még 1919.-ben a csehszlovák hadsereg megérkezte előtt 4—5 nappal megvették a nagymegyeri fogolytábor barakjait és nyomban készpénzben ki is fizették. Külön e célból oda vezényelt hadnagy ur Túrnia József az ő katonáival hónapokon keresztül mást sem csinált, mint egyik községből a másikba, egyik udvarból a másikba ment, kutatott, szimatolt, szorzott, osztott és a vége az volt, hogy tiz tizenötszörös újbóli árakat szabott ki azokra, akik megvették a fogolytábor barakjait. Végre is a gazdák megunták a sok zaklatást és a kisgazda és kisiparos párt komáromi központjához fordultak panaszul és védelemért, amely párt, mint mindig, ez alkalommal is a magyarság jogos védelmére sietett, s Mohácsy János párt elnök azonnal intézkedett, hogy senki ne fizessen és bárki ellen valami eljárás tétetnék folyamatba, azonnal forduljon jogsegélyért a párthoz. Élénk tevékenységet fejtett ki az elkeseredett gazdák körében Lukovics Ferencz pártigazgató is, aki szintén hasonló értelemben buzdította a gazdákat. A beígért védelemben bízva a gazdák tultették magukat a további zaklatáson és az okvetetlenkedő hadnagy urat fölhívták, hogy ha igaza van, pereljen. Meg is indult a perek áradata még 1920. őszén és ezrek iráat indított pert a csehszlovák kincstár. A komáromi járásbíróság elmarasztalta a gazdákat. Azonban az Ítélet ellen dr. Mohácsy János felebbezéssél élt és a komáromi törvényszék megváltoztatta a járásbiróság ítéletét és a csehszlovák kincstárt egészen elutasította kereseté vei. Indokolásé az Ítéletnek a következő : A törvényszék az első bírósági Ítélet megváltoztatásával felperest keresetével az összes alperesekkel szemben elutasította, mert úgy találta, hogy a Nagymegyeren és környéke felett még imperir gyakorló kormány belügyminiszterének illetékes kormánybiztos utján közölt rendeiete alapján elrendelt, tehát hatósági intézkedés folytán megtartott nyilvános árverésen készpénz fizetés mellett vásárló alperesek jóhiszemű vevők voltak, az általuk ily módon megvett ingók vételárának, vagy értékének megfizetésére, tehát akkor sem volnának kötelezhetők, ha az árverést elrendelő kormány vagy közegének rendeletéi, vagy intézkedései a helyzet és viszonyok átalakulásával később az imperiumot átvevő hatalom által érvényteleneknek nyilváníttatnak. Ezt az ítéletet helybehagyta a pozsonyi Ítélőtábla. Elismerés illeti a komáromi törvényszék és a pozsonyi ítélőtábla biráit, akik csak pártatlanságuknak és elfogulatlanságuknak adták fényes bizonyságát. Ez az .elismerés nem azért illeti meg őket, hogy a másodszori fizetés alól mentesítették a gazdákat, hisz ez csak mellékes dolog, hanem azért, mert ezzel az ítélettel a nép széles rétegeiben megerősítette az igazságba vetett hitet és a bíróság pártatlanságában való erős tudatot. Ezzel azonban a dolognak nincsen vége. Ez Ítélet alapján jogosan visszakövetelhetik a gazdák azokat az összegeket, amelyeket, hogy a folytonos zaklatástól megszabaduljanak, még 1920-ban lefizettek. Szóval lesz a dolognak folytatása is. SS Csak egyszer prób .Ija meg a szappant és krémet s azontúl | mindig használja Mindenütt kaphatói Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor-utca 30. Cgyet-mást a kamarazenéről. Most, hogy az európai hirü „Magyar vonósnégyes“ városunkba érkezik és kamarazene estélyt ad, nem lesz tán érdektelen, ha néhány szóval vázoljak, mi is tulajdonképen a kamarazene ? Az 1600 körüli években kamarazenén — a templomi és színházi zenével ellentétben — oly zenét értettek, melyet kisebb, szükebb kürü társaság körében műveltek. A színházi és templomi zenében majdnem egész hanggal magasabban hangolt hangszereket használtak, mint a kamarazenében. (Hogy a hangerősség nagyobb legyen és betöltse a templomot vagy színháztermet). Alapul természetesen itt is az egy vonásos „a“ vétetett s a mélyebb rezgósü „a“ volt a kamarahang, mely egy másodperc alatt 440 rezgést, végzett. A kamarazene stílusát Corelli Arcangelo olasz hegedűművész alapította meg formális, finom konstrukciójú, főleg magánhegedűre irt kamaraszonátáival. Innen erednek a mai szonátaforma gyökerei s manapság kamarazenén a szonátaformában irt duetteket, triókat, quartetteket és quintetteket etc. értjük. Minthogy a kamarazene intim és finomultabb izlésii hallgatóságnak van szánva, a kamarazeneművek iuterpretálásánál nagy súly helyezendő az egyes szólamok melódiáinak ötletes kidolgozására, továbbá ritmikai és dinamikai effektusokra. Mindez azonban nehéz feladatokat ró az előadókra. Mert az előadóművészeknek mindazt, amit a kamarazeneművek az orkesztrális müvekkel szemben, hangszinhatásokban és egyéb zenekari effektusokban nélkülöznek, finomsággal és precizitással kell pótolni. A Waldbauer—Kerpely kamara^eneegyüttes szombati hangversenyén a quarte’t irodalom legszebb opuszai kerülnek bemutatásra. Mozart bájos d moll négyese, Beethoven mély érzésű hatalmas Es dur qaartettje a tiszta kamarazenesdlus klaszikus példái. Csajkovszkinak, az orosz Beethovennek vonósnégyese már eltér a fentebb említett stílustól; ő már szláv faji zenét produkál. Nála már a zenekar polifoniája, a sok színben ragyogó orkesztrális hatások a kifejezés eszközei. Cs^jkovszki azonban nem a vonósnégyesben alkotta a legszebbeket, mert az ő Ízlésvilágának igazi tolmácsolója a nagy zenekar volt. Moderato. Szabad orvosválasztás. Válasz Hacker Richard műnk. pénztári igazgató úrnak! Végre egy heti töprengés után megjelent az első ellenválasz a Szabadorvosválasztás nemes ügyében. Nagyon örülök, hogy végre megjelent tisztelt Igazgató úr a cikkével. Ugyanis megfelelek Önnek, cikke minden egyes pontjára, ha röviden is. Az igazság nem szereti a szószaporitást ! Ne nagyon csodálkozzék, hogy én egyszerre olyan szociálisan és humánusán kezdek gondolkozni, mert csodálkoznom csak nekem lehel azon, hogy miért állítja be a munkásságot mint szimulánst, dolgozni nem akarót, táppénzre pályázót, munkáspénztár tönkretevőt ? Hát látja kérem én ezen csodálkozom! Az én szociális gondolkozásomat kérdezze meg a külvárosban lakó munkások és munkásnők százaitól, akik közül igen sokat volt szerencsém kezelni sokszor minden ellenszolgáltatás nélkül. És szívesen tettem és teszem ma is, ha egy szegény embér bevetődik a rendelőmbe. Önnek is Igazgató Ur helyesebb volna nem a Pénztár érdekeit elsősorban szem előtt tartani, hanem a betegek érdekeit, akik Önt fizetik, akiknek a filléreiből van összetéve az Ön nagy fizetése is. Ne féltse Ön a Pénztár fundamentumait, mert amely népjóléti intézmény kimutatott feleslegekkel dolgozik, az rosszul dolgozik. A mai nyomorúságos életviszonyok mellett nincs az a pénz, amelyet népjóléti célra el ne lehetne költeni. Ne sajnálja tehát a gyógyszereket. Igenis azt vallom, hogy a betegpénztári teg éppen olyan jogokat kell, hogy élvezzen, mint más privát ember, vagy mint Ön. Ha Önnek szabad volt a legutóbbi betegsége alkalmából minden nehézkes előirt utánjárás nélkül
