Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-09 / 29. szám

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI 3L AP. Üegjfvenharmaüiik évfolyam. as 29. szám. Csütörtöki 1922. március 9, Előfizetési ár ceh-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sféis évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér. Távol áll tőlünk, hogy vitába elegyedjünk a köztársaság érdemes elnökével, kinek tiszteletreméltó személye felette áll minden pártnak és pártérdeknek s bölcsességének időnkénti megnyilatkozása csuk arról győz meg bennünket, hogy atyai érzülettel viseltetik az állam népeinek sorsa iránt. De lehetetlen kitárni az elől, hogy amikor a kisebbségekről s igy a magyar­ságról is szó esik, újra meg újra rá ne kell­jen mutatnunk azokra az »eredményekre«, amelyek az állam bölcs elnökének elvei és nyilatkozatai nyomán fakadnak s ame­lyeknek el kellene némitani mindazokat a panaszokat, melyek a kisebbségek kö­zött napról-napra hangosabbak lesznek. Azonban éppen az ellenkezője történik. A kisebbségeket a békeszerződések védik, az igaz, de ez a védelem eddig csak pa­piroson van meg, a valóságban még nem érvényesült, mert még a közvetlenül a nemzeti kisebbségek ügyeinek intézésére alkotott u. n. védőszövetség sem jutott odáig, hogy feladatát csak részben is tel­jesíthette volna. Egyik konferenciát a má sik után halasztják el, anélkül, hogy a kisebbségek baján segítenének. Idebenn, a köztársaság területén pe­dig eddig csak olyan intézkedések történ­tek, melyek a kisebbségek hátrányára, irányultak. A sok panaszra az a válasz, hogy a régi Magyarország idejében el voltak nyomva szlovák test­véreink és a magyarok előjogokat élvez­tek. Ha ez igaz is lelt volna, melyet kü­lönben megcáfol az az egyetlen tény, hogy a szlovákoknak a magyarokkal való ezeréves együttélése alatt a szlovák nem­zet úgy nyelvében, mint kultúrájában, dacára az »elnemzetlenités« vádjának, mindvégig megmaradt, — még akkor sem tehet erre hivatkozni, mert hiszen a cseh­szlovák köztársaság kisebbségeinek védel­mére nemzetközi szerződéseket kötöttek. Ha ez igy van, akkor a múltak például való felhozása nem indokolt és ha ezt mégis felhozzák, abból arra lehet következtet­nünk, hogy a köztársaság politikájában a reváns eszméje uralkodik, ami pedig nem a konszolidáció útja. És ez a politika a legfelsőbb helyről megnyilatkozott felfogással teljesen ellen­kezik s akkor ez a politika csak azoknak a politikája, kik a mai kormányt képvi­selik. Csak a minap jelentette ki a po­zsonyi zsupán a megyegyülésen, hogy kár mindig az elnök szavára hivatkozni, mert azoknak csak az az értelme, hogy a ki­sebbségek legyenek lojálisak a köztársa-ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAEAHYáY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u- 28.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m;a a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kttlden' őt Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik Hint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatén. Sággal szemben. Helyes. A lojalitás ré­szünkről meg van, de ezzel szemben mi is joggal megkívánhatjuk, hogy az a kor­mány, melynek nemzetközi szerződések bízták a kisebbségeket gondjaira, respek­tálja ezeket a szerződéseket és biztosítsa mindama jogokat, melyeket e szerződések kifejezetten magukban foglalnak. Mivel ezt mi nem tapasztaljuk, meg kell ragadnunk az alkalmat mindenkor, hogy leszögezzük az elnök felfogását e kérdésekben és felhívjuk arra figyelmét azoknak, kik a kormányzást gyakorolják. És ezt mindaddig kénytelenek vagyunk megtenni, amig az egyenlő jog minden­kinek és semmiféle előjog elve az egész vonalon érezhetően és láthatóan nem ér­vényesül. = A szlovenszkói községi választások. Azon hírek kapcsán, hogy Szlovensz’cón a köz ségi választások kiírásának kövefelése ismét előtérbe került, a „Tribuna“ hosszabb cikkben foglalkozik a szlovenszkói községTválasztások kérdésével s óva int attól, hogy a szlovenszkói községi választásokat a jelenlegi viszonyok kö­zött elrendeljék. Félti ugyanis a községi válasz­tásoktól a közigazgatási reform keresztülvitelét s Szlovenszkó viszonylagos nyugalmát. Rámu­tat többek között arra, hogy a reformok össze­függő kérdések egy része mindez ideig nem nyert tisztázást, igy többek között a polgármes­teri állás betöltésének módja. Az idevonatkozó rendelkezések ugyanis ellentétesek. Az egyik szerint a polgármestert a kormány nevezi ki a másik, igy a választási törvény, a polgármesteri széknek választás utján való betöltéséről szól. Maguk a pártok sem foglaltak még végleges állást e kérdésben. A szocialisták úgy látszik a szabad választás hívei. A legfőbb okot az aggodalomra azonban az szolgáltatja, hogy a községi választások gyengítenék a városi szlo­vák elem befolyását s megerősítenék a szélső­séges jobb és baloldali elemeket, a magyar keresztény szocialistákat, a néppártiakat s a kommunistákat s hogy igy a csehszlovák érde­keknek a nemzeti kisebbségekkel szemben való megfelelő képviselete veszélyeztetve lenne. A „Tribuna“ őszinte szavai világosan megmond­ják, hogy miért tolják már évek óta a községi választásokat, a dobokratikus önkormányzatnak ezen legprimitívebb előfeltételét. (ESŐ.) = Nehéz probléma. A csehszlovák had­sereg legnehezebb problémája jelenleg a dísz­ruha s a tisztikard kérdése. A „Lidové Liety“ szerint a nemzetvédelmi minisztériumnak mind­­ezideig nem sikerült a döntés a fölött, vájjon kötelező legyen-e a diszruha s azt a kincstár szerezze be, vagy pedig a tisztek maguk. Ha­sonlóképen nem oldotta még meg a nemzet­­védelmi minisztérium a tisztikard rendszeresíté­sének nehéz kérdését. (ESŐ) = Klofác s a cseh szocialista párt. A cseh nacionalista és polgári lapok egyaránt foglalkoznak azokkal az ellentétekkel, amelyek a cseh szocialista pártban Klofác szenátor s a párt tagjainak egy része, különösen pedig dr. Franko között felmerültek s amelyek következ­tében dr. Klofác lemondott a párt végrehajtó­­bizottságában viselt elnöki tisztségéről. A cseh szocialisíapártban a krízis már hosszabb ideje tart. Klofác lemondásával a krízis tetőpontját érte el. A programm hiányossága, a nemzeti jelleget hangoztató régi gárda s a háború utáni kommunista orientációjú elemek közötti viszá­lyok, a vezetők személyes kérdése és irigysége régen megbontotta a párt egységét s a leghe­vesebb személyi konfliktusokat eredményezte. Mindezekhez járult a tanítók s a közalkalma­zottak zúgolódása, akik tudvalevőleg jelentékeny részét képezik a pártnak, a fizetéscsökkenés miaft s akik az utóbbi időben a leghevesebb támadásokat intézték Klofác személye ellen. Nagyon természetes tehát, hogy Klofác ezek után távozni volt kénytelen. == Mennyibe kerül a polgárok felett gya­korolt állami felügyelet. Az igazságügyminiszter legutóbb közzétette azokat a költségeket, melyekbe egy fegyenc az államba kerül. Ehhez a közléshez a „Rude Právo“ a következő meg­jegyzéseket fűzzi: Az igazságügyminiszterium ezen közlését ki kellene egészítenie azzal, hogy mennyibe kerül a szabadlábon levő polgárok felügyelete s hogy mennyi esik azon kiadások­ból, amelyeket a kormány a miiitarizmusra, a rendőrségre, csendőrségre, a besúgókra s a cenzorokra fordít egy-egy szabad lábon lévő polgárra. Mindenesetre nagyobb összeget tesz ki, mint a betörők és gonosztevők feletti fel­ügyelet. Jellemző, hogy a különben igen agilis takarékossági bizottságnak nem terjedt ki eddig e hírre a figyelme. (ESŐ.) — Még sem olyan nagy a Népszövetség bizalma A lapok megemlékeztek azon memo­randumról, melyek Ruszinszkó sérelmeit a Népszövetség elé vitték s leszögeztük, hogy a Népszövetség a csehszlovák köztársaság kor­mánya iránt kifejezett bizalma tulajdonképen egy parancsot takar, mely nem más, mint az elodázott autonómia ügyének alapos s nemzet­közi erőből fakadó megsürgetése. E vélemény kétségtelen volt mindenki számára, ki olvasni tud s csak a kormánypárti sajtó volt az, mely diadallal hirdette szét a világnak, hogy a ru­­szinszkói állapotokkal minő kitüntető módon meg van elégedve a Népszövetség. A sajtó azonban már pedzi a dolgot s egy része már átérzi a Népszövetség határozatából kiáradó maliciát. A „Tribuna“ például többek között azt irja, hogy több ízben rámutatott a kormánykörök ruszinellenes, centralisztikus politikájára, de minden figyelmeztetés hiába­valónak bizonyuk. Most aztán ez az eredmény. Meg van győződve arról, hogy miután a ruszinszkói kérdésben másrészről is panasszal fordultak a Népszövetséghez, ez nem az utolsó ilyen hangú jelentése a Népszövetségnek. Az agrárius „Vecer“ azt kérdi, hogy minek fizet a csehszlovák köztársaság a Népszövetségnek, ha ilyen határozatokat kelt megérnie. A kormány­hoz néha eléggé közelálló „Prager Tagblatt“ vezércikke a Népszövetségi Tanácsnak a ru­szinszkói kérdésben hozott határozatát tárgyalja és a következőket mondja: A jelentések árada­tában, amellyel bennünket a Nyugat az elmúlt héten elárasztott, hogy a Londonban és Páris­­ban lejátszódó események feletti tájékozatlan­ságot a legteljesebbé legye, egy művészin csalfa beállítás folytán elmerült egy üzenet, amelynek jelentősége fordított arányban áll azon hallga­tással, amelybe politikai okokból burkolták. Azon hizelgő felírással, hogy a Népszövetség­nek bizalma van Csehszlovákiához, tették közzé az európai legmagasabb fórum azon figyelmez-

Next

/
Thumbnails
Contents