Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-18 / 21. szám

21. szám Negyvenharmadik évfolyam. Szombat» 1922. február 18, KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár cnefe-ezíovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sfésa évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. j Egyes szám árai 80 fillér. ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nador-u 20 hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m < a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendő« Kéziratokat nem adunk vissza Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. a nemzetyédelmi miniszterhez a Malackán lé­tesítendő tüzérségi Jőtér ügyében, amelyben rámutatott arra, hogy mennyire ellenkezik a nemzetvédelmi minisztérium ezen terve a cseh* szlovák köztársaság sokat hangoztatott béke* szeretetével, az 1919. évi védtörvénnye), s hogy gazdaságilag milyen kárral jár azon vidék la­kosságára a lőtérhez szükséges 5965 kát. hold jó termőföld Kisajátítása. A nemzetvédelmi miniszter ezen interpellációra a következő vá­laszt adta: A katonai igazgatás csakugyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy Malackánál egy kísérleti tüzérségi lő>eret létesítsen és P'-dig Malackánál azért, hogy minél kisebb le­gyen a gazda>agi kár. Már pedig az egész köztársaságban Malacka a legalkalmasabb te­rület, mivel sík és kevésbé lakott. A iöterhez egy kb. 200 m. szélességű és 30 km. hosszú területsáv szükséges, amelyet az erdőségekből fognak kisajátítani oly képen, hogy a megma­radt erdőrészek gazdasági megművelése nem f g nagyobb nehézséget okozni az erdőtulaj­donosoknak. A befektetett tőke a kisajátított erdők állami kezelése folytán megfelelően ka* matozni log s hogy a minisztérium bár óikor kész a szükséges és kívánt információt meg­adni azokban az ügyekben, amelyek a parla­menti tárgyalás tárgyát képezik. = Millerand Magyarországról Millerand a francia köztársasági elnök Praznovszky Iván dr. magyar követ fogadá*a alkalmával, a követ­kezőket mondotta : A közöttünk már is fönnálló jóviszony szükségképpen javára válik nemzeteink­nek s ezzel az Ön küldetésének eredménye is biztosabb, fáradozása pedig gyümölcsözőbb lesz. Követ ur hivatkozott arra, hogy a két nemzet között sohasem szűntek meg a szellemi kap­csolatok, a mely a jó egyetértést csak előmozdíthat­ják. A háborút követő kikerülhetetlen fö fordu­lásnak egyik nem jelentéktelen következménye, hogy Magyarország urává lett saját sorsának. A szabad és független Magyarország a jövőben kikerülheti azokat az idegen befolyásokat a melyek kísérletet tesznek, hogy eltérítsék a béke eszméjétől. Ehhez az eszméhez — ebben nem kételkedem — Magyarország őszintén ragasz­kodik. — Földrajzi fekvésénél, termékeny ta­lajánál és népe szorgalmánál fogva Magyaror­szág hivatott arra, hogy Közép-Európa gazda­sági helyreállításában fontos szerepet játszik. A francia kormány nem kételkedik benne, hogy a magyar kormány, a mely már bizonyságait adta bölcseségének megvan győződve arról, hogy a közép-európai államok között a gaz­dasági kapcsolat helyrehozásának szükséges feltétele, hogy a szerződést, amelyet Magyaror­szág képviselői aláírásaikkal elláttak, minden hátsó gondolat nélkül teljesítsék. Azok a szavak, a melyeket Ön, Követ ur, éppen most használt, arról tanúskodna^ hogy e békepolitika érdekében Önök is közre akarnak mű­ködd Ebben a munkában, a gazdasági rend hely­reállításában, a pacifikációnakés a szerződések végrehajtásának munkájában Önök számithat­­hatnak mind a francia kormánynak, mind a francia köztársaság elnökének személyes támo­gatására. = A magyarok Prágába vonulása. A „Slovák“ február 14 iki számában írja: A politikai álláspont, mérkőzése az, mely két nagy államférfiu között a génuai konferencia kérdésében ország-világ előtt immár napok óta folyik s melynek hősei Lloyd George és Poincaré. Látszólag a génuai konterencia határnapja fölött folyik a párviadal és egyelőre alig számítható ki, hogy melyik marad a porondon. A j francia miniszterelnök elakarja halasztani a konferenciát, mert szerinte szükséges, hogy eiőértekezletek állapítsák meg azt a programot, melyet a világ nemzetei le- , akarnak tárgyalni, ami francia szempont- ! ból nem jelent mást, mint azt, hogy a konferencián tárgyalandó kérdések már előzetesen is Poincaré szája ize szerint legyenek előkészítve. A francia miniszter- * elnök igazi szándéka nem más, mint az, hogy a génuai konferencia résztvevői már i eleve annyira megkötőben kerüljenek j össze, hogy a zöld asztalnál szabadon i egyik sem mozoghasson. Hogy ez a szándék a legnagyobb ellentétben áll az angol miniszterelnök elveivel, azt bizonyítja az is, hogy Lloyd George semmiképen sem enged a kitűzött j terminusból. Elölte az a terv lebeg, hogy összehozza Európa összes népeit Genuában, . hogy ott, mint egyenlőrangu ellenfelek, j szabadon segítsenek egymáson. Ezért nem fogadhatja el azt az ajánlatot, hogy az előzetes angol-francia szakértői értekezle­ten az öt nagy hatalom szakértőin kívül még a kisantant képviselői is bevonassanak a tanácskozásba. Mert ez nem volna más, mint újabb kísérlet a győztesek csopor­tosítására a legyőzőitekkel szemben, amit az angol államférfiu meg akar hiúsítani. Ki fog győzni, — az még kérdéses. Annyi bizonyos, hogy a liberális angol felfogás sokkal közelebb áll a meghívott nemzetek leikéhez és sokkal jobban szol- • gálja a béke állandósítására való komoly j törekvést, inig ha Poincaré álláspontja győzne, Európa gazdasági konszolidációja továbbra is megoldhatatlan kérdés maradna. ! A francia miniszterelnök szokatlan kímé­letlenséggel szegzi fegyverét e kérdésben j szövetségese ellen s bizonyos, hogy nagy erőfeszítésbe kerül, ha az angol álláspont jut érvényre. A génuai konferenciára meghívták a semleges államokat is, akikre bátran le­het hivatkozni a szakértők értekezlete résztvevőinek megállapítása dolgában s ha Franciaország odaszegzi Angolország­nak utolsó fegyverét is, hogy ő akkor inkább nem vesz részt Genuában, — az­zal csak maga magát szigeteli el, ami pe­dig inkább vereség, mint győzelem. De megtörténhetik akkor az is, hogy a kon­­ferencán Franciaország hű szövetségese, a kisantant sem jelenik meg, ami pedig a konferenciára nézve jelentene komoly veszedelmet. Lloyd Georgenak tehát minden állam­­férfiúi bölcsességét, de egyben erejét is össze kell szednie, hogy a tervbe veit génuai konferencia azt a célt szolgálja, melyre egybehívták. Tiszta és egészséges légkört kell teremtenie a nemzetek e ta­nácskozásának, hogy kellő megértés a megfontolással páro^ultan Európát meg­mentse attól a gazdasági katasztrófától, mely felé már-már feltartózhatlanul halad s amely nem fogja megkímélni sem a legyőzöttet, sem a győztest. A párviadal még folyik, a két vezető­­államférfiu még küzd, de hisszük, hogy a nagy mérkőzésből az igazság fog kikerülni győztesen. Az igazság, melyet évek óta hiába keresnek Európa népei. = A szlovák autonómia és a magyarság. A „Ceskoslovenská Republika“ terjedelmes vezércikkben foglalkozik a szlovák néppárt autonómia javaslatával s a szlovenszkói magyar­sággal. Megállapítja, hogy a javaslat, mely mintául az 1867. osztrák-magyar kiegyezést vette, bár nem volna alkalmatlan a magyar politikusoknak, mert lényegesen megbontaná az eddigi cseh-szíovák egységet, még sem keltett lelkesedést bennük. Hlinka az autonómiát u. i. csak a szlovákok részére óhajtja s megfeled­kezett arról, hogy az önkormányzati Szloven­­szkón a magyar kisebbség sokkal nagyobb súllyal esnék a latba, mint az egész köztársa­ságban. Az autonómia megvalósulása esetén ennek a kisebbségnek a jelentősége csak gya­rapodna. És ez a magyar kisebbség máris jelentkezik, hogy kiváltságos helyzete biztosittas - sék számára az önkormányzati Szlovenszkón, mint, ahogy ezt Szent-Ivány képviselőnek a „Magyar Újság“ ban megjelent cikke is bizo­nyítja. Hlinka ezzel az akciójával, mint látnivaló, a legkellemetlenebb helyzetbe került. Pártja ezidő szerint teljesen magára van hagyatva. A szlovák képviselők nagy többsége ellene van. A német keresztényszociálistákba velett reménye, mint akik a javaslatot aláírták, nagyon gyönge remény. A magyarokra pedig csak az esetben számíthat, ha tovább megy a megkezdett utón: a szlovák autonómiától Szlovenszkó autonómi­ájáig, a cseh-szlovák köztársaság szétdarabolá­­sától, Szlovenszkó szétdarabolásáig. = A malackai tüzérségi lőtér. Dr. Jab- Lniczky János kur. szoc. nemzetgyűlési kép­viselő 1921. júniusában interpellációt intézett Milus János ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor-utca 3* és 48. szám. Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.

Next

/
Thumbnails
Contents