Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-02 / 65. szám
2 olda „Komaromi Lapok 15*21. augusztus 2. szervezetben tovább terjedt, elborította szöveteit, általános vérmérgezést, idézve elő. Szenvedéseit csodálatos energiával tűrte és végül Isten akaratában való keresztényi megnyugvással várta a végtő perceket tökéletes öntudattal mérlegelve a reá nehezedő végzetes sorsot, mely megszámlálta napjait, áthúzva a reménységet, a szép Írói terveket, a nyugalom boldog és csendes óráit, melyeket áhított, de egy apátság ódon klastromának csendes szobája helyett a komáromi temető kriptájának lön csendes lakójává. Élete, tanársága. Dr. Bódiss Jusztin Tiirjén született 1863 nov. 18-án szerény sorsú családból. Iskoláit elvégezve a legszebb eredménnyel a premontreiek keszthelyi főgimnáziumában 18 éves korában, ugyanazou a napon 1881. julius 31-éu lépett a sz. Benedek rendbe, amelyen 1921 évben, tehát éppen 40 évvel utóbb elhunyt. A rétidben j 1883-ban egyszerű, 1886-ban ünnepélyes fogadalmat tett és 1887. julius 6-án áldozó pappá szentelték, miután a budapesti egyetemen a középiskolai tanári vizsgálatokat kiváló eredménnyel letette. Mint gimnáziumi tanár 1887—1890. évek- j ben Győrött, Pannonhalmán és Kőszegen taui- ; tott, 1891-ben lett bölcselet doktor, de tanári j működésének súlypontja Pannonhalmára esik, j ahol 1890—1916. években a főiskola tanára és i a középiskolai tanárképző egyik jeles vezetője ; j keze alatt az ott eltöltött negyedszázad alatt j került ki a mai' tanári nemzedék javarésze, I ismeretekkel gazdagon felvértezve. 1916/17. J iskolai év óta a komáromi főgimnáziumnál vi- j seit tanári állást és itt, mint a tanulóifjúság i lelkes barátja és támogatója, szerzett jó hír ne- ! vet, széles körben becsülést és ragaszkodást ; személye iránt. Szerette a diákot és amivel ! tudta, segítette, talán túlságosan enyhe is volt i hozzájuk, de ezt végtelen jó és türelmes szive ! sugallatára cselekedte. írói működése. j Dr. Bódiss Jusztin írói munkássága 1887- i ben kezdődik, ős a klasszika filológia terén jelentős nyomokat, hagyott. A „Közoktatás“, „Magyar Pedagógia“, „Egyetemes Philalogiai Közlöny“, „Katliolikus Pedagógia“, „Egyetemes Közoktatásügyi Szemle“ stb. szaklapok \ hasábjain jelentek meg sürü egymásutánban | tudományos dolgozatai, melyek nevét csakka- : mar ismertté tették. Nevezetesebb dolgozatai: Hat, év Ciceró i életéből (Győri főgimn. értesítő 1889.) A latin j nyelv számára a gimn. III osztályában, Kő- i szeg, 1890. A iatin álszenvtdö igék. Budapest 1891. (Doktori értekezése) Az ige actiók tana, j Budapest, 1900. Az actiók ügye, Budapest ! 1901, A pogány és keresztény klasszikusok kérdése gimnáziumainkban, Budapest 1901. A feltételes mondatok a görög és latiu nyelvben, Budapest 1901. Xenophon Sokrates emléke Budapest 1909. (Székfoglaló értekezés). Nagy j Vazulnak intő szózata a hellén irodalom hasz- > nálatáról, Budapest 1911. A classikus latiuság kérdése hazánkban 1912. (Akadémiai székfoglaló), A kereszténység legrégibb nyomai a római Íróknál, Budapest 1913. 0 edi pus tragikuma, Győr 1913. Az ión attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában, 1913. A kereszténység legrégibb nyomai a római Íróknál 1914. Szent István a honmentő és második houalapitó (beszéde a bécsi kapucinusok templomában 1914. aug. 20.) Dolgozott a Révai Nagy Lexikonába, az Akadémia Tájszótárába, a Magyar Nyelvőrbe, birálatai az Egyetemes Philologiai Közlönyben jelentek meg és nevét tudományos körökben ismertté és tiszteltté tették. A budapesti országos középiskolai tanárvizegáló bizottságnak tagja leit és egy időben Beöthy Zsolt és Négyessy Lászlóval az országos középiskolai tanáregyesületben fejtett ki nagyobb tevékenységet, mely alelnökévé, utóbb pedig tiszteleti tagjává választotta. írói és tudományos érdemei elismeréséül a Szent István-társulat irodalmi osztálya rendes tagjává választotta 1908 ban, a Pliilosophini Társaság választmányi tagja lett, majd 1911. április hó 27-éu a M. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta. Rendes tagja volt a győri Kisfaludy Körnek és a Jókai Egyesületnek 1917-ben választmányi tagja, 1920. évben pedig irodalmi osztályeluüke. Irodalmi érdemei alapján a győri Kisfaludykör rendes tagjává választotta a jeles tudóst, aki úgy itt, mint a Jókai Egyesületben számos felolvasást tartott és lebilincselő előadásával le tudta kötni hallgatói figyelmét, Külföldön Török-, Német-, Olasz-, Francia- és Angolországban tanulmányúinkat tett és az antik görög emlékeket tanulmányozta görögországi tanulrnáuyutján, ezekről cikkekbeu, felolvasásokban számolt be. Óriási olvasottsággal rendelkezett szaktudományában, de önálló kutatásainak eredménye is figyelemreméltó kérdéseket tisztázott. Bámulatos emlékezőtehetsége egy fegyelmezett agy logikus gondolkozásával párosult. Mint ember lekötelezőén szeretetreméltó, mint pap példás életű, mint tanár kiváló szaktudású és e ritka kvalitások a tisztelők és barátok nagy seregét toborozták össze körülötte. Mindannyian kedvesen emlékezünk felolvasásaira: A görög szó 2000 évvel ezelőtt. — A regi római nők. — A régi Karthago. Junius közepén rosszindulatú pattanást érzett a nyaka fölött és rend társai tanácsára orvoshoz fordult; dr. Selye Hugó kisebb műtétet végzett rajta, de a seb nem gyógyult, sőt a gyuladás tovább terjedt, ami ismételt műtéti beavatkozásra adott okot. Szervezetében a kórokozóik a vérkeringés utján is tovaterjedtek és általános vérmérgezést idéztek elő nála. Vasárnap délben fél két órakor még elköltötte ebédjét is, teljesen öntudatánál volt és két órakor megszűnt élni, szivszélhüdés oltottii ki munkás életét. Halála hitére a bencés székház és főgimnázium, valamint a knllurház gyászlobogókat tűztek ki. Temetésére, mely ma délelőtt 9 órakor megy végbe, megtörténtek az előkészületek. Ezen a Jókai-Egyesiüet igazgató tanácsa testületileg vesz ré»zt és a vezetőség hat tagja fáklyákat visz ravatala mellett. Nehéz szívvel veszüuk tőle búcsút, aki példaképünk volt a szorgalomban, a tudásban, mely benne az ismeretek óriási tömegét halmozta fel; hiányozni fog közülünk jóságos alakja, szelíd arca, magyaros lelke, mely fajának szeretet ével volt telítve; a tanuló ifjúság igaz barátját veszíti el benne, aki megértő támaszuk és atyjuk volt. De itthagyja gazdag örökségét, munkájának nagy és értékes eredményeit, méllyé! megmutatta, hogy nem élt hiába és nem halt meg egészen, mert emléket emelt magának azokban, emléket, az ércnél is maradandóbbat... Áldás emlékezetére! * A. Gy. A szent Benedek-rand a kővetkező gyászjelentést adta ki: A pannonhalmi szent Benedek-rend komáromi székhazának tagjai mely fájdalommal jelentik, hogy szeretett rendtársuk dr. Bódiss Jusztin János, szent benedek-rendi áldozópap, bölcselet-doktor, fögimuásiumi okleveles rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a szent István-Akadémia rendes, az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottság kinevezett, az országos középiskolai tanáregyesület tiszteleti tagja stb. megadással tűrt, hat heti szenvedés és a szentségek ájtatos felvétele után, folyó évi julius hó 31-én délután 2 órakor az Urban elhunyt. Született Tiirjén (Zala vármegye) 1863. november 18 án; 1881. julius 31-én a pannonhalmi szent Benedek rendbe lépett; 1887. julius 6-án áldozópappá szentelték; 1887—S9-ig a győri főgimnáziumban; 1889 - 90-ig a pannonhalmi főiskolán; 1890. január hó végétől az iskolai év végéig a kőszegi főgimnáziumban ; 1890—1916-ig a pannonhalmi főiskolán, 1916— 17. iskolai évtől kezdve a komáromi főgimnáziumban tanított. >• Az engesztelő szentmise áldozatot lelki üdvéért augusztus hó 2-án délelőtt 9 órakor mutatjuk be a szent András-tempiomban s utána testét a boldog feltámadás reményében elhelyezzük a rendi sírboltban. Komárom, 1921. julius 3l-én. Adj neki, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki t fin?! wiiM a sztaszi nap síintat. Szlovenszkó két utolsó színtársulatának feloszlatásával kenyér nélkül maradtak ezen társulatok tagjai és kiki ott keres újabb szerződést, ahol tud. A legtöbben elhagyják a szlovenszkói küzdelem szinterét és átmenuek Magyarországba, ahol most horribilis gázsikat fizetnek egy-egy művésznek, egyesek pedig otthagyják pályájukat. A távozókban régi ismerősöktől kell ímcsnt vennünk. Két év óta tövisessé vált a színészek amúgy is nehéz és göröngyös pályája, küzdöttek, harcoltak a magyar kultúra fenntartásáért, de a harcban, kifáradtak és szomorú, de így van: a színésznek is épngy, mint mindenkinek első a megélhetés biztosítása. Az ő távozásuk ismét gyöngülést jelent, da ezen válság újabb erőt ad arra, hogy összefogjunk, hogy a legerélyesebbeu lépjünk fel és nemzetközi szerződésben biztosított kisebbségi jogainkhoz teljes erővel ragaszkodjunk. Nem várhatunk tovább. Ki kell lépnünk nyiltau a porondra és követelnünk kell a kétségbeejtő állapot megszüntetését, a magyar színészet kérdésének végleges megoldását. A távozó színészek közül a következők szerződtek el: F. Biller Irén Budi pestre (Városi Színház), Tamás Benő Buda—Miskolcra, Biller Margit Buda—Miskolcra Viola Manci Budapestre (Skala Színház), Bud*y Ilonka Újpestre (Blaha Lujza színház), Sugár Gyula Győrbe, Somló József Budapestre (Városi színház), hriedl Farkas Frigyes karmester Budapestre (Városi színház), Fenyő Irma Budapestre (Intim kabaré), Faludy Kálmán Budapestre (Union). Falus Imre, aki a múlt sziniévadban a budapesti Royal Orfeumban működött, ál szerződött a budapesti Városi színházhoz. Ott találjuk a Városi színházban Houthy Hannát, aki jelenleg Budapest egyik legünnepeltebb primadonnája. A magyar fővárosi színpadon találjuk Pásztor Ferikét és Tisza Kxrqlát is. Szeptemberben a Városi színház jövő évadjának bemutatóján Honthy-Falus Faludy (a régi Polgár ensemble) játsza a főszerepeket. A szerződő színészek valamennyien elsőrangú szerződést kaptak, ami bizonysága annak, hogy a Szlovenszkóu aratott siker volt az ut a Budapesten való érvényesülés felé. Közönség A hosszú szolgálat jutalma* Véltük az alábbi sorokat: Tekintetes Szerkesztő Ur! Tisztelettel kérem, hogy b. lapjában az alábbiaknak helyet adni szíveskedjék. Másfél éve lesz immár, hogy boldogult atyámat a „Komáromi Kerületi Mnnkásbiztositó Pénztár“, melynek 27 éven át lelkiismeretes orvosa volt, hangzatos szavakkal elparentálta. Mérhetetlen fájdalmunkra gyógyító balzsamként hatott a részvét, melyben családunk részesült. Abban az időben még nem gondoltunk arra, hogy bánatos anyánknak mily keserű lesz özvegyi kenyere s hozzá még — a becsületes munka jutalmául — éppen nevezett intézet fogja még jobban megkeseríteni. Mint egyedüli helyben-lakó gyermekre, rám hárult a kötelesség, hogy az özvegyi nyugdij utalványozást kieszközöljem. Legkevesebb nyolc-
