Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-07-19 / 59. szám

1921. julius 19. Komáromi Lapos 3. oldal. doLog és minden sikernek, minden eredményes munkának ez adja meg a titkát. Ez hozza ösz­­sze az embereket egy táborba, ez segít a különböző fajtájú szövetkezések megalkotásában, ez diktálja a népeknek egymással kötött véde­kező és támadó szövetségeit is. Hogy egy nagyon is ismert és bennünket közelről érintő példát említsünk, a közös szolidaritás parag­rafusokba szedett megszövegezése az u. n. kis antant is, melyet a Magyarországgal szom­szédos államok az előbbinek gúzsba kötésére élesítettek. Érezték a népek és egyes emberek ennek a szónak a jelentőségét a múltban, érzik a jelenben is. A munkásság szakszervezetekbe tömörül, hogy közös érdekeinek védelmére mindig szolidárisán, egységes falanxként száll­hasson síkra. Mert egyesülésben rejlik az erő. A szétforgácsoltság, széthúzás, egymás ügyes­bajos dolgainak semmibe vevése jó eredményt soha sem hozhat. De nem azért mondjuk itt el ezeket, hogy a címben megnevezett szóról akadémikus izü értekezést nyújtsunk. Hanem azért bocsátottuk előre a mondottakat, hogy rámutassunk az itteni magyarság egy részének egyik nagy hibájára, amely talán első pillanatban fel sem tűnik mindenkinek. Pedig ha mélyebben megfigyeljük és gondolkozunk is rajta, látjuk, hogy messze­­ható következményei vannak már most is, és még nagyobbak lesznek a jövőben, ha nem segítünk rajta. Da nem kertelünk sokat, nyíltan kiírjuk, hogy az itteni magyarságban nincsen meg a faji, a nemzeti öntudat, vagy legalább is nin­csen meg olyan mértékben, amilyenben külö­nösen most meg kellene lenni. Ez teszi hiá­nyossá a szolidáris együttműködést is. Nem akarunk most ennek a kérdésnek bővebb tag­lalásába belemenni, azokat a személyes ambí­ciókra visszavezethető jelenségeket sem vesz­­szük tollhegyre, melyek szintén nagyon gyak­ran akadályai a szolidáris munkának. Az összetartás hiányának csak egy nagyon speciális fajtájára akarunk rámutatni és min­denki előtt szembeszökővé tenni. Arra, hogy közülünk nagyon sokan nem pártolják eléggé a magyar intézményeket, magyar iparosokat és kereskedőket. És ne gondolja itten senki, hogy alap nélkül, csak a levegőből beszélünk, amikor kijelentjük, hogy a magyarság jó részében ebből a szempontból is hiányzik az összetartás, az egymásja utaltság érzete. Nem! Hónapok óta figyeljük a vásárló közönséget. Figyeljük az egyes üzletekben megforduló publikumot is. És bizony mondom, szomorú tapasztalatokra jut az ember megfigyelései közben. Vannak évtizedek, sőt talán még régebbi idők óta fennálló üzletek. Ezek gyakran kong­nak az ürességtől, inig a csak most megnyíltak nágy forgalmat érnek el. Mert a közönség egy része otthagyja régi, megbízható bevásárló he­lyeit és megy az uj üzletekbe, ahol esetleg pár fillérrel olcsóbban szerezheti meg szükségleteit vagy talán még ebben az előnyben sem ré­szesül. Pedig ha maga a magyarság nem tartja fönn a saját fajtájából való iparosokat és kereskedőket, akkor másoktól ugyan hiába várjuk, hogy megtegyék. Annál is inkább hiába várjuk, mert éppen más népeknél nagyon is ki van fejlődve a faji szolidaritásnak ez a faj­tája is. Eseteket is hozzunk fel ennek bizonyítá­sára ? Nos, hát szeretnénk tudni pontosan, hogy a júniusi szokolünnepségek alkalmával hány cseh szokoüsta fordult meg a komáromi magyar kereskedésekben? Mert külön figyelés ellenére sem láttunk egyet sem, akik azok kö­zül bármelyikbe bement volna. Vágy az árva­pénzek ismeretes históriája nem ennek a szoli­dárisösszetartásnak eklatáns megnyilatkozása-e? Mert másnak — akárhogy igyekezzenek is ki­­magyarázni az illetékesek — nem tekinthetjük. Igenis, a Komáromban újabban letelepe­dett bevándorlottak a saját embereiket pártolják elsősorban, ezért lehetséges, hogy egymás után jönnek az uj üzleti vállalkozók, pedig elég sok üzlet volt városunkban eddig is, épen elég rosszul megy nekik mostanában. És ezt senki sem veheti nekik rósz néven, sőt tanulhatunk tőlük mi is. Ha más népfajbeliek meg tudják tenni, hogy csak saját embereikkel, vagy legalább is elsősorban azokkal lépnek üzleti összeköttetésbe, mi is megtehetjük és meg is kell tennünk. Mert ha mi magyarok is cserben hagyjuk magyai iparosainkat és kereskedőinket, akkor csakugyan rövidesen tönkre kell nekik menni. Ezeket pedig azért mondottuk el, hogy más téren is megszívleljük azt a szép szót, hogy összetartás. Ha ez meglenne köztünk és faji öntudatunk élénken élne sziveinkben, akkor nem hangozhatnának el szinmagyar városunk­ban olyan beszédek, mint amilyen ama híres talpszónoklat volt nemrégiben. Próbálná meg csak valaki pl. Égeriandban, a cseh németek között így beszélni! -- Különben sem árt néha saját hibáinkra is rámutatni, hogy megjavíthas­suk őket, amig nem késő. HÍREK. — A polgármester szabadiága Dr. Szijj Ferenc polgármester szabadságra távozott, ta­­vollétében dr. Geöbel Károly első tanácsnok helyettesíti. — Szabadságon. Rovács Albin városi fő­levéltáros és Szalui József főszámvevő mtjg- ; kezdték szabadságukat. — Házasság. Grünzweig Ilona (Nyírbátor) í és Hermann Endre (Komárom) e hó 17-én Komáromban házasságot kötöttek. — A váró ii mozgószinház engedélye ügyé­ben a városi adózó polgárság egy küldöttsége jelent meg dr. Vittkó Rezső bizottsági tag ve­zetése alatt dr. Folkman István zsupán előtt j előterjesztve a város polgárságának kérelmét a I mozgószinház végleges engedélye ügyében, mely j a város részére új jövedelmi forrást lesz hivatva biztosítani a városi adóknak túlterhelt polgár­ság terhein könnyíteni. A zsupán válaszában előadta, hogy három érdekeltség pályázik a mozi engedélyre és határozott Ígéretet tett ab­ban az irányban, hogy a város érdekeit fogja ez ügyben támogatni a kormány előtt. — A Szlovák automobil clubtól a következő i tudósítást kaptuk: A nemzetközi megbízhatósági j autóverseny túrakocsik részére, amely a köz- ; munkaügyi, a honvédelmi, a kereskedelmi és a j szlovák teljhatalmú minisztériumnak védnöksége alatt lesz megtartva, kezdetét veszi már e hó 25-én s Prágából kiindulva julius hó 2f?-án reggel körülb. 6 órakor Jablunkán át Szloven­­szkóra érkezik. A bejelentett 50 autó résztve­vőivel — amelyek között számos külföldi ide­gen is lesz —Csaca Zsolna, Rózsahegy, Liptó­­szenttniklós, Poprád, Szepesváralja Lőcse és Eperjesen áthaladva este 4—6 óra között Kas­sara a Schalkház elé érkezik, ahol a cél és a másnapi start lesz, s hol. ugyancsak a részt­vevők és a vendégek nagyobb része lesz el­szállásolva. Kassán julius hó 27-én egy pihenő nap lesz megtartva. Julius hó 28-án reggel 6 órakor Kassán a Schalkháztól kiindulva a külső moldavai utón végig, Rozsnyó, Rimaszombat, j Losonc, Zólyom, Garamberzence, Selmecbánya, j Léva, Nyitra, Vágszered és Diószegen keresztül j délután körülbelül 2—6 óra között Bratislavába 1 a nagyszombati vámnál, végig a Kereszt-uton, j a Kórház-utcán, a Vásár-téren, a Rózsa-utcán, j a Carlton szálló elé érkeznek. A cél és a start a Carlton szálló elolt lesz, ahol a hivatalos fű- j gadtatás is meg lesz tartva. Bratislavában julius j hó 29-én szintén egy pihenő nap lesz, amikor ' is a szlovák auto-club által alapított tiszteletdíj lesz átadva, azon amartőrversenyző részére, aki a szlovenszkói túrát a legjobb föltételek mellett megteszi. Ezen dijat, amely az ezüstmüvesség egy remeke, külön e célra egy prágai ékszer­gyár készítette. Azonkívül minden résztvevő egy emlékplakettet kap, amelyen a Tátrából kivezető utón haladó autó felé egy szlovák leány ken­dővel integet. Az e napon a szlovák club által a Carlton szállóban megtartandó banketten a verseny résztvevőin és a club tagjain kívül a hivatalos személyiségek javarésze részt fog venni. Az autók a vizilaktanya tágas udvarán lesznek elhelyezve. Julius 30 án reggel 6 órakor lesz a további ut startja, amely a Carlton szállótól a Rázsa-utcán, a Vásár-téren, a Kórház-utcán, a Kereszt-utcán, a nagyszombati vámig, ott a szőllősi utón a dynamitgyár felé, ki a bazini útra, Bazinon keresztül a Baba hegyén át Ma­lackára, Holies felé, ahol elhagyva a határt, Morvaországon keresztül Budweisba, s onnan 31-én vissza Prágába folytatják útjukat. . Fölhívjuk a t. közönség figyelmét erre a nem mindennapi látványosságra és kérjük, hogy az érkező autókat megillető módon fogadja, a* utón és az utcán vaió áthaladást nekik meg­­könnyebbítse és nekik az esetleges fölvilágosi­­tást készségesen megadja. Fölhívjuk továbbá a ló-fogatok tulajdonosait, a fuvarosokat és a kocsisokat, hogy a közúti forgalom szabályait szigorúan betartsák, mindig csak a menet irány bal oldalán hajtsanak és a fogatokkal vagy a kocsikkal az utat el ne állják. — Mit írnak rólunk^ Rólunk, a Komáro­­romi Lapokról gyakran esik szó, különösen azon lapok hasábjain, amelyek a gerinces ma­gyarságot állandóan gáncsolják, nem meggyő­ződésből, se mert ez a kenyerünk. Édes Is­tenem a kenyeret meg is kell szolgálniok. A sok rágalmazó, piszkolódó cikk, minket egyáltalában nem bánt, a dolgok eredetét, az intenciókat mi jobban ismerjük, mint az elle­nünk agyarkodok gondolnák. Itt most nem is ezekről van szó, hanem a Szepesi Lapok alábbi híréről, amelyben így ir a Komáromi Lapokról: A „Komáromi Lapok* cimü laptár­sunk, mely eddig heti lap volt, ezentúl má­sodnaponként fog megjelenni. A Komáromi Lapok az elnyomott magyarság gerinces és meg nem alkuvó szószólója volt eddig is s jeleu térhódítása remélhetőleg a magyar kul­túra és a magyarság jogainak kivívása terén nevezetes állomást jelent. Örömmel üdvözöl­jük a Komáromi Lapokat fejlődése alkalmával s reméljük, hogy nemsokára, mint napilap fog­lalja el azt a helyet, melyet hivatása kijelöl. — Őszi ueteméngek (konyhakert és virág­félék) magvait Berghofer János magkereskedé­séből szerezzük be. Pozsony, Vásártér 13. A nserkesztéBért a főszerkesztő a felelő«* l.apkisdó: Hpitzer Béla. fiyonaa'.ott Spitzer Sándor könyvnyomdáiib»n Komáto» NYILTTER. 1 Köszönetnyilvánítás. Mindazon barátainknak, ismerőse­inknek, kik felejthetetlen jó édes atyánk Merle Béla temetésén megjelentek, vagy részvétüket tolmácsolták, s ez által mélységes bá­natunkat enyhítették, úgyszintén a Ko­máromi Első Takarékpénztár vezető­ségének és tisztikarának ez utón mon­dunk hálás köszönetét. gyászoló család. HIRDETÉSEK. Köiiikolit léizett 1 taiinak felvételik HM Síéi kip- és wiikeieskeléseieii Komin érdeklődjenek már most az eredeti hollandi virághagymák iránt 349 Berghoff er-féle magkereske­désnél Pozsony, Vásártér 13.

Next

/
Thumbnails
Contents