Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-17 / 101. szám
4. tidal. «Komáromi Lapok« 1921. december 17. sábaa 1914. február 28-áig működött az egész város tiszteletét és becsüléPét érdemelve ki. Hivatalos dolgainak pontos teljesítése mellett szabad idejében sziveden vett részt, az egyházi, társadalmi és kulturális életben is. A református egyháznak évtizedek óta volt presbitere, a komáromi ref. egyházmegyének pedig világi tanácsbirája. A községi elemi iskolának elnöke és végig iskolaszáki tagja, a polgári leányiskolának pedig gondnoksági elnöke volt. Tanácsaival mindenkor hasznára vált kulturális intézeteinknek. Mint iá váló szónoki képességgel megáldott férfiú, a város ünnepélyein őt bízták meg diszbeszédek tartásával. Beszédei úgy tartalom mint forma tekintetben kerekded egész müvek voltak és emelkedett szelleműk, költői szárnyalásuk mindig nagy benyomást keltettek. Igen szép beszédet mondott a milíeniumi városi díszközgyűlésen, dr. Antal Gábor 40 éves jubeliumán, Vértesy Leander, a Dalegyesület elnökének arcképe leleplezésén. Ez utóbbi egyesületnek 1888-1891-ig elnöke volt s mikor a lisztétől megvált, érdemei elismeréséül tiszteletbeli taggá választották. A Ddegyesület 25 éves jubileuma (1888) alkalmából megirta annak történetét. Nagy munkásságot fejtett ki a Komáromi önsegélyző Egylet m. sz. (Népbank)-nél. Az intézet 1884 ben megválasztotta felügyelő bizottsága elnökévé, ezen tisztében változatlanul 1920 ig működött, mikor a közgyűlés bizalma az intézet elnökévé választotta meg. Ez intézetnek is ő irta meg 1895 ben huszonötéves történetét. Választmányi tagja volt a Komárom vidéki Hitelbanknak is aleluöke a Jókai Egyesületnek. (Művei: 25 év a Komáromi Dalárda történetéből Komarom 1889 — Emléklapok a Ko máromi Népbank 25 éves történetéből Komárom 1895.) A nyugalom napjait családja szerető körében a béke és megelégedés érzésével töltötte el, noha a világháború és annak következményei az ő szivét is fájdalommal remegtették meg. Tavaly'októberben kezdett betegeskedni s hosszú gyengélkedésének végkimerülés vetett véget. November 1-én éjjel cseudesen elaludt. A kegyelet. A haláleset hírére a város középületeire, iskoláira, a ref. templomra, a Népbank, a Ko■sáromvidéki Hitelbank épületére, a kultúrpalotára, a Kaszinó Egylet helyiségének ormára kitűzték & gyászlobogót ás városszerte mély megilletődéssel fogadták a gyászeseményt. Komárom tvhj. város tanácsa dr. Szijj Ferenc polgármester elnöklete mellett tartott •lésében kegyeletes érzésekkel emlékezett meg a város egykori vezető -főtisztviselőjének haláláról. A polgármester igaz bensőséggel, szívből jövő szavakkal ecsetelte Kacz Lajos érdemeit $ azt a gyászt, amelyet elköltözése a városra ég annak intézményeire borított. Indítványát a az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták, emlékét megörökítették és elhatározták, hogy a megboldogult ravatalára a város koszorút helyez, temetésén testűletiieg megjelenik és a gyászoló özvegyhez és családjához részvétiratot ÍDtéz. A temetőben tartandó gyászbeszéd megtartásával dr. Szili polgármestert bízták meg A Komáromi Önsegélyző Egylet (Népbank) igazgató-bizottsága november 2 án tartott ülésében áldozott igaz kegyelettel szeretett elnökének emléke iránt. Az intézet veszteségét Fiilöp Zsigmond igazgató tolmácsolta mélyen megindító beszédben, kiemelve az elhunytnak az 1884 ik évtől megszakítás nélkül kifejtett áldásos működését. — A halál — úgymond — nemcsak a legbensőbb szeretet által harmonikussá lett családi kört fosztotta meg ékességétől, de a közéletet ért veszteség mellett mélységes gyászt hozott intézetünkre is, mely az elköltözött férfiúban egyik díszét s a szövetkezeti eszme egyik legkiválóbb vezető munkását tisztelhette. Közel negyven éven keresztül soha nem lankadó ügybnzgósággal és kitartó szeretettel fáradozott intézetünk bö'es vezetői és irányitói sorában s a hosszú évtizedek alatt szívben és lélekben egybeforrolt annak minden ügyével, minden eseményével, — szóvá1, tettel és Írással szolgálván szövetkezetünk érdekeit. Könnyektől fátyo los szeműnk révetegen szegződik arra a koporsóra, mely Kacz Lajosnak földi részeit takarja, de amely nem zárhatja el munkában eltöltött és az idealizmus tiszta verőfétíyének sugaraiban ragyogó nemes életének fölemelő nagy példáit és lelkesítő tanulságait, melyeket drága örökségül hagyott reánk, hogy azokból az alaposságnak, a pontosságuak, a lelkiismeretességnek és kötelességtudásnak fényes erényeit tanuljuk meg tisztelői. Javaslatára az igazgató-bizottság kimondotta, hogy úgy a maga, mint a felügyelőbizottság, tisztikar, valamint a szövetkezet őszszes tagjai neveben is, feledhetetlen és érdemekben gazdag elnökének, Kacz Lajosnak, f. évi november hó 1 én történt elhunyta felett, a veszteség súlyától megrendülve, mélységes fájdalmának ad kifejezést; a megboldogultnak az intézet felvirágoztatása és fejlesztése körül, mint a felügyelő bizottságnak 36 éven at működött elnöke és 1920. évtől kezdve pedig mint az intézet megválasztott elnöke, — példatmutató munkásságával szerzett elévülhetetlen érdemeit teljes elismerésének kifejt zésével jegyzőkönyvebe iktatja, haláláról külön gyászjelentést ad ki, koporsójára koszorút helyez, temetésén testületileg megjelenik es mélységes kegyeletének felállással is kifejezést ad. Az elhunyt gyászbaborult özvegyéhez pedig a határozat megküldése mellett részvétiratot intéz. 7 emelés. November 3 An du. 3 órakor a református temető halotlasházából helyezték örök pihenőre Kacz Lajost a város impozáns részvéte mellett. Temetésén Komárom város tisztviselőkara, a ref. egyház presbetériuma, a polgári iskolák, elemi iskolák tanítói, a Népbank igaz gató bizottsága testületileg jelentek meg a nagyszámú résztvevő közönség sorában. A'koporsóta hatóságok, testületek, és magánusok koszorujai fedték, a késő ősz virágaival róván le a kegyeletet az elköltözött tisztelt alakja iránt. A ravatal felett, Vargha Sándor ref. lelkész mondott mely hatású gyászbeszódet, mely ben az elhunyt nagy férfiú ritka erényekben gazdag életét követendő példaként állította oda a gyásztisztességtevő gyülekezetnek. Utána a Komáromi Dalegyesiilet müködö^ara Molecz Tivadar me téri vezetése mellett Bodnár „Sötét koporsód felett“ kezdetű megragadóan szép gyászdalt adta elő, mea iditó hatással. A simái Vágó Ede ref. lelkész tartott érzésteli beszédet, mely után Szijj Ferencz dr. polgármestar a következő megragadó beszéddel búcsúztatta a város, ^Népbank, a Jókai Egyesület és a Komáromi Dalegyesület nevében a nagy halottat: »A városháza homlokán ismét fekete lobogót lenget a szél. Öli, milyen sűrűén hirdeti most az a lobogó uj, meg uj gyászunkat! Óh, ez az év, ez a szomorú év még el sem múlott és a város nagyjai közül immár a harmadikat is viszi magával! És ez a harmadik volt az, akit kedves, megnyerő egyénisége folytán a legmelegebben szerettünk, aki legközelebb volt a szivünkhöz. Az a bnsan lengő zászló ott a városhazáu minden mozdulatával régi idők, hosszú idő, fél évszázad kedves, szép emlékeit lebegteti meg előttünk. Attól kezve, mikot ötven évvel ezelőtt az utrechti egyetemet járta, a nagyjövőjü, kiváló képességekkel megáldott ifjú papjelölt az édesanya csendes hivó szavára »a dicsőség meredekje helyett a szeretet gyalogösvényét választva« hazajött szülővárosába. Ettől az időtől kezdve Kacz Lajos neve dísze volt a városnak. Nem kell elmondanom, hogy miért? A komáromiak miDd tudják, mind ismerik az ő életét, az ő munkásságát. ötven éven át itt dolgozott, nemcsak egy élet munkáját, hanem egy élet dicsőségét á'dozva fel szülővárosának. De 6 ezt sohasem tekintette, sohasem érezte áldozatnak. Önzetlen lelke, szellemi erej# a stoikus bő cs nyugalmával fegyverezte fif, hogy boldog tudjon lenni a szeretetnek, a be»* sőségnek, a szépnek abban a birodalmában, melyet maga teremtett magának. Nem törtetett soha az első helyre, hanem szerényen, odaadóan dolgozott minden térése ahol kiváló tehetségeivel használhatott, segíthetett. Nem jutalomért dolgozott, hanem mindig magasau járó lelke ösztönzésére. Élete a küzdelmek között is a lelki nagyság, a lelki harmónia megtestesülése volt. Jutalmát családi boldogságában s imádót! fia művészi nagyságában kereste és találta meg; Boldog emlékezetű szeretett barátunk, kedves Lajos bátyám ! Most, hogy a város közösségének s tisztikarának, intézményeinek, iskolái* nak, valamint a Jókai Egyesületnek, a Népbanknak és a Komáromi Dalegyesületnek s a vára« egész társadalmának hálás kegyeletét, osztatia» tiszteletét, a hervadhatatlan érdemek iránti elismerését és köszönetét tolmácsolom egy félszázados önzetlen, példátmutató, hűséges muakássagban eltöltött élet befejezésekor, hadd mondjak egy szót a magam nevében is. Ha rám mérte a. sors azt a fájdalmas feladatot, hogy ilyen rövid egymásutánban búcsúztassam azokat, akiket gyermekkorom ót* tisztelni és becsülni tanultam, hadd mondja* el megiüetődölt lelkem igaz vallomásaként, hogy tele van a szivem fájdalommal, hogy én is sokat veszitek e válással s a veszteség egész súllyal nehezedik rám, ki annyiszor éreztem jóságának, szeretettnek melegét s ki mesteremet, atyai barátomat, második atyámat temetem ® szomorú sirhalom alá. Ha vau kegyelet, mely a lélek igaz érzésében gyökerezik, ha van hálás emlékezés", melyet meg tudunk őrizni, akkor azt itt kell lerónom, mikor Kacz Lajosnak mondok őrük Isten-hozzádot!« A polgármester remek hatása beszéd# után az egyházi énekkar gyászdala fejezte ko a temetési szertartást. Kacz Lajos halála alkalmával széles körökben nyilvánult meg a kegyelet, az elkőítözitt gyászbaboruit özvegyét a részvét vigasztaló szavával és írásaival nagy szambán keresték föl, tanúságául annak, hogy a megboldogultat váró« és megyeszerte osztatlan tisztelet és szeretet vette körül mindenkoron. Ez az impozáns médon kifejezésre jutott kegyelet örök időkre ott virraszt a fölött a sir fölött, tneiy az igaz embernek el nem maló emlékezetét őrzi. Legyen áldás drága emlékán !... * A gyászoló család a következő jelentést adta ki a halálesetről: Nagy szomorúsággá! illetett minket az Űr t Alulírottak bánatos szívvel tudatják rokonaikkal, jó barátaikkal, hogy a példás hűséggel szerető hitves, paratlan gyengédséggel szerető édesapa, nagyapa, após, dédapa és rokon Kacz Lajos ny. városi tanácsos, a Népbank elDöke, a komáromi ref. egyházmegye világi tanácsbirája, a polgári leányiskola gondnokságának elnöke, stb. f. évi november 1-én éjjel 2 órakor szelíd türelemmel viselt hosszas gyengélkedés utáa, életének 78 ik, a legboldogabb házasságának 49-ik évében, berégezte á dtsos munkában eltöltölt életét, gyászba borítván écette kesergő c-aladját. Elköltözött, nemes lelkének porhüvelyét 1921. évi november hó 5 án délután S órakor fogjak a reformátusok szertartása szerint megáidetni és a református temető halottas hazából örök nyugvó helyére kisérai. Komárom, 1921. november hó 1. Legyen njugovása olya* csendes, mint amilyen nemes volt az ő élete es amilyen nagy a mi bánatunk az ő elmúlásán! Özv. Kacz Lajosné szül. Kiss zeía a megboldogultnak felesége. Kacz Ilona, Dávidházy 1 Jánosné leánya. Komáromi Kacz Endre fia. A legdivatosabb, legszebb és legjobb női, férfi- és gyermek' kaptatok tt női- és férfi-kalapü «létében Komárom, Duna-u. 4. Műhely: Klaplca-tér 9. szám alatt. Női, férfi és gyermekkalapok festés«, átalakítása, vasalása,javítása •lfogadtatik.
