Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-12-17 / 101. szám

fÉegfí?smÍi.©tt©áik éwfölfrem.

lOi, ««ám.

Szamot; iSSI. december 17.

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Esőfiratési ár cs*h»SKjÍ0

Ták értékben:

Heiyfcen és vidékre fisstal ezcíküidésscl:

Sgé5* évre 80 K, félévre 40 'Á, négyeflévre 20 K. \ S^jos szám ára i 8© fillér,

i^fTiitffBÍ'íViirmmmr&t.■■nu'Ji^ W.—jo^wri-wwiy O L I T I K A I TJi _2V P.

ÄLÄPIT0TTÄ : TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GáÁL GYULA ár. Szerkesztő: BA RAN YAY 1ÓZSEF dr.

Hat hétig

pállunk hallgatásra kárhoztatva. Hat hétig hallgatnunk kellett, kivették kezünkből a tollat, az egyetlen fegyvert, amelylyel törvényes jogainkat megvédelmezfeetjük.

Elnémítottak bennünket, mert nem kellemesen hangzó dolgokat irtunk meg. Fanaszkodni mertünk, hogy mi fáj. Föl- Í»jdultunk, valahányszor sérelem esett az itt élő magyarságon és mivel ilyen sérelmeket gyakran elkövettek éppen azok, akik egyenlő jogokat Ígértek és hangoztattak, hát mi sokszor följajdultunk, sokszor fölszisszentünk.

Aztán ... azt se tagadtuk el soha, itogy minden békeszerződés, minden ide•da csatolás dacára is magyarok vagyunk #s magyarok is akarunk és fogunk is maradni minden erőszakos vagy simogató politika dacára.

Magyarok voltunk, vagyunk és leszünk, ez a mi igazi nagy-nagy bűnünk, -amiért beszüntették lapunkat, mert a bevallott két indokot, hogy túloldali politikusokkal tartunk fönn összeköttetést és hogy irredentizmust folytatunk, még az sem hiszi el, aki erre a két indokra hivatkozik.

Hányszor vádoltak bennünket irredentizmussal. A cseh szlovák sajtóban aem egyszer Írtak már ellenünk legvehemensebb cikkeket, hogy irredenták vagyunk.

Nem tudjuk, hogy az ellenünk íródott cikkek szerzőinek rosszakarata, vagy tudatlansága nagyobb-e? Mert tudva ferdítenek s valótlansággal vádolnak bennünket, vagy ha nemcsak Írják, de szentül hiszik is, hogy irredenták vagyunk, akkor fogalmuk sincs, hogy mi az irredentizmus?

Mert az nem irredentizmus, ha mi a többi nemzetiségekkel egyenlő jogokat követelünk az itt élő magyarság részére. Mikor ezt a területet megkapta az uj köztársaság, egész világ előtt tettek ígéretet a kisebbségi jogok megtartására. Mi csak azt hangoztattuk és — ha kell és — előreláthatólag — sajnos, még gyakran kell hangoztatnunk, hogy ezt az Ígéretet, ezeket a békeszerzó'désbeu leszögezett jogokat nagyon sokszor nem tartják be,

Hát irredentizmus az, ha azt hangoztatjuk, hogy nem engedjük magyar

iskoláinkat, magyar kultúrintézményeinket, a magyar sajtót, a magyar színészetet, a magyar nyelvet, szokásokat, viseletét eltörölni, megsemmisíteni ?

Hát az irredentizmus, hogy föl merünk jajdulni, fölmérünk szisszenni, ha végig korbácsolják a magyar önérzetünket, ha arcul verdesik a magyart?

Hát az irredentizmus, ha terel adunk lapunk hasábjain az elbocsátott, az éhező, ! a nyomorgó magyar tisztviselők panaszá- j nak, segítséget kérő szavuknak, könyör- j gésüknek és mások panaszainak?

Hát az irredentizmus, ha ki merjük ; nyíltan mondani, hogy nem félemiit meg j bennünket semmiféle terror, internálás, ; börtön, vagy akár a vesztőhely se, és [ utolsó lehelletünkig, amig kezünk a tol- j lat vezetni tudja, hangos szóval követel- j jük azokat a jogokat, amelyeket a törvé- J nyelv és a békeszerződések biztosítanak nekünk. Mi nem kérünk egy hajszálnyival se többet. A mi követeléseink törvényeken alapulók és jogosak.

És ezért vádolnak minket irredentizmussal ?

Megkérdezésünk nélkül szakítottak el az édesanyánktól. Az édesanyától elszakított gyermeknek még akkor is fáj a szive, ha az uj otthonban jól bánnak vele és a legjobb bánás mellett is kicsordul titkon a könnye és fölsajog a szive, hát amelyikkel még rosszul is bánnak,

. . . Panaszok, jogok követelése, sé- j relmek fölsorolása, sóhse volt kellemes j olvasmányuk azoknak, akik kezükben tart- \ ják a hatalmat: Egy tollvonás és ez a j kellemetlen orgánum elnémul.

Minket is elnémítottak, de a meg i nem irt, a meg nem jelenhető panaszos, | tiltakozó, jogokat követelő vezércikkeink j ott lobogtak a szemekben, a szivek mé- ! lyén és ott volt a magyarok sóhajában, j vagy a kézszoritásában.

... Újra megjelenhettünk. Újra szőlha- j tunk a mi zengzetes magyar nyelvünkön édes magyar testvéreinkhez, mi szomorú, csüggedő véreinkhez. A betű, az irás hatalmas erejével repülünk hozzátok, akár palotában, akár kunyhóban laktok is, elvisszük hozzátok szivünk egész melegét, lelkünk minden reménységét, hogy nem szabad csüggednünk és minden erőnkkel, tudásunkkal küzdenünk kell, hogy a magyarság ne legyen itt másod-, harmadrendű polgára az állampák.

Hat heti hallgatás után újra meg- 1

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nador-u, 28,, horá úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mißt a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. ktttdeciSk, Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik haíeakiní káremszar: kedden, es&tSrlökSn és szombatén.

szólalhatunk. Mit is mondjunk ezen a helyen? Ezután is azok maradunk, akik voltunk: a magyarság bátor, szókimondó védelmezői, hogy a minket megillető jogokat kivívhassuk az itt élő magyarság számára.

— Kivételes állapotok Szlovenszkóban.

Dr, Lelley Janó nemzetgyűlési képviselő dec. hó 7-éu a páriámén ben felkereste Banes miniszterelnököt. és előadta neki a sziovenszkói papság panaszát M dyecky egyházi kormányreferens ellen, aki a hath, papság egy nagyrésze ePen Rjabban mélyen sértő formában megnyilatkozó bajszát indított kougruájuk. államsegélyeik kifizetésének megtagadásával. Kérdést intézett azonfelül a miniszterelnökhöz a Szent-Irány képviselő részére ígért válasz dolgában is. A miniszterelnök a papság panaszainak konkrét, Írásbeli felsorolását kérte, a Szent-lyány-val való megbeszélés eredményének Írásban leendő közlésére tett Ígéretet. (E30.)

= Kisebbségi jogok és a bókedelegáció emlékiratai. Benes minisztereluök többször kijelentette és a kijelentéseiben mogDyilvánulé álláspontot a cseh sajtó is mindig képyiselte, hogy azok az emlékiratok, amelyeket a csehszlovák delegáció a békekonferencia elé terjesztett, mint információs Írásművek, egyáltalában nem kötelezők a Cseh-szlovák államra nézve. Ezen emlékiratok között eddig a német sajtó ismertetése folytán csak a hírhedt „MeiunTre III.“ ismeretes, mely tudvalevőleg a szudétanémetek Csehszlovákiába való bekebelezésének katonai, gazdasági és politikai indokait fejtegeti és a velük való előnyös bánásmódot helyezi kilátásba, míg a többi 10—11 mérnökét gondosan hét lakat alatt tartják.

Bones azonban a forradalmi nemzetgyűlés 1919. szeptember 30- án tartott beszédében alaposan rácáfol későbbi kijelentéseire. Ez alkalommal ugyanis a következőket, jelentette ki: „Másodszor akkor tárgyaltak a németek ügyéről, midőn a konferencián a kisebbségek védelmének kérdése került szóba és mikor ezen védelem atapelveit valamelyes szerződés formájában jogilag is le kellett volna fektetni. Az illetékes békebizottság kifejezetten felkért engem, hogy közöljem vele, milyen alakban véljük kiépíteni a Csehszlovák köztársaság nemzetiségi törvényhozását és milyen eredményeket szándékozunk nemcsak a németeknek, de a többi nemzeti kisebbségeknek is juttatni... A csehszlovák delegáció felszólítást kapott, hogy egy emlékiratot terjesszen be és abban fejtse ki, hogy mi módon képzeli a bizottság ezen nemzeti kisebbségek elhelyezését. Ez alkatommal kifejezetten megállapítom» hogy a cseh-szlovák delegáció ugv a magyarországi ruszinok, mint a cseh-szlovák köztársaság egyéb nemzeti kisebbségeinek tekintetében oly nyilatkozatokat adott a konferenciának, hogy azokat szokatlanul nagy köszönattel fogadta s megállapította, hogy azok szélsőségesen liberálisak s többet igazán nem lehet kívánni, sőt ellenkezőleg az osztrák-magyar területről származó kisebbségek progr«mmjának

Mine lánne ruhafestő és vegytisztáé

1U9 Komárom, Nádor-utca 3. és 48. szám.

Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.