Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-10-20 / 99. szám
2. oldaL «Komaromi Lapok» 1921. október 20 Egy falragaszt olvas a nép, ez népgyülésre hívja a proletárokat és a kispolgárokat és főleg a nőket, hogy a nyomorúság okait megvitassák és kiderítsék: kik is annak az okai. Nem is marad adós ez a papiros, amelyet a kommunista párt vezérkara ragasztott ki, annak a megállapitásávai, hogy a felelősség kizárólag a város vezetőségét, tanácsát, kommunista műnyelven basáit terheli, élükön persze a polgármestert, A város urai, a városnak munkásellenes vezetői, a város basái okai a helyzetnek, akik nem gondoskodnak munkáról, tüzelőről és élelmiszerről. Ahány szó van ebben a maszlagban, annyi hazugságot tartalmaz. Rögtön meg is fogjuk látni, miért. A munkanélküliség, ha ez a plakát igazat mondana, vagy csak azt meg is kísérelné, csak Komáromban volna igaz, hogy itt nagy a munkanélküliség, de azt elhallgatják, hogy ennek az általános okain kivül a legfőbb oka a forgalom megszűnése, a hidnak lezárása, a Btáraktól való elzáratásban rejlik. Ezt is a orthy-reakciós városi basák csinálták, nemde szelíd kis kommunista bárányok ? A tüzelő és a fűtési anyag miért drága, ugy-e nem azért, mert egy vaggon szénnek a fuvarja 5 —7000 korona és azért, mivel minden vaggon kölcsönzés után 500 K államkölcsönt kell jegyezni és minden mázsa után szénadót, szociális adót (!), forgalmi adót kell fizetnie a kereskedőnek, aki viszont mindezt beleszámítja a szénnek az árába? Bizonyára a városi tanács idézi elő a drágaságot és mesterségesen hajtja fel a szénárakat! Az élelmiszerek ára is azért olyan horribilis, amelyet már a jómódúak se tudnak megfizetni, mivel az idén szárazság uralkodott és mivel a szabadkereskedelem hajtotta fel az árakat: ezt is talán a város munkásellenes vezetősége idézte elő Kárpátaljától az Adriáig ? |v Ilyeneket és más hasonló igazmondásokat verkliznek bele a szegény munkás agyába és addig ismételik, mig végre is kezdik elhinni, hogy itt mindennek a város tanácsa az oka. A renitens tanács, mely nem akar könnyelmű üzleteket megkötni. Elmondok néhány esetet a munkásság okulására, talán még nem is felejtették el azok, akiknek a memóriájuk nem oly rövid, mint az ide a hidon bebaliagott munkásvezéreké. 1919. ápril 28-án kétszáz munkást kísértek be a várba, a hajógyárból internálták őket Teresienstadtba. Oda voltak jó két hónapig. Az akkori zsupánnak ki volt mindennapi vendége az internáltak ügyében. Ki vezette azok családait a zsupán elé? Ki könyörgött és rimánkodott heteken át az érdekükben ? Ki vezette a nyomorba jutott családok segítési akcióját ? Áz internáltaknak ki küldött élelmiszereket, ki gyűjtött szeretetadományokat ? Megmondjuk: a munkásellenes polgár; mester, dr. Szijj Ferenc. A borzalmak éjszakája 1919 május 1. után, amikor a munkások száza sorakozott a sirkertben egymás mellett némán, amikor elbújtak a munkások a katonai uralom nehéz óráiban, ki vitte ki az engesztelés egyetlen koszorúját az áldozatok nyitott sírjához? A kapitalista helyettes polgármester, dr. Szijj Ferenc, aki ezzel a tényével szabadságával játszott, mert katonai diktatúra volt és Komárom hadszíntér. Idézzünk másik jelenetet emlékezetünkbe. Az internálás nyomorúságaiból hazatért munkások egyenként és küldöttségbe verődve, kihez mentek el köszönetét mondani azért, amit érettük elkövetett: A város basájához, az akkori polgármesterhez és a munkától kérges kezek, a becsületes jobbok, melyek egy egy könnyet is letöröltek sokat szenvedett arcaikról, bizonyára a polgármester „munkásellenes“ magatartását tanúsították! Vájjon az akkori munkásság „számon kérte-e" a polgármesternek a lépéseit, amelyek akkor sűrűén haladtak, úgyszólván naponta a vár felé, ahol a munkások voltak fogva. Pedig akkor gránátok és schrapneilek hullottak a várra. Egymaga ment be oda sűrűén, majdnem nap-nap után, hogy a munkásokat és képviselőiket meglátogassa és legalább, ha tenni nem is tud érettük, megvigasztalja. A május 1-i rettenetes éjszaka után első dolga volt a katonai parancsnoknál jelentkezni és helyt állani a váro3 munkásaiért, akikre reánehezedett volna a megtorlás kemény ökle és az nem kimáii ilyenkor az ártatlant sem. Ez az ember is, akinek mindehhez szive volt, nem más, mint dr. Szijj Ferenc. Az ajtaját nem zárta be ezekben a nehéz napokban sem, az nyitva volt és betalált hozzá az az egyszerű cigányasszony, akinek férjét kikönyörögte, s akit elfogtak azért, mert a Dunaparton ment. A polgármester, a város ura, illetve utolsó szolgája volt ezekben a gyötrelmes napokban, amikor nem volt zsupán, sem hatóság, sem munkásvezérek, sem szakszervezetek, sem közgyűlés, csak Bonnaud őrnagy, aki halált hirdetett minden megmozdulásra és nehéz tüzérséggel fogadkozott szétlőni, rombadönteni a várost. Egy ember volt akkor ember és a helyén : ez is dr. Szijj Ferenc polgármester volt, De legyen teljes a história filmje. A letartóztatott munkásvezérek és munkások helyett ki ajánlotta fel magát túsznak ? A polgármester, aki ezzel az önérzetes és elszánt fellépésével megszerezte a szabadságot a letartóztatott munkásoknak és vezéreiknek. Mit gondolnak olvasóim: a munkások akkor is követelték ennek a munkásnyuzónak a helyéről való távozását ? Dehogy ! A polgármesterválasztás előtt a munkásság küldöttsége kereste fel és biztosította, hogy a polgármester választásnál reá adja szavazatát Nem tehetem föl az akkori munkásokról, hogy ha a választás nem egyhangú, hanem szavazásra kerül, be ne váltották volna ígéretüket. Ebben az esztendőben nem volt törvényhatósági bizottság. A polgármester önként és maga kért fel egy bizottságot és ez a most munkásellenesnek hirdetett férfiú nem felejtette ki abból a munkásokat sem. Tizenkét munkást hozott javaslatba, akik tanúságot tehetnek róla, hogy nem akart az ellenőrzés alól akkor sem elbújni, sem a felelősség elől kitérni. Beszéljenek Hacker Richárd, Tarcsy Sámuel, Végh Vilmos, Bossányi Rezső akkori bizottsági tagok, igazat beszélek-e ? Beszéljen Hacker Richárd arról, akinek volna oka is arról beszélni, mert sok oly dolognak tudója, ami élénk világot vethetne a polgármester munkásellenes voltára. Hol volt még az inségmunkáról szóló törvény: a polgármester már megindította az inségmunkát és aláírási kölcsönt hirdetett. A befolyt negyedmilliónál többet fordítottak erre a munkára kizárólag a munkásellenes polgármester kezdeményezésére. Vájjon ezt nem azért tette, mivel a munkásérdek és a munkások kenyérgondja lebegett az ő szemei előtt? Sok sok kérdést tehetnénk még föl ezekben a dolgokban, de tudjuk, hogy a munkásság ezeket mind jól ismeri. Nem úgy a polgárság, mert ezekkel a szerény polgármester sohasem kérkedett, távol állváu tőle az érdemek gondolata is- A józanul gondolkodó, a maga eszével élő az idevaló munkásság tudja ezeket. Csak a menekültek, a hidon beballagottak nem tudják. Az egymást sünien felváltó ás emlékekkel távozó vezérek. Azt igen jól tudják, hogy máé városokban is ezrével vannak munkanélküliek, sót egyre szaporodnak, mert a gyárak egymásután fokozzák le és szüntetik be üzemeiket. A gazdag Angliában, a dús és a háborút lefölözött Amerikában milliónyi munkanélküli él, az egész világon tűrhetetlen a drágaság, Ausztriában 1200 korona a zsir kilója és egy pár cipő egy egész vagyont jelent. De ezek az alakok a polgármestert és a város urait teszik mindezekért felelőssé, csak azért, hogy távozzanak helyeikről. Bizonyára nem tudják ezek a jó urak, hogy ma polgármesternek és a város „urának“ lenni nem is olyan nagyszerű kedvtelés, hogy akármelyik gépész többet keres mint a polgármester és a város bármelyik főtisztviselője. A legkisebbkeresetü vasmunkás jobban van anyagilag ellátva, mint a városi tisztviselők, akik súlyos kenyérgondokkai küzdenek kivétel nélkül. Igaza van annak a plakátnak : hogy itt minden jóakarat hiába való. „Csakhogy ez a jóakarat nem a plakát kibocsátóinál van elraktározva, hanem a város basáidnál, kik ellen most ez a hajsza megindult. Azonban ebbe van másnak is beleszólása, mint a kommunista pártnak. Ez is bele fog szólni a játékba. A józan, a félre nem vezethető, munkásság is. És ez a szó fog dönteni, nem pedig a fékevesztett hajrá! Egy régi bizottsági tag. filiöi'SMIiöÄMiiiiisi I A Komáromi Kereskedők Testületé e hó 15 én tartotta meg a nyári szünet után Fried Jenő testületi elnök einöklésével rendes választmányi ülését. Az élénken látogatott ülésen az elnök hosszabb beszédben tájékoztatta a választmányt az időközben felmerült — a kereskedőket érdeklő kérdésekről. Miután a legutóbbi országos vásár a zsidó újév ünnepével egybe! esett, s közbenjárására a hatóságnak az egyes ; községektől s állatorvosoktól vett jelentések folytán már nem volt módjában a vásár napjának megváltoztatása iránt intézkndni, elnök • előterjesztésére a választmány akkép határo- i zott., hogy a jövő év vasárnapjainak raegálla* ; pitásához már eleve bemutatja a Mózes vallásu ünne pek uaptári jegyzékét, s arra is kéri a hatóságot, hogy a komáromi vásár ne tüzes- i sék oly napokra, melyeken a forgalmat befolyásoló környéken is vásár tartatik. Megemlékezett az elnök az egyéves kereskedelmi tanfolyam megszervezéséről is, melynek kezdenie: .yezésében s létesítésében elismeréssel nyilatkozott dr. Alapi Gyula munkásságáról. Az intézmény, meiy a város fennhatósága alatt a Testület felügyeleti hatáskörébe került, e hó elejen egy meleg házi ünnepély keretében megkezdte működését, főleg gyakorlati ceiok magvalósítását, a gép- és gyorsírás, számolás és kereskedelmi levelezés elsajátíttatását tűzve feladatul. A tanfolyamra I jelentkezett körülbelül negyven tanuló közül az elnök a testület nevében két szegéuysorsu növendék részére tandíjmentességet, biztosított. A választmány jóváhagyó tudomásul véve az eiDök ez eljárását, az egyik tandíjmentes helyre már folyamodott Schwarz Rózsi részére i a tandíjmentességet megadta s a Testületre I részére biztosított felügyelet gyakorlásával az ! elnököt bízta meg. A forgalmi és luxusadóval kapcsolatban beá lőtt változásokat is érintette az elnöki megnyitó. A forgalmi adót megfizeti a kereskedő a termelőnek, gyárosnak, szállítónak és másodszor a kincstárnak, s igy ténylegesen 2% költségünk van az eddigi 1%-kal szemben. : A Testület tagjainak ez adónem kezelése körül teljes szakszerű, tájékoz:atást nyújtandó, egy felvilágosító előadás megtartására kéri fel a választmány dr. Lengyel Arthur pénzügyigazgatósági előadó urat. A komáromi dunai vasúti hid közeli forgalomba helyezéséről vett értesülését bejelenti az elnök. A cseh szlovák áliamvasut próbaútját a hid közepéig már megtartotta. Hir szerint ez a magyar államvasutak részéről is rövid időn belül meg fog történni, s a megnyitás s forgalombaadás napjául már november 3-át emlegetik. Bejelenti továbbá az elnök, hogy a testületi szellem kifejlesztése s ápolása érdekében 10—12 fiatal kereskedőt hivott össze értekezletre, arra kérve őket, hogy összejöveteleik céljaira a Testület. helyiségeit használják. Naponta az ebéd utáni és esti órákban volna e végre a testületi otthon nyitva tartandó, s kívánatos volna, hogy a testület tagjai nagyobb számmal keresnék fel e helyiséget, hogy magánérintkezéseik utján az összetartozás érzése hassa át őket. A városi törvényhatósági bizottság felújításának lényére is kiterjeszkedett az elnök, előadva, hogy a zsupánnal folytatott tárgyalások alkalmával kérve kérték a kormánybiztost, hogy kommunistákat ne nevezzen ki a bizottságba. Azok nem teherviselők, nem is lehetnek teherkirovók, s a város ügyei intézésénél nem lehetnek igazságos birók. A zsupán az elnök és még két társa előtt ki is jelentette, hogy nem fog kommunistákat kinevezni és két nappal később még is megtörtént az. Miután a hely, ahol szóló beszél, kizárja azt, hogy e tényről vélemény hangoztassák el, felhívja azon kernskedötársait, akik bent ülnek a törvényhatósági bizottságban, hogy miután 1 a kereskedők mint legnagyobb adófizetők első ’ sorban érdekeltek, teljesítsék kötelességeiket a
