Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-10-15 / 97. szám
1»21. október lo. „Komáromi Lapok“ 3. Okiul,-a végrehajtója, - ■ aki az érsek rendeletéit tovább adná. Így a katolikus érdekek nem lennének megóva. Most 100,000 magyar hivő kéri az önálló magyar katolikus püspökséget a szentszéktől. Aláírási ivek vannak forgalomban, melyekre ezrével gyűl az aiáirás. A mozgalom Komáromból indult ki, mert az esztergomi főegyházmegye katolikusai és papsága Komáromot szemelték ki a magyar püspökség székhelyéül, ahol a magyarság kompakt egységet alkot és fekvése is olyan, hogy minden oldalról könnyű szerrel megközelithető. A háromszázezer magyar katolikus arra az esetre, ha föpásztoruktól elszakítják, önálló és közvetlen Rómának alárendelt püspökséget akar felállítani, mert katolikus hitét, meggyőződését, nyelvét és fajiságát csak igy látja biztosítva. Ezt biztosítják részére a saint-germaini békeszerződés cikkelyein kívül a köztársaság alaptörvényei is. Fel nem tételezhető, hogy 330000 magyar katolikust egy tót püspökségbe kebelezzenek bele. De felállítandó azért is, mert sem a magyar papképzés ügye nincsen megoldva, sem pedig a hívek lelki gondozása nem nyer igy kielégítést. Nem szolgáltatják ki a szentségeket, bérmálás már évek óta nem volt, szentségekhez szükséges kegyszerek hiányzanak, mert nincs megyés püspök, aki azt kiosztaná. Az önálló magyar katolikus püspökség felállítása semmi akadályba nem ütközhetik a kormány részéről sem, mert Róma látni fogja, hogy ez a hívek spontán kívánsága, ez elől pedig elzárkózni nem fog. A javadalom is biztosítható a lefoglalt rimási javakból, melyek mai kezelésükben őtelezettségeketnem teljesítenek, amelyekről el nem számolnak és igy hivatásától eltávolítottak. A magyar püspökség átveszi az árvaságra jutott magyar plébániák, templomok gondozását és a hívek vezetését, akik ma vezér nélkül févelyegnek. A komáromi magyar katolikus püspökség ügye ma a katolikusok legfontosabb ügye. _________________________Egy katolikus. Hol az igazság? A zsupán szerint: a kormány, — ugyancsak szerinte: saját maga, — a félhivatalos szerint: a határ megállapító bizottság miatt nem lehetett a német parlamentáriusokat magyar földön, magyar díszben fogadni. Nehéz dolog a diplomaták nyelvén eligazodni. És ki vonná kétségbe, hogy ifjú zsupánunk ilyen diplomata. Folkman zsupán, a német szenátorok és képviselők üunepies fogadását szombaton délben betiltotta. Izgatott tanácskozások előzték meg ez elhatározást és amidőn a Kisgazdapárt vezetői: Füssy Kálmán képviselő és Lukovics pári igazgató ennek megokolását kérték tőle diplomatikus sejtéssel azt válaszolta, hogy a kömény betiltotta,^— A „teljhatalmú“ minisztériumban, — mint az nyílt titok — ott ülnek, a prágai minisztériumok t>iza!mi emberei és a ,,teljhatalmat“ ezek gyakorolják. Miután igy sikerült általános felháborodást kelteni a kormány iránt, másnap a német parlamentáriusok nem érték be ezzel a magyarázattal, hanem mint halljuk egyszerű szavakkal kérték számon Folkman zsupántól a kormány rendeletét, Nem, mert nem volt, talán csak egy segéd titkári telefon hangjai érkeztek ide a minisztériumból. Ilyenkor azonban egy zsupán a feladat magaslatára emelkedik. A megoldásra két eshetőség kínálkozik ilyen esetben. Vagy hivatjuk az előadót és azt keményen megfeddjük, hogy az elveszett aktát teremtse elő, — ez az elcsépelt metódus. A másik sokkal szellemesebb. A felelősséget egyszerűen elvállalni a kormányért. Ebben van stilus és lendüiet. Így is történt. Folkman tehát vállalta a felelősséget a betiltásért és a következményekért. Van azonban egy intézméuy, amely mindig akkor bukkánik fel a sötétből, amikor nincs rá szükség. Ez hirtelen el kezd nyilatkozni és csúnyán kompromitálja a zsupánt, ifjú zsupánunkat.' Hogy a rendelet azért adódott ki voltaképpen, mert pont vasárnapra várták Komáromba — jaj: de csak suttogva ejtsük ki, hogy meg ne hallja valaki a hátunk mögött — a határmegállapitó bizottságot. Ne neked legféltettebb titkaidat kifecsegi ez a szerencsétlen kőnyomatos vagy félhivatalos izé. I így most töpieng magában és azon gon- , dolkozik : melyik igaz? Az első? A második? A harmadik, tudniillik a kőnyomatos, mely lehetőleg ritkán mond igazat. Fél tudniillik a szegény, hogy be találják törni a fejét. A kommunista röpirat, melyet a német parlamentáriusok kocsijába dobáltak, nem érdemelne különösebb figyelmet, hiszen ezeket a szokvány rágalmakat a Bécsi Magyar bői, Jövő ből már igen jói ismerjük. Ezek a bécsi magyarok és más elmenekült patkányok alaposan elszámitották magokat játszmájukban, amelyet a nemzeti öntudatára ébredt magyarsággal szemben feladni kényszerültek. A magyar nemzeti áliam fáj ezek szivének, még a mai kic-iny és csonka alakjában is az fáj, hogy ez a kis ország még egyszer talpra áll a saját erejéből és az 5 álmuk a nemzetközi Magyarország örökre szétfoszlik. Magyarország jó lenne nekik, ha még egyszer — csak egyszer nyeregbe segítené őket. Ez a gyűlölet nyilatkozott meg a komáromi röpiratban is Magyarország ellen, de az itt élő magyarsággal szemben is, az impotens vergődés dühe többé meg nem ismétlődő eljátszott játékok után. A kommunista tempót megszoktuk: vádaskodni, bevádolui és megrágalmazni mindenkit abból az elvből kiindulva, hogy „minden rágalomból csak ragad valami.“ Ebből azonban kevés, talán semmi sem regadt német vendégeinkre, akik undorral dobták el a rágalmaktól csepegő lila betűs Írást (mert, hogy a német vendégeket a helyi magyar -.-ajtó ne részesíthesse impozáns ünneplésben, egy gyors nyomdai munkabeszüntetést is rendezett a kommunista pártvezetőség). A nyomorra hivatkozik, amely itten tanyát ütött a munkásság között. Igazuk van a röpiratozóknak, de azt kifelejtették a lila iratból, hogy nemcsak a munkás nyomorog itt, de mindenki, akinek nincsen tőkéje. A türelmes papirosra azt Írták, kogy itt a város mai nem tesznek egy lépést se a nyomor enyhítésére, de azt megint nem Írták rá, hogy a város urainak a kasszája teljesen üres és a város alkalmazottai és munkásai nagynehezen kapják meg fizetésüket és munkabérüket. Azt sem Írták oda, hogy a város kezéből kivették a közélelmezést és azt már nem a város intézi, de azért a kommunista agyakban ezért is "a város felelős, mely nem épittet lakásokat, nem végeztet munkákat. Szegény város, hogy szeretne az épiteni és hogy szeretne arra ráfizetni, ha t. L volna miből Mindezek hiányoznak a lendületes Írásiéi, mert ezek igazságok, amikről ők is éppen úgy meg vannak győződve mint mi. De hát ezek a legragadósabb rágalmak. Le a Horthy reakcióval! lihegi végül a a röpiv, melynek csak ez fáj, más semmi A Horthy reakció az oka ennek a nagy nyomoi ruságnak, aminek itt valamennyien á’dozatavagyunk, a munkanélküliségnek, a magas kenyéráraknak, a téli tüzelő hiányának. A német urak egy kézlegyintéssel intézték el az ellenük intézett merényletet. A pontot azután rátették az ítéletükre, amikor kocsira ültek és este az állomásra hajtattak. Az éljenzés zajára egyik német vendég hangosan, harsány hangon kiáltotta el éppsn a kommunista Otthon ablakai alatt e szavakat: A kommunista vezér urak jól tudnak németül fogalmazni. Ezt bizonyára le tudják fordítani, Meg is jegyezhetik maguknak. A megyei nyugdíjasokért. Gyiijtésakció a szegény nyngdijasok érdekében. — Adakozzék a közönség! — 30 és 70 kor. havi nyugdijak. A megyei nyugdíjasok ügyéről már több Ízben szóltunk. Most, hogy kérő szózatukat közöljük a magyar közönséghez, ezt az igazságos ügyet a magyar társadalom jószivének ajánljuk, mely sohasem hagyta el a szükölködöket. A megyei nyugdíjasok közt vannak öreg hivatalszolgák, akik mivel régi háború előtti kis magyar fizetésük után szabták ki nyugdijukat, havi 30 és 70 kor. nyugdijat kapnak. Szégyeuli az ember leírni ezeket a számokat. A közigazgatási bizottság valamennyi részére kegydijat is szavazott meg, de ezeket a zsapáu beszüntette, illetve nem is tette folyóvá, állítólag kormánytilalom folytán. Ez egyik láncszeme anuak a politikának, amely itt fo’yik. A magyar hivatalnok nem lehet saját földjén. Mohó idegenek foglalták el helyüket, akik nyelvünket nem értikj Az itt járt német parlamenti emberek elcsodálkoztak ezeD, mikor itt jártak és kioktattak arra, hogy ezeket nem keil eltűrni, mert ez a szolgaság. Pedig itt miudenkiuek szabadságot Ígérnek, A megyei nyugdíjasok bármiféle alkalmazást elfogadnak, sót csak arra irányai a törekvésük, hogy mindegyikük elhelyezkedjék valamely munkakörben. De a tehetetlen ős munkában megrokkant öregek már munkát sem tudnak vállalni. Ezek érdekében a nyugdíjasok szervezete nevében kérelemmel fordulnak a megye közönségéhez vezetőik, hogy as támogassa őket. Mert Ígéretekkel sem lakhatnak jól. Jön a tél. A hideg. A nyomor. Adakozzék mindenki a megyei szegénysorán nyugdíjasoknak, A kérelem igy hangzik: Kérelem A vármegye közönségéhez a megye volt alkalmazottai érdekében. Komárom megye magyar alkalmazottait a csehszlovák kormány csekély kivétellel a szolgálatból elbocsátotta és nyugdíjazta. A megyei közigazgatási bizottság mérlegelve e méltánytalan elbánás súlyos következ-Raktáren tartok: saját gyártmányú, többféle méretű c fern e n t-kutgyürüket, cement-ssöveket, szines és egyszerű cement-lapokat. sj hí filial Alapítva 1909-ban. Komárom, Gazda-utca 23. (Víztorony mellett.) Alapitva199S ban. Elvállalok mindennemű építési mu kákát, u. m.: csatornázást, hidmunkála(okat, magas és mély építkezést, cement-jászol, fürdőszobák és konyhák padlóburkolását, betor.irozást, terrazzo- és velencei mozaik-burkolást helyben és vidéken a legolcsóbb árak mellett. — Szives pártfogást kér Polvar János, beton-mester. Raktáron tartok: tetőfedő-cserepet, sírköveket, sikereteket, műkő-lépcsőket, valamint butor- és kávéházi már-, vány-lapokat stb.
