Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-10-01 / 91. szám

I oldal «Komiromi Lapok< m\. okttói* i. Nyugateurópa tükre* — Impresssiók külföldi utazásaimról. — bta: Names Izidor. ni. A germán oltlcupáció óta a németek ellen érzett ellenszenv még ma is csak úgy megvan, mint 2 év előtt és a franciáknak van gondjuk rá, hogy ez igy maradjon. Szolgáljon erre pél­daképen a következő kis eset, Brüsselnek szá­mos diszkét-alkotásai között van egy úgyne­vezett „Männeker piss“ kútja, melyet a város a 18-ik században főleg azért csináltatott, — persze müvészkéz által — hogy ezzel a lakos­ság álszemérmét ellensúlyozza. Ez a takaros, egy díszes márványtalapzaton álló emberke már több mint 200 év óta szabályos nagy Ív­ben bocsátja ki magából a vizet. Egy, Brüssel városában nemrég alakult testület, a háborúban résztvett francia közkatonák egylete, ezt a kis alakot megtette disztagnak, ezen elhatározását azzal okadatolván, hogy Männeker az okkupáció alatt, tehát olyan időben, midőn a városban senkinek sem volt módjában a németek ellen érzett ellenszenvét bánni módon is kifejezni, ezt soha be nem szüntetett funkciójával olyan jól megcselekedte, hogy minden jó belgának, kik ezt természetesen a saját felfogásuk sze­rint értelmezték, — kedve telt benne. De ez még hagyján. Azt is elhatározták, hogy Männeker felavatása ünnepélyesség keretében fog végbe­menői. A jelzett napra Männekerre francia közkatonai ruhát öltöttek, a kutat és környé­két fellobogózták s az okiratot a zászlókkal felvonult obsitosok s a város megjelent kép­viselői előtt ünnepélyesen felolvasták. Másnap a sajtó hosszú cikkekben ismertette az ünne­pély lefolyását. Brüsselbői egyenesen Párisba utaztam Az utón sok mindent látni, ami a háborúra emlé­keztet. Igen sok torony, mint kőhalmaz hever a földön, elpusztult pályaudvarok helyét ideig­lenes faépítmények foglalják el és szinte meg­döbben az ember, midőn a vasút közelében fekvő számos nagy terjedelmű omladékról azt hallotta, hogy ezek X vagy Y volt község vagy falu helyét jelzik, melyeknek azelőtt be­épített területe jelenleg gabonával van bevetve. Párisban körültekintve, mi sem emlékez­tet a lefolyt háborúra. A város nagyszerű köz­épületei s hires terei most sem tévesztik el hatásukat az idegenre. De ez már a háború előtt is igy volt. Különös benyomást ezúttal csak a szerfelett megnövekedett autóközleke­dés és a feltűnést keltő kitűnő világítás tettek rám. A főbb tereken és az oda befutó utcá­kon annyi autót látni nyüzsögni, hogy túlzás nélkül lehet mondani, hogy feketéink tőlük az egész vidék. Az egyes kerületek közötti köz­lekedés olcsó és a lehető legjobb, mert a földalatti, u. n. metropol-vasut a központból 30 perc alatt a város 20 kerületének minde­gyikébe elvisz. A nagy körutakon az autóbu­szok ezrei közvetítik a forgalmat, melyek pene­­tráns bűzt lövetve ki gépeikből, fülsiketítő lár mával száguldnak végig az egyenes utakon. Egy párisi születésű ismerősöm, kit fel­kértem, hogy csináljon egy kis programmot a következő vasárnapra, a következő tanácsot adta: délelőtt a Louvre-ban meg kell nézni a milói Venust, a Babilon, Ninive-régisége­­ket, Rubens uj dísztermét, ezután a ranthe­­ónban a francia-amerikai testvéresülési ünnepélyt, továbbá a Notredame-ban a zenés misét meg­hallgatni; délután Versaillest vagy a Boulogni erdőt, este pedig a nagy operát felkeresni. A Louvre legalsó részében elhelyezett szoborgyüj­­teménynél mi sem könnyebb, mint a milói Ve­nus hoz jutni, mert a hatalmas előcsarnok jobb­oldali folyosója végén már látható a kerek kis kupolával fedett templom, melyben az is­teni nő áll. Ezen helyiség mindig tele van áhi­­tatosan szemlélő kiváncsiakkal, kik ott rende­sen hosszú időt szoktak tölteni, — alig tudván tőle megválni. Jó magammal is igy volt, pedig többször felvillant agyamban a gondolat, hogy miért épen ezen tárgyat tartják a világ legszebb szobrának, midőn számtalan más hasonló mű­remek is létezik. De hosszabb szemlélet után tisztába jöt­tem azzal, hogy csak isteni ihlettel telt művész formálhatott ilyen testet és tudott életet adni végtelenül bájos arcának. Huzamosabb ideig nézve az arcot, az ember megfeledkezik arról, hogy szobor előtt áll és annak a csalódásnak . a varázsa alá kerül, hogy egy élő lény szeme függ rajta. A Ninivéből hozott föliratokkal és mű­vészi faragványokkal ellátott kövek, melyek között szobanagyságu tömbök is láthatók, kézzelfogható tanúi az ős Babilon fejlett kul­túrájának, de itt főleg néhány föliratos kőtábla kelt érdeklődést, melyekből kitűnik, hogy a jóval később szerepelt Mózesnek már ismernie kellett ezen ország törvényeit. A Pantheonba csak nehezen lehetett be­jutni, olyan sokan tolongtak bejárata előtt. E csodás szép, hatalmas, de nyúlánk kupolával ékeskedő épület Napoleon kezdeményezésére jött létre. Eleinte templom volt, később a haza nagyjainak mauzóleuma lett belőle. Kereszt­­alakú belsejét hatalmas történeti tárgyú képek s egy nagy szobormű diszitik, mely a parla­mentben szónokló Gambettát ábrázolja s me­lyen a hires államférfiu következő szavai olvas­hatók: „Inkább haljunk meg, mintsem szabadság nélkül éljünk". Az ünnepi beszédet a kultusz­­miniszter tartotta, mellyel óriási hatást tudott elérni. Végül az amerikaiak és franciák testvé­riségének voltam tanúja. Itt meg kell jegyeznem, hogy Amerika főleg protestáns körei a közel múltban szemrehányással illették a franciákat, népük széles rétegeinek tétlenségét hozván föl elégedetlenségük okául. A franciabarát katolikus „Colombus-egylet“ egy erélyes ellenpropaganda érdekében dolgozik. A Notredame-ban meghallgatott zenés misét, mint egy feledhetlen szép emléket őrzöm szivemben. A fenséges ünnepi keret, melynek ismertetésére gyenge toliam nem is vállaíkoz­­hatik, a rengeteg népség és Beethoven „Missa solemnisá“-nak egy hatalmas zenekar, vegyes­karok és első művészek által produkált elő­adása a legmagasabb sphaerákba sodorták föl a visszatartott lélegzettel hallgatók áhitatos lelkeit. Mély impressiót nyertem az Avenue des champs elisées-n álló hatalmas diadalív falaza­tában röviddel ottlétem előtt nyitott kriptánál is, hol egy, a háborúban elesett közkatona téljesen fölismerhetien hulláját helyezték el hal­latlan pompa kifejtése mellett. Az ezen szim­bolikus sírnál számtalan oldalról szüntelenül és minden elképzelhető formában megnyilatkozó kegyelet a háborúban elpusztult minden köz- j katonának szól. Sok anya, ki még ma sem 1 tudja, hogy hol tűnt el gyermeke, jár ide könyeit ontani, hiszen nem tudhatni, hogy nem-e az ö fia fekszik olt. A versailles-i nagy kastély bejárata előtt éppen az amerikaiak szálltak ki több, mint 100 autóból. Siettem a környéken egy hasonló jármüvet szerezni s igy sikerült is bejutnom az épületbe, melynek megtekintése több, mint 3 órát vett igénybe. A hires nagy tükörterem a leggazdagabban van disziíve a háború alatt szerzett zászlók, fegyverek szebbnél-szebb pél­dányaival és az ezen látványtól megittasodott franciák olyan minden mértékfelüli páthosszal dvkcióztak, hogy ennek még akkor sem kellett volna nagyobbnak lenni, ha csak egyedül ők nyerték volna meg a háborút. Alig szenved kétséget, hogy a sok amerikai is — kiknek itteni viselkedése távolról sem volt olyan lel­kes, mint a pantheoni ünnepély alkalmával, — ilyenfélére gondolt. Esküdtszéki tárgyalás. — Apagyilkosságért 10 év. — A helybeli törvényszék esküdtszéke, őszi ciklusában tartod tárgyalásai során már a harmadik apagyiikossági bü perben tárgyait és mondott keletet. A f. hó 27-én tárgyalt apagyilkos bűn­­perében, az államügyész vádját it'j. Pálik István­nal szemben szándékos emberölés miatt emelte, a ratgállapitott következő tényállás alapján: id. Pátik István muzslai lakos, 30 éves István uevü fiával együtt, egy háztartásban éit. 1921 április 10-én este történt az eset, hogy ifj. Palik István, a fíu, odahaza volt s lefeküdt, ügy 11 óra körű az édes apja, ki kissé - jókedvében, volt, de nem italosán, bement fia szob íjába, megkérdezte tőle, hogy a hiányzó pénzét nem ő vette-e el. Emiatt szóváltásba keveredtek, a fiú az apóra rontott, dulakodás támadt közöt­tük és eközben a fiú, az ágya alatt levő mint égy fói méter hosszú vasráspolyt előkapva, apját id. Palik Istvánt többször fej beütötte. Az ütés balántókcsont repedést okozván, az apa elvérzés folytán meghalt. A vádiéit védekezése az egész eljárás során az volt, hogy az apa,, az eset történte napján este éjfél főié bement hozzá, óvatosan torson fogta és egy nagykóssel a nyakát nyi­­szálta, erre ő felébredt, dulakodás közben ma­gát védelmezve, előkapta a vasráspolyt és édes apját ártalmatlanná, akarván tenni, ütött rá, de agyonütni nem akarta. A nyakán és karján állítólag apja által a késsel okozott sérülésekre hivatkozott. A főtárgyaláson kihallgatott védelem tanúi semmit sem igjzoitak a vádiolt javára. Sót a kihallgatott orvosszakértő véleménye folytán meg diapitották, hogy a fiú nyakán és karján talált serü óseket csak a fiú maga idézhette elő, semmiesetre sem az apja dulakodás közben. Az ily módon próbált védekezése sem volt eredményes. A perbeszédek során közvádló dr. Gyuriss Alajos,államügyészavádtottra, mint apagyilkosra a legszigorúbb büntetés alkalmazását, dr. Kam­rás József védőbeszédjében a vádlottra enyhe büntetés kiszabását kérte. Az Ítéletet az esküdtszék szavazata alapján meghozta a bíróság, mely szerint ifj. Pálik Istvánt apagyilkosságért 10 évi fegyházra itó’te. Az ítélet jogerős. (k. b) Rablógyilkossággal vádolt cigányok felmentése. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a közön­­ség körében a múlt hó 27 én rablógyilkossággal vádolt cigányok ügyében megtartott esküdtszéki tárgyalás iránt, úgy, hogy a törvényszék elnöke kénytelen volt a hallgatóság részére jegyeket kiadni. A tárgyalás alatt a terem teljesen meg­telt érdeklődőkkel, kiknek soraiból a furfangos cigány feleletek nem egyszer váltották ki a hangosabb derültséget is. A vádlottak padján ülő 3 férfit és 1 nőt a vádhatóság azzal, vádolta, hogy 1920. aug. 19-én h kora esti órákban két morva házalót Bi dnárik Bohannilt és Vladimírt Udvard község közelében levő egyik majorság mellett, előbb a vádlott nő, Lakatos Erzsi szemükbe paprikát szórva, alkalmatlanná tette a védekezésre, majd a többiek, Lakatos Sándor, Kristóf Péter és Lakatos József szarkáin! kezdtó. a Bednárik Testvéreket addig, mig a szerencsétlenek élet­jelt adtak magukról és végül a náluk volt 4000 IC készpénznek, órának és összes értékük elszedése után a Z itva folyóba dobták őket. Pár napra rá a Zsitva folyó hozta nyilvános­ságra az esetet. A nyomozás csak csekély eredményt tudott felmutatni a tettesek kézre­­keritése tárgyában addig, míg a feljelentést egyik cigány-társuk meg nem tette ellenük, aki állítólag hallotta, amint a rabolt pénzen osztozkodtak és neki nem adtak belőle. A vád­lottakat a csendőrök elfogták és 11 hónapi vizsgálati fogság után most. került tárgyalás alá a biinparük. A vizsgálat, valamint a tár­gyalás során tagadták a cselekmény elköveté­sét s iparkodtak ártatlanságukat a felvonulta­tott tanúikkal bizonyítani, A vád tanúi uern tudtak konkrét bizonyítékokat felhozni. A vád képviselője dr. Soós Imié állam­ügy sz kérte ugyan vádlottaknak a tárgya­láson kiderített tényállás alapján a rablógyil­kosság bűntettében bünösuek kimondását és megbüntetését, — azonban a védők dr. Schteyer Arnold de Barta Lajos és dr. Soós Károly ügy­véd helyettese dr, Kovács Boldizsár védenceik felmentését kérték az eskiid-izéktöl, mert sem­mi adat nem mutatkozott bűnösségük mellett és nem is ők követték el a cselekményt. Az esküdtszék a pm-beszédek után vissza­vonult és meghozott verdiktjük alapján a biró­­.ág az éjfél körüli órákban kihirdette a rabló­­gyükos cigányok bünperében az ítéletét, mellyel Lakatos Sándort, Kristóf Pétert, Laka­tos Józsefet és Lakatos Erzsit felmentette és azonnali szabadlábra helyezésüket rendelte el. Az Ítélet jogerős. (K. b.) BÚTORT ELSŐRENDŰT KÉSZÍT VIDA ISTVÁN ASZTALOS, SZÉNA-TÉR $,

Next

/
Thumbnails
Contents