Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-10-01 / 91. szám
4. old**-Komáromi Lapos 1921. október 1. teljesítőképességét befolyásolják, a bizottság esak akkor ismer el, ha azokat előzetesen megvizsgálta és jóváhagyta. = A számok panaszkodnak. Az Ungvári Közlöny írja: Régen a számok csak beszeltek, ha fog alkoztunk velük, ma a statisztika rideg számoszlopai néma fájdalommal pana-z oduak is. főttünk fekszenek Ruszinszkó uj népszámlálási adatai s amint végig olvassuk őket, szinte taonlmáuyt szeretnénk Írni a belőlük kiáradó absurdumok bizonyítására. Kezdjük a magyar-. Sággal, melyre a 600 ezer lakosból csak száz ezer jutott! Ebből a három városban mag iban 23 ezer lakik, tehát nyolcvan ezer jut a vidékre. S most jó^lesz tudni, hogy pusztán Beregmegyében 38—39 (összesen 42 egyház) színtiszta református, tehát magyar község van, köztük olyan is, ahol több ezerre megy a lakosság száma pl. Dercén, Gát, Nagybereg stb. Hat tJgocsában, U tgban ? Da hat valahonnan venni kellett azt a fé!s/ázezer(!) nagyoroszt is, akiket a statisztika kimutat. Nwin is tudtuk, hogy ennyien vannak ! Vájjon kik ők és hol van a hazájuk? Pikáns vész különben az is, hogy Munkácson is 1294 van belőlük, ellenben Ungváron és Beregszászban egy sincs. Vájjon miért? Csak mint érdekességet említjük meg, hogy eddig 19289 csehszlovák van Rmziuszkóban s ezekből egy nem régi híradás szerint 18000 tisztviselő Bármint legyen is ez a népszámlálás, az tény, hogy úgyis megüti a kisebbség mértékét a magyarság a három városban, (Beregszászban 63 százalék, Ungváron 40 százalék, Munkácson 25 százalék), valamint egész Beregmegyében, a beregszászi járásban, az ungvári járásban, Mezőkászonyban és Nagyszőlősön. Ezzel az uj fegyverrel a kezünkben még erőssebben fogunk tehát küzdeni a magyarságot megillető kisebbségi jogokért. Most már senki sem vitathatja, hogy Ungvárnak és Munkácsnak joga van magyar iskolához, magyar közigazgatáshoz és bírósághoz s általában a magyar nyelvhez mindenütt, ahol az állami élet megnyilvánul. = Franciaország, mint Horthy védelmezője. A bécsi „Abend“ jelenti: ügy látszik, mintha Franciaország újból mint Horthy védelmezője lépne fel és megakadaiyozza az ultimátum átnyujtását. Természetes, hogy a halogató politika következtében a veszedelem óráról órára nő, a magyarok érzik, hogy semmiféle komoly ellenállástól nem keli tartamok. A felkelők napról napra erősödnek, egyre vakmerőbben a városnak a képét, meg — a gondját. Soha a világon hivtbb képviseletet nem láttak. Mert Komárom olyan volt, mint Tuba János és Tuba János olyan mint Komárom. Dalos, vidám, tűzről pattant, 'lelkes, maga föláldozó, melegszívű, pajkos, örök gyerek : a magyar kisváros. Komáromnak egyetlenegy bűne volt: az, amit Jókain elkövetett. Mikor Taba Jánosnak a választás elnöke átnyújtotta a mandátumot, János ezt a nagy megtiszteltetést igy köszönte meg: — A Duna minden vize se mossa le rólunk azt a gyalázatot, hogy Jókainak vissza kellett lépnie! Már lemosta a Duna; a szegény, a kedves Komárom most keservesen bűnhődik! Hajh! monostori hangos szüreti dáridók, halpapriká- 8ok, dóvaj kortesnóták, kingyesi táncok, martosi szép menyecskék! Hová tüntetek? Hová tűnt az az egész gyöuyörü magyar világ? Komárom vezekel, de nekem is van egy bűnöm és én is vezekelni akarok. Valaha Domány János, a harcsabajuszu komáromi polgármester, ha néha zsörtölődtem a városi közügyek miatt, féltréfásan, félkomolyan msg-megkorholt: — Megállj csak, majd megsiratod még te Komáromot I Amire én hasonló tréfásan azzal vágtam vissza: — Meg ám! De nem azért, hogy itthagytam, hanem azért, hogy itt voltam! Kedves, drága, felejthetetlen, nemeslelkü jóbarátom, örökifjú Tuba János, leghívebb fia Komáromnak! íme, te előtted vezekelek, mikor elbncsnzom tőled, azért az egy bűnömért, amit a te imádott szülővárosod ellen elkövettem. A tréfában Domány Jánosnak volt igaza! Most megsiratom mindennap, minden éccaka a szép, • kedves Komáromot. Nem azért, hogy ott Toltam, hanem azért, hogy ott kellett hagynom! lépnek fel, minél tovább késik az antant, annál nehezebb lesz leszámolta velük. Itt már tadják, — írja az „Absnd“, — hogy a magyar nacionalisták szoros összeköttetésbe léplek a bajor monarchistakkal, sőt azt mondjak, hogy állítólag közös támadási terv áll fenn közöttük Ausztria ellen. Benes magyar-osstrátk-cseh szövetséget akar* látasiteni. Gróf Bánffy Miklós és egy cseh diplomata nyilatkozik a brünni tárgyalásokról, A Neunes Wienet Tagesblatt ma reggeli száma közli, hogy Bánffy gróf magyar királyi külügyminiszter a tárgyalások folyamán köszönetét mondott Benesnek szolgálataiért, mellyel ezt az összejövetelt lehetővé tette. Bánffy kiilügyminiszterállitólag kijelentette, ha Ausztria a nyugatmagyarországi kérdéssel kapcsolatban magyar részről történt ajánlatokat elfogadja, akkor a magyar királyi kormány a fölkaiőkat ártalmatlanná teszi. Gróf Bánffy tudomásul vette, hogy Csehországtól távol áll' minden háborús bonyodalom felidézése. A tárgyalások folyam in kiviláglott Beussnek azon fáradozása, hogy Magyarországot, Ausztriát és Csehországot egy harinasszövetségbe tömörítse. Nyilvánvaló lett, írja a Neues Wiener Tageblatt, hogy Magyarorszag, ha a kompromisszumot sikerül létre hozni, kész volna valamennyi szomszédjával tisztázni a helyzetet, főleg Csehországgal állandó jóviszonyt teremteni, ha azonban a brünni tanácskozás résztvevőinek várakozása ellenére a kornj romisszum nem jönne létre, akkor bonyodalmakra kell elkészülve lenni, melyeknek következményei beláthatatlanok lennének. A brünni tanácskozással kapcsolatban egy cseh diplomata a következő nyilatkozatot tette : — A tárgyalás természetesen Nyugalmagyarország kiürítéséről folyt. Hogy forma szerint érvényt szerezzenek a saintgermaini és triauoni békeszerződéseknek, Magyarország egészen ki fogja üríteni a kérdéses területet s utána legkésőbb 48 órán belül visszaveszi Sopront és környékét., minden ellenszolgáltatás nélkü1. Ez az eredmény kétségtelenül a magyar diplomácia és a felkelők sikeres működésének tudható be, habár lényegesen befolyásolta a helyzet ilyetén alakulását Olaszor.-zAgnak a magyarokkal szemben való lojális viselkedése, vagy talán a cseh jugoszláv korridortól való félelme. Titok marad, talán örök titok, hogy mi célja lehetett a Lengyel—Bßcenec dno első felének, a csúfolódást előmozdító olvasmányoknak káros voltát magyarázó cikkre adott naiv „Válasz“-ával. Lehetséges, hogy nagyon szép és nemes cél vezérelte őt.. Be akart mutatkozni, tudatni akarta, hogy ő a föbünös a L-B.-fele olvasókönyv elkövetésében, tehát az ő kötelessége elszenvedni a következményeket is. Lehetséges azonban az is, hogy tudásvágyát óhajtotta kielégíteni, mert kérdéseket tesz fel. így azt kérdi, hogy »csak ez az egy hiba fedezhető fel olvasókönyvünkben? —akkor meglőhetünk munkánkkal tlégedve — állapítja meg. Megnyugtathatom. Yan abban több hiba is. De azt nem kívánhatjuk a kiadótól, hogy a Komáromi Lapok rendkívüli kiadásban jelenjék meg amiatt, ha valaki e hibákat mind e lapok hasábjain akarná elősorolni. A „Magyar Tanító“ c. paedagogiai szaklap foglalkozott már a többi hibával, röviden összefoglalva és mégis 10, mondd tiz nyomtatott oldalra volt szüksége hozzá. Egy kis összefoglalással azonban szolgálhatok. Az említett lap adatait véve alapul, van a könyvben: „ helyesírási (kis) hiba: számtalan, helyesírási (nagy) hiba: 13., értelmetlenseg, stilushiba, magyarosság elleni vétség: 33., tárgyi tévedés: 10. Nem gyermeknek való, vagy túlságosan rossz, gyenge olvasmány: 11. Mindezek összegezve, valamivel többet tesznek ki, mint egy hibát. Nemde? Lehetséges különben az is, hogy L. ne, a kis hamis, nem felejtette még el, hogy a M. T. annak idején szóvá tette volt e hibákat é» csak a K. L. közönsége előtt szerénykedik, hogy igy-ngy, csak az az egy hiba van benne stb. Azt is szeretné továbbá tudui, hogy vájjon hiba volt*e, hogy egyszer hol, hol nem, volt egyszer egy magyar olvasókönyv, mely a „Furcsa faluk“ c. olvasmányában egész falvakat csúfol ki, Ob, bizonyára a csúfolódásra való uszítás a p lödagogiában mindig hiba és végtelenül sajuálom, hogy épen azt az olvasó könyvet móltóztatott mintául felhasználni, mikor annyi jó és tökéletes minta is akadt volna. Méltóztatik tudni, mintának az emb9r mindig valami jót használ, valami nagyon jót, nem rosszat, mert ha már a minta is rossz, mi lesz ebből? ? Hogy valami közérthető példával világosítsam meg a dolgot, ha teszem azt, egy porcellángyárban rossz minta szerint formálják az edényt, akkor az ily módon készült árat agy hívják, hogy „bóvli“ és nem darabszám, da kilogramm-szám adják el sajtospspirosnak — . .. akarom mondani, mint kiselejtezett árat. Azért kérem, a minták megválasztásánál méltóztassék óvatosabban eljárni, sokkal óvatosabban ! De folytassuk a találgatást. Talán enyuitö körülmény szolgáltatása céljából irta L. ur válaszát, mert agymond, ö nem akarta megtanítani csúfolódásra a gyerm-iket, csupán felviditás volt a célja. Szép. Tehát nem előre megfontolt szándékkal cselekedett, hanem teljesen öntudatlanul. Ez mindenesetre enyhítő körülmény, a kriminológiában, da nem a pedagógiában Mert akár előre megfontolt szándékból, akár öntudatlanul került az olvasmány az olvasókönyvbe, a gyermekekre gyakoroit rossz hatásán ez mit sem változtat. Azt D állítja L., hogy nem baj az, ha a gyermek csúfolódást tanul, „hisz nem volt még évfolyam, melyben ez az utálaton szokás lie akart volna lábra kapni. Di réseit voltunk s aránylag rövid idó alatt kiirtottuk.“ Hát én már ismertem olyan kertészt, aki szorgalmasan irtotta a gyomot, di olyant* aki gyommagot vetett voloa, hogy legyen mit irtania, o'yat még nem láttam. Vájjon, ha iiyeu találkoznék, mit mondanának róla kartársai, hogy hová való? Ami pedig a gyermekek felríditását illeti? Mióta célja az oktatásnak, hogy a gyermekeket rossz olvasmányokkal felvidítsák? Különben, amely gyermek azt az olvasó könyvet a kezébe veszi, vidul az eleget, van abban annyi nevetséges hiba, hogy ezért nem kell külön olvasmányt elébe tálalni. Végül L. ur még gúnyolódni is óhajt, mikor igy szól: „ha az a Lengyel tud magyarul Írni (?) és ha Magyar ur nem nyúl & tolihoz, akkor indokolt és szükséges, hogy Lengyel írjon magyarul. „Tessék Írni . . .** ^Tessék approbáltatni.“ Itt megállunk egy pillanatra. Tehát L. ur azt hiszi, hogy ő tud magyarul írni! Erre nézve figyelmébe ajánlom ama 66 hibát, továbbá a M. T.-nak kritikáját, mely noha túlzottan jóndulatu, mégis ezt a megjegyzést teszi „Aki m. polg. iskolák számára magyar olvasó könyvet ir, annak elsősorban tökéletesen kell bírnia a magyar nyelvet . . ." Hogy pedig Magyar ur nem Írna! De ir bizony, irt is, 12 jó könyvet irt, s hogy ezekkel a könyvekkel mi történt, arról még lesz sző! Magyar urra alkalmazott elméskedéséből azonban legfőképpen az érdekel, ami legkőnynyebben kiviláglik belőle, hogy eszerint tehát Lengyel ur, nem — magyar. És ezt megértve és tudomásul véve, megkönnyebbülten sóhajtunk fel. Paedagőgus. Steckenpferd 435 liliomtejszappan régi béktmlnfitciben megint kaphntd. Egyedüli gyéretek: Bergmun It Ce. Tetteken «AE.
