Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-09-29 / 90. szám
2. oidai Komáromi Lapok“ 1921 szeptember 29 hivatkozott a nagykövetek tanácsa által a magyar bizottságnak külön adott utasításokra. Az indítványokat, nem fogadták el és elhatározták, hogy a határt a helyszínén fogják megállapítani A határt két részre osztották és mindegyik részt külön bizottság fogja megvizsgálni E munkálat e hó 28 án megkezdődött. = Magyarország és a népszövetség Magyarország azzal a kéréssel fordult a nép szövetségbe, hogy felvételi kérelmét a nyugatmagyarorszagi kérdés elintézetlen volta miatt ne a mostani, hanem a legközelebbi ülésszak alkalmával vegye tárgyalás alá. Ez a lépés nem jelenti a felvétel iránti kérvény vissza vonását, csupán arról van szó, hogy a kérelem tárgyalása ké-őbbi időpontban történjek meg. A halasztásra vonatkozó kérvényt Apponyi Albert gróf, a magyar küldöttség.vezetője, szombatou adta át a népszövetség máso űik ülésszaka elnökének. Szezonnyitó zeneestünk. Laky-Schuster Mafild hangversenye. (Cz) Finn és az uj Baltiországokba utazik október 1-i komáromi hangversenye utáu Laky-Schuster Matild zongoraművésznő, Keéri Szántó Imre nagynevű tanítványa, hogy Riga, Dörpat, Reval, Helsingfors, Wiborg Tamtnersforst, Abo, Hangő, Vasa majd Münchenben hirdesse a magyar kultúrát. A nagy sikerűnek Ígérkező kőrút., mely elé Magyarországon nagy várakozással tekintenek, Budapesten egy nagyszabású záró concerttel fejeződik be december elején. Bizonyos, hogy városunk és vidékének közöusége, habár — éppen jelentősége miatt — a szezon elejére került is e rendkívüli esemény, telt házban fog tapsolni a művésznőnek s buzdítja: a magyar zsenialitásnak minél elismertebb nevet szerezni. Budapesten hétfőn este tartotta meg majdnem valamennyi zenei coiibus jelenlété-, ben a főpróbát. Akik azt hallgatták, a legnagyobb elragadtatással nyilatkoznak Laky- Scbuszter művészi készségéről. A műsor roppant értékes, s a zongora játékot miuden oldaláról bemutató. Tag ter-t nyit az elmélyedés, majd a legmagasabb fokú brillirozásnak. A felmelegedésmármai, az első számnál teljes, s fo'yton fokozódik, úgy, hogy az ll/a órás játótéktartam alatt nem is gondolunk a fáradságra, melyet a megfeszített figyelem, s élvezet vált ki. A művésznő mindenütt magányosan szerepel. De az itt játszaudó műsora képezi külföldi programújának is a gerincét. A hangversenyrendezőség mégis különös figyelemmel, közönségünk igényeire a legnagyobb áldozatot hozza meg, amikor — számítva a zsúfolt nézőtérre — Hidassy Sándor operaénekest két számban szintén szerepelted. Felcsigázott érdeklődéésel várjuk e zenei eseményt és reméljük — a jegyelővételt megelőzött tömeges előjegyzést tekintve, — hogy egy hely nem marad üresen s igy a rendezőség máskor is megkockáztathat a művészekkel szemben a mostanihoz hasonló Ígéreteket, s ezáltal publikumunk it igazi zenei élvezethez juttatja. Komárom utcáin újra végig sivit a rikkancsok visítása, hogy • Bécsi Magyar Újság! A magyarságot naponta és laponkint szemenszedett hazugságokkal vérig sértő bécsi sajtóterméket újra nyíltan merik árulni a szinmagyar Komárom utcáin. Azok, akik ezt lehetővé tették, nem is az üzleti haszonra fektetik a fősulyt, itt a főcél a magyarság boszantása, ingerlése, sértegetése. Hiszen, aki ismeri ezt a bécsi „emigráns" sajtóterméket, s ha még ereiben kering egy kis magyar vér, szégyenpir borítja el az arcát, ba hallja az utcán kiabálni annak a piszkolódó sajtóterméknek a nevét. t A rikkancsnak talán meg lehet bocsátani ha a magyart gyűlölő elemek pénzzel megvették, hogy árulja ezt a Bécsi Magyart is, de elképedknk egyes kávéháztu’ajdonosok és vendéglősök merészségén, akik vagyonukat, a magyár éra alatt szerezték, akik sopánkodva emlegetik, hogy csak a magyar világban voltak jó üzletek, mulatozások és ezek a (persze csak a magyarok előtt) krokodilkönnyeket siró kávésok és vendéglősök újra tartják a Becsi Magyar Újságot. De csodálkozásunk még nagyobb, amikor azt látjuk, hogy ilyen helyre gerinces magyar ember beteszi a lábát, és anyagilag támogat olyan vállalatot, amely nem átalja a magyar vendégeit a bécsi magyarral boszantani. — Szólás ás véleményszabadság van — hangoztatják a Bécsi Migyart védők, s mindenki azt olvas, amit akar. Hát persze, hogy ehhez mindenkinek joga van és senkinek se mondjuk, hogy ne olvassa. Csak tessék. Ahhoz azonban már minekünk, magyaroknak szintén jogunk vau, hogy azokat a jó urakat, akik a magyarságot gyalázó és egyenesen a magyarság letörésére létesített bécsi magyar sajtótermékeket erkölcsileg é3 anyagilag támogatja, azokat olvassa é< azoknak hisz. — bár magyarul is beszélnek, n-m tartjuk magyaroknak, sőt a magyarság ellenségének tekintjük, mint ahogyan a maga ellenségének tartj < joggal minden izraelita polgártársunk azt, aki antiszemita, a zsidóságot gyalázó ‘■ajtótermékeket támogat, terjeszt, olvas és azoknak hisz. Mi nem bánjuk, ha a Bácsi Mtgyr, A Jövö és Az Ember jó üzleteket csinál is itt. Mi ezt a három lapot választó vizaek tekint- i jük, amely kiválasztja a talmi magyart a ge- i rinces magyarságból, az ellenségeinket a baráj tainktól., Ez alkalommal arra szólújuk föl a magyarságot, hogy a magyar becsületet ne engedjük lábbal taposni, kerüljük el 'azt az üzletet, amelynek tulajdonosa, vagy alkalma zott ja hive a bácsi sajtó förmedvényeknek, és olvassa az emigráns sajtót, ne vásároljunk tőlük. Ezt becsületbeli kötelességévé tesszük miuden magyarnak. Arról nem is beszélve, hogy olyan káveházba, vendéglőbe, ujságárusitóba nem teszi be magyar ember a lábát, ahol elég szemérmetlenek, kogy ezeket a lapokat tartják, vagy árulják. Azt akarjuk, hogy aki ezeket a bécsi lapokat olvassa, mindig arra gondoljon, hogy bűnt követ el és félj-sn a magyarság bojkottjától és senkise higyje azt, hogy nincs tudomásunk arról, hogy kik a hívei ezeknek a bécsi újságoknak! Oh, még féltettebben Őrzött diplomáciai titkokat is meg lehet tudni, nemhogy azt, bogy a Bécsi Magyarnak és méltó társaiknak kik a megrendelői és állandó vevői. Ha a bécsi emigráns sajtó e sorainkra ! megtámadja Japunkat és e sorok íróját (ugyanis nekik kitünően szervezett kémhálózatuk van és holnap már Bécsben tudják, hogy e sorokat ki irta), mint már azt tette is, az ellenünk irt támadások és rágalmak egy cseppet sem j fognak fájni, mert ezt a magyarságunk védelmében dobálják ránk. Hogy azok, akik a Bécsi Magyart és társait olvassák, ne szenvedjenek rövidséget, ideiktatunk pár esetet, amelyeket a Bécsi Magyar nem fog megirni, mivel ilyet csak Magyarországról szabad megirnia. Ha olyan botor volna, hogy mégis megírná, a szubvenciót kockáztatná, amit a magyargyalázásérl állandóan kap. íme, amit a Bécsi Magyar nem fog megirni: Munkácsról jelentik: Pénteken este egy izr. vallásu polgár a péntek esti ünnepi istentiszteletre készült teljes óhitű ruhájában s az uj öltözetében félénken kerülte ki a zsidókat folyton piszkáló katonákat. A Fő-utca végén mégis hozzáférkőzött egy katona és a szegény zsidó fejéről lakapta az újdonatúj szőrös sapkát s gyors léptekkel indult az utcán felfelé, miután vitézségét még azzal gyarapította, hogy a gyámoltalan embert egy párszor ütlegelte. A megbántott zsidó a katona után ment s kérő szavakkal ostromolta, kezeit tördelve, hogy adja vissza sapkáját. A katona azonban, ngy látszik, jó kedvében volt s tovább szaladt, csak lábával rugdosott a zsidó felé. « »Gewalt, Gewalt!“ ordította utcahoeszat a szpgény ember, természetesen rendőr sehol nem volt, nagy csődület támadt a segélyt kér# szavakra, már-már el is fogták a katonát, kinek több társa sietett segítségére s igy a támadó a sötétben elillant. Ez az egyik eset, a másik ugyanaz nap este történt a Kossuth- Lajos-utcában. A belzi rabbi híveinek a Kossuth Lajosutca kezdetén vau imaházuk, melybe csapatonltint tódulnak a hívek péntek este. A legutóbbi péntek este is igy volt és olyan sokau gyötek össze, hogy nem fértek be mindnyájan a tágas helyiségbe, egy pár ember a templom ajtaja előtt imádkozott. Arra jött egy pár soífőr, kinek aem tetszett ez, belő kötöttek az utcán imádkozó zsidókba s meg is verték őket. A „Keleti Újságában olvassuk a következő félig kicenzurázott cikkjt. „Kiszakították a hajtincsét. Kegyatleukedés két zsidó ifjúval“. Úgy látszik, Podkarpadska Russban is. „felelőtlen eD.mek“ dolgozunk, aki-c ártatlan embereket vernek meg. Braunstein Cheszkol felsőbisztrai lakos tizenöt éves öccsével együtt az elmúlt héten szekéren N igyszöllösre akart utazni. Vörösmarton megiílottak a korcsma elő t, ahol a lezzállásnál kiesett az idősebbik zsebéből 4000 bélyegzetlen magyar koronát tartalmazó pénztárcája. Mire visszament a szekérhez a pénztárca nem volt sehol. Egyesek látták, amint egy paraszt ember felvette a pénzt. B aunstein elmmc a vörö-marti csendőríégra és bejelőu| tette az esetet. A csendőrök letartóztattak ; Braunsteinékat. (Itt a cenzúra több sort törölt.) . ... a két szerencsétlent összekötözve N tgyszőllősre szállították. Nagyszőlősről megvasalva vitték a két fiatal'embert a beregszászi törvényszékre. A törvényszéken eddig még nera i sikerült megállapítanunk, hogy kik, Braunstein ■. Cheszkel tincsét akarták levágni és amikor ezt nem engedte, a tiuesét valósággal kitépték. A megkínzott zsidó ifjakat egy hétig : tartották még . . . fogva és csak hosszas utánjárás utáu engedték őket szabadon. Nem füzünk ehhez a brutális esethez semmiféle kommentárt, csak annyit kérdezünk, i hogy vájjon mit. irua az „emigráns“ sajtó, ha e három eset Csonkamagyarországon történt volna ? Válasz a „Komáromi Lapok“ f. évi szép. 6.-árt megjelent 80. számának A csúfolódás c. cikkére. A jóindulatú kritikát mindenki szívesen fogadja, sőt köszönettel is veszi, mert módot ad arra, hogy a raegbirá t dolgot, vagy müvet szerzője tökéletesebbé, jobbá tegye. Jóindulatú természetesen csak az a kritika lehet, amelynek a hiba javításán kivü! egyéb céljai nincsenek. Az idézett cikk szintén kritika, ámde mindennek mondható inkább mint jóindulatúnak. Nagyon is elárulja azt, hogy a hiba javítás neki csak mellékes cél. Főcélja más. Első sorban ü‘ni akar „Lengyel Bucmec“-en. A kifogásolt „Hát nem furcsa? ' c. olvasmányban a szerzőknek semmiesetre sem az volt a céljuk, amint a t. „Paedagogns“ ur imputál nekik. Sőt többet merek mondani: az a cél, amit Paedagogus ur említ, csak az 6 agyában létezhetik, hiszen az olvasókönyv még mielőtt elfogadtatatott volna, több jónevü ugyancsak Paedagogus kezén ment keresztül, akik bizonyosan látták és olvasták ezt a kifogásolt olvasmányt is. S mégsem jutott egyiköknek sem eszébe az, ami a mi Paedagogusnknak. Az olvasmány közétételével nem volt célunk sem alkalmat adni az ifjúságnak, sem megtanítani azt a csúfolódásra, az sem volt célunk, hogy akár hétköznapi, akár nemzeti férfiak neveit kigúnyoljak. Egynéhány szójátékot fűztőnk össze tisztán azzal a célzattal, hogy a gyermek fölviditást találjon benne. BKansLam LEMfllMJTCfl ,33. Attest az inzat bal- és kOltl léi,lapok roszére hirdetéseket eredeti éren. Művészié» meztreklém képéé kliséé gyért érbaa.
