Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-09-22 / 86-87. szám

1921. szeptember 22. «Komáromi Lapok« 5 oldal. Ehhez segítsen a magyarok Istene és a Tfi szelleméül Isten Veled drága Halott! Isten vehd! Végül Gosztonyi Nándor főgimnázium! bencés tanár lépett a sírhoz és a Komáromi Lapok és az itt élő magyar irók nevében bu esnzott, mélyen megindító beszédben lapunk megalapítójától, vezérétől; mesterünktől. A be­széd & következő: Komárom írói és hírlapírói és ez ország* részen élő magyar irók, publicisták, valamint a mag\ar sajtó nevében közeledem é koporsó­hoz lefordított fáklyámmal és megállók előtte, hogy megvilágítsam a benne eltemetett kiváló és pótoihatlan értékeket. Tuba János, nagy halottunk, korán in­dult el irói pályájáu Komárom irodalmi ha­gyományokkal megáldott és megszentelt föld­jéről.. Az őst kollégiumban, talán éppen Jókai Mór padjában ült és a pápai főiskolán is az önképző körnek ugyanabban az érdeniköny­­vébá kerülnek dolgozatai, melynek lapjait Petőfi és Jókai halhatatlan nevei díszítik. A tehetséges és eleven ifjú jogászkorá­ban egyik esztendőben a lírai ver.-töl kezdve a teológiai értekezésig kitűzött minden páiya­­fcéteit elnyer. Mire a komáromi, akkot még uj városháza másodemeleti kis „toronyszobája-' ban forgatta a toilnt, mint aljegyző, már irói neve van a . Pápai L >pok“ hasábjain közölt dolgozatai révén. Nem sokat habozik és a fia­talság lendüiei ével és bátorságával 1880 közepén elindítja pályafutására a „Komáromi L pok“ at. Negyvenkét hosszú esztendő múlt ti azóta ; Tuba Jáuo» méltán érdemli ki szülő­városának „aranytollú főjegyzője“ díszes címét majd átveszi a Komárom Vidéki Takarékpénz­tár igazgatását és politikai pályán is szerepet Vállal, mint e városnak hosszú évekén át országos képviselője, de minden vállalkozása közölt a „Komáromi Lapok“ uőlt leginkább a •szivéhez, melyet, — ha a szerkesztés gondjai­tól tehermentesítette is magát idővel — soha el nem hagyott. Rajongó szeretető, melyet Komárom iránt érzett, e lap minden számából kicsendül és meg­­éreezük rajta gondos kezének Dyomát, ha régi évfolyamait lapozgatjuk. Éles szemét nem ke­rüli el semmi, ami c^ak e város közéletével és kultúrájával kapcsolatban állhat. Ragyogó tollal megirt, eszmékben gazdag cikkei ezrekre mennek negyvenkét hossza esztendő alatt,. A lapvezér negyven év után mar pihenni Vágyik és vissza is vonul a lap éléről; de hasztalan az elhatározás, mert megválni még­sem tud tőle s ha igaz a közmondás, hogy mindenki visszatér első szerelméhez, ez külö­nösen Tuba Jánosra és a Komáromi Lapok ra alkalmazható. Álljunk meg egy múló percre e két utolsó, súlyos esztendőnél, mely a Komáromi Lapok és Tuba János életében is egyaránt oly élesen elhatárolt korszakot alkot. E lap törhetlrn és Jzíó magyarságából Tuba Janos megalkuvást nem ismerő magyar lelke szólt balsorsra jutott fajához. Miuden számából az itt élő magyarság eleven lelkiismerete kiált fel a keserves utolsó évek alatt és ezt a munkát, melyet a tekiu télyében, publicitásában, elterjedésében és szer­kesztő-munkatársaiban egyaránt megnövekedett lap végzett, Tuba János kezei irányították. Ha nem tndtuk volna eddig, úgy tőle megtanulhattuk a magyar iró mai iga?i hiva­tását mi, egy szerencsétleD, szétdarabolt ország, egy letiport nemzet számkivetettjei. Köszönjük Neked, Mesterünk, hogy erre megtanítottál. Ki példával jártál előttünk ön­zetlenségben, munkában és kötelességtudásban. Ki megtartottad magyar hitedet a reánk ne­hezedett súlyos megpróbáltatások nehéz nap­jaiban is. Ki beteg és törékeny testedet, éle­tedet áldoztad föl, hogy magyar lelked nemes hevületét és energiáit a csüggedőkbe átöntsed. A „Komáromi Lapok“ szerkesztősége, kiadóhivatala es Dyomdai munkásai megbizá­­*4bé), kikkel életed utolsó napjáig együtt dol­gostál, külön is buesnt veszek tőled, vezérünk, barátunk, tanítónk, Tuba János. Neved élni fog ez alapításodban és élő fogalommá nemesül. És most, mikor e bus, fekete koporsó Bőgött percek múlva már bezárul az élet kapuja, as utolsó Istenboezádot nekünk kell Feléd intenünk, akik életedben legközelebb álltunk Hozzád, Komárom nagy magyarja; Itaba János, Isten veledi Az utolsó búcsúszavak után a ref. egye­sült énekkarok gyászdala fejezte be a teme­tési szertartást. Ének alatt megkezdték az elföldelést, a hantok busau hullottak Tuba János koporsójára mely a legmagyarabb szivet temette el örökre. Alkonyba hajlott már a nap, mikor a bánatos közönség lassan-lassan szétoszlott . . Gyászjelentések. Komárom nagy halottjáról a következő gyászjelentéseket adták ki: Özv Tuba Jánosné sz. Takács Ilona a maga, fia és az egész rokonság nevében a leg­melyebb fájdalommal jelenti, bogy a legjobb és legönfeláldo'óbb férj, apa és rokon Tuba János a Komárom Vidéki Hitelbank elnöke, a Magyar Népszövetség ügyvezető igazgatója, a Jókai egyesület társelnöke, a dunáninueni ref. egyház­­kerület világi főjegyzője és zsinati rentjes kép­viselője. a komáromi ref. egyházmegye tauács­­birája, a komáromi községi iskolaszék örökös tiszteleti elnöke, a III. oszt. va^korouarend lovagja, Komárom sz. kir. törvényhatósági város 13 éven át volt országgyűlési képviselője és városi bizottsági tagja stb. stb. munkás és áldásos él tének 67., boldog házasságának 45. évében, f. hó 17 é:i, szombaton reggel 8 órakor váratlanul elhunyt. A megboldogu tat a komá­romi kulturpa óta előcsarnokában felravata­lozva hétfőn, szeptember 19 én d. u. 3 órakor helyezzük örök nyugalomra a komáromi ref. sirüertben. Áldás és béke emlékére 1 Komárom, 1921 szeptember 17. Dr. Tuba János kir köz­jegyző, fia. Dr. Tuba J.iuosné szül. Donath Boriska, menye. Sárközy Jánosáé szili. Tuba Lidia, özv. dr. Mészáros Lijosné szül. Tuba Zsuzsanna testvéri, özv. Juriskay Boldizsárné sz. Takács Laura, özv. Tuba Istvánná sógornői. A Komárom-Vidéki Hitelbank r.-t. (Ko­márom Vidéki Takarékpénztár) igazgatósága, felügyelő- bizottsága és tisztikara a fekete gyász fájó érzésével jelenti 27 éven át volt igazga­tójának és három éve megválasztott elnökének 7uba János urnák f. hő 17 én reggel 8 órakor váratlan történt elhunytét. Megboldogult halottunk hűlt tetemét e hó 19 én délután 3 órakor fogjuk a kuitnr­­pslota előcsarnokából örök nyugvóhelyére a ref sirk-rtbe kísérni. Évtizedek munkásságát szentelte intézetünknek, melynek felvirágzása az ő fáradhatatlan tevékenységének eredménye. El nem maló kegyeletünk őrizi áldott emlé­kezetét! Komárom, 1921 szeptember hó 17-éu. A Jókai Közművelődési és Muzeum Egyesület igazgató tanácsa és tisztikara a leg­mélyebb fájdalommal jelenti, hogy szeretett társelnöke, Tuba János a Komárotnvidéki Takarékpénztár elnöke, Komárom tbjf. város volt országos képviselője és főjegyzője, élete 67. évében 1921 szeptem­ber 17-én váratlanul elhunyt. A megboUbgut­­tat, aki egész munkában töltött élete folyamán a magyar kultúráért dolgozott tollal, tettel és jó példával, — egyesületünk ügyeit is mindenkor szivén viselte és melegen támogatta — a knlturház előcsarnokából temetjük szep­tember 19-éu délutáu 3 órakor és ott munkája színhelyén veszünk tőle utolsó búcsút. Komárom város községi iskolaszék, a felü­gyelete alatt álló intézetek tantestülete nevében is, mélységes megilletödéssal jelenti, hogy nagyrabecsült tb. elnöke Tuba János folyó hó 17 én váratlanul elhunyt. A megbol­dogult négy évtizeden át volt népoktatás­­ügyünk önzetlen As fár&dhatlan hareosa, majd bölcs vezére. Soha el nem múló hálás kegye­letünk virrasszon örök álma feletti Nagy halottunk temetése folyó hó 19 én délután lesz a kultúrpalota előcsarnokából. Komárom, 1921 szeptember hó 17-én. Legyen áldott emlékezete! Részvét. A gy ászba borult özvegyhez, ki súlyos betegsége miatt nem kisérhette el szeretett férjét utolsó útjára, a részvétiratok nagy száma étke­zett. Ezek között a Komárom Vidéki Hitelbank a következő részvétiratot intézte a lesújtott özvegyhez; Nagyságos özv. Tuba Jánosné úrasszonynak \ Komárom. Nagyságos Asszonyunk! Még nem ocsúd­tunk fel a fajdalom első megrendítő hatása alól, mellyel intézetünk elnökének megdöbbentő vá­ratlan elmúlása lelkünket megrazia; még fájón sajog a szivüakön ejtett seb, melyet a volt vezérigazgatónk áldásos életét kioltó halál orv­­kezének ütése okozott: midőn gyászunk vigasz­talan érzésével Nagyságodhoz fordulunk, nagy veszteségünknek intézetünknél is mélyebben súj­tott osztályosához ! Nagyságos Asszonyt az először magd >b­­bant női szív első boldog leányálmai megvaló­sulásán negyvenöt évig tartott házasélet szerelme fűzte a megboldogulthoz, aki szivén kívül élete dicsőségét adta oda Nagységodnak, melyet a köztisztelet, az általános szeretet és nagyra­becsülés osztott ki számára közéleti pályája megérdemelt jutalmául és azoknak az érde­meknek dicsfényét, melyeket a köztéren kifejtett nagyarányú munkássága eredményeivel, sikereivel és nem egyszer diadalaival ludasa és bölcsessége révén önmaga szerzett meg magauak. Intézetünket 30 éves frigy köteléke csa-v tolta az üdvözülthöz. Három évtized szakadatlan tevékenységét, munkabíró férfikora javát, munka­szeretetének, teremtő lelkének teljességét áldozta nekünk s munkásságával kivívott nagy eredmé­nyeket mind iutéze üak foglalta le magának vezérigazgatói sikereitől nyert felvirágzásában. Nagyságod egész szivét adta cserébe az Örökretavozottnak, mi hálánkon és köszönetün­­kön kívül nem tuduuk neki semmit sem adui, csak lelki értékeiből pazar kézzel szórt adomá­nyainak részesei vo'tunk, gazdag vetésének dús kalászait arattuk le intézetünk számára. Ez örökké élő hála- é3 köszönelérzésüuk most eluöküak váratlan eihunytáva! a kegyeit gyászköutösebe öltözik és fájdalomtól fojtott hangon kér engedelmet, hogy Nagyságod mérhe­tetlen gyász it megoszihassa, hogy amily hatá­rig az idvezüit nagy féifiút a magunkénak mond­hattuk, Nagyságod szivének gyászából azonképp részt kérjünk. Tudjuk, hogy amiképp az öröm . megosztva megsokszorozódik, úgy a bánat súlya : is megenyhül, ha többen hordják lesújtó bús terhét. E tudatból merített erős bizodalomrnal I pótolhatatlan veszteségünk érzése közt is m:g­­| szólal bennünk a reménység, hogy nagy halót- I tunk feimagasztaitatásában megnyilatkozott ! gyászpompa komorsága alatt ezrek meg ezrek | szemébe kiült részvétkönnyek árja és a gyász­­| uak a tömegek lelkét jnegremegtő é3 a ravatal tövében egyszerre kinőtt virágerdő lombjai közül is kiáradt általánossága meg fogja hozni a Nagyságod szivét égető fájdalom lassú eny­hülését. Mi kérjük a Gondviselést, hogy Nagysá­­; godnak a betegség gyötrelmeiből gyógyulást i engedve, boldog családi élete napsugaras emlé­keinek verőfényénél erősítse meg lelkét nagy­nevű férje elvesztésén érzett keserűsége elvise­lésére. Komárom. 1921 szeptember 20-án. Mély tisztelettel Komárom Vidéki Hitelbank r. t igazgatósága,felügyelő-bizottsága, választmánya és tisztikara.

Next

/
Thumbnails
Contents