Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-09-22 / 86-87. szám

1821. szeptember 22. „Komáromi Lapok* 9. oldal. Ismeretes tény ennek önkényes betiltása is és az alapszabályokkal folyó huzavona, mely­nek másfél év óta még ma sincs vége. Tuba János ebben az ügyben mindeut elkövetett; tárgyalt a kormánnyal ismételten és ígérete­ket kapott is annak részéről eleget. Legutóbb augusztus hóban járt egy kül­döttséggel a miniszternél, aki Ígéretet is tett az ügy elintézésére, mindeddig azonban eredmény nélkül. Nagy és fő érdeme Tuba Jánosnak, hogy rendszeresen összegyűjtötte a magyar közokta­tást ért sérelmeket és azokat a magyar ellen­zéki pártok közös bizottsága elé terjesztette, amelynek kulturális osztálya elnöki tisztét viselte. Ha voltak is Tuba Jánosnak politikai el­lenfelei és ez a komáromi éles politikai viszo­nyok melleit m>m csodálható, ez az utolsó két óv alatt megszűnt, mert a magyarság jogaiért nyílt sisakkal folytatott küzdelmével és munkájával­­minden magyarnak igaz tiszteletét érdemelte ki. Betegsége. Tuba János érelmeszesedésben szenvedett és asztmatikus görcsök léptek fel nala időnként. Kezelő orvosa dr. Mezey Janos várm. tiszti főorvos nyugalmat és pihenést ajánlott neki. 0 azonban nem tudott, tétlen életet élni. Hetek­kel ezelőtt a Kuiturpaíotában lett rosszu1, ahonnan kocsival szállítottak haza, múlt szom­baton pedig a kavéházban fogta ei gyengeség és a szivet fenyegető görcs. Egy ilyen súlyos roham oltotta ki munkás életét szombaton reggel, amitől kezeiő orvosa oly igen aggódott és felt. * Tuba János halála* Intézkedés a temetésről. Futótűzként terjedt el szombaton a reg geli órákbau a haláleset megdöbbentő hire, melyet a közöuség eleinte kételkedve fogadott. Péntek este sokan látták még a megboldogultat, szokása szerint 8 ig elbeszélgetett rendes tár­saságával a kaszinóban, senkisem sejtette, hogy utoljára volt akkor a kaszinó társajgójában. La-san azután bele kellett nyugodni a megváltozhat,lauba, az utcán a járókelők meg­­iudultan suttogták egymásnak: meghalt Tuba János. Szerkesztőségünk lapunk utolsó oldalainak nyomása közben kapta a lesújtó hirt, melynek fájdalmas szenzációjáról könyes szemekkel irt jelentésben értesítettük a Komáromi Lapok olvasóit. A kora délelőtti órákban megjelentek a ref. templom tornyán, a városházán, az isko­lákon, a magyar pénzintézetek épületein, a kultúrpalotán, az ipartesiüieten, a kaszinón és más épületeken is a gyászlobogók, hirdetve Komárom nagy fiának elköltözését. A Komárom Vidéki Hitelbank igazgató­sága szombat délelőtt 11 órakor Soós Károly ig. tag elnöklete mellett ülést tartott, melyen az elnöklő ig.tagfájdalmas szívvel jelentette, hogy azintézet nagyérdemű, felejthetlen i lnökebirtelen elhunyt. Az igazgatóság tagjai mélyen meg­indulva hallgatták a szomorú jelentést és ki­mondották, hogy az igazgatóság Tuba Jánost saját halottjának tekinti és temetéséről maga gondoskodik. Elévülhetlen érdemeit és min­denkor tiszteletben tartott emlékét jegyző­könyvében megörökíti. A temetés körüli teen­dők megtételével Gdál Gyula dr. ig. tagot, lapnnk főszerkesztőjét bízták meg. Délután 6 órakor a Komáromi Lapok szerkesztőségének tagjai gyűltek egybe tanács­kozásra, melyen lapunk főszerkesztője meg­hatott szavakkal jelentette a Komáromi Lapok mérhetetlennagy gyászát. A szerkesztőség tagjai a nagy halott temetésénél végzendő teendőket,' az elhunyt lapvezér és alapító iránti igaz két gyeletből, késznek nyilatkoztak a pénzintéze­­megbizott igazgatósági tagjával megosztani, 8 a temetés részleteit a Jókai Egyesület ve­zetőségével egyetértőén megállapították. Ravatalon. Vasárnap állították föl a ravatalt a kul­túrpalota előcsarnokában. A sötétszinü érc­koporsóba zárt holttestet szombaton este vitték oda és a gyászlepellel bevont, erre & célra fölhasznált helyen virágok között állították föl a zárt koporsót. Már vasárnap délután valóságos zarándoklat indult meg a ravatalhoz, melyet hétfőn, a gyászszertartásig, ezren és ezren tekintettek meg. A kegyeletnek és a tiszteletnek virágai­val árasztották el a ravatalt, testületek, egye­sületek és magánosok díszes koszorúi borították a koporsót. A koporsóra a családtagok hatal­mas koszorúja volt elhelyezve, szalagján a kővetkező felírással: Felejthetetlen drága halot­tunknak — Ilka, Jani, Boriska. A család koszorúja mellett helyezték el a város koszorúját a következő fölirattal: Hűséges fiának — Komárom thj. város. A ravatalra még a következő koszorúkat küldték : A komáromi ref. egyház — Hü fiának. A Komáromi Vidéki Hitelbank — Nagy halottjának. A Magyar Népszövetség — A magyarság önzetlen harcosának. A Jókai Egyesület — Felejthetetlen társ­elnökének. Községi iskolaszék — Nagynevű tb. elnökének. Komárom Vidéki Hitelbank Igazgatósága —Szeretett Elnökünknek. Orsz. Magyar Kisgazda és Kisiparospárt — Hazádnak rendületlenül. A komáromi kér. szoc. párt — Hálás megemlékező ül. A Kumá-romi Ipartestület — A magyar­ság vezéríérfiának. Komáromi Kereskedők Testületé — Ke­gyelete jeieüi. Assicurazioni Generáli — Há’ás megemlé­kezésül. Komáromi Korona Takarékpénztár — Kegyelete je éül. A Hírek — A magyarság fákly&hordo­­zójának. Az érsekujvári Ler. szoc. párt — A ma­­[ gyár eszmék buzgó harcosának. Az érsekujvári magyar nők — A ma­gyarság lelkes Apostolának. Érsekujvári barátaid — Szeretetünk jeléül, Az érsekujvári magyar lányok. Komáromi Lapok — Alapítójának és vezérének. Darányi Ignácz — Régi barátjának, utolsó üdvözlettel. A Feszty csalid — A kidőlt Csernek. Csepy Dani is családja — A jó barátnak. Csermák Hugó — Igaz barátjának őszinte részvétel. A kultúrpalota épületének a ravatalhoz vezető bejáratánál a temetés napján délelőtt 10 órától a városi rendőrség legénysége állt kivont karddal diszőrséget. A ravatalt a vidékről érkezettek és a hetivásáron bentjárt szomszédos községbeliek közül is nagyszámban tekintették meg. A temetés. A kegyelet és részvét impozáns módon nyilatkozott meg Komárom nagy fia iránt halálában. A közönség ezrei vettek részt te­metésén, mely déintáu 3 órakor kezdődött. Már a kora délutáni órákban nagy cso­portokban keresték föl a kultúrpalota udvarát a kegyeletes érzéssel eltelt végtLztességtevők s mire a szertartás kezdetét vette, az udvar zsúfolásig megtelt a bánatos közönség sok százaival s aki nem fért az udvarra, az a Szent András templom előtt, a Nádor utcán állott föl, melynek a Duna és Fürdő-utcai szakaszát erre az időre a rendőrség elzárta. Míg a közönség gyülekezett, a kulturház egyik földszinti termében testületek, küldött­ségek, magánosok nagy számban fejezték ki őszinte részvétüket az elhunyt fia, dr. Tuba János közjegyző és a gyászoló rokonság előtt. A temetésen nemcsak Komárom város és vármegye közönsége vett részt, de Pozsonyból, Érsekújvárról, Gömörböl és Szlovenszkó messze vidékéről is nagyon sokan megjelentek, hogy j a közügyek lelkes harcosától fájó búcsút ve- j gyenek utoljára. A gyásztisztességtévő óriási közönség minden rendű és rangú képviselői sorában ott voltak a Magyar Népszövetség vezetősége Mailáth István elnök vezetése mellett, a po­zsonyi kerület képviseletében Bittó Dénes, j Bartal Ferenc, Szüllő Géza, Schuster Béla, j Bartal Iván, Németh Dezső, Csapos Géza, a j nyitr&i kerület képviseletében dr. Ozoray Jó- t zsef, dr. Hangos István, dr. Noszkai Ödön, dr. j Farkas Sándor, ölvedi János, dr. Kukán Imre, Komárom vármegye képviseletében Asztalos Béla alispán jelent meg, Komárom város thjf. város tisztikara dr. Szijj Ferenc polgármester­­! rel az élén, a vármegye tisztikara, az Orsz. | Magyar Kisgazda és Kisipai ospárt dr. Mohácsy , János elnök és Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő vezetésével, a komáromi kér. szoc. . párt dr. Bardócz József és Kiss Endréné ve- I zetéiével, a Jókai Egyesület igazgató tanácsa, a szent Benedek-rendi főgimnázium tanári kara Mórocz Emílián házfőnök és Gidró Bonifác igazgató vezetésével, a Komárom Vidéki Hi­telbank igazgatósága és választmánya, tiszti­kara és alkalmazottai testületileg Erdős Vilmos ügyv. igazgató vezetésével, a Komáromi Első Hitelintézet, Koronabank, Komáromi Önse­gélyző Egylet (Népbank), polgári fiú- és leány­­iskola, községi iskolaszék dr. Weisz Miksa al­­elnökkel az élén, a községi iskolák tantestülete Czéh István és Lakatos Károly igazgatókkal az élén, katolikus elemi iskolák tantestületei, a Komáromi Ipartestület Boldogby Gyula elnök­kel az élén, a Komáromi Kereskedők Testületé Fried Jenő elnökkel, az önkéntes Tűzoltó Testület, Komáromi Jótékony Nőegylet, Pro­testáns Jótékony Nöegylet, az érsekujvári ma­gyar i.ők küldöttsége, Komáromi Kaszinó és más egyesületek és testületek. A gyászertartás pont 3 órakor vette kezdetet. A komáromi ref. egyház első ének­kara „Könnyes szemmel megjelentünk“ kezdetű megható gyászdallal vezette a szertartást, melynek befejezte után Tóth Kálmán, a ko­máromi ref. egyházmegye esperese, deákii lel­kész lépett a fekete posztóval bevont emel­vényre, hogy megtartsa gyászbeszédét. Mély gondolatokban gazdag beszédben méltatta az I ősz lelkipásztor Tuba" Jánosnak, az egyház I hűséges fiának és a magyar közélet vezér­­! alakjának érdemeit, megható szavakban ecse­­j telvén azt a mérhetetlen veszteséget és gyászt, mely a uegdic.sőült elköltözésével az itt élő magyarságot sújtotta. Beszéde végén megin­dító fohászban kérte az Isten segedelmét és végül megáldotta a feledhetetlen emlékű nagy halottat. A ref. gazda énekkar gyászéneke után Jánossy Lajos evang. esperes mondotta el a Magy r Népszövetség nevében könnyekig meg­ható gyönyörű búcsúbeszédét, melyben az árván maradt magyarság végteleu fájdalmát tolmá­csolta a következőképen: , Politikai ellenfeled egykor, — gyászolód megsiratód ma, hogy mint a Magyar Népszö­vetség, az egész magyarság szószólója: lete­gyem koporsódra a hálás elismerés hervadat­­lan koszorúját. Vihar szántott végig rajtunk, összetörv«, megsemmisítve mindazt, amit ezer esztendő vér-, köuy- és verejték özönével itt Európa szivében, a hármas bérc és négy folyam Isten áldotta hazájában alkotott rokontalan, árva nemzetünk. Fiai, a hősök, a dicsők, nevünknek, a magyar névnek egy egész ellenséges világ­gal szemben becsületet szerzők, ott nyugosz­­uak éjszak, kelet, dél és nyugat csataterein ; idegen rög alett álmodva szép, szabad hazáról, nagy, boldog nemzetről, szép szabad hazában, nagy, boldog nemzet keblén őket büszkén gyászoló véreikről. Ám etek, a rettenetes vi­hartól öt felé szakítva, egy részükben a rájuk szakadt jóléttől elhódítva, nagy tömegeiben idegen mételytől megrontva: tudni sem akar­nak róluk, s arról a szentséges eseményről, amelynek ők is csillagsugáros vértanúivá let­tek : nyugodtan, mindenbe beletörődve, mindent mindegynek véve, hordozzák igájukat! Te nem törődtél vele, te neked nem volt minden mindegy I Te hatvanhét esztendővel vállaidon, alattomos, gyilkos bajjal szerveze­tedben, fölvetted a harcot, a jog, törvény és igazság harcát, nem alattomosan, nem bujkál­va, hanem nyíltan, fölvetett sisakkal, hogy egyesek és intézmények életében érvényt sze­rezz mindannak, amit az úgynevezett békekö­tések számunkra meghagytak. S tetted ezt fáradhatatlanul, semmivel nem gondolva, a ta életed is nem volt neked drága, csakhogy el­végezd a munkát és bizonyságot tégy, hogyha Jókai földjén nem lett vizzé a vér Árpád nem­zetében. Harc közben estél el, de nem remény­telenül ! Példád hatott; a tények kérlelhetet­len logikája fölnyitja az elbódnltak, a rnegté­­velyedettek szemét is, s olyan sereg gyűl a kezeidből kihallott zászló alá, amelynek min^

Next

/
Thumbnails
Contents