Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-26 / 8. szám
negyvenkettedik évfolyam« 8. szám. Szerdai 1921. január 29« Tirraagfc KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Ei«fizelés4 ár CseL-sz’ovák < rtékben: Hetyboi és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám ára: 70 fillér. Garbai elvtárs a dicstelenül kimúlt magyar tanácsköztársaság kormányzó tanácsának volt elnöke vasárnap itt járt és megmagyarázta a komáromi kommunistáknak és szocialistáknak, hogy a proletárdiktatúra itt meg nem valósítható, mert ennek előfeltételei hiányzanak. Megmagyarázta, hogy a moszkvai huszonegy pont ideje nem érkezeit el és azok a próféták, akik azt hirdetik, hogy a munkásságnak kell átvenni a politikai hatalmat, álpróféták és félrevezetik á munkástömegeket, hazug álmokba ringatják őket és elérhetetlen délibábok után hajszolják. Garbai nem szégyelte bevallani politikai tévedését és a magyar kommunizmus hibáit is őszintén feltárta a hallgatóság elölt, amelynek itt csak annak dicsőítését zengedezték és óriási tévedéseit elhallgatták. Megmondta, hogy a munkásság politikai érettsége .ehhez még nem elegendő, miveltségi foka, mai kulturáltsága sem fedi a hatalom átvételének követelményeit, melyhez a szellemi irányítást teljesen nélkülözi, mert a szellemi munkások, a szabad foglalkozásúak és a hivatalnok osztály nem hive a kommunizmus eszméinek. Kétségtelen, hogy Garbai elvtársukat érvekkel a mi kommunistáink nem tudják meggyőzni, nem is lehet, csak torokkal és hanggal. Ámde itt a vitát nem a tüdő dönti el, melyből erős hangok törnek elő a harmadik interoacionálé mellett, hanem a józan ész és a hidegen számitó logika. Ezeket sok ízben elmondottuk és azt is szinte unalomig ismételtük, hogy a proletáruralom Európa mai ' hatalmi egyensúlya mellett elszigetelten el sem képzelhető. Csehszlovákia kapitalista és ezenkívül imperialista állam, szövetségesei is azok. Ennélfogva a saját szuronyai mellett a szövetséges szuronyok is védik a kommunizmustól állami létét és berendezettségét. Garbai is ugyanide konkludál beszédében. Garbai láthatta, hogy az itteni munkásság rniiyen légkörben él és gondolkodik. Láthatta az állandó és következetes izgatás végzetesen érő gyümölcseit, amelytől óva is intette őket. Nem tudjuk megállapítani, hogy az a beszéd használt-e vagy nem ? Kijózanitoüa-e az itteni munkásságot, vagy az narkózisából nem tud még életre ébredni ? Mi óva intjük a munkásságot, hogy a tetszetős jelszavaknak és a lefestett ábrándoknak fel ne üljön, a könnyelmű Ígéreteknek ne higyjen, mert abból semmi be nem váltódik, a lefestett szép jövő Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYŰ LA dr. Szerkesztő: BARAEYAY iÓZSEF ár. megvalósulását ne várja máról holnapra, mert a kalandok bármily szépek, de kockázatosak és az eddigi eredményeket is megsemmisíthetik. A szocializmus államához az emberiségnek át kell alakulnia, a társadalomnak újjá születnie, az uj nemzedékeknek felnőnie. Meglevő és más világnézetű társadalmi osztályokat a föld színéről eltüntetni, sem pedig egyszerűen felfalni nem lehet, mint ezt fiatal és tudatlan suhancok naivitása hiszi. A dolgozók többsége ma szilárdan a tulajdon elve alapján áll és ezt feladni nem hajlandó. Az állam is ezen az alapon áll és rendezkedik be, s aki ez ellen tör, az az állammal találja magát szemben. Ez a köztársaság'még a demokráciának is csak a külsőségeit ismerte fel és alapjában nacionalista állam, ahol egy faj kizárólagos hegemóniája megalapozásán fáradoznak. Sok küzdelem fog lefolyni e körül s ezekből a magyarságnak ki kell vennie a részét. A magyar munkásság, mely hiába vallja magát nemzetközinek, ellenállhatatlanul fog ezekbe belesodródni, ha a kommunista mámor gőze elszáll és helyét a reális, az élettel Í3 számoló felfogás és meggyőződés foglalja el és teljesíti a fajával szemben fennálló köíelezeltségeket. Szerkesztősig is kiadóhivatal: Nádor-n. 29., hová úgy a tap szellemi részit i!let5 közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küidHidfi, Kéziratokat nem adunk vissza. ^ssjílfnik minden szerdán és szasahato*. I rind ipisÉi Éiiiíía Két éven belül negyedszer. Dr. Folkman zsupán-kormánybiztos már jó ideje belátta, hogy a városi közgyűlés mai összetételében az, amit mi régebben megírtunk róla: miniatűr proletárdiktatúra, olyan kis szov' jeíféle, melynek ellenzéke nincsen, tehát alapjában véve elhibázott és egészségtelen alakulás. Be kellett ezt látni a zsupánnak, mert az a gazdálkodás, amelyet ez a közgyűlés folytatott, a csőd felé kergette a várost. Az állami adópénzekből a kiséri drága inségmunkát fizették — a kollektiv szerződés alapján — és igy negyedfélszázezer koronát beleástak a mocsárba. Ennek a rezsimnek ez az egyedüli alkotása. No meg az, hogy félesztendei uralmuk alatt a községi pótadót felemelték játszi könnyűséggel kétszáz percentre, továbbá a kényszerköicsönt kirótták csak úgy hozzávetőleg az adófizetők kabátja szerint. Minderről értesülve volt a kormány is, amely nem sictelt jóváhagyni a közgyűlés párttendeneiózus határozatait. A kormány szabotálása mellett a tanács sem tehetett semmit, mert nem volt meg hozzá a kormányhatósági jóváhagyás. A párt folyton azt hangoztatta, hogy a tanács szabotál (nem pedig a kormány) és radikális cselekvésre határozta el magát. Az volt a terv, különösen kommunista részről helyeselve, bár a mérsékeltebb szárny ezzel nem értett egyet, hogy a tanács tagjait eltávolítja helyükről a párt és igy terror utján magához ragadja a végrehajtó hatalmat is. Ez olyan puccs féle lett volna, kérész életű uralom, melyet mint erőszak jogforrásból eredőt, a törvények alapján álló kormány egy napig sem tűrhetett volna el. Erről tudomást szerzett a zsupán is, aki már régóta megsofcalta a képviselet működését, amint azt a kisgazdapárt küldöttségének is hangsúlyozta és most felszólította a pártokat, hogy a képviseletbe jelöléseiket ejtsék meg és hozzá január 30-ig terjesszék be. A zsupán szabadította a városra ezt a képviseletet, mely úgy működött mint egy büntető expedíció. Büntette a vagyonos polgárokat és ezt ezzel a kommentárral kisérte, hogy hadd jajgassanak és hadd ordítsanak, ezt jói esik nekünk hallanunk. Ez volt a pártatlan és elfogulatlannak ígért községi igazgatás, melyet „a város érdekében“ ígértek, ez volt a politikától mentes közigazgatás, mely a város érdekeit és jövőjét tartotta szem előtt. Most folytatódik a tavalyi cirkulusz vi- CÍÓZUS2: a községi képviselet, mely politikával nem foglalkozhat, a politikai pártok jelöltjeiből állítódik össze. Ezek között vannak nem létező és régen jobb létre szenderütt pártok is, amelyeknek irmagja sincsen már Komáromban és hírmondójuk sem akad s képviselőjét lámpással sem lehet megtalálni e kis városkában. Bevonulnak a ' városházára a katonaság jelöltjei is. azé a katonaságé, mely májusban itt leszavazott és azóta a szélrózsa minden irányában eiszéledt. De ennek is lesznek polgári képviselői, akik ettől a megtiszteltetéstől maguk lesznek leginkább meglepetve. Sőt ki fognak neveztetni a szocialista párt képviselői is, szám szerint tizenkettő. Igen ám, mondja az avatatlan újságolvasó, májusban a magyar szociáldemokrata párt vett részt a képviselőválasztáson, amely a szenátor választás alkalmával már mint cseh-szlovák szociáldemokrata párt szerepelt. Ma pedig erről az állomásról is elindult s a vonat ketté szakadt: az első, nagyobb része a mozdonnyal teljes gőzzel gurul Moszkva felé, a másik része, a független szocialista frakció lemaradt és mozdonyra vár, hogy elindulhasson. Merre? Nem kutatjuk. Melyik lesz képviselve a városházán, ezt sem tudjuk, Türelmesen kell megvárnunk ezt a meglepetést. Hozzá vagyunk edzve mindenhez és nem lep meg már bennünket többé semmi, kiknek sorsát a demokrácia legújabb vívmányai szerint nem választott, hanem kinevezett testület intézi, még a kiírandó községi választás sem lenne számunkra nézve meglepetés. A pénz és a háború. — Részlet Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter előadásából. — A pénzpiacon a közgazdasági élet terén óriási a felfordulás az egész világon. Kezdődött az a világháborúval, folyíatódott és fokozódik ma a gyönyörűen megkonstruált béke idején. A béke hamis formája alatt dúl, dühöng a háború tovább. Olykor fegyverropogás között, de mindig a közgazdasági élet harcterén. A küzdelem élet-halátra, végkimerülésig megy, válságba sodorva úgy a megnyomorított, mint a duszsákmánnyal megrakodott államokat. Az óriási valuta differenciák, a hermetice elzárt országhatárok, a pénzbősége és pénzszűkévé zsugorító hallatlan drágaság, a várt több termelésnek a minimumnál kisebbre való redukálódása, az ilyesziő mértékben fokozódó munkanélküliség — mindenfelé összeomlással fenyegetnek.
