Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-19 / 6. szám
1921, január 19. „Komáromi Lapok 8. oldal. és bánata, végigrezeg lelki húrjain azok öröme is. Mint iró az ötletek, az esprit hatásos fegyverével dolgozik cs szellemének dús arzenálja bőségesen ontja ezeket. Mindig szinte szemérmesen szerény, de véleményére rátartó. Mint újságíró a legeisőranguak közé való, akik a vidéki hirlapirás terén csak elvétve akadnak és kivételes szerepekre hivatottak. Így láttam én az ő alakját, érdekes egyéniségét, mely zárkózottsága mellett is vonzó volt és mindig szeretetreméltó. Ez magyarázza meg a rokonszenvet, melynek általában örvendett. Kicsiny kör volt az, amelyben élt s amely ismerte őt, de ez sem ismerte egészen. Mi volt lelkében, mik voltak tervei, vágyai? azt csak keveseknek vagy senkinek se mondta el. De egészen bizonyos, hogy voltak. Csak egy bizalmasa volt: a könyvek könyve, a biblia. Ezt olvasta minden nap és ebből alakult ki az ő hite, mely talán nem egyezett mindenben azzal, amit a szószékekről hirdetnek, de az ő hite és erkölcsi felfogása életében, jellemében, működésében nyilatkozott meg, melyhez gáncs nem férhet. Ideális lélek volt és idealizmusát nem törték meg a csalódások s a szenvedések, amelyeket némán, zúgolódás nélkül tűrt. Utolsó napjaiban fellobbant benne az élet vágya, bízott a tavaszban, terveket szőtt egy uj életre, csupa bizakodás volt é-s reménység, melyről egykor igy dalolt:* Vigasztalj engem, mint beteg virágot 9 A napnak édes, játszi mosolya, Oh mondd; az eihervadt tavasz kiújul IS a hó alól takad még ibolya. Biztass, hogy lesz még édes dal az ágon, Megcsillan még a gyöngy a levelen . . . Hívd vissza telkemet a mult ködéből, Beszélj egy szebb jövőről énnekem.Es ezt hasztalan várta a költő. De mi várjuk töihetlen hittel emléket állítva a korán elköltöződnek. És ha e szebb jövendői megéljük az ő sírján is friss ibolyák fakadnak, amelyekről dalolt, amelyeket szeretett. Dr. Alapi Gyula. fi szocialista párt uálsága. A házi szervezés. — A kommunisták nagytöbbsége. — A szocialista párt újjászervezése. — Mit csinálnak a többi pártok. A legnagyobb csendben és titokban, a hatóság tudta nélkül a komáromi szocialista párt körében pár héttel ez előtt háziszavazást rendeztek. A szavazás arról döntőt!, hogy a helyi párt a baloldali (kommunista), vagy a jobboldali (szocialista) csoporthoz csatlakozzék? A szavazás eredménye, mint ezt tudjuk, a kommunista pártnak adott többséget, amelynek ma már következményei is lathatok. A komáromi szocialista párt túlnyomó többsége ma a konrmunista irány mellett áll. Ernő szentben a mérsékelt szocialisták, akik keze a parinak számos, légi és kipróbált tí gja tartozik, nem látja a helyzetet még alkalmasnak és megérettnek arra, hogy a harmadik intetnacionáié tanácsrendszere forradalom ulján már most megvalósuljon és a politiksi és katonai hatalmat a munkástanácsok vegyék at. Nem pedig azéit, mert a munkásság eiejét nem látják teljesen egybeforrva és ezért az előkészítés munkáját akarják folytatni, hogy a gondolat kiforrjon és megérjék. A jobboldaliak, vagy mint ők nevezik magukat: független szocialisták dr. Földessy József nemzetgyűlési képviselő vezetése aiaU a pártból kivonulták és külön fognak szervezkedni. Erie az első lépés vasáinap lett volna, melynek délelőttjén- a Kórhéz-teri Hazáin kávéház- . ban gyűltek össze a mérsékelt irány képviselői, hogy a teendőket megbeszéljék. Azonban a kommunista párt is feivo: ult es beieelegyeddt a vitába, mely elől a jobboldaliak nem akartak kitérni. Ez a vita abban meiüli ki, hogy a kommunisták mindenféle vádakkal illették a független szocialistákat és ezek nagy lésze személyes természetű volt. Természetesen a függetlenek sem maradtak adósok. Elvi dolgokról igen kevés szó cselt ezen a tanácskozáson, melynek ' gyakorlati eredménye csak az lett, hogy a kilépettek most tapaszfalhatták a saját kárukon saját fegyvereiknek ellenük való fordítását és igy más taktikához keli folyamodtok, hogy céljukat elérhessék. A polgári pártok egyelőre még figyelő állásponton vannak. A kisgazdapárt erősen szervezkedik és máris jelentős erőt vallhat a magáénak, amely mindig gyarapodik, mihelyt a szervezés erősbödni fog. A keresztény szocialistákról ellenben csak igen keveset lehet hallani, lehet, hogy teljes csendben dolgoznak, Holott azt a politikai horoszkópnak nem nehéz megállapítani, hogy erős politikai harcok előestéjén állunk. Kiss Qpla dr. emlékezete. Komárom egyik leghübb fiának, a város társadalma tisztelt alakjának, a közélet ideálisan gondolkozó, fenköit lelkületű munkás és vezető férfiénak emlékét ünnepeltük folyó hó 16-án vasárnap, a kullurház előadó nagytermében. A Jókai Egyesület gyujfott kegyeleles lángot Kiss Gyula dr. emlékének s ez ünnepen a város közönsége nagy számban gyűlt egybe, hogy meleg szívvel időzzék a ragyogó fény körül, melyet Kiss Gyula életre hívott szelleme árasztott szét a teremben. A szeretetnek és kegyeletnek könnyet ragyogtató őszinte érzése rezgéít át a sziveken, midőn a jeles előadók a mi, életében is általánosan tiszte t és becsült vezetőnkről, a Komái omi Lapok feledhetetlen főszerkesztőjéről s működéséről megemlékeztek és az ünnepély perceiben a hallgatóság lelke egybeforrott az elköltözött szellemével, kinek porhüvelye ott pihen immár örökre a református temető akácfái alatt. Halála mély veszteséget okozott akkor, midőn kihullt kezéből a toll, de a veszteség nagyságát csak most, e szomorú, gyászos időkben érezzük igazán. A Komáromi Lapok szerkesztőségében üres az ő helye, szelíd alakja nincs közöttünk többé, okos mérsékletre, de az elvek igazsága mellett való tői heteden kitartásra tanító szavát nem hallhatjuk, ajka rnegnén ült, a magyarságot szolgáló fényes poémáit, meggyőző erővel bíró cikkeit nem olvashatjuk. Mi érezzük, mi tudjuk, hogy mit vesztettünk benne. S az emlékezés kétszeresen fájó érzésével gondolunk ez alkalommal Reá, aki oiy közel állt hozzánk, aki két évtizeden keresztül a mienk volt, de akinek ébren maradt szelleme kell, hogy itt őrködjék most is közöltünk, hogy ki artásra, munkára serkentsen mindannyiunkat ... A lélekemelő ünnepélyen egybegyütt díszes közönség eíőit Alapi Gyula dr., a Jókai Egyesület fáradhatatlan igazgató főtitkára tartóit emlékbeszédet a kiváló iró felett. A kegyeletes érzés melegétől álhatóit kitűnő irásmüben Kiss Gyula életet, költői, hírlapírói és közéleti működését közvetlen vonásokban tárta fel és egy munkás élet i; odaírni jelentőséget híven tolmácsolta. Ä méltán nagy tetszéssel fogadott értékes irodalmi emlékbeszéd után Mokos Kálmán ref. scgédlelkész adott elő egy szép régi egyházi éneket, majd a mélalnís kuruc dalok csendültek fel érces hangján, a közönség általános tapsai kíséretében. A jeles előadót Molecz Tivadar karnagy kisérte zongorán simulékony, precíz előadásban. Ezután Tuba János ült a felolvasó asztalhoz és „Kiss Gyuláról“ címen az iró életéből olvasott fel kedves intimitásokat. Az illusztris fölolvasó volt mestere — mint Kiss Gyula maga is többször hangoztatta müveiben •— az elhunytnak, a mester és jó tanítvány között később szoros baráli viszony fejlődött ki és ez a viszony igen sok esetben a legközvetlenebb közelségbe hozta a két férfiú szivét, lelkét. A jó tanítványnak, az igaz és hü baiáínak érzésével, gondolataival bő része volt megismerkedni és méltóbb ecsete’ője az ünnepelt emlékének nem is lehetett más, mint Tuba János. És ez a megismerés a lebilincselő felolvasásban igen megkapó vonásokban jutott kifejezésre, ügyesen rögzítvén meg a megboldogultnak apró élményeit. A korrajz találó részleteiben bővelkedő felolvasás mindenképen méltóan illeszkedett be a kegyeleles ünnepség keretébe, melynek egyik fénypontját képezte. A lelkesen felzugó tapsok hűségesen bizonyították azt a mély benyomást, melyet a szép felolvasás a hallgatóságra tett. Végül Alapi Gyula dr. Kiss Gyula „Költemények“ kötetének néhány igaz gyöngyét s a „Komáromi Almanach“ c. müvének két pompás darabját olvasta föl nagy előadói készséggel s a hallgatóság élénk és lelkes tetszése mellett, mely méltó befejezése volt a lélekemelő szép ünnepélynek, Apró krónikák dr. Kiss Gyuláról, A hiegrolif megfejtése. Gyula barátunknak, mint annyi sok inás komáromi úri embernek — udvari szabója a derék jó Boskovitz Ede volt, Mózes hű követője, aki — bár hosszú éveken át volt itt virágzó üzlete — csak nagyon is törve és erősen zsidó zsargonban beszélte a magyar nyelvet. Gyula hosszú megfontolás és financiális helyzetének alapos mérlegelése után (pedig akkor még e ruhadarab nem került egy fertály sessió értékében) téli kabát rendelésére szánta rá magát Boskovitznál. El is készült az csakhamar. Remeke volt a szabómüvészetnek. Még gyönyörű selyem hímzéssel Gyula monogrammja is ott díszelgett a kabát belső zsebénél, de egy kis sajtóhibával, ilyen formában: Dr. K. J. — Hát ez mi? — kérdi a monogramra rámutatva, a kész kabátot büszkén §felpróbáló Boskovitztól. — A nagyságos ur monogramja — feleli a kérdéstől meglepett szabó. — Az enyém ?! — Igen .... igen. Hát nem Dr. Kiss Jolánok hívják a nagyságos urat? Egy jóízű mosoly Gyula barátunk ajkán ... és a világért sein engedte volt a J. betilt Gy-vel felcseréini. * * * Melyikükről van szó? A mi kedves Gyulánk, .tudvalevőleg izraelita hölgyet, egyik helybeli kereskedő derék, müveit leányát vette nőül, akihez már hosszabb idő óta benső, ideális viszony fűzte. Szokatlan és ritka volt az ilyen vegyes házasság abban az időben. Gyula barátunknak is sok és nehéz akadályt kellett leküzdenie, hogy szive választottját magáévá tehesse. A zsidók és keresztyének közötti házasság akkor még nem lévén megengedve: menyaszszonyának át kellett térnie valamelyik keresztény vallásra. Gyula kálvinista lévén, ezt a vallást választotta. Az áttérés formaságának eleget teendő megjelent menyasszonyával az áldott jó lelkű Pap Gábor ref. püspök és akkor itteni lelkész előtt, aki bizony Gyula barátunkat, akinek hatalmasan kifejlett orra szintén erősen keleti typust kölcsönzött, — még csak jó híréből isméi te, de személyesen nem. Ott állott a fiatal házasulandó pár a főpásztor előtt. Csak annyit tudott róluk, hogy egyikük áttéréséről van szó. Jóságos, szelíd szemeivel végi tekintve a fiatalokon kérdi : — Hál melyikük is akar voltaképen áttérni hozzánk ? * V * *
