Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-25 / 42. szám
1921. május 25. «Komáromi Lapok« 3. oldal. Benes ur! Kélségtelen, hogy Ön jeles cseh politikus, bizonyos, hogy az utódállamok legkülömb politikusa s mint ilyen bizonyára nagyon jól ösmeri az osztrák nemzetiségek szomorú történetét. Tudja azt is, hogy a fehérhegyi csata óta egészen tegnapig Önök is levoltak igázva a sárga földig és csak ígéretekből tengették nemzetietlen életüket egészen napjainkig. A bécsi kamarilla által fenntartott sóhivatal méltó pandantja volt a prágainak, de az elmúlt négy század a kulturátlanság, a vad és erőszakos hódítások vérzivataros évszázadai voltak, addig a ma, az Önök által olyan sokat hangoztatott ma, a nemzeti önrendelkezés korszaka és a milliószor kikiáltott népek szabadsága mégis csak másképp kell, hogy fessen a valóságban is, mint 1602-ben. Valljunk szint uraim! Önök között és közöttünk egy egész világ van. Mi autonómiát akarunk és ehhez jogunk is van, önök ígérnek, húznak, halasztanak, de nem akarnak adni semmit. Mi ki akarjuk építeni nemzetiségi jogainkat, szerződésünk alapján s önök rémülten ránk ordítanak, hogy nekünk nem jár jog, mi irredentát csinálunk, mi Horthy pénzén politizálunk és ha még egyszer meg merünk moccanni, még jobban meg fognak bennünket rendszabályozni. Vannak természeti és történeti igazságok, amelyek erősebbek minden írott törvénynél a világon, ilyen igazság az, hogy az összes emberi jogok között legerősebb a nemzeti jog. Le lehet szorítani, el lehet altatni, szuronyokkal el lehet hallgattatni, de minél jobban elnyomják, annál rettenetesebb erővel zúzza szét bilincseit és a poklok minden erőfesziiése dacára kikel, mint a szabadság Istene, mint az örökké élő és örökké maradó nemzeti őserő és „eget kér“. És hiába állítanak fel száz meg száz sóhivatalt, hiába Ígérnek mindent, hiába mosolyognak le bennünket, barbár magyarokat, hiába mondják ki örökéletünek a statáriumot, hiába cenzúrázzák meg gondolatainkat, mi teljes bizodalommal viseltetünk jövőnk iránt, mert velünk van az elnyomott népek legkitartóbb barátja, az Igazság! Csak gyűjtsék, gyűjtsék a prágai sóhivatalban kívánságainkat, sóhajainkat, keserű könynyeinket ... Szabadság lesz abból! Zászioszenielés Gután./ — A Gutái Iparos Kör ünnepélye. -Vasárnap, május 22-én tartotta a Gutái Iparos Kör zászlószentelési ünnepélyét. A fiatal egyesület a testvéries összetartásnak és lelkiegységnek emelt külső jelképet, mely alá a Gután lakó tekintélyes számú iparosok sorakoznak. Az ünnepélyt sajnálatos esemény zavarta meg, a földmunkások gutái szakszervezete ünneprontó cselekedete által, mely megbotránkoztatott mindenkit községszerte. A templomban felszentelt zászlót a szakszervezet tagjai nem akarták beengedni a Mihola vendéglő udvarára kitűzött délutáni ünnepély színhelyére, a zászlóvivőket megtámadták és el akarták tőlük venni a zászlót, amiből természetesen nagy dulakodás keletkezett, miközben kisebb sérülések is történtek. A felszentelt zászlót sikerült megmenteni, de a botránynak csak a csendőrség tudott véget vetni. Így az ünnepélyt az esti közvacsora keretében lehetett csak megtartani, mely azután a csendőrség jelenlétében zavartalanul folyt le. Az ünnepélyen a Komáromi Ipartestület, a Komáromi Iparos Kör és Katholikus Legényegyesület nagyobb küldöttséggel képviseltette magát. Délután 2 órakor a Mihola vendéglő udvarán felállított lombsátorban gyülekezett a közönség, mely zászlók alatt innen indult a kath. templomba. A menet végén a gúlái munkások szakszervezete propaganda zászlójával vonult fel, elkísérve a templomig az ünneplő közönséget. A zsúfolásig megtelt templomban a litánia végeztével Palkovich Viktor esperes-plébános mondott méiyhatásu szép beszédet, melyben a két egymásra utalt, de állandóan küzdő osztályoknak, a munkaadóknak és munkásoknak helyzetével foglalkozott és a testvéries megérté nek szükségességét hangoztatta. Beszéde végén felszentelte és megáldotta a zászlót, mely után a szögbeverést végezték el. A templomból a közönség, melyhez az utcákon várakozók ezrei csatlakoztak, zászlók alatt indult az ünnepély színhelyére. Elől a fölszentelt zászlót vitték egy közép és két oldal rúdon. A zászló templomi jellegű, középrudján sárgaréz kereszttel; zöld selyem szinü és egyik oldalán — a középen — szent József a gyermek Jézussal van ráfestve, másik oldalát pedig különböző ipari szerszámok képe disziti. Felírása: az egyik felső szegélyen „A Gutái Iparos Kör 1921“, másik felén „Isten áldja a tisztes ipart!“ A zászló körül fehérbe öltözött iskolás leánykák és az iparoskor tagjai haladtak Mihola Béláné szül. Kósa Irén úrasszonnyal, a zászlóanyával. . A földmunkások szervezetének tagjai még a templomi ünnep alatt tömörültek a Miholavendéglő utcai bejáratánál s közben propagandazászlajukat is fölállították a kapu előtt. Mikor az uj zászlóval az iparosok odaértek, utjokat állták és nem akarták őket az udvarra beengedni. Ebből szóváltás, majd dulakodás keletkezett, a földmunkások a zászlót elakarták venni, de ez a törekvésük meghiúsult, mert a fölszentelt zászlót sikerült Miholáék lakásába vinni, a zászlószeges rudat pedig egyik iparosköri tag mentette meg. Dulakodás közben a fehérruhás kis leányok között nagy rémület keletkezett, többen elájultak és a tumultusban a két összeütközött csoport tagjai kisebb nagyobb sérüléseket szenvedtek. Közben csendőrökért mentek, akik megérkezve, a dulakodást beszüntették és a vendéglő udvaráról az oda benyomult tömeget kiparancsolták. A karhatalom intézkedésére az ünne^rontók elszéledíek. A földmunkások még vasárnap reggel vörös irásu levélben az iparoskörnek bejelentették ünneprontó szándékukat s az iparosok arról értesítették is a csendőrséget, amely azonban csak külön hívásra jelent meg s azu án rendes őrséget állított föl az ünnepély színhelyén. Este fél nyolckor közvacsora volt, melyen Fekete' Simon a Gúlái Iparos Kör elnöke üdvözölte a megjelenteket és formás beszédben mondott köszönetét mindazoknak, kik a kört zászlajának beszerzésében támogatták. A Komáromi Kath. Legényegyesület nevében Babies Endre egyl. elnök üdvözölte lelkes beszédben az ünneplő kört, a Komáromi Ipartestület nevében ifj. Koczor Gyula mondott megragadóan ndületes, tartalmas üdvözlő beszédet, mig a Komáromi Iparoskor képviseletében Kvatek Ferenc köszöntötte meleg szavakban a íestvérkört. Néveri Irénke kedves szavak kséretében nyújtotta át a koszorús lányok gyönyörű csokrát Mihola Béiánériak, a zászlóanyának, ki néhány megkapóan sziyes szóban köszönte meg a figyelmet. A csak részben engedélyezett műsor pontjaiból Józsa Árpád guíai r. kath. s. lelkész, gondolatokban gazdag szép „Zászlóavatás“ c. ódáját Altia Lajoska szavalta el Nagy Jolánka pedig az Isten dicsérete c. költeményt adta elő. A kör énekkara Józsa Árpád ügyes vezetésével két férfikart énekelt nagy hatással. Vacsora után kabaré következett, melyet a Komáromi Legényegyesület tagjai rendeztek. Áprili József több magyar dalt énekelt megérdemelt elismerés mellett, Baráth Ernő mulatságos magánszámmal szerzett tapsokat. Színre került Neu Károlynak „Dr. Kerekes" cimü bohózata Takács Antal, Kovács Károly, Molnár János és Langschád! János összevágó, ügyes előadásában, végezetül pedig az „Ö jön“ című bohózatot adták, melynek szereplői: Hegyi Lajos, Takács Antal, Kreska József, Bencsát István, Bárány Mihály és Balogh Kálmán rutinos játékukkal nagy tetszést arattak. Kabaré után az ifjúság táncra perdült, mely zavartalan jókedvvel reggelig tartott, A komáromi vendégek a reggeli vonattal érkeztek haza. A napokban megtekintettük az egyetlen nagy magyar Marconi-állomást, mely a Csepelsziget északi csúcsán van. Mikor a szikratávíróhoz tartunk, melyet hivatalosan budapesti rádióállomásnak neveznek, csónakkal kelünk át a soroksári dunaágon. Körülöttünk mozgalmas a vidék. Serényen dolgoznak a kereskedelmi kikötő megépítésén. Ahogy partot ér a csónak, előttünk mered a szikratáviró 120 méíer magas, karcsú tornya, mely, mint az acélcsipkeverés csodája, büszkén tartja a főantennát és a mellékoszlopokról ráfutó drótrendszert. Messziről olyan az egész, mint egy roppant cirkusz acélváza, melyről leszedték a ponyvát. A Csepelsziget körül fényesen csilláinlik a tavaszi Duna. Körülöttünk smaragdzöld pázsit és csupa virág. Rózsaszín, fehér, sárga virágok ragyognak opálosan az aranyos napsugárban. A szikratáviró-állomás sürü drótkerítéssel van, körülvéve, melyen mielőtt keresztül mehetnénk a kapu melletti faköpönyegből elénk toppan az őr s csak kellő igazolás után enged tovább. Három laposfedelü házikó van az acélárbóc tövében, az akkumulátor telep, a gépek a rádió adó- és felvevő készülékek és az irodák számára. Az állomás vezetője Tolnai Henrik posta- és távirda műszaki főfelügyelő elmondja, hogy szikratávírót 1914 ben építették a berlini Telefunken-cég közreműködésével és a háború alatt katonai célokra használták. „ Ez utón érintkezett a hadseregfőparancsnokság a déli harctér csapataival. Az orosz különbéke előkészitésébén is nagy szerepe volt az állomásnak. Innen hivták fel Szentpétervárt és az ottani rádiótól itt vették fel Trockij üzenetét, hogy hajlandó zöld asztalhoz ülni Breszt-Litovszkban. Mikor a nagy összeomlás bekövetkezett, a csepeli rádió továbbította a frontnak Linder hadseregbontó parancsait. Az akkori napok szomorú epizódjait jellemzi az a távirat, melyet Csepel továbbitolt Cadorna fővezérnek, Páduába s amelyben az Armeober-kommandó kérte az olasz fővezért, hogy az embetiség nevében vegyék át az olaszok egy millió katonánk élelmezését. „Forradalom“ a maga propagandája eszközéül használta a rádiót, mely még Bédi-Schwimmér Rózsitól is továbbított cirkulárét „a világ összes asszonyaihoz.“ Károlyi belgrádi útját is itt készítették elő és az újvidéki szikratávíró hozta Csepelnek Franchet d‘ Esperay tábornok táviratát, melyben engedélyt ad a magyar kormánynak a belgrádi utazásra Károlyinak Moszkvából is érkezett sürgöny. Ezekben Lenin követelte hogy a kormány gondoskodjék a hadifoglyok hazahozataláról. Az azonban nem igaz, mintha Lenin terrorisztikus hangú sürgönyben kényszeritette volna Károlyit a hatalom átadására. A vörös uralom alatt a csepeli rádióval Kun Béla le.idelkezett. Emlékezetes, hogy már a diktatúra első napján rádió-beszélgetést folytatott Leninnel, kivel mindvégig süiü összeköttetésben állott. A rövid életű bajor tanácskormány müncheni rádiója is sokat foglalkoztatta Csepelt. A románok tiszai megállása 1919. május 30 án nagy meglepetés volt. Csak be keltett volna sétálniok Budapestre, Senki sem tudta, miért nem jönnek. Most már nem titok, hogy a románokat akkor Kun Bélának sikerült megállítani. A vörös külügyi népbiztos ugyanis szikratáviratokban közölte a román, szerb és cseh kormányokkal, valamint az akkor Párisban tartózkodó Wilsonnal, hogy Magyarország testéből bármennyit hajlandó átengedni, hajlandó kormán}'át is átalakítani csak a katonai intervenciót szüntessék meg. A legfőbb tanács ekkor megállította a románokat a tiszánlulnál. A vörös rendszer alatt váltott táviratok közt van egy, melyben Kun arra kérte Srobár akkori szlovenszkói minisztert, kihez baráti érzelmek fűzték, hogy küldjön neki bizonyítékot Ágoston Peter árulásáról, Ágoston ugyanis Pozsonyban a győzelmes felvidéki támadás után a csehekkel tárgyalt, ahol kijelentette, hogy a magyar szovjet még legfeljebb egy hónapig élhet. Ez a jövendölés, mely egyébként bevált, a cseh sajtóba is bekerült és Kun is tudomást szerzett róla. Ezért lett volna szüksége Srobár bizonyítékaira, melyeket sohasem kapott meg. A diktatúra bukása után románok szállták meg az állomást. Innét jelentette Mardarescu a román királynak: Elfoglaltuk Budapestet. Azután visszakerült a nemzeti hadsereghez, majd a magyar postához. A csepeli rádió most leginkább Páris, Róma, a London melletti Poldhu, Barcelona, Látogatás a [tepsii iái állomáson.
