Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-18 / 40. szám
2. oldal. szarvasmarhát és a tarifa IV. osztálya szerint más állatokat, a tar. 78. tét. sz. tejet, 79. tét. sz. tojást, 80. tét. sz. mézet vagy mtimézet, a IX. osztály szerint mindennemű ételzsirt, a 1*17 tét. szerint természetes, friss, besózott vagy kifőtt vajat, olvasztott vagy nem olvasztott disznózsírt, miivajat vagy margarint, továbbá minden egyébb ételzsirt friss, elkészített, besózott, szárított, füstölt, pácolt vagy főtt húst, 118. tét. szerint huskolbászt, 119. tét. szerint mindennemű sajtokat. IV. osztály szerint 1 kg.nál több cukrot, 350 gr.-nál több dohányt vagy dohánynemüt, 100 drb. szivarnál többet s 250 drb. cigarettánál többet kivinni tilos. Felhatalmaztalak továbbá a vámhivatalok, hogy kiviteli engedély nélkül engedjenek át olyan cikkeket, amelyeket a külföldről költözködők a vámterületre szállítanak, bárha a vámösszeg meghaladna 100 K át is, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy az árucikk nincsen kereskedelmi célokra szánva. Ezen felhatalmazás különösen azon személyekre vonatkozik, akik Amerikából hazaköltözködvén (térvén) családjuknak szánt különféle ajándékokat hoznak magukkal (pl. kávét, csokoládét, kakaót, szappant, szövetet, ruhakelmét, öltönyöket, fehérneműt stb.). Természetesen ezen cikkeket meg kell vámolni és adóval megróni. Ezen rendelettel nem változik meg az utazók részére megállapított kedvezmény, mely szerint az utazás alatti fogyasztás szükségletükre kivihetnek vagy behozhatnak elkészített ételeket (húst, szalonnát, kenyérhez való zsírt, gyermekek részére tejet, kolbászt, sajtot) körülbelül személyenkinti 1 kg.-nyi mennyiségben, továbbá a megfelelő mennyiségű kenyeret és italokat. A vezérpénzügy igazgatóság. A beregszászi dobos. A „Prager Tagblatt“ május 6-i!p, 105. számából vesszük át a következőket: A múlt hetekben Prágában járt kb. 250 tagból álló rusznakrajnai küldöttség, hogy mint az ottani pártok képviselői panaszaikat és kívánságaikat a prágai központi hatóságok elé terjesszék. Rusznakrajnából Prágába utazni megfelel a mi nyugati fogalmaink szerint egy prága-londoni útnak, illetve vállalkozásnak, hogy olt hiteleket kapjunk. Ezen demonstrativ módon nagy, saját és nem államköltségen utazott deputációnak az az egy hibája volt, hogy csak magyarokból állott. A. csehszlovák körökben ma uralkodó közvélemény majdnem természetesnek találja, hogy ezen küldöttség számos panaszát bizalmatlansággal fogadja. De mi azt hisszük, hogy legfőbb ideje, hogy köztársaságunk magyarjaiban elsősorban ne magyarokat, hanem állampolgárokat lássunk és panaszaikat, amennyiben azok legprimitívebb állampolgári jogaik megsértésére vonatkoznak, előítélet nélkül megvizsgáljuk és leggyorsabban orvosoljuk. Ha egy miniszter a magyar iskolák és kultúra ellen felhozott megokolt panaszokra és mellőzésekre oly nyilatkozattal reagál, hogy a magyarok irredentisták,(!) egy ily nyilatkozat nemcsak elővigyázatlan, de veszedelmes is. Rusznakrajna lakossága a budapesti kormány befolyása alatt bizonyára magyar szellemben van nevelve, de Prágában bármint fáradoznak, hogy a viszonyokat másként állítsák be, mint azok ténylegesek, ezen kulturszegény országban a magyarok vannak kulturális fölényben. Nemcsak a magyarok, de a szlovákok, ruthének és románok mind nagyon elégedetlenek és Zsatkovich kormányzó kiábrándulva térhet vissza Amerikába. Az elégedetlenségnek bizonyára a rusznakrajnai lakosság azon felfogásában gyökerezik az oka, hogy a kormányzat változásával a helyzet azonnal édenné válik. De a 60"/0 analfabétából és 4O°/0 az anyaországtól elszakított lakosság megbocsájtható naivitásához sohse szabadna azon büntetendő naivitásnak hozzájárulni, hogy az országot egy 20000 cseh hivatalnokból álló sereg elözönlésével és a nemzeti frázisok kiterjesztésével érzéseiben, lelkileg is meghóditsák. Bár iegy dobos jól hangzóan dobolhat, de mint Beregszász város rendőrkapitánya nevetségessé teszi az államot és a lakosságot renitenssé. És ezen ember, mint megbízhatóan jelentik, minden panasz ellenére egy évnél tovább állott egy 15000 lakosból álló város élén, mivei befolyásos protektora volt. És ily állami jóakaratot élvező dobos, mert a jobb jövő reményében saját jószántából csatlakozott a csehszlovák államhoz, sokkal több van ebben az országban, mint ahogy egy prágai miniszter álmodja. Hát nem felháborító, hogy csak azért, hogy egy magyar tisztviselőt ne alkalmazzanak, Przemyslből hoznak oly embereket államügyésznek, akikről a fáma azt meséli, hogy csak annyi jogérzékük van, amennyi velük született, de ezenkívül semmi előképzettséggel nem bírnak? és hihető, hogy a rusznakrajnai törvénykezéseknél a kis zsidón kívül senkise boldogul, mivel ő az egyedüli, aki a cseh bíráknak a ruthén és magyar tanuk és vádlottak vallomásait tolmácsolja? Ne mondják, hogy ez irredenta, ez csak mesebeszéd, hanem érdeklődjenek a panaszok iránt és addig orvosolják, amig arra idő van. Tisztán az éltussolás rendszere és tisztességtelen törekvés egy jogos szemrehányást csak abból a feltevésből elutasítani, hogy ez politikai ellenségeskedésből ered, vagy hogy vezető politikusaink cseh szókincsének azon szavát használjuk, hogy a panaszoknak oka és szándéka, hogy a köztársaságot gyöngítsük, mialatt a szegényesen berendezett és gyakran lelkiismeretlenül működő közigazgatás és azok exponensei szidalmaztalak és pedig jogosan; ezt a rendszert azzal a határozott akarattal kell megszüntetni, hogy az országot szabadítsuk meg oly elemektől, akik azt csak prédájuknak tekintik. De ha már nem akarnak e közvetlenül érdekeltek panaszára hallgatni, úgy hallgassák meg a „Times“ jelentéseit azon beszédekről, amelyet az angol parlamentben a trianoni béke becikkelyezése alkalmával elhangzótok közigazgatásunkról, különösen Slovákiáról és Rusznakrajnáról és talán majd a Csehszlovákia iránt jóindulattal lévő Angolország Ítélete helyesebb irányba fog bennünket terelni. Rusznakrajna kemény dió, de mindig keményebb lesz, minél tovább habozik a kormány, hogy azt kizárólag az általa átvett nemzetközi kötelességek szerint kormányozza és az országnak az őt absolut megillető jogokat megadja. ___________»Komáromi Lapokc________ A Dalegyesület kertmegnyitója. Az Érsekujvári Róm. Kath. Kör városunkban. Pünkösd vasárnap, május 15-én tartotta a Komáromi Dalegyesület kertmegnyitó estélyét. Az estélynek különös vonzóerőt adott, hogy azon az Érsekujvári Róm. Kath. Kör ifjú énekkara és műkedvelő-gárdája egész estét betöltő változatos műsorral vendégszerepeit. Az előzetesen ismertetett nívós program magában véve is sokat Ígért s nagy várakozást keltett a közönség körében, mely a Dalegyesület szinházi termét teljesen megtöltötte. Az érsekujváriak vendégszereplését osztatlan elismerés kisérte úgy a szerencsésen megválasztott férfikaroknak, valamint az ügyesen beiktatott magánszámoknak előadása a legteljesebb tetszéssel találkozott. Nem esik az általános siker rovására, ha külön is kiemeljük az ötventagu férfikarnak precíz előadását, mely kitűnő fegyelmezettségről és tanulásról tett bizonyságot. A kitűnő karnak egy kiváló, nagy előképzettséggel biró, a szó legnemesebb értelme szerint vezető mestere van, ki tudásával és fáradságot nem ismerő kitartó munkájával a legszebb sikerekre vezette eddig is lelkes gárdáját. A kitűnő karmester birtokában van mindazon kellékeknek, melyek a legszorosabb kapcsolatot teremtik meg kar és vezető között, énekesei fegyelmezettek, szuggesztiv erővel hat rájok, szinte odaláncolódnak vezetőjükhöz, kinek tanítását, intencióit teljesen átértve, ütemről-ütemre a legbiztosabb és legprecízebb előadást produkálják. A fiatal énekkarnak e kitűnő vezetés mellett a legszebb jövöt jósolhatjuk, mely sok sikerrel és eredménnyel biztat már most is. És mi csak gratulálhstunk Hangos István dr.-nak azért a műélvezetért, melyet mesteri vezetése mellett dalos gárdája a komáromiaknak szerzett, s a melyre az a díszes közönség, mely végig halgatta, mindenkor a legkedvesebb emlékekkel gondol... Az Érsekujvári Róm. Kath. Kör tagjai vasárnap délután érkeztek meg az uj-komáromi állomásra, hol a Dalegyesület választmánya és működő kara az elnökség.vezetése mellen testületileg fogadta a vendégeket. A mintegy százfőnyi vendéget az egyesület nevében Fülöp Zsigmond aielnök üdvözölte meleghangú rövid beszédben, melyet Hangos István dr. köszönt meg az érkezők nevében. A pályaudvarról négyes zárt sorokban a Dalegyesü'ei Nádor utcai helyiségébe vonultak, ahol a működő kar jeligével fogadta daltestvéreit, kik szintén jeligéjükkel válaszoltak. Majd- Kamrás József dr. dalegyesületi elnök köszöntötte gondolatokban és poétikus szépségekben egyaránt gazdag lendületes szép beszéddel a vendégeket, rámutatva arra a testvéri kapcsolatra, mely a két egyesületet kulturális törekvéseiben összefűzi s a melynek erősítésén a két testvéri egyesület a jövőben állandó kitartással munkálkodni fog. A mély hatást keltő beszédre Schneider Ede, az É. RK. Kör ifjúsági elnöke válaszolt talpraesett ügyes szavakkal. Majd a Dilegyesület májusi pompában viruló gyönyörű kerti helyiségét tekintették meg, melyről az elragadtatás hangján emlékeztek meg. Később kisebb csoportokban a város nevezetességeit szemlélték meg a müködőkar tagjainak vezetése mellett. Az este fél 8 órakor megkezdett mulatságon nagy számban gyűlt egybe a közönség, mely a műsor számait igaz élvezeiíel hallgatta meg és tetszésének lelkes tapsokban adott ismételten őszinte kifejezést. A férfikar rendkívül gyújtó megnyitója vezette be a programot, meiy után Schneider Ede poétikus bejelentésében mutatta be a jeles gárdát. Szavai végén szétnyílt a függöny és az énekkar Szöüősy Attila Magyar dalát, majd Csökönay-Lavotta „Reményhez“ c. szerzeményét adta elő oly precizitással, hogy egy csapásra megszerezte a hallgatóság tetszését A lelkes tapsok után Schneider Ede gyönyörű szavalata következeit, ki a Rákóczi c. népballadát adta elő nagy hatással, megérdemelt elismerés mellett. Rendkívül nagy hatást ért el Schneider Józsa magyar szóló táncával, melyet cigányzene hangjára lejiett. A saját kompozícióju táncnak úgy andalgója, mint tüzes csárdása kiváló előadóra talált a kisasszonyban, kinek a táncszámot a közönség szűnni nem akaró tapsaira meg kellett ujraznia. A Dalegyesüiet figyelmes vezetősége szép virágcsokorral tüntette ki a kedves előadói. Hangos István dr. solo-énekszámai szintén elragadták a közönséget. A kitűnő karmester, mint énekes művész, több műdalt adott elő stílusosan igaz gyönyörűségére a hallgatóságnak, mely alig tudott betelni a szép énekkel. Utána Jánossy Ilike, egy öiéves csodaleányka mutatott be magyar és szalon táncprodukciókat oly csodálatos készséggel és rátermettséggel, hogy bámulatba ejtette a nézőket, akik á csöppnyi művésznőt elhalmozták szeretetük meleg tapsaival. „A műkedvelő" cimü színpadi bohózatban Misey Ilonka és Miklósy Károly arattak ügyes előadásukkal megérdemelt elismerést. Szünet után az énekkar finndalokat adott elő igen szépen, hatásosan, melyet Jánossy Ferenc szalontánca követett, melynek elegáns előadásával nagy sikert ért el. „A zöld szív“ : c. színpadi tréfa három szereplőjé: Borza Juliska, Friedrich Andor és Zsembera Lajos otthonos j fesztelen játékukkal megérdemelt tapsokat szereztek. Megindító mély hatást keltett az énekkar következő száma, Fejér Sándor orosz volt j hadifogolynak véghetetlenül szép dala „Hallgatom a szél zúgását..." A dalt az orosz hadifoglyok énekelték és Hangos Ferenc a kar vezetőjének édes öccse hozta magával. A szivet rezgésbe hozó mélabus dalt az énnekkar annyi érzéssel énekelte, hogy alig maradt szem szárazon s még egyszer meg kellett ismételnie, MajdW. Sommier: Vándordiák-ját adták elő igen ügyesen s végül egy kedves, humoros dalia! szerezték meg a műsör e pontját, a közönség frenetikus tapsainak engedve. Az É. Rk. Kör népszerű kupléénekese, Krümmer Feri három kupiét adott elő. ötletesen sziporkázó pompás előadása nem is tévesztette el hatását és zugó tapsokat szerzett a tehetséges előadónak. A műsor zárószámaként • ________1921. májas 18.
