Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-07 / 37. szám
legfvenkeiiedik évfolyam. 37. »iám. Szombat» 1921. május 7.---~ -xaBmrTT-mviass-.TS-rmawa, , - ."i:,.77-.-mTsa»iiasMr'~a- - ui.li i imm uras KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY ElöfzBtéíl ér Cseh-szíovák értékben s Helyben és vidékre postai szétküldéssel: igé&t évre 60 K, féléTre 30 K, ntgyedérre 15 K. Egyes szám árat 70 fillér. Politikai lap. Főszarkesatő: GáÁL GYULA dr. Szerkesztő: gARAHYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náder-u. 20.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kUldorwIISk, Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szentén és szombaton. iipniii m i mi ez a vélemény csendül ki most már a a cseh közvéleményben is. Napról-napra olvassuk a politikusok nyilatkozatait erről az aktuális témától és ez mind megegyezik a levont következtetésben: Magyarországgal meg kell egyezni. Szinte kórusban kiáltja ezt a cseh nagyipar és gyárosok szövetsége, akik munkásaikat kénytelenek elbocsátani, mert a raktáraik megleltek árukkal és nincs, aki kivigye és megvegye. A kereskedelmi utazó, aki kartont ad el Magyarországon, többet használ a republikának, mint a párisi cseh követség katonai attaséja, mely vidáman autózik a Quai D. Oisay irányában boldog megelégedettségben és évente elkölt egy milliót azzal, hogy megséláltatja autóját. Ez a vé'emény a reális cseh kereskedő körökben és ezt nem is hallgatják el. Most azonban még tovább mennek. A Magyarországgal való megegyezés fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közvélemény már bevette az eddig perhorreszkált területi engedmény gondolatát, is, mely ezeknek a megegyezési módozatoknak a legbiztosabb alapját képezhetné A Csehszlovákiához lakosaik megkérdezése nélkül csatolt szinmagyar területek sorsáról lehet itt szó, amelyek állandó nyugtalanság okozói Magyarországon és ez az oka, hogy a helyzet sem' itt, stm olt még ki nem alakulhatott. Itt az óriási fegyverkezés az állam hitelének állandó igénybevételét eredményezi és pénzügyeit teljesen aláássa, odaát pedig az ország életképtelen, mert ipara teljesen meg van íoszlva nyersanyagától és a szenétől és ezért nem tud talpraáüani. A cseh közvélemény demokráciát kíván Magyarországtól. Nem világos előttünk, hogy mit értenek ők demokrácián. Ha köztársaságot, akkor aligha lesz megegyezés, mert Magyarországnak elég volt egyszer a tanácsköztársaságból és ott a köztársaságnak talaja beláthatatlan időkre megszűnt. Ha azt a demokráciát értik, amely itten él és berendezkedik, azt szintén elutasítja Magyarország, mert az innét szerzett információk a legrosszabbak. Ilyen demokráciát Magyarország nem ismer és ott ebben a tekintetben más demokrácia uralkodik. Hogy odaát, a kormányon .-grófok is helyet foglalnak, az az adott politikai helyzet eredménye és következménye. Mi sem lelkesedünk túlságosan a grófokért és el tudnánk kormányt képzelni ezek nélkül is. A fő dolog azonban mégis csak annak a helyes megítélése, hogy a gróf avagy tisztelt ur miképpen viszi á kormányt. Ha a parlament azzal nem elégszik meg. egyszerűen kicseréli és kénytelenek helyeiket átadni másoknak. A mi demokráciánk nem alapszik a parlamentáris kormány elvén, mert közel egy éve hivatalnok kormány van az ország rudja mellett. Különös dolognak találjuk lehat, hogy ily körülmények közölt a demokráciát hangoztatják Magyarországgal szemben innen, ahol a demokrácia a mi legjobb tudomásunk Szerint még ismeretlen fogalom és az, amit itt demokráciának tartanak csak demokratikus mázza! bevont valami, olyan mint az oroszról szóló szállóige: vakard meg a muszkát és kibújik belőle a tatár. Egy előkelő tisztviselőjét a minisztériumnak ietarlózlaiíák panamás üzelmek miatt. Az esetnek nem tálajdonitunk különösebb fontosságot, mert nyilt titok az egész közéletben és eleggé szellőztették a lapok is, hogy a hivatali életet alaposan megfertőzte a korrupció. A hivatalnokok jó része megvesztegethető és a kijáróknak soha olyan eldorldójuk nem voif, mint mostan. De ez csak egy tipikus tünete annak, ami a hivatali korrupció létén általában észlelhető -és a régi római közmondás: „Romáé omnia venalia esse“ ismét visszanyerte államunkban aktualitását. Megmondjuk ennek az okait is, mert nem nehéz ennek egy kis logikus gondolkodással a nyitjára jutni.. Elsőben is a hivatalnoki kar igen silány módon van fizetve. Óriási megkülörnbözietések vannak a hivatalnokok közötf még ott is, ahol egyforma munkát végeznek, egy és ugyanazon hivatalban. Hogy ez a demokratikus egyenlőségnek a pofoncsapása, az nem is képezheti vita tárgyát. Az állam másképpen fizeti a cseh, másképpen a szlovák és másképpen á magyar alkalmazottakat. Ebből az következnék, hogy a kisebb fizetésű alkalmazottak a körülmények kényszerítő hatása alatt meginoghatnának A magyar •tisztviselői kar azonban nem olyan iskolákat járt, hogy megfeledkeznék, esküiéről, melyet a hivatalba lépésekor, tett. így a nyomor jut osztályrészéül és a keserűség a mindennapi kenyerének füszerezője, mert látja, hogy mi történik a közigazgatás térén. Nagyon természetes, hogy a szakképzetlen és a gyakorlatlan közigazgatás ismereteit; nélkülöző uj hivatalnoki karnem állhat feladatai nragaslatán *és csekélyebb intelligenciája révén, továbbá az élet iskolájának hiánya miatt meginog és a láncos, kijárós, panamás bűnökkel fertőzött légkörben lelkének csekélyebb ellenálló ereje folytán megromlik. A hivatali életben nem lélektelen szürke emberanyagra van szükség, mely gép módjára a bürokrácia emlőit rágcsálja és egy-egy fogósabb kérdést úgy intéz eí, hogy megismerni óhajtja minden megkérdezhető hivatal véleményét, szóval véleménye és főleg judiciuma nincsen. A hivatalokban gondolkodó embereket szeretnénk láíni, akiknek tnivelísége és iskolája legyen a közigazgatás feladataiból. Legyenek ezek jól fizetve és legyenek kevesebben, mint ma, de azokra számíthassunk biztosan: mi is, az állam is. Dárosi mérnökök kongresszusa. A tisztviselőket inai bizonytalan helyzetük egymásután kényszeríti a szervezkedésre. • A tanítók szervezkedését követi a városi mérnökök szervezkedése. A városoknak tervbe vett nagyközséggé való lefokozása, vagy esetleg állami közigazgatásba való átvétele bizonytalanná telle a városi mérnökök helyzetét, miért is éidekeik megvédése céljából vasárnap f. hó 24 én Bratislavában (Pozsony) kongresszust tartottak. Az értekezleten kimondották, hogy szükségesnek tartják a szervezkedést és a csehszlovák mérnök és építési egylet bratislavai fiókjának kebelében megalakították a szlovenszkói városi mérnöki egyesületét. Az újonnan megalakult egyesület emlékiratot intézett a minisztériumhoz, amelyben a városi mérnökök kéréseit tárta fel háromféle csoportosításban: I. Ha városok mai szervezete változatlan marad. II. Ha a városokból nagyközségek lesznek. III. Ha a városok közigazgatása államosítva lesz. A főbb kívánságok a következők: Az I. esetben: A mérnöki hivatal főnöke úgy a tanácsnak, mint a közgyűlésnek szavazati joggal felruházott tagja legyen és ott referálja a műszaki ügyeket, amint ez ma is több városban van. A mérnökökéi ne 6 évenkint a közgyűlés válassza, hanem a zsupán nevezze ki életfogytiglan, hogy független legyen minden érdekcsoporttól. A mérnöki hivatal főnökének fizetése a tanácsosokéval egyenrangú legyen. Utóbbi kívánságok inkább a rendezett tanácsú városokra vonatkonak. A II. esetben: Ahol ma mérnöki hivatal van, ott a mérnöki hivatal továbbra is fenntaríassék. Tízezernél több lakosú községek köteleztessenek mérnöki hivatalt felállítani, 10000-nél kevesebb lakosuak közül pedig csak azok, amelyek a szakvélemény szerint megfelelő fejlettségi fokon vannak. A községek kötelesek legyenek a mérnöki hivatal mai személyzetét megtartani és fizetésük legalább a mai fizetési foknak megfelelő legyen. III. esetben. Ha a városok közigazgatása államosítva lesz, úgy a mai mérnöki hivatali személyzetet vegye át az állam. A városi mérnökök át helyezhetők ne legyenek, mert a szolgálatukban nem elég a műszaki tudás,' hanem alapos helyi ispieret kell, azért áz állandó sze-Mlliifi lánOS s’uhafesíő és vegytisztító AUUUia |<UfiU9 Komárno, Nádor-utca 3. és 48. szánt. t>2 Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.
