Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-30 / 35. szám

4. oldal. ,Kofflferi)ffii Ltapote 1921. április 30. sági általános sztrájk hatalmi vagy politikai kérdések és ürügyek miatt provokálja az el­­fenszervezkedést. A gazdasági sztrájk egyébbként kudarc­cal végződött, mert sem általános nem volt, sem a munkások anyagi helyzetén nem javí­tott semmit sem. Amit a gazdák a sztrájk után megadtak, azt már a sztröjk előtt is megkapták a gazdasági munkások. Ennek a leghatéko­nyabb eilenpróbája lenne, ha a gazdák a Sro­­bár féle kollektiv szerződéshez szigorúan ra­gaszkodnának, amire azonban nem kerülhet a sor, mert ez a mai jövedelmeket jelentékenyen leszállítaná a gazdasági cselédek és munká­soknak. Az erőpróbában, melyet Moszkva diktált, a munkásság bizonyult gyengébbnek. De nem kisérte ezt a mozgalmat sem a más foglalko­zási ágak rokonszenve, sem az ipari munkás­ságé, amelynek bőrére mehetett volna a dolog. A termelés rendje a gyomor kérdésével függ össze és ez semmiféle termelő szövetkezet, kol­lektiv szerződés vagy üzemszocializálásra nem hajlandó. Ellenben visszakivánja azt az időt, amikor bőség és olcsóság volt és a gazda is, a munkás is mag volt elégedve munkája ered­ményeivel és nein álltak egymással szemben mint ellenségek. Benes, az antiszemita. j i A Ruszinszkői Magyar Hírlap írja: A „Deutschpol. Arbeiteliege közli: G. H. : A csehszlovák köztársaság keltezésének most erősen felszínen lévő kérdéséhez a köveikezőket füzzük: a köztársaság mozgalmas kezdetéről ■ sok részletet beszéltek már a bámuló világnak, mégis egyes fejezetekre a hallgatás fátyola bo- 1 rul. Ezt szellőztetni kell egy kissé, hogy tiszta képet nyerjünk azon változásról, amely az újon­nan alapított „Práger Presse“ publicistikai ma- j gatartásában is kifejezést nyer. A hivatalos köz­leményekből eléggé ismeretes, mily nagy fáradt- j ságába került dr. Benesnek, hogy a cseh irre­denta és függetlenség gondolatát Parisban nép­szerűvé tegye. Kevésbbé ismeretesek azok a nehézségek, melyeket le kellett győznie, mielőtt Párisban tevékenységét megkezdhette volna. Jóval Párisba érkezése előtt, voltak ott emberek, akik a csehek érdekében dolgoztak. Mindjárt a háború elején alakult egy bizottság ott élő ese­tiekből, amelynek élén három ember állott: Freund Deschamps, Czergack ás Wedeles. Fon­tos megjegyezni, hogy az első és utolsó zsidó. Freund Deschampenak, aki neje révén rokon­ságban van Poincáréval, összeköttetése volt Franciaország vezető köreivel, amelyek által bizottsága érvényesüléshez jutott. Sok előnyt eszközölt ki a csehek részére, minek viszon­zásául a bizottság ösztönzésére 1000 cseh je­lentkezett francia szolgálatra. Ennek a bizottságnak már jelentékeny tekintélye volt, mikor dr. Benes Párisba érke­zett és látnia kellett, hogy a nevezett három ur, mint a cseh függetlenség előharcosai, az állam alapkövén már elhelyezkedtek. Azonban dr. Benes leszállította őket onnan éspedig oly eszközzel, mely hatalmának megfelel. Alig hogy a helyzetet Párisban megismerte, már keveseb­bet beszélt a cseh függetlenségről, mint arról, hogy a zsidók Csehországban schwarcgeld hazafiak, a cseheket denunciálják és Ausztria részére dolgoznak. Ennélfogva a zsidókban neiw lehet bizni. Jól spekulált. A bizottság ingadozni kezdett, feloszlott, hogy Benesnek helyet csi­náljon. Benes később is hü maradt az antisze­mitizmushoz, mely által sikert ért el. Követke­zetesen belépett az antiszemita nemzeti pártba és az antiszemita Cseské Slovót választotta leibjournáljává. De bekövetkezett az internacionalista fel­lépés ideje, különösen pénzügyi dolgokban és ekkor kitűnt, hogy az antiszemitizmus nem válik mindig előnyére. De Benes tudta a mód­ját, miét kell átalakulnia és liberális szint öl­tött. Az ő lapja a „Práger Presse“ minden egyéb, csak nem antiszemita, de nagy buzgalommal igyekszik a német zsidókat a maga részére meg­nyerni és a külföldön liberális benyomást kel­teni. Ezért nem lesz hiábavaló dolog a párisi napok ezen epizódját, a köztársaság megalaku­lását, a feledésből kiragadni. Színészet városunkban, A viszály nem csak törvényt ront, hanem ha­ragot is bont. A mostoha körülmények, helye­sebben a magyar kultúra halálos ellenségei, magukat a minisztereknél is hatalmasabbaknak képzett referens urak, akik, miniszter hátamö­­gött fütyülve rendeletekre és különösen a Szent­­germainei és a trianoni békében biztosított kisebbségi jogokra, a magyar színészet meg­fojtására törekedtek. Kimondották, hogy Szio­­venszkóban csak egy magyar társulatnak engedik meg azt a kegyet, hogy rosszakaratú intézke­déseik jóvoltából itt elpusztuljon, a tagjai pe­dig éhenhaljanak. Így aztán az itt működő két magyar tár­sulat: Polgár és Faragó társulata éiethaiál har­cot folytatott, hogy melyik legyen ez az egy társulat. Mathesius ur, a színházi referens kegye eleinte Faragó társulatára mosolygott és Polgár társulatának csak máról-holnapra, városról-vá­rosra (később már faluról-falura) adta meg a játszási engedélyt. No de hát — tekintettel arra, hogy a színházi referensekre is reáragad a primadon­nák betegsége, a szeszélyesség és ma erre mo­solyog, holnap ana, — a színházi referens ur kegye Faragó társulattól is elfordult. Vagy he­lyesebben mondva a tönkre í-ett Polgár társu­lata után most Faragó társulatát kelleit tönkre tenni. így kívánja ezt a megértés és az állandó közeledés politikája. Faragó társulatának Po­zsonyt és Kassát biztosították eleinte. Faragó ehhez képest kibővítette amúgy is nagy társu­latát úgy, hogy hetenkint 2—3 operaelőadást is tartóit. Egyszerre azonban jött a referensi jó indulat és megüzenték Faragónak, hogy a kas­sai szezont fejezze be, da Pozsonyba egyen­lőre nem mehet, — ellenben — és itt jön a kegyek kegye — megengedik, hogy nagy tár­sulatával, díszlet és ruhatárával, zene ének és balettkarával elmehet Somorjára, Dunaszerda­­heiyre és afféle nagy világvárosokba, így pl. Komáromba is és valószínűleg az elé se fognak akadályokat gördíteni, ha a Mihola nagyven­déglőssel sikerül a helykérdés iránt megegyez­nie, elmegy Gutára sőt taián Aszód pusztára is. Nagyobb városokba azonban nem te­heti be a lábát. Nehogy azonban Faragó igaz­gató e kegy miatt örömében kibújjék a bőré­ből és nehogy Polgár mégjobban el legyen ke­seredve, hogy a Faragó a színházi referens papa kedvence, — ugyanakkor ugyanarra az apró-cseprő helyekre játszási engedélyt adtak a már előbb faluzásra kényszeritett Polgártár­­! sulatnak is, úgy okoskodván:, a magyar a ma­gyarral úgy is verekszik állandóan, a turáni átkot ezen a téren is ki kell alapo­­■ san használni, hadd veszekedjék e két szintár­­; salat, ha mind a kettő ugyanazon időben egy : helyre akar menni játszani! Ezek azok az előzmények, amelyek a két . társulat között a viszonyt kiélesitették, de viszont az éppen ebből folyó kényszerítő körülmények békitették is ki őket. Mivei az itt élő másfél­­millió magyar részére csak egy magyar társu­latot engedélyeztek, a két hadilábán álló tár­­j sulat békejobbot nyújtott egymásnak és elha­tározták, hogy fuzionálni fognak, a két társu­latból lesz egy társulat. A napokban volt alkalmunk Iván Sán­dorral, a Polgár társulat titkárával beszélni, j Még a fúzió megtörténte előtt Polgárék hama­­j rosan vidékünkre jönnek. Komárom és Érsek­­| újvár lesz az állomásuk. Ahol hamarább kap­­t nak megfelelő helyiséget, oda mennek előbb, így nem lehetetlen, hogy május hó közepén már városunkban lesznek. Ha azonban Érsek­újváron sikerül megfelelő helyet kapniok, akkor csak Érsekújvár után jönnek városunkba I és a komáromi szezon 4 héttel később veszi kezdetét. A társulatot örömmel várjuk közibénk és a százév előtti magyar színészek nimbuszában látjuk őket felénk közeledni, mert ők is csak tengődve, koplalva és nélkülözve járják be a magyarlakta vidékeket, hogy terjesztői legyenek a magyar szónak, magyar éneknek, magyar dalnak és magyar zenének, akiket a nélkülö­zések réme se tud innét elriasztani és kitar­tanak mellettünk és az itteni magyarság kultú­rája mellett. Illő dolog, sőt kötelessége a ma­gyarságnak, hogy támogassuk őket. , A koraszülött ápolásáról, j Előadta az önkéntes védőnők oktatása alkalmával* Weisz S. dr., munkáspénztári főorvos. Igen t. Hölgyeim! Amikor védenceiket fel­­í keresik mindennapi Útjukon, sajnos, nem min­­; dig találnak jól fejlett, erős hanggal ordítozó j gyermeket, nem ritkán koránszülött, életgyenge csecsemőt lesz főfeladatuk a legveszélyesebb első időn át segíteni. És a koraszülöttség nem is oly ritkaság, ahogy hinni szokták, bizonyítékul szolgáljon néhány alábbi adat : A moszkvai lelencházban 100 újszülött közt 5 a koraszülött, a müncheni szülészeti klinikán 100 közt 13 a koraszülött, a párisi clinique Tarnier-n 100 közt 11, a párisi Maternitén 100 újszülött közt 15 a koraszülött. A koraszülöttségnek többféle az oka: az anya nagyfokú testi kimerültsége, nagy teher emelése, gyakori oka meg az ikerterhesség. Igv jelenti Miller, hogy 3380 ikerterhesség közül 2048 járt kőraszüléssel, tehát 60%-ban. Igen gyakori oka az anya vérbaja, súlyos veselobja, tüdőgümőkórja, súlyos szivbántalma; a heveny ,ertőző bántalmak közt a vörlieny az, amely igen gyakran vezet koraszülésre; a tüdőgyulla­dás eseteinek 2/3-ban koraszülés következik be. Az idült mérgezések közül a foszfor-, arzén-, higany- s kiváltképen az ólommérgezés az, amelyek ideje előtt szakítják meg a terhességet. Ha az okokat végignézik, hamarosan észreve» szik, hogy különösen a munkásnőt veszélyez­teti a koraszülöttség, részben a terhesség előre­haladt állapotában is ránehezedő súlyos munka révén, másrészt a felemlített ipari mérgezések folytán. Azt már tudják, t. Hölgyeim, hogy az érett újszülött fi kb. 3400 gr., a leányka 3200 gr., előbbi hossza 52 cm,, utóbbi 50 cm. Ezen számokkal szemben a koraszülött méhé'elének ideje szerint, ha a terhesség 27. hetéből való 1140 gr.-os, 35 3 cm. hosszú 29. „ „ 1575 396 „ » 31. „ 1975 f> 427 „ n 33. „ „ 2100 J9 43 9 „ » 35. „ „ 2750 yj 47'3 „ n 37. „ „ 2875 » 48 3 „ n Ezek azonban csak általános számos esetből leszűrt számok, mely faj s az anya tápláltsága szerint változhatnak, tehát csak uíbaigazitásul szolgáljanak. Jellegzetes a koraszülöttre, hogy a lehű­lésre rendkívül érzékeny, ha nem védjük eléggé, a testhő 32°C-ra száll alá, sőt mélyebbre is. Általában mondhatjuk, hogy a koraszülött tes­tének hőfoka annál alacsonyabb, minél éretle­nebb s minél inkább életgyenge. Könnyen érthető! Minél kisebb a gyermek teste, annál nagyobb az összfelülete tömegéhez viszonyítva, ez egy elismert általános fizikai tény. A nagy felületről pedig a lehűlés gyorsabb. Ha meg­gondoljuk, hogy a koraszülött fizikai hősza­bályzó" központja még fejletlen s hogy a vegyi hőszabáí7zás — a táplálék elégéséből eredő — az emésztőszervek alacsonyfoku fejlettsége miatt sem jelentékeny, akkor megérthetjük a kora­szülött hőveszteségének rendkívüli veszélyét. De a koraszülött hiányos táplálékfelvétele s ennek hiányos asszimilációképessége még az energiaegyensúlyt is felborítja, ez negatívvá válik: a gyermek súlyából vészit. Ha már az érett gyermek szervei tökélet­len fejlödésüek világrajöttekor, ha azok műkö­dése lassitott, mennyiségileg is jóval a rende­sen alul áll, annál inkább lehet mindezt a koraszülöttről mondani. Sokat alszik és méiyen, idegszervezete könnyen megbetegszik. Vérének kevés hajlama van megalvadni, ezért vérzik el könnyen, különösen a köldökvérzésnél. Légzése felületes, a tüdő nem tágul ki teljesen, hangja erőtlen. Az emésztőcsatorna fejletlen, nehezen szopik, gyorsan kifárad, állandóan eldugult. Bőre piros, magzatpehellyel borított, a köröm még hiányzik, vagy puha és nem éri el az ujjkupot, a rendkívül vékony bőr könnyen sé­rül, különösen a bokán és a lábsarkon. Fontos, hogy nagy hajiammal bir a fertőzésre s ebbe belepusztul, ha éri. Rendesen a bőr és a nyak­hártya apró sérülései, a gyomorbélrendszer megbetegedései s a köldökleválás képezik a fertőzés kapuit. A tapasztalat azt mutatja, hogy a terhes-

Next

/
Thumbnails
Contents