Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-09 / 29. szám

2.. oldal. „Komáromi Lapok“ IW. április 9. 6 mert a Magyarországtól elszakított területnek önkormányzata egy lépést jelent a demokratikus ej lődésben". Szólt arról, hogy a magyarság itt két világáramlattat áll harcban, az egyik nem­zeti mivoltunkból akar kivetkőztetni, ez a győz­tes hatalmak imperializmusából kiáramló s a mai cseh politika részéről jövő nemzeti türel­metlenség, a másik a nemzetközi szociáldemok­rácia, mely a gazda élete összes anyagi felté­teleinek pusztulására törekszik Ez a két ellen­ség együtt szokott felvonulni, amikor iskoláinkat elveszi, magyar tisztviselőinket kenyér nélkül hagyja pusztulni, nemzeti dalainkat el­tiltja, nemzeti jelvényeink használatát meg nem engedi, a magyar kisebbségeket a nemzeti élet legelemibb feltételeitől megfosztja, a magyar nyelv jogát figyelmen kívül hagyja, a magyar­ság vezetőit börtönbe veti, a föld adóját vég­telenül növeli s a kötött kereskedelem fenntar­tásával s a földnek elkobzáshoz hasonló kisa­játításával, az ipar, kereskedelem ki kezdésével elpusztítására for mindennek, ami magyar Szólt a népszámlálási sérelmekről és a szervezkedés és összetartás feltétlen szükségességéről. Utána Füssy Kálmán képviselő tolmácsolta a komárom-vidéki magyarság üdvözletét. Ked­ves és megkapó képekkel mutatott rá arra, hogy össze kell tartania a kisgazdának és kis­iparosnak, meg kell védenie létét és magyarsá­gát. Kemény szavakkal ostorozta azokat, akik egyéni érdekekért sutba dobják magyarságukat és ezen' árulókat megbélyegezte. Dr. Moháesy János a párt ügyvezető elnöke ismertette a párt múltját s a szervezés eredményeit s felemlítette azt, hogy az érsekujvári kerületben a pártnak több, mint százezer tagja van. — Mács József jánosi-i kisgazda megkapó szavakkal üdvözölte a képviselőket s arra kérte őket, hassanak oda, hogy nemzetiségünket ne nyomják el, hogy hagyják élni a magyar gazdát. Beszédét ezzel végezte: „Bennünket egy gondolat lelkesít: szenvedünk, de nem csüg­gedünk.“ Szent-1vány megköszönte az üdvöz­lést és szólt azokról a sérelmekről, amelyek az utóbbi napokban történtek. Bejelentette, hogy a gömöri zsupán a törvény és jog el­vármegye területén kívül betiltotta. Ezt rossz­indulatú üldözésnek minősiti. Szólt arról, hogy .egy serkei gazdánál és a sajógömöri lelkész­nél házkutatásokat tartottak. Ebben a rendőr­­államban — mondotta — ahol több a spicli, mint a tisztességes ember, ezt nyugodt lélek­kel tűrni nem lehet. Úgy látszik megint egy hazaárulási és kémkedési tervet gondoltak ki, mert ezeket kigondolni szokták, hogy tisztes­séges munkásember kedvét még az élettől is el­vegyék. Az állam kormányzó politikája oly rengeteg hibát tartalmaz, hogy erről egy vagy két nap alatt beszélni sem lehet. Szólt az ár­esés jelenségeiről és kijelenti, hogy az áresés szabályozása lehetetlen, mert a gazda és ipa­ros társadalomnak nincs kellő parlamenti kép­viselete s igy a szociálisták szuronnyal törik le az árakat és ezzel a pusztulásba kergetnek egy osztályt. Az a baj, hogy a gazdák minden bogjashaju ficsur agitációjának felülnek, ahelyett, hogy a saját nemzeti érdekeinket szolgálták volna. Ezután Nagy Sándor körzeti titkár nagy hatást keltő beszédben ismertette a párt programmját, amelyet az ülés magáévá tett és ezután megtörtént a körzeti alakulás. Elnökké dr. Törköly József lett megválasztva, akit a gyűlés lelkesen és percekig tartó tapssal üdvözölt. Dr. Törköly megtartotta székfoglaló be­szédét, amely nagyszerű megnyilatkozása volt a magyarság erejébe vetett hitnek és amelyet végtelen kedvessé tett a minden társadalmi osztály iránt érzett szeretetnek melegszívű megnyilatkozása. Zematin Jenő hárskúti plébá­nos üdvözölte a párttagok nevében dr. Törkölyt és a bizalom és szeretet biztosítékait nyújtotta. Ezután megválasztották a körzeti tisztikart és választmányt. A gyűlés után több száz teriiékii közebéd volt. Erre a pátt gyönyörű sikerű teaestélyt és bált rendezett, amelyen az ösz­­szes hölgyek csaknem kivétel nélkül magyar ruhában jelentek meg. A bálon felelevenítették a régi magyar táncokat, a palotást, a diszpa­­lotást és a körmagyart és az egész bál hatal­mas megnyilatkozása volt Gömör és Rima­lenére a „Magyar Kalász" postai szállítását a szombat törhetetlen magyarságának. Rév-Komárom. Irta: Pogány Béla. Van-e olyan ember, akinek száján nem fordult volna meg jó néhányszor Komárom neve. Nem azé, amely ott szorong a vasúti pályaház, a hires „resto“ körül és amelyet bizony odavaló ember már Ujszőnynek fog hívni. Arról a Ko­máromról beszélek, amelyet még az én diáksá­gom idején is Révkoináromnak hívtak. Egy kis pöröm van azonban néhai jó Honyák ’bátyámmal, aki annak idején házigaz­dám és tornatanárom volt egy személyben. Szigorúan fogta a gyeplőt, kemény barackokat osztott, nagyokat rikoltott ránk, koszlos diá­kokra, ha rossz fát tettünk a tűzre. De jó ember volt, Isten nyugosztalja. Sokat tanultam tőle, elmagyarázta nekem Komárom minden kövét — és itt következik, amiért most holta alán pörbe vagyok vele — de sohasem árulta el, hogy Révkomáromban tótok, vagy pláne csehek laknak. Vájjon miért titkolta ő is és miért titkolták mások is? Igaz, hogy én magam se hallottam soha egyetlen tót szót se és nem láttam egyetlen tót cselédleányt se. De hogy a cseheknek is igazuk legyen, a legutolsó nép­­számlálás azt mondja, hogy Komárom 13 000 főnyi lakosságából tényleg kétszáz és egynéhány a tót. Hogyan van, hogy a kétszázból sohasem találkoztam eggyel se? Valószínű, mert a Jókai városában magyarrá leit valamennyi, csak a skrupulózus magyar népszámlálás kutatta ki szegényekről, hogy tótok voltak valamikor. Bezzeg más eredményeket mutat a mostani cseh népszámlálás. Nem is csoda, hiszen a városban legföllebb 15 000 ember fér el, de a városban hatvanezernek van helye. Úgy jölíek ide a nép­­számlálásra a csehek, mint a pozsonyi jigetbe Mária Terézia tiszteletére a fülemülék. Ő csá­szári felsége a pozsonyi várkastélyban pihent meg egy éjszakán és a figyelmes pozsonyi magisztrátus pénzen fogatott fülemüléket Erdély­ben az alvinci erdőben, hogy a magas vendéget álomba énekeljék. Háta mostani népszámlálásra igy kerültek csehek a magyarságért élő-haló Révkomáromba. Csöndes, kedves, tiszta, boldog és gazdag város volt Komárom. A hídról a vidéki urak a Rév-utca sarkán lévő „Körül pistkos" csárdába (ha tetszik, ha nem, az volt a becsületes neve) hajtattak be. A széles dunaparton úgy hetivásá­rokon óriási kocsitábor húzódott föl egészen az Angliáig. Töméntelen gazdagság tárult az ember szemé elé. A Rév-uica tele nyüzsgő emberekkel, a méltóságos, halk Nádor-utcában a gimnázium előtt szelidarcu bencés papok sétáltak, föllebb a Klapka-szobor és a vár között sült-osztrák katonatisztek (ámbár már akkor is sok volt a CZIKE LAJOS 1837—1921. Ha csillagos estén jársz künn a szabad­ban s egy csillag megindul helyéről és buti, hull alá a végtelen üibe, ugy-e megáHsz egy pillanatra, halandó embertársam. Aáegállsz akkor is, ha bus halotti menet jő veled szemben, .leveszed kalapod, mert ezt parancsolja a kegye­let. Nos álljunk meg most is; hallgat a déli szél szárnyain bánatos hangók érnek hozzánk. Sírnak a szőnyi harangok. Siratnak egy alá­hullott csillagot, egy árván maradt református gyülekezet fájdalmát hirdetik. A galambősz patriarcha, Czike Lajos, szőnyi lelkész, pihenőre tért. Nincs többé közöttünk! * 1837-ben született NT3gymegyeien p3pi családból. Édesanyját tizenegy, édesaíyját tizen­nyolc éves korában elveszítvén, nagy bátyja a pápai kollégiumba adta. ahol helyét minden tekintetben az elsők között foglalta el. Szive hajlandóságát követve a papi pályára lépett. 1858-ban elvégezte a theolomáí, letette az elő­irt vizsgákat, már előbb Ácson akadémikus rektor lévén, 1864 május 1-én a csépi kálvinista nemesek hívták meg lelkipásztoruknak. 1879- ben a szőnyi eklézsia Pap Gábor helyébe hívta el. öíven éves korában, 1887-ben a tatai ref. egyházmegye bizalmából nevezett egyházmegye esperesévé lett. Öt év múlva pedig, mint László József végakaratának végrehajtóját, aki egész j vagyonát egy Pápán felállítandó nőnevelő in­­: tézet felállítására hagyta, a dunántúli egyház­­kerület főiskolai egyházi gondnokká választotta. Egyházmegyei, egyházkerületi tisztségeket úgy- i szólván lelkészi mű ödésének kezdetétől fogva I viselt. A magyarországi ref. egyház egreíernes J konventjének tevékeny, törvényhozó zsinatának I számottevő tagja volt. Esperesi hivatalát har­­j mincévig, főiskolai gondnoki tisztét több mint j h.usz évig viselte. Néhány évvel ezelőtt, mint fáradt munkás pihenőre vágyott, letette mindig ! hűséggel ellátott hivatalait & maradi, ki először volt esküjét híven betöltő, kötelességtudó lelki­­pásztor. Az utóbbi hetekben betegeskedett saz. elmúlt vasárnap estéjén örök álomra zárta le szemeit a halál. Íme 84 évnek története egy nehány sor­ban. Már ez is sok. Pedig ezek az adatok csak, niint az ut melleit a távolság jelző kövek, a keretet képezik, amelyen belül kell keresnünk az igazi Czike Lajost. Mini ember j mindenkor a kötelesség teljesítés, a rendszereid és pontos­cseh köztük) csörtették a kardoi. A vidéki urak ellátogattak a két takarék valamelyikébe, bete­kintettek a megyeházán csibukozó urakhoz, vásároltak a Fekete kutyánál, vagy a „Zech­­meister"-boltban, az asszonyoknak édességet csomagoltak a két konkurens cukrász valame­lyikénél, Rektornál, vagy Dióssynál. Mert ez a két cukrász volt a társadalmi béke megrontója Komáromban. Itt'Molnár János apát elkeresz­­telési esetét kivéve nem voltak soha felekezeti heccek, de annál nagyobb volt a -viaskodás a cukrászok miatt. A város egyik fele Fektorra, a másik Dióssyra esküdött. Arról azonban elő­zékenyen meg volt győződve, hogy még az ellenfél cukrásza is íegkülömb az országban. Én akkor is békés elemet képviseltem és Fektorí tekintettem az indián-fánkok királyának, Diósyt pedig a krémes lepények költő-fejedelmének. Hiába, a tárgyilagosság a fontos. Nem igen tudok hamarosan jellemzőbbet mondni arról, hogy milyen nyugodtan, csen­desen, boldogan éltek valaha az emberek Komáromban. Ez a cukrászhistória volt a leg­súlyosabb affér, amire diákéveimből emlékszem. Előbb, amikor még Molnár János volt az apát, föl-fölkavarodott a jóviszony a Szent Airdrás templom és a Szombati-utca (később Jókai utcája) között, ahol a kálvinista templom áll. Később azután, amikor Molnár apát végleg IPŐ szükséglete beszerzése előtt saját érdekében okvetlen tekintse meg i-wmrnm. Steiner Kornél és Tsa kirakatait, hol mindenkor a napi árak mellett szerezheti be a világhírű F. L. POPPER (Chrudim) Goodyear-cipőket. ,■ -nTimrr--n-egységes árak: 59 koronáiéi 299 koronáig.

Next

/
Thumbnails
Contents