Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-26 / 25. szám

2. oldal. „Komaromi Lapok 1921. március 26. Tehát ez az ítélet valahogyan nem igaz­ságos, valahogyan nem kielégítő. Nem hozott békét, bármennyire békének nevezik is. Ezt most már meg lehet állapítani. És olyan jól esik épen most rágondol­­aunkj hogy az a már majdnem kétezer éves ítélet akkor milyen fényes megcáfolást kapott. Hogy az igazságot keresztre feszíthetik, meg­nyomorgathatják, eltemethetik és sírját akár Te is pecsételhetik, de előbb-utóbb megtöri a pecséteket, ragyogva száll ki a neki készített sírból és eget kér. Mintha ennél a második ítéletnél is kez­denék már érezni, hogy valami nem történt egészen jól, ltogy az igazság körül nincs min­den rendben. Még csak nagyon halvány a re­­aiény sugár, de a messze távolból még is de­reng már felénk. Maguk az itélethozók még cent is igen ismerik el, hogy a verdikt nem helytálló, de szivükben már érzik. Nem keli más, csak egy kis langyos ta­vaszi szellő, amely a szivek körül lerakodott fagyos bosszú kérgét kissé megolvassza. Azon­kívül egy kis belátás, körültekintés és a vi­szonyok helyes átértése. Akkor aztán, ha ez vesz erőt az embereken, akkor újra meglátjuk az igazságot szivárványruhájában, amint átveszi trónusát és az emberek sorsát igazgatja. Egyenlő polgárjogokat ígérnek az alaptörvények és a békeszerződés is a nemzetiségeknek. Sajnos ennek csak az ellenkezőjét látjuk, ezt az alaptörvényt csak meghozták porhintésül a külföld szemébe. Magyar tisztviselő egy sincs a miniszté­riumokban, magyar hivatalfőnököt nem tűrnek meg a helyén, a magyar munkásokat mind el­bocsátották a vasúitól, a postától, ez az alap­törvény alkalmazása a magyar nemzeti kisebb­séggel szemben. Természetesen az ilyen bánásmód nem alkalmas arra, hogy a magyarság túlságos lel­kesedéssel viseltessék az állami intézmények iránt, ahonnan tervszerűen kiszorítják őket. itt szinmagyar városban is nézzünk körül a cseh és szlovák hivatalnokok már százával lepik el hivatalainkat, amelyekből lassanként kiszorul a magyar szó teljesen. Ez nem egyenlőség, ez nem egyenlő pol­gári jog, amelyeket az alaptörvények hirdetnek, ez a tökéletes gyarmatpolitika, amely tarthat ideig-óráig de egyszer végének kell szakadnia, Heíuen éuuel ezelőtt.*) írta: Jókai Mór. Bizony uj világ az, amibe most élünk. Bizony tenger volt az, amin keresztül oda értünk. Vértenger, Hajótörött nép egy puszta országban. Vademberek hatalmában. Európa térképén volt egy kerek ország, olyan kerek, mintha egy külön csillag teke volna, rajta egy nép, mely ezred évet töltött be, dicsőséggel, küzdelemmel, szenvedéssel. Ekkor egy világromboló deiniurgus vérbemár­­tott tenyerével végigtörölt az ország térképén, s kimondá, hogy „volt, nincs 1" Se ország, se nemzet többé, Minden elveszett, amit a mostoha év­századok meghagytak. Nem maradt más, csak a föld és a nem­zet A föld a puszta, a nemzet fegyvertelen és néma. Az uj korszak jelszava felszabaditá a föl­det a jobbágyi szolgalom alól. Ezt a szabad­ságot vérével pecsételte meg kétszázezer honvéd. De a régi földbirtokosok munkáskezek nétkül maradtak. Jövedelmük: a dézsma, gaz­daságuk: a robot elveszett. A helyett kaptak ismeretlen terheket, adót. Nemcsak pénzben, hanem vérben kivetett adót. És jött a rémuralom. Nem lestem le azt. Elakaroru felejteni... és felejtetni. Rossz álom volt... Az egész ország reszketett alatta. Mindenkinek a feje fölött függött a pallós, aki csak hazafi volt. Minden otthon veszendő­ben. Az ősi birtok nem volt biztos az ön­kénnyel szemben.. És akkor e félelmetes sivatagban, mely-Hésitet a koszorús k&tőnit A mi lengyelünk élmü Komáromban lejátszottá regényéből. Mindig a magyarokat becsmérlik és gya­­lázzák sajtójukban, nemzetgyűlésen egyaránt, de arról hallgatnak, hogy az osztrák bürokrácia, a hadsereg, a diplomácia egész szervezetét cseh előőrsök tartották megszállva, akik már ott igye­keztek szociálista terveiknek kedvező alapot teremteni. j A magyar minisztériumok, bíróságok, hi­vatalok utat nyitottak a szlovák elemnek is, ennek a türelemnek és liberalizmusnak iskola­példája a mostai hercegprímás, akit éppen Tisza István befolyása emelt erre a magas polcra s a szakolcai kis tót papocska ma első közjogi méltósága a nemzetiségeit elnyomó Magyaror­szágnak. Megtitközött-e azon valóban egy ma­gyar ember is? Úgy tudjuk, hogy soha sem. A magyar tisztviselői kart, mely feladata és hivatása magaslatán áll, kicserélik képzetlen elemmel, amely nem lesz képes a szélnekereszteiteket pótolni Ez a politika már is kezdi magát megboszulni. A bíróságok, az ügyészségek, a rendőrségek nagy személyzet­­hiánnyal küzdenek, mert a nagy nemzetiségi felbuzdulás eltávolította ezekből a képzett ma­gyar elemet és igy kénytelenek helyeiket pó­tolni olyanokkal, akik csak kenyérkeresetből mentek ezekre a pályákra a hivatás minden erkölcsi indítékai nélkül. Nem tudjuk megérteni, hogy az a magyar mérnök, aki oklevelét Budapesten, .a világ leg­­elsőrangu technikai főiskoláján szerezte, miért ne lehetne egy hivatal főnöke, azt se érijük például, hogy egy volt közös hadseregbeli zupás őrmester mióta jobb szakember és például kivá­lóbb vezetője egy postahivatalnak, mint egy szakképzett magyar postatisztviselő ? A vasutakat ellepték és elvették a magyar vasutas kenyerét. Azt mondják, hogy ezek megbízhatók. De a vasútállomásokon ma három - szorannyi a személyzet, mint volt azelőtt a magyar államvasutak igazgatása alatt, erről p*edig az egész Európa tudta, hogy a legmeg­bízhatóbb intézmény. Ilyen állampolgári egyenlőségből nem ké­rünk. Ámde ennek is megérik az ellenhatása és késik, de elmaradni nem fog. Ha fool el a isapsii? — merül fel az aggódó kérdés ajkinkon, mikor olvassuk a népszámlálás eredményeit a virágzó magyar városokban Kassa lakosságá­nak 17, mond tizenhét százaléka magyar a nép­­számlálás szerint, ahol eddig ugyanennyi szá­zalék szlovák volt. Nyitrán 11 százalék (máj* 1919-ben 17 százalékot hoztak ki), a magyar Érsekújvárban alig 50 százalék a magyarsága lélekszáma, ahol 80 százalék volt azelőtt. Ung­vári alig hagytak meg hírmondót a magyar lakosságból a buzgó népszámlálók. Kiváncsiak vagyunk Komáromra, ahol 98 százalék volt a magyar. Késmárkon, Iglón pedig egyszerűen eltűnt a magyarság, elpárolgott, mint a benzin, vagy az elfter. Valóban érdekfeszitő és a jövő tör­ténetírója feladata lesz kideríteni ezt a termé­szettudományi jelenséget, melyet csak politikai műszerekkel lehet elemeire bontani. Térben és időben eivész nyomtalanul, ami megvan. Mert Iglón és Késmárkon is van magyar, nem sok, de mégis van. Hiszen lapjaik vannak és nagy naivitás volna elhinni, sőt feltenni is, hogy ezeket a lapokat a késmárki és iglói németek­nek szerkesztik magyarul, akiknek vannak né­met lapjaik is. Hogyan tűnhet el a magyarság máról holnapra, mint a tavalyi hó? Ez a fogas kér­dés. Ha igy megy a népszámlálás, akkor még egy népszámláláson lesznek ugyan még magyarok, de a harmadik népszámlálás már hírmondókat se talál belőlük. Ne essünk azonban kétségbe mi, akik vagyunk és akik magyaroknak érezzük ma­gunkat. Ha mi meg nem tagadjuk magunkat, semmiféle radirgumi, semmifele statisztikai bű­vészet nem árthat nekünk. Ennek az eredménye csak a még szorosabb elhatárolódás mindentől, ami nem magyar és csak a inég szorosabb összetartás azok között, akik magyarul beszélnek. Ezen a statisztikán pedig egyszerűen mo­solyogunk, Kassa Ungvár, Léva, É sekujvár .. . talán mégsem úgy festenek, mint a statisztika rajzolja őket, minket még ez se képes kihozni a sodrunkból. A pénzügyminisztérium 15800. sz. rendeletével előirt pótadóval együtt a sósb őrssé ára f. évi március 1-től kis üveg...................................... K 24.­közép üveg......................................K 65.­nagy üveg . i . . . . K 130.-liSindecihct kapható! nek Kronland Ungár a neve, voltak egyes oázok, amik védve voltak a pusztító Számum ellen —• a komáromi kapitulálok ősi birtokai. Egy ilyen istenadta szigetet a szárazföl­dön akarok itt megismertetni, ahogy emléke­zetem segít. Írott sor kevés van e korszakról feljegyezve. Az én sokat megért fejem tarto­gatja az emlékeket. Miseria cum sale.*) A rémuralom valaliára véget ért. Rommá volt törve minden. Először maga az ország. A saép nagy magyar királyság, melyet Árpád vérhullatássai szerzett, melyet István, a szent király, meg­alapított, öt kerületre szétliasogatva. Azok közül egyet úgy hívtak, hogy „Vojvodina“. Az már nem volt Magyarország. Erdély is visszaszált nagyfejedelemséggé. Muraköz, Zala Horvát­országé lett. A magyar alkotmányt széttaposták. A haj­dani nemesi konstituciot éppen úgy, mint a 48-ban megalkotott népképviseletét. Se diéta, se parlament, se megyegyülés. A nemzet neve hallgass! A megyéket elnevezték „ Bezirk“-eknek a mik eggyütt egy „Kreis*-ot képeztek. A Kreis kormányzója volt a Kreishauptmann a megye főnöke a Bezirkschef, alsó hivatalnokai Com­­missärek. Minden hivatalnoki állást idegenekkel töltöttek be, kiket az osztrák örökös tartomá­nyokból importáltak, leginkább Csehországból, — alacsony miveltségü emberekkel. Kintornások, trombitások, köszörűsök foglalták el a szolga­­bírói széket, akiknek fogalmuk sem volt tör­vénytől, igazságszolgáltatást*!. Karrikaturája voll ez az adminisztrációnak. Hanem az adókive­téshez és behajtáshoz, ahhoz értettek. A magyar nemesnek még azt az adót is meg kellett *) Nyomorúság sóTal. megkezdték az általános el­fizetni, amit a magyar kormánynak megadni elmulasztott És egyúttal nemzetietlemtést. Német nyelven kellett a ható Ságokkal tárgyalni. Idegen lörványek halmazát hozták be s azok szerint itéikeztek. Az isko­lában németül keiiett a tantárgyakat előadni» a népiskolákban Schuirathok ügyeltek fel, hogy a gyerekek néniéiül tanuljanak. Két felvidéki kerültlb.n a tót nyelv hozatott be a közigaz­gatásba, a törvény.evés közegéül. A boltezimerek cégfeliratait át kellett vál­toztatni németre. A postán csak németül címzett levelek fogadtattak el. A fővárosi utcák német elnevezéseket kaptak. De még a vidéki városok neveit is németre ferdi otíák s az adoma szerint lett Kardszagból Schwertgeruch, Püspök-Ladánybói Bischofstruhe. A ma.yrr ügyvédeket megfosztották dip­lomáiktól s eltiltották az önálló ügyvédi gyakor­lattól, kényszeritették osztrák irodafőnökök alatt segédképpen szolgálni. A zsidókkal fizettettek két millió forint bírságot, büntetésül a magyar szabadságharcban részvevősükért. Behozták a stemplit, minden okiratot bélyeggel kellett ellátni, hogy érvényes legyen, s aki nem helyesen találta ki az illetéket, annak a fejére zudult a Befund, Felállították a trafikot, az államé lett a dohány. Szűz dohány színi csak titokban szabad; termeszteni csak magas protekció mellett a kormány engedélyével finánc felügye­letével lehet. Jaj már te néked, nagypipáju, kevés do-! hányu magyar nemzetnek 1 A borodat, pálinká­dat is acc*sa terheli.- A magyar viselet ott is megrendszabá^ lyozzák. Kiiratik, milyen széles szalagot szabad a kalap mellett viselni, mennyire száSad annak:

Next

/
Thumbnails
Contents