Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-23 / 24. szám

2. oldat. 192í. máreing 29. ^Komáromi Lapok" talán a magisztrátus tagjai is megkaphatták volna az egász havi fizetésüket egyszerre. Ak­kor jó volt a cikkíró veterán tanítónak is az az „atyai* jóindulat, amit olyan nagyon sze­ret kiemelni. A cikk végén felveti még a cikkíró a fele­lősség kérdését is. Ezzel árulja el, hogy sze­mélyes ellenszenv indiilotía őt a dolog ilyetén beállítására. Ennek okait is ismerjük, a fele­lősséget annál inkább vállaljuk. A tanitők álta­lunk is ismert és fájlalt kálváriajárásáért azon­ban hiába akarja a városi magisztrátust tenni felelőssé. Sajnos, a város alkalmazottai között vannak manapság más kálváriajárók is, nem­csak a cikkíró „veterán“. Egy veterán tanító fia. Zauarok a liszíeSiáíás körül. Az ellátási idénynek alig vagyunk túl fiién, máris oly jelenségek tapasztalhatók a közellátás terén' melyek joggal válthatnak ki kritikát egy­részről s kelthetnek aggodalmat másrészt, vala­mint a város vezetősége, úgy a nagy közön­ség körében is. A közönség tájékoztathatása végett, amely dicséretremélló türelemmel immár hetedik éve állja az élelem kiporciózás nehéz próbáját, el jártunk illetékes helyeken, s ott az alábbiakban foglalt felvilágosítást adták a lisztellátás zava­rait illetőleg. A liszttel való ellátása a város lakosainak, dacára annak, hogy Szlovenszkó legterméke­nyebb agrárvidékének centrumában élünk, az «gész háború alatt problematikus volt, de eddig még elő nem fordult, hogy a lisztellátásban feltűnő zavarok már február hónapban éreztes­sék hálásukat. Jól tudva a bekövetkező nehéz­ségeket, igyekezett a város vezetősége a lakos­ság egész évi szükségletét már az ellátási idény legelején, múlt év augusztusában biztosítani gabonabevásáriás utján. Sajnos ez az előrelá­­látásból fakadó akció eredményre nem vezetett. Amid a jelek mutatták, nem is mutatkoz­tak volna zavarok, legalább ily korán az ellá tásban, mert tájékozásunk szerint megfelelő gabonamennyiség a város egész évi szükség­letére biztosíttatott. S nem is a gabona, vagy liszthiány az oka a zavaroknak. Bár vigaszta­lásra szolgál, hogy gabona még van, ez a vigasztalás igen sovány akkor, amikor viszont a gabonakészletek mégsem fordittatnak keiiö időben és kellő módon a lakosság lisztszük­ségletének' fedezésére. Határozottan állítható, hogy a zavarok keletkezése szorosan összefügg a kormánynak a gabona és lisztárakat szabályozó, szeptember hóban kiadott rendeletével. Mint ismeretes, a külföldi gabona ár fedezésére akkor oiy értelmű kormányrendelet bocsájtatoít ki, mely szerint a liszt kg.-ja utáni 3 koronás felemelést azok tartoznak fizetni, akik 15000 K-nál több jöve­delmük illetve 30000 K-nál több vagyonuk után rovattak meg az 19! 9 évben jövedelmi illetve vagyonadóval. Tudott dolog, hogy ez a rendelet alig volt végrehajtható. Decemberben újabb rendelet tette még komplikáltabbá a lisztellátást. A kormány bevezette a kedvezmé­nyes és felemelt áru liszt-kategóriákat és a zavart, amit az első rendelet már megindított, az uj rendelet még jobban foko-ta. A kormányt jó szándék vezette a kedvezmény életrekeltésé­­ben, de már eleve megfeledkezett éppen azok­ról, akiken legjobban kellene segítenie. A munkanélküliekről és keresetnélküliekről, rok­kantakról, hadiözvegyekről. Hogy ezt később korrigálták, az már a helyi hatóság iniciativá­­jának s valószínűleg szociálisabb gondolkodá­sának köszönhetik az érdekeltek. Bármily kedvezőnek is látszott első szem­léletre a rendelet, különösen a kedvezménynek kiterjesztése után, a kormányrendeletet végre­hajtó Gabonahivatalnak a végrehajtást szabá­lyozó rendelkezései a kedvezmény bevezetését lehetetlenné tette. Dacára annak, hogy a kor­mány megbízásából a Gazdasági Hivatal hatá­rozata csak a kedvezményezett személyek és családtagjainak a fogyasztók kb. 50% ának járó lisztkiutalások leszámításáról szükségelt lisztmennyiség után kötelezi a közönséget a lisztfelár befizetésére, a Gabonahivatal az összes szükségelt lisztmennyiség árának előre befizetését követelte, nemcsak, hanem az egész mennyiség után még a felár előzetes beküldé­sére is kényszeritette a hatóságot. Hiába tilta­kozott a hatóság e rendelkezés ellen, iiogy az ellátást biztosítsa, kénytelen volt előre befizetni a felemelt lisztárat s ily körülmények között, ismervén a város nehéz anyagi helyzetét, a kedvezményes árat be sem vezethette. A Ga­bonahivatal ugyanis csak Utólagosan, a ked­vezményezett személyek vásárlásait igazoló jegyzékek beszolgáltatása után lett volna kész a kedvezményes külömbözet visszatérítésére. A jegyzékek vezetése, a kiosztás ellenőr­zése, melyekre való előkészülethez alig állott pár nap rendelkezésre, oly hosszabb időt igénylő munkát rótt az élelmezési hivatalra, és a‘ kiosztó kereskedőkre, hogy a tényleges ked­vezményes áru liszt kiosztását csak febr. 8 tói kezdve tehetett megkezdeni. A hatóság abban a biztos reményben, hogy a kedvezményesek­nek visszajáró külömbözet a jegyzéseknek a Gabonahivatalial közlése u án akadálytalanul visszafizettetik, jóakarólag biztatta az érdekel­teket, hogy a külömbözet hamarosan vissza is fog részükre fizettetni.; Nem számíthatott a halóság arra, hogy a Gabonahivatal a visszahatandó köze! másfél százezer koronát egyszerűen csak a város régebbi tartozásaira fogja elkönyvelni, ahelyett hogy a közönségnek visszafizette volna. A hatóság a pinzvisszatartásának, illetve a rendelettel ellenkező módon felhasználásának e módja ellen tihai ozott és a zsupán-kormány­biztoshoz fordult a kedvezményezett személyek jogigényének érvényesítése végett. A Gabona­­nivatal ígéretet is tett, hogy megfelelő javaslat­tal és garanciákkal a város részéről, a pénzt visszafizeti, s mint a hatóság Ígérte is, a ked­vezményezetteknek a visszajáró összegeket még e hóban folyósíthatja. Dacára minden nap nap utáni sürgetésnek, a Gabonahivatal nemcsak a visszatérítendő összegek foJyosúását hallógatja, hanem továbbra is az összes szükségeit liszt után a felemelt ár előzetes befizetését követeli a várostól. Hogy ez egy hónapban köze! fél millió koronának kiutalását és ez ö-szegnek legalácb három heti kamat terhét jelenti, eléggé megmagyarázza az a rettenetes helyzetet, amelybe a várost a Gibonaiiivatal eljárása sodorta. Hiába akarta a város vezetősége tényleg ked­vezménybe részesíteni a lakosságot, midőn eddigi tapasztalataik szerint a város ntég min­dig minden biztosíték nélkül éli a tekintetben, hogy az előre befizettetett s kedvezményes liszt után járó összegeket visszakaphatja s illetve a legközelebbi lisztkiutalásból levonhatja. Aváios már azzal is, hogy február 8-íől tényleg ked­vezményes áron árusittatja a lisztet oly terhet vett magára, amelyet lehetetlenség tovább ki­bírni. És ezzel éppen az a népréteg szenved kárt, amelyen a kormány segiieni akart. A liszt­­eiiátást nem lehet kereskedelem szempontjából érleimezni. Már pedig a Gabonahivatal eljárása csak azt bizonyítja, hogy nála a lisztellátás rendezésében főleg financiális szempontok iránytadók, amik, elismerjük jogosak lelteinek rendes viszonyok mellett, de ma midőn az ellá­tás állami feladat, tisztán az ellátás biztosítása lehetne a gabona és lisztellátást végző közegek kötelessége. A város hetekig liszt nélkül áll, a lisztár befizetése után is hetekig kell várni, mig liszt jön, sajnos a közönség annyira pénz­telen, hogy a lisztadóját is alig képes kiváltani, de a mai "helyzetben még a redukált igényeket sem tudja kielégíteni. A lisztmizériák virágzása most tart, mikor a kormány a lisztkereskedelem szabaddá téte­léről tárgyal. Valójában jobban is festene az ellátás, ha a zöid asztalok mellett kicirkalma­­zott rendeletek végrehajtói legalább egy keveset megközelítenék a rendeletek szellemét, Ahogyan a lisztellátást ma kátyúba szorítottak, senkin nem segítettek, s csak nyugtalanságot, zavart keltettek a közönség körében és a várost hoz­ták lehetetlen helyzetbe. Hogy a lisztek a leg­vadabb háborús időket felhasználhatatlanság­ban messze felülmülják, arról már kár is be­szélni. Követeljük a helyi hatóságok fejétől, hogy a Gabonahivatalial szemben is érvényesítse a közönség jogát és elég sajnos, hogy a közönség a nincstelenek érdekében a Gabonahivatalt el­járásra kényszeríteni keit, amely a törvények­­nek megfelel._____________ — fi naguhell Istentisztelet a Szent András templomban. Nagycsütörtökön: 9 órakor ün­nepélyes szent mise, utánria az oltárok meg­fosztása díszeiktől. Este 9—10 szentségimádás. Nagypéntek: 8 órakor kezdődik a szertartás, utánna az Oitári szentség elhelyezése, a Szent­­sirban. Ezután szentbeszéd. Szent sir van Ro­zália és a sz. Anna templomban is. Este Szentségbetétei csendben és pedig szt. Rozália templomban 6 órakor, szent Anna templomba« fel 7, sz. András templomban pedig 7 órakor. Nagyszombaton 6 órakor tüzszenteiés, a többi szertariások, szent mi>e, Szentségkitétel a szenisírba. Délután feltámadási ünnepély: 5 órakor szt Rozália templomban, 6 órakor szt. Anna templomban, 7 órakor a szt. András templomban. Husvét vasárnapján: 6 órakor húsvéti bárányszenteiés, szent mise. 9 órakor ünnepélyes szent mise, uiánna szent beszéd, a többi a szokás szerint. Húsvéthétfőn úgy mint más ünnepeken A plébánia hivatal. — ti Dókai egyesület 0 hangversenye iránt az érdeklődés szinte lázasnak mondható. Par nap alatt már a jegyek felét elővételre je­gyezték elő arra a hirre, hogy két nagy mű­vésznő lép fel a kulturpalotaban az idei ma­gas nívón mozgó hangversenyszezon befejezé­sén. l'arkas Márta nagyszerű műsorán kát magyar és két olasz mester szerzeménye sze­repel. Hubaynak két Csárdajelenetét jásszá a művésznő, ezeket a rnestermüveket, amelyek oly kifejezéssel és művészi erővel teljesen tárják elénk a magyar dal gazdag kincsesházának drágagyöngyeit. Tartini Ördögirillái a hegedű koncertek e legpompásabb mesterdarabja ambí­cióját képezi minden hegedűművésznek, Tag­­nani Ailegro-ja szintén a legszebb darabok egyike. Bach Gounod Ave Mariája a legfön­­ségesebb zenei perceket nyújtja, mint abszolút művészi muzsika Sándor Erzsi páratlanul tü­neményes hangjában koioratur darabok előadá­sával gyönyörködhetik a zeneértő közönség, mely ilyen műélvezethez ma, sajnos, igen ritkán juthat, itt minden dicséret szinte felesleges, mert Sándor Erzsi ma verseny nélkül áll és uralja úgy az opera színpadát, mint a hangver­seny dobogóját. Jegyek a Spitzer-féle könyves­boltban április 1, 2, 3, 4, 5 napjain válthatók, de már most előjegyezhetök, ahol a jelentkezés sorrendjében lesznek kiadva, ilíetve előjegyezve. Helyárak: 1—X. sor tagoknak 25, nem tagoknak 35 K, XI—XIV. sor tagoknak 20, nem tagok­nak 30 K, XV-XVJIl sor tagoknak 15, nem tagoknak 25. Állóhely tagoknak 10, nem ta­goknak 15 K. — fidomángok a népkonyhára. Az elmúlt héten a népkonyhára Weisz Jenő 3 kiló húst, Weísz Lipót 3 kiló húst. Hecht és Vörös 1 kiló húst, Lőwinger Géza 3 kiló húst, Csinger József 75 deka szalonnát, Farkas Béla 1 és fél kiló húst, Hegedűs János 1 kiló húst és SO' deka szalonnát, Kovacsics Imre 75 deka sza­lonnát, Ladányi Lajos 75 deka szalonnát, Lalák Jenő 50 deka szalonnát, Pelikán Flórián 75 deka szalonnát adományozott. Mészáros Sán­dor nem adott. A nemes célt előmozdító fennt­­nevezett adományozóknak hálás köszönetét fe­jezi ki a Népjóléti Központ Elnöksége. rr szükséglete beszerzése előtt saját érdekében okvetlen tekintse meg Steiner Kornél kirakatait, hol mindenkor a napi árak mellett szerezheti be a világhírű F. L. POFPER (Chrudim) Goodyear-cipőket. s—a-a------i.,. =Egységes árak: 59 koronától 299 koronáig. i

Next

/
Thumbnails
Contents