Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-08 / 3. szám

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Szombat} I92f. január 8.

Kegjvenkettedik évfolyam.

Eíöfiaeíé-si ár Csefe-szlovák értekben:

Helyben és vidékre postai szétküldéssel:

Kgesz évre 60 K, félévre SO K, negyedévi« 15 F.

Egyes szám ára: 70 fillér.

Sötét az ég

h látóhatár keleti peremén. A végtelennek látszó szármát síkságnak egyik részében meghal, a másikon pedig föltárnád a bolsevizmus, mely föleit erre mifelénk már meghúzták a halálharangot. Az uj fellegek most sokkal vészesebbnek mutatkoznak, mert, amint a jelek mutatják, a bolsevizmus minden erejét összeszedi, hogy egyszersmindenkorra végezzen azzal a gyűlölt kapitalista termeléssel, mely a prolelárságot a leguióbai egy esztendő lefolyása alatt úgy politikai, mint gazdasági téren a lehető legkellemesebb helyzetbe hozta. Ahol azonbaa a hatalmat tényleg a proletárok gyakorolják, mint például Szovjetoroszországban, ott a proletárság heiyzeie igazán nem iriglésre méltó. Épen azért tűnik föl előttünk különösnek ez a nagy készülődés, mert többet, mint ameriynyit eddig elért, nem érhet el a bolsevizmus. Most már tagadhatatlan, hogy magának az oiesz népnek óriási többsége is undorral fordul el attól a világot megváltó eszmétől, mely eddig csak nyomort hozott reá és belátja, hogy annak létjogosultsága nincs. Akik pedig még mindig arról a bizonyos proletárdiktatúráról beszélnek, akik még mindig az után vágyakoznak, azok nem a tömegeknek boldogulását, hanem a saját maguk érdekeit helyezik előtérbe, hogy ők maguk lehessenek élvezői annak a boldogságnak, amelyet a tömegnek Ígérgetnek, A lóláb tehát kikandikál s ezt a tömegnek javarésze már meg is pillantotta.

Nem is attól tartunk, hogy a bolsevizmus átcsap mindeneken és áradatával elönti Közép- és Nyugateurópát, hanem, hogy a termelés rendes menetét a jövő évben is az oktala.i izgatások és hiú reménykedések annyira megzavarják, hogy megint csak a mai állapotokban fogunk sinylődni. A termelés rendjének megakadályozásával karöltve jár a nincstelenség, melynek állandó kísérői a folytonos bérharcok, munkabeszüntetések és más olyan jelenségek, amelyek épenséggel nem szolgálják a tömegek érdekeit. Erre a bolsevizmus persze azt válaszolja, hogy tessék a tőkés termelés rendjét véglegesen megszüntetni, mert ez az oka minden bajnak. Ám a kommunizmuz még nem mutatkozott be abban a formájában, melyből következtethetnének annak üdvözítő voltára, igy tehát a nagy tömegek nem is válnak ellenségeivé a tőkés termelésnek s bármennyire igyekeznek is a bolsevikiek az ő saját különös módszerükkel maguk felé hajlítani a népet, ez nem sikerült nekik. Tisztán csak zavarokat támasztanak minden komolyabb eredmény nélkül, de e zavarok nem szolgálják a proletáriátus éidekeit. ,

Utolsó erőmegfeszitésre készül tehát a bolsevizmus, de most már nem az eszme erejével, hanem a fegyverek hatalmával, ami valahogyan nem passzol a nagy eszméhez, melyről azt hirdették, hogy képes megváltoztatni a viPolitikai lap.

Beszerkesztő: GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 23., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik minden szerdán és szombaton.

lágot. Érzik már a nagy apostolok, hogy hamis tanokat hirdettek és most kénytelenek a szuronyok mögé rejtőzni. A mohamedánizmusnak valamikvr sikerült a fegyverek erejevel hatalmas eredményeket elérni; úgy látszik, ezt vette mintaképül a bolsevizmus is és érzékingerlö elveinek zászlaját most kívánja a legmagasabbra emelni, hogy megláthassa mindenki, aki eddig esetleg még nem láthatta azt. Elfelejti természeíesen, hogy, ha ketten csinálnak valamit, az nem ugyanaz s amit a mohamedánizmus elért akkor, azt a bolsevizmus ma nem érheti el. Az ilyen utánzásoknak különben is nagy felsülés mindig az eredménye s ez a felsülés egynéhányszor már be is következett. A végső feszítésnél végleges lesz a fiaskó, amií siettet a nyomor és Ínség, de még jobban az a tudat, hogy a nyomort és ínséget nem a régi rendszer, nem az ahoz való ragaszkodás, hanem maga az uj eszme hozta a népre s azért maga a nép készül azzal leszámolni. A zászló körül sem az eszme hívei sorakoznak, hanem azok, akiknek exisztenciáját maga az eszme tette tönkre s most, mint kenyértelenek, oda mennek, ahol enni kapnak. A vörös hadsereg ma nem bolseviki tábor, hanem az elégedetlenek gyülekezete, mely fegyverrel kezében először is azokra tőr, akik a fegyvert kezükbe adták. Az uj fellegekből tehát az apostolokra csap le a menykő s mire idáig érne, addig szertefoszlik, mint azoknak reménye, akik a proletárdiktatúrától népbiztosi és más hasonló zsíros állásokat várnak.

E!H!a!i laiiÉii népi magyar alftalnitat?

— A központban csak hat tisztviselőt és négy szolgát vettek át állami szolgálatba. — Két évig biztatták őket. — A nyugdijak alig pár száz korona. —

— Saját tudósítónktól. —

A Komáromi Lapok elsőnek közölte a megyei alkalmazottak kritikusra fordult ügyét a közönséggel. Már december végével minden magyar tisztviselő fizetése be volt szüntetve és az uj nem volt folyósítva. A zsupán-kormánybiztos nem volt idehaza és a nyugtalankodó alkalmazottak a zsupáni tanácsoshoz fordultak, aki viszont a minisztériumnál érdeklődött, de semmi biztosat nein tudott tőlük kivenni.

Szerdán reggel megérkezett a zsupán székhelyére és a megyei alkalmazottak érthető kíváncsisággal várták, mit végzett fizetés ügyükben Pozsonyban. Az összes alkalmazottak öszszegyültek a zsupán várószobájában és Mészáros Károly árvaszéki ülnök, a megyei szervezet vezetője megjelent a zsupán előtt, tolmácsolta az alkalmazottak kérését, hogy tájékoztassa őket ügyükben.

Dr. Folkman zsupán ennek eleget is tett.

Nyilatkozatát lehetőleg szó szerint közölni fogjuk legközelebb. N

Hogy jóindulatának a kisebb fizetésű alkalmazottak iránt kifejezést adhasson, az elmaradt fizetés helyett a rendelkezésére álló zsupáni alapból fél havi fizetést hajlandó kiutalni.

A megyei alkalmazottak a nem várt és

nem remélt méltatlan elbánás tudatában némán hallgatták végig a zsupán kijelentéseit.

A zsupánnak fáradozásait dr. Alapi Gyula köszönte meg néhány szóval, főleg az őszinte nyíltságot, mely végre a megyei alkalmazottak jövő sorsáról tájékoztatja őket.

Állami szolgálatba a következő tisztviselők lettek átvéve: Antal Gusztáv, Bátyai Mihály, Czike Imre, Mészáros Károly árvaszéki ülnök, valószínűleg dr. Madarassy Pál árvaszéki elnök és dr. Mezey János főorvos, ezeken kívül négy hivatalszolga.

Az üggyel minden magyar politikai párt

foglalkozik.

A város és vármegye e hir hatása alatt áll.

Mint lapunk zártakor értesülünk, az ügyben tárgyalások indultak meg a minisztériumnál és erről a közönséget értesíteni fogjuk.

„Panasz . . . panasz . . .

mindig csak panaszt hallani!“ igy sóhajthatunk fel ma mi is Kakas Mártonnak, nagynevű földink: Jókai Mór alteregójának a Bach korszakban íródott egyik korfestő szatírájának kezdő szavaival.

Panasz itt, panasz ott. Panasz minden ajkon. Témája van elég: drágaság, munkátlanság, kereseti alkalmak hiánya, a megélhetés napról-.napra súlyosbodó gondja, a pénztelenség az adóprés kíméletlen működése stb.

Mi is, akik kezünket a polgárság ütőerén tartjuk: nem egyszer adtunk már e panaszoknak hangot.

Eddig — sajnos — eredmény nélkül. A javulás tünetei sehol nem mutatkoznak. Sőt : napról-napra rosszabbodik a helyzet, ami már közvetlenül magából a polgárság leikéből is nyílt feijajduíást vált ki.

Egyik derék, intelligens iparos' polgártársunk hosszú panaszos levél közlésére kért feí bennünket. Terjedelme és részben tartalma miatt nem közölhetjük egész terjedelmében, de alábbi helyzeífestő részlete, mint kortörténeti adalék egyenesen követeli a nyilvánosságot. Talán a közvetlen szónak nagyobb lesz a hatása, mintha a panasz a mi tolmácsolásunk révén látna napvilágot :

„Minket szegény kis embereket — irja többek között iparos polgártársunk — a változott viszonyok a tönk szétére juttattak, a mi erős, munkára vágyó karjaink a tétlenségre vannak kárhoztatva, forgalmunktól, keresetünktől meg vagyunk fosztva, üzleti életünk megbénítva, a mostani legerősebb szezon idején karba tett kezekkel nézzük a drága munkaidő óráinak mu!ását.

Istenem! meddig tart még? hová fog ez vezetni? a gyermekek enni kérnek, ruhátalanok, rajtunk is a régmúlt idők ruha szerzeményeinek ( utolsó foszlányai kopnak, a drágaság a mesék \ világában sem hallott magasságra emelkedett és napról-napra nős mindezzel szemben itt állunk mi dolgozni mohón vágyó kisiparosok munka és kereset nélkül. Ezt szülték részünkre a változott viszonyok és a mi kétségbeejtő helyzetünk 1919 év tavaszától fogva egyre rosszabbodik, amiglen ma már ott tartunk, hogy nem keresünk hetenkint annyit, hogy a horribilis árakra felhajtott életszükségleti cikkeinket például lisztet, cukrot stb. hetenkénti keresetünkből megvehetnénk.

T, Szerkesztő ur! Életem delén lévő munkabíró kisiparos vagyok, apró gyermekeim vannak, itt állok majdnem minden reménytől meg-